Zichy Antal: Magyar szabadelvü-conservativ politika (Pest, 1862)
I. Pártok legyenek
k a gyakori hivatkozások Anglia kifejlett parlamentáris életére, ahol Tory és Whig egyaránt jó angolnak tartatik. „A mi helyzetünk más boldog országokétól egészen különböző“ volt mindig a válasz. „Itt nem egyes pártkérdésekről van szó, nem a politikának conservativebb vagy szabadelvűbb iránya, nem egyes osztályok egymás közti érdekharcza képezi küzdelmeink tárgyát; nálunk egyenesen a léteiről, önálló, nemzeti, alkotmányos lételünkről foly századok óta a vita.“ „Itt a kormány nem a pártok felett, a pártokon kívül, nem nagy többségre vergődött,hatalmas „nemzeti párt“ élén, hanem valamennyi párt ellenében, szóval mint ellenség áll velünk szemközt.“ Ez voltRutria beolvasztási politikájának eredménye. Fájdalom, hogy az osztrák államférfiak egy alkalmat sem mulasztanak el ama szerencsétlen traditionális politika felelevenítésére s minden kedvező széllel életbe léptetésére; ami viszont nálunk az ellenzéki, sőt osztrák elleni politikát tette mintegy hagyományossá, s egy becsületes, szilárd hitelű, erős osztrák párt fenállását, erkölcsileg lehetetlenné. „Osztrák párt?“ e nevet csak gúnynak fogja minden vélemény árnyalat tekinteni, a mely párt kiválólag Ausztriához szít, s inkább Ausztriával akar menni mint nélküle vagy ellene, a mely párt Ausztriában lát mentőhorgonyt, egy általános forradalom árjai ellenében, melynek minket elborító hullámain az új dunai confoederatio ábrándbárkája leng, amely párt e bárka duzzadó vitorláji és sokszínű lobogói ellenében inkább a kétfejű sas szárnya alá kész kitűzni háromszínű