A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
érdekes, magyaros, színben gazdag stílusa mellett a Justh Zsigmond finom, francziás stílusa, amely magyar lelkével a magyar népélet felé fordul. A Pulszky Ferencz tudós és módfelett érdekes, a Martinovics-összeesküvésről szóló műve mellett Beöthy Lászlónak, a régi magyar humoristának a regénye, Gaál József pompás, zamatos stílusa mellett a modern Dóczi Lajos. Hol a legérdekesebb ellentétek, hol a legcsodálatosabb szellemi rokonságok, elágazások derülnek ki. A magyar regény megíratlan, de testetelket öltött története lesz ez a vállalat. A vállalatnak eddig négy kötete jelent meg. Csiky Gergely »Az Atlasz-család« czimü regénye, amelyet Neogrády Antal illusztrált. Br. Kemény Zsigmond »A rajongók« czimü regénye R. Hirsch Nelli rajzaival, Pollay Albert »Esztike kisasszony professzora« czimü regénye Márk Lajos illusztráczióival és a Vadnai Károly »Kis tündére« Nagy Sándor rajzaival. A magyar regényírókhoz tehát a magyar illusztrátorok csatlakoztak, hogy a modern ízlés köntösében mutassák be a regényeket, amelyeknek nemcsak irodalmi becse, hanem kiváló érdekessége van. Csiky Gergely »Az Atlasz-család« czímű regénye már a megjelenésekor nagy feltűnést keltett és kiváló drámaíróinkat legszebb kvalitásaival mutatja. A Kemény Zsigmond »Rajongóit« nálunk hivatottabb tollak emelték arra a piedesztálra, ahol örök időkön a helye. Pálffy Albert regénye a magyar ízlés híveinek fog gyönyörűséget szerezni. Vadnai Károly »Kis tündére« ennek az elhunyt írónak legjelesebb erényeivel tündököl. A magyar hangulatot a könnyedebb francziás stílusban neki sikerült az elsők közt visszaadni. Minden kötet elé Mikszáth Kálmán írt irodalmi előszót, amelyben egy-egy író életét, működését, műveit az elbeszélés nagy adományával ismerteti. Akinek egy ilyen hatalmas könyvgyűjtemény lesz a birtokában, úgyszólván családi ereklyét fog utódaira hagyni. A Franklin-Társulatot, amely a vállalat hazafias czéljának szolgálatába európai ízléssel szegődött, feltétlen dicséret illeti meg ezért a vállalkozásáért. Nálunk, ahol állandó a panasz amiatt, hogy a közönség nem vesz könyveket, hazafias áldozatnak is volna tekinthető a vállalat. De azt hiszszük, hogy a magyar közönséget alaptalanul illetik e váddal, mert a jó, a hasznos könyvek, amelyek az olvasó látókörét, ízlését, tanultságát növelik, amelyek midőn egyrészt az unalmas óráinak elűzésére szolgálnak, másrészt tudásvágyát, műveltségét is kiegészítik, mint éppen a szóbanforgó vállalat könyvei, a közönségben bőkezű pártfogóra fognak találni. Szini Gyula. Ponyva. Csöngetnek. Az ajtó nyílásán benyúlik egy barátságos kar és a legközelebb eső helyre vékony, színes fedelü füzetet tesz le. A czime: »A madarasi vérfürdő vagy a márványmenyasszony titka.« A jellemzése: harmincnégy halott huszonnégy oldalon, tőr, méreg, csapóajtó, kínzó szerszám és egyéb borzalom. Meg kell adni, hogy addig nem tudja abbahagyni az olvasó, míg együtt nincs a száz füzet, amelyért leszállított áron kijár a polituros fali óra. Mindezt úgy hívják, hogy kolportage-regény vagy hogy két magyar szót tegyünk össze: házaló regény. Ez a szellemi tápláléka sok magyar állampolgárnak, akit per »kis ember« néhány év óta újságczikk-témának használunk. És kérdezhetjük, hogy ezek az állampolgárok igazán csak a gyilkosság, öngyilkosság és kínvallatás gyermekien perverz gyönyörűségei iránt fogékonyak ? Kérdezhetjük azt is, hogy igazuk van-e a képes néplapoknak és a képes népregényeknek, mikor halomszámra öldösik, gyötrik képben és írásban a papirosembert, a regényhőst vagy az újdonság hősét ? Várjon azokat, akik az ilyen témákat nem annyira olvassák, mint inkább falják, nem lehetne-e beterelni az igazi, lelket nevelő irodalom közönségéhez? A népnevelés doktrinerjei azt hiszik, hogy igen, pedig a legszomorúbb valószínűség az, hogy