A Hét, 1907. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-20 / 3. szám
XVIII. évfolyam. 1907. 3/880. szám. г MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd utcza 18. sz. Előfizetési feltételek: Egész évre ...... ker. 20.— Félévre .............. . 10.— Negyedévre ...... 25.— Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. felvétele ugyanott. SZERKESZTI KISS JÓZSEF. Kéziratok nem adatnak vissza. — Budapest, január hó 20. НЁТ pályafutása sokkal ismertebb, irodalmi szereplése sokkal jelentősebb, semhogy most, amidőn egy tizenhétéves, sikerekben és szenzácziókban gazdag múltra hivatkozhatunk, rekapitulálnunk kellene A Hét programmját, mely azóta sem változott és ismertetni irányát, mely a jövőben is ugyanaz marad. A művelt Nyugat eszméit hirdetjük; modernek akarunk lenni, a modernség kinövései — nemzetiek, sallangosság nélkül. Munkásait НЁТ az irodalom színe-javából válogatja és súlyt fektet arra, hogy a kritikát, melyet gyakorol, az igazságokat, melyeket hirdet, a szépség zománczával aranyozza be. A múló, váltakozó események áramlatából kiragadjuk az értékesebb anyagot és megrögzítjük a figyelemreméltó jelenségeket — irodalomban, társas életben, politikában és művészetben egyaránt. Régi, hűséges nagy olvasóközönségünk figyelmébe ajánljuk továbbra is A НЁТ-et. Budapest, igaz. január havában. Kiss József A HÉT szerkesztője és kiadója. Krónika. Glosszák a hétről. — jan. 19. A Polónyi-ügy magában véve is érdekes, politikai szimptómának pedig egyenesen jelentős. Hadd foglalkozzam előbb az utóbbival. Tavaszszal, vagy még őszszel is lehetetlenség volt, hogy a minisztertanács Polónyit peres útra utasítsa, akármilyen rágalmakkal vagy vádakkal szemben. Hiszen voltak akkor is vádak ellene, ugyanolyan kaliberűek, mint a mostani. Mégis egyértelemmel az a felfogás nyilatkozott meg, hogy Polónyinak s vele a kabinetnek nem szabad felülni e provokáczióknak, nehogy a kabinet megrendüljön. Ami azt jelenti, hogy a kabinetnek akkor még nagyobb szüksége volt Polónyira, mint, úgy látszik, mostan. A koalícziós politika minden híve a Polónyival szemben megváltozott magatartásból megnyugvással értheti, hogy a Wekerle-kabinet túl van a gyermekbetegségeken s elég erősnek érzi magát a részleges krízisek kiállására. Ezt különben a dologi helyzet is bizonyítja. A második költségvetéssel s különösen a második közös költségvetés megszavazásával a koalíció jóformán biztosította magát, hogy a koronával szemben vállalt kötelezettségeket végig teljesíteni képes lesz. A függetlenségi párt pedig a fegyelem csavarának megszorításával szintén erősítette magát a széthúzó törekvések hívei ellen. Az országban a kormány hatalmi tényezői már az egész befolyást megkérhették maguknak s Budapest maga is, mely autonómiájában szemben áll a koaliczióval, politikailag mégis túlnyomóan koalicziós. Szóval, a helyzet tisztult és stabilizálódott a szolidaritás a kabinetben már elbír egy-két rázkódást s a lemondó Polónyi nemigen kap talajt, hogy ellenzékképp előbbi társai ellen fordulhasson. Ezért lehetett sorsát a bíróság ítéletére bízni, a politikai kockázatra való tekintet nélkül. Maga a vád, melyet Halmos emelt, melyet Polónyi nyilatkozatokkal akart hatálytalanná tenni, voltaképpen olyan természetű, hogy sem megerőtleníteni nem lehet, sem pedig valami súlyos, diffamáló cselekedetnek sem lehet kvalifikálni. Legyünk őszinték : ha nekem városi ügyeim vannak, olyanhoz fordulok, akinek a városnál befolyása van s nagyon derék embernek tartom az illetőt, ha ügyemben sikerrel eljárt. Nos, Polónyinak is volt befolyása, másoknak is volt s megint hipokrízis volna úgy tüntetni fel a dolgot, mintha most és csak Polónyival kapcsolatban tudtuk volna meg, hogy a városnál a városatyáknak, a kormánynál a honatyáknak különleges befolyásuk van, melyet érvényesítenek is. Hiszen valóságos programm a klikk-rendszer megtörése, az adminisztráció purifikálása, ez pedig lehetetlen volna, ha Polónyi lenne az egyetlen, aki Gschwindtgyárakat telepített volna ki. Meg kellene fordítani a kérdést : éppen csak Polónyi, aki képviselő is volt s egy elsőrangú ügyvédi irodának a feje, tartózkodjék a befolyás érvényesítésétől, mely elvégre megvan neki ? Törvény nem tiltja s a morál mindig a többséggel és az utussal tart. Igen, de Polónyi miniszter ! Csakhogy ezeket a dolgokat minisztersége előtt követte el, s akik miniszterré tették, nem tudtak meg újságot felőle, mikor azt tudják, hogy ő bizony ügyvéd is volt, aki, mint minden ügyvéd, az ügy érdekében mindent megtesz, ami módjában áll. Ebben a Polónyi—Halmos-ügyben éppen azt tartom érdekesnek, hogy egészen régi, közismert dolgok hatnak benne az újság ingerével. * A közbékesség, mint politikai legfőbb tekintet — amilyen jogosult, annyira új elem a magyar politikában. Apponyi vitte bele e heti gyönyörű záróbeszédében, amikor a közoktatásügy államosítását, ami a magyar nyelvnek általános oktrojálását jelenti, azzal utasította vissza, hogy nyomában felfordulna az ország közbékessége.1