A válaszfelirati bizottmány javaslata (Pest, 1866)
3 szerint egy közös uralkodó alatt álló s feloolhatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandó országok és tartományok együttes erővel könnyebben és biztosabban ellenállhassanak minden külső és belső ellenségnek. Ezen közös biztonság volt tehát a sanctio pragmaticának másik fő czélja. 9. És az idő teljesen igazolta az előrelátást. Mert ha akkor a pragmatica sanctio meg nem állapíttatik, ha Magyarország azt 1723-ban el nem fogadja, azon országok és tartományok, melyek azóta egy uralkodó alatt, egymást védve, a legnagyobb veszélyek között is fenn tudták magukat tartani, sőt növekedtek erőben és hatalomban; a Habsburg-ház fiágának tizenhét év múlva bekövetkezett magszakadtával, valószínűleg több fejedelem uralma alá kerülve, már régen szétbomlottak volna. 10. Nekünk tehát, kik szorosan ragaszkodunk a pragmatica sanctio minden pontjaihoz, lehetetlen akarnunk, hogy annak egyik főczélja a közös biztonság, elérhetlen legyen; lehetetlen akarnunk , hogy azon támasz, melyet e biztonság érdekében egymásnak nyújtunk s egymástól várunk, megszűnjék erős lenni. 11. Déván az említett főczélok mellett még egy alapeszme a pragmatica sanctioban, mely hasonlóan fontos és lényeges, s amelyet mellőzni vagy amazoktól elválasztani nem lehet; és ez a pragmatica sanctio elfogadásához kötött ama föltétel, hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fenntartassék. — Miután tehát Fölséged trónbeszédében a sanctio pragmaticának ezen s lényeges alapeszméjét is kegyelmesen elismerte, és igy a pragmatica sanctiót egész terjedelmében s minden részeiben meg akarja tartani, tisztelettel s a legnagyobb készséggel fogadjuk el mi is ezen közösen elismert jogalapot kiindulási pontul, s minden javaslatainknál folytonos figyelemben tartandjuk az abban megállapított viszonyos jogokat és kötelezettségeket. 12. Közel másfél század folyt le a pragmatica sanctio megkötése óta, és ez idő folytán, a legveszélyesebb harczok között is, meg volt védve a birodalom anélkül, hogy e végett Magyarország önállását és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani. Tudjuk, hogy az európai államok hatalmi viszonyai sokat változtak azóta, de még e változások sem teszik lehetetlenné, hogy egyrészről a birodalom biztonsága, másrészről alkotmányos önállásunk egymás mellett fennállhassanak. Meg vagyunk győződve, hogy e két eszme nem áll egymással ellentétben, s nem leend szükséges azoknak egyikét a másikért föláldozni. — Feladatunk az, hogy mindkettőt öszhangzásba hozva, mindkettőt együtt fenntartsuk. Mert a pragmatica sanctio közjogi viszony