A válaszfelirati bizottmány javaslata (Pest, 1866)

2 méltányos kiegyenlítése. Csöndes idők valának szükségesek az átalakulás megszilárdítására, csöndes idők folytán lehetett volna biztosan ítélni az új rendszer minden részeinek életre­valóságáról. De a rögtön bekövetkezett szomorú események igen korán megzavarták alkotmányos működésünket s lehe­tetlenné tették az elkezdett munka befejezését, a hibák orvos­lását és a hiányok czélszerű pótlását. 5. Élő törvény hiányait az élet mutatja ki. Csak az életből merí­tett tapasztalás vezethet biztosan azon eszközökhöz, melyek­kel a bajt orvosolni lehet. Nekünk erre a sors időt nem enge­dett, az átalakulás békés fejlődése gátolva jön, s tizenhét év ki lett szakasztva a nemzet alkotmányos életéből. Az idő haladott, a viszonyok bonyolódtak, s mi tétlenségre valónk kárhoztatva; tétlenségre épen akkor, midőn az alkotmányos tevékenység leginkább szükséges volt. A­mit e tizenhét év alatt fokonkint pótolni s javítani könnyű lett volna, mindazt most, egyszerre, kivált azok után, a­mik idő közben történ­tek, helyrehozni,­­ sokkal, igen sokkal nehezebb leend. 6. De a legmagasabb trónbeszéd sok akadályt elhárított, s ezáltal visszaadta nekünk a bizalmat és azon reményt, hogy Fölséged bölcsesége s alkotmányos érzelmei támogatni fognak minket a nehéz munkában. Mi, polgári köteles­ségünk érzetében, igyekezni fogunk, hogy a király alkot­mányos akarata s a nemzet jogos kivonatai teljes öszhang­­zásban s egyesülten valósulhassanak. 7. Midőn Fölséged legmagasb trónbeszédében a pragmatica sanc­tiot, mint közösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul, annak nem csak egyik részére fordította legmaga­sabb figyelmét, hanem kegyelmesen elismerte egyszersmind azt is, hogy az említett alaptörvény Magyarországnak s az ahoz kapcsolt részeknek, közjogi s belkormányzati ön­­állóságát biztosította. És ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását egyedül abban találja Fölséged, .,hogy ugyanazon pragmatica sanctio a Fölséged uralkodó­házának kormányzása alatti országok föloszthatlan és elválhatlan együttmaradását s ez által azok összességének nagyhatalmi állását állandóan megállapította.“ 8. A sanctio pragmatica megkötésénél egyik fő czél a fejedelem részéről az volt, hogy a fi­ág magszakadásának esetére biz­tosítsa a trónöröklést nő­ági utódainak is, a nemzet részéről pedig az volt, hogy ez esetre a kijelölt leányágban magá­nak már előre uj királyi házat válaszszon s igy a szabad vá­lasztásnak gyakran veszélyes mozgalmait elkerülje. De mind a fejedelemnek, mind a nemzetnek törekvése egyszersmind oda is volt irányozva, hogy a megállapított trónöröklés rendje

Next