Aszalay József: Eszmék az életnap fogyatkozásai- s leáldoztáról (Pest, 1858)
Előszó
11 IS 10. E német szójáték szerint: „Eine gute Vorrede wird häufig ganz und gar überschlagen, aber einer üblen nach rede gebt selten auch nur ein Wörtchen verloren“,(*) magam is kissé tartván a megszólástól, e csekély művemhez azért kell csatolniom „Előszó“t, hogy abban nyiltan megmondjam: korántsem várjon ám tisztelt olvasóm valami hallatlan új eszméket, mert e tárgyakról— mivel velők az emberi elme minden időben foglalkozók — szerintem mondani olyat tán nem is lehet, mit azelőtt bármikor, másvalaki, több vagy kevesb ügyesség-, tapintat- vagy bölcseséggel már el nem mondott volna. E divatos mondat vagy fölirat. ..Noch nie dagewesen!!“ (2) legfölebb is divatáru-czikkek kecsegtető hirdetésére, sőt még arra is csak ritkán alkalmazható. (1) Gyakran a jó előszó megolvasás nélkül egészen átlapoltatik, míg a gonosz megszólásból még egy szócska is csak ritkán vesz el. (2) Itt még sohasem létezett.