Zichy Antal: Magyar szabadelvü-conservativ politika (Pest, 1862)

I. Pártok legyenek

k a gyakori hivatkozások Anglia kifejlett parlamentáris életére, a­hol Tory és Whig egyaránt jó angolnak tar­­tatik. „A mi helyzetünk más boldog országokétól egé­szen különböző“ volt mindig a válasz. „Itt nem egyes pártkérdésekről van szó, nem a politikának conservativebb vagy szabadelvűbb iránya, nem egyes osztályok egymás közti érdek­harcza képezi küzdelmeink tárgyát; nálunk egyenesen a léteiről, önálló, nemzeti, alkotmányos lételünkről foly századok óta a vita.“ „Itt a kormány nem a pártok felett, a pártokon kívül, nem nagy többségre vergődött,hatalmas „nem­zeti párt“ élén, hanem valamennyi párt ellenében, szóval mint ellenség áll velünk szemközt.“ Ez volt­­Ru­tria beolvasztási politikájának ered­ménye. Fájdalom, hogy az osztrák államférfiak egy al­kalmat sem mulasztanak el ama szerencsétlen traditi­­onális politika felelevenítésére s minden kedvező széllel életbe léptetésére; a­mi viszont nálunk az ellenzéki, sőt osztrák elleni politikát tette mintegy hagyomá­nyossá, s egy becsületes, szilárd hitelű, erős osztrák párt fenállását, erkölcsileg lehetetlenné. „Osztrák párt?“ e nevet csak gúnynak fogja min­den vélemény árnyalat tekinteni, a mely párt kiváló­­lag Ausztriához szít, s inkább Ausztriával akar menni mint nélküle vagy ellene, a mely párt Ausztriá­ban lát mentőhorgonyt, egy általános forradalom ár­jai ellenében, melynek minket elborító hullámain az új dunai confoederatio ábrándbárkája leng, a­mely párt e bárka duzzadó vitorláji és sokszínű lobogói ellenében in­kább a kétfejű sas szárnya alá kész kitűzni háromszínű

Next