Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)
2000-10-20 / 21. szám
4 (folytatás a 3. oldalról) felborulhat, mert az elnök úr diszkrecionális joga, hogy a hivatali teendőkön túl ezeket a feladatokat kire szignálja. Az elmúlt évben számtalan ilyen lehetőséget kaptam én is az elnök úrtól, s ez mindig egymás programjainak kölcsönös tiszteletben tartása mellett történt. Amikor megkért arra, hogy menjek koszorúzni, vagy petíciót vegyek át helyette - hangsúlyozom, minden olyan esetben, amikor időpontot tudtunk egyeztetni - ennek mindig eleget is tettem. Szeretném elmondani, hogy én például már ma tudom, hogy 2001. március 15-ét hol fogom tölteni, vagy hol leszek 2001. augusztus 20-án. Mondhatom tehát, hogy minden egyes napom és hetem ki van töltve, ennél fogva nagyon kicsi a mozgásterem abban, hogy egy hirtelen jelentkező igénynek eleget tudjak tenni. Egyébként ezt nem is bánom, nagy kedvvel teszek eleget hivatali feladataimnak, legyen szó ülésvezetésekről vagy külföldi delegációk fogadásáról. Kérdésére válaszolva azt mondhatom, együttműködésünk kielégítő, az elnök úr és köztem konfliktus soha nem volt. — Ezt örömmel hallom. Segített nekem, mert rá is vezetett a következő kérdésre. Mivel Ön a legnagyobb közjogi méltóság a párton belül, borzasztóan érdekelne engem az, hogy mi a véleménye a SZEM-ről? Hadd osszam meg alelnök asszonnyal a mai tapasztalatomat! Egy érdekes és korrekt előadás volt az Integrációs Bizