Beke Ince Kristóf: Kalászok a' religió' egyház' és tudományok' mezejéről szedegetve (Pest, 1840)
Előszó helyett. Iső Kalász. A folyóiratok', jelesül az egyháziaknak czélja, hasznos, sőt szükséges volta
mindig évkönyveiben újjá születése’ első arany szakának nevezni és áldani, mellyel a’ Spanyolok talán századokig siránkozva emlegetnek majd mind pusztulásra jutásuknak siralmas korát. Igaz, hogy jelen századunknak több lefolyttak előtti felesbségét, ’s egyben másban tett derék haladását csak a’ készakartva vak nem látja, és az elfogult irigy — nem ismeri és valja meg. Azonban más részről mind saját tapasztalásunk után ítélve, mind pedig azok’bírálatára figyelve, kik elfogultság nélkül és minden oldalról tudják és akarják korunk’ haladásának mibenlétét méltánylani; olly sok okaira találunk a’ mindenoldalú haladás iránti kétkedésnek, és olly sok kifogásokat és panaszokat hallunk a’ tettleges haladásnak mineműsége ellen, kiváltkép’ a’ gyakorlatos életre, és pedig erre nézve is jelesül erkölcsi tekintetben, hogy itt is, mint az előbbi esetben vagy vakoknak kellene lennünk, vagy elfogultaknak , ha korunknak művelődésében meg nem ismernék hirányzani a’ mindenodaluságot, és a’ tettleges haladásban visszásnak lenni sokaknál az irányt. Úgy vagyon, hacsak valamelly csupa képzeletbeli világba nem akarjuk magunkat gondolatunkat áthelyezni és átálmodni; meg kell vallanunk, hogy az ész-derülésnek sem közönyös kiterjedésű adataira, sem az adatokban mindenképen megnyugtató és kielégítő eredményekre nem mutathat századunk. — Ne titkolódjunk csak, és önmagunkat ne csaljuk készakarva — a’ mit századunk sok emberei tesznek is a’ művelődés*körében; nem csupa haszonlesés vezeti-e azokat? a’ gyermek’nevelésnek első perczétöl kezdve az életpályáknak utolsó pontjáig az emberi természetnek méltósága, annak fölséges rendeltetése és ennek czélirányos eszközölhetése-e azon ve-