Aszalay József: Eszmék az életnap fogyatkozásai- s leáldoztáról (Pest, 1858)

Előszó

1­1 I­S 1­0. E német szójáték szerint: „Eine gute V­o­r­­rede wird häufig ganz und gar überschlagen, aber einer üblen n­a­c­h r­e­d­e gebt selten auch nur ein Wörtchen verloren“,(*) magam is kissé tartván a megszólástól, e csekély művemhez azért kell csatolniom „Előszó“t, hogy abban nyiltan megmond­jam: korántsem várjon ám tisztelt olvasóm valami hallatlan új eszméket, mert e tárgyakról— mivel velők az emberi elme minden időben foglalkozók — szerintem mondani olyat tán nem is lehet, mit az­előtt bármikor, másvalaki, több vagy kevesb ügyes­ség-, tapintat- vagy bölcseséggel már el nem mon­dott volna. E divatos mondat vagy fölirat. ..Noch nie dagewesen!!“ (2) legfölebb is divatáru-czikkek ke­csegtető hirdetésére, sőt még arra is csak ritkán alkalmazható. (1) Gyakran a jó előszó megolvasás nélkül egészen átlapoltatik, míg a gonosz megszólásból még egy szócska is csak ritkán vesz el. (2) Itt még sohasem létezett.

Next