nem. Hiszen még az a közönség is, amely a tizenhárom karátos irodalmat pártolja, sem tudja nagyon megkülönböztetni a talmit az aranytól. Hol van ettől még a »jövő népe« ? Hogy már most irodalmat pártoljon, olyan követelés volna, mintha rá akarnák bírni, hogy ezentúl csukamájolajat és ne pálinkát igyék. A művészet nem demokrata, hanem arisztokrata és egyetlen méltó közönsége a szellemi arisztokráczia, amelyet nem a vagyon, hanem az ész különböztet meg a többitől. Olyan kevesen vannak a földön, hogy — bár paradoxális az állítás — a hivatott irodalom sem nekik készül. A legtöbb mű, amelyet könyvnek neveznek, a művelt közönségnek éppoly kevéssé válik a javára, mint a kolportage-regény a cselédi sorban levőknek. Sem a szalon-regénynek, sem a kolportage-regénynek nem lehet a niveauját emelni. Ha az emberek eszét módunkban volna mesterségesen fejleszteni, akkor nevelhetnénk elite-irodalomnak elite-közönséget, így az elite-irodalom maga toboroz magának elite-közönséget. A berliniek, élükön Rieckével, a berlini poéta polgármesterrel, a kolportage-regényt most akkér próbálják irodalmibb értékűvé tenni, hogy tekintélyes pályadíjakkal kecsegtetik a hivatottabb írókat, hogy kolportage-regényt írjanak. Az eszmét még az imént múlt fejtegetés után sem lehet egészen elítélni. Talán el lehet vele érni annyit, hogy »a nép« ezentúl nem gyilkossági történeteket fog olvasni, hanem Tolsztoji, Gorkiji és egyéb gondolatokat. Az ember maga is szívesen elhiszi, hogy így az »egyszerű lelkeket« is lehet majd embersorba nevelni. Ezt a reményünket nem is szabad feladni, abból az egyszerű okból, mert az ellenkezőjéről sem lehetünk teljesen meggyőződve. Pedig a valószínűség az, hogy okos, művelt lelkeket nem lehet emberi eszközzel faragni. Az emberiség múltja azt mutatja, hogy a világ mindig produkált egy csomó eszes embert, de azt semmisem mutatja, hogy ez a kontingens növekszik vagy apad. Lehet, hogy már pitekanthropos őseink közt is nagyobb intellektusok voltak mint ma egy átlagos doktori agyvelő. És a fejlődés annyi esztendeje után a legtöbb ember valószínűleg csak azért nem olvas állandón ponyavaregényt, mert röstelli. Ami nem jelenti mindig azt, hogy más regényt netalántán olvas. És ha olvassa ? . . . Női festő-iskola, Városligeti fasor 22. Tanár Karlovszky Bertalan. Beiratkozhatni bármikor. HETI POSTA. Vakok. Bizonyos Baudelaire úr ezt már megírta, csakhogy szebben. Lugos. M. Vannak migraines állapotok, amikor a hölgyek erősen fogódzkodnak, hogy ezt vagy azt meg nem cselekszik többé. Inkább szakadjon be a pinczegádor, vagy hasaljon el a soroksári Campanile, de a soroksári Campanile helyben marad és az asszonyka végül mégis beadja a derekát. Gamma. A levele eljutott hozzánk, hanem a poémák nem. Lássa, még történnek csodák. Budapest. Többfelől figyelmeztetnek, hogy a patkányok oly mértékben szaporodtak el az idén Abbáziában, hogy szinte elemi csapásnak mondható. Az okát mi sem tudjuk. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Az őszi divatot az idén az amerikai divat dominálja. Az őszi divat remekei a Kalap-királynál már megérkeztek és felkéri fentemlített cég nagyrabecsült vevőit és az előkelő férfivilágot, hogy mielőtt bevásárlásait megteszi, szíveskedjék megtekinteni vételkötelezettség nélkül a beérkezett modelleket és a világhírű Albertini olasz kalapkülönlegességeket, amelyek Budapesten kizárólag a Kalap-királynál kaphatók. Úgyszintén mesés kiállítás van angol női sapka- és kalapkülönlegességekben, melyre a tisztelt hölgyvilág figyelmét felhívjuk. A Kalap-király Klotild-palota felkéri még tisztelt vevőit, hogy kalapjaikat vasalás végett küldjék bármikor el, mert azért fizetni nem kell. Az üzlet tetemesen nagyobbitva lett és este tündéri kivilágítás mellett valóban világvárosi jellegű. Budapest, 1904. — Nyomtatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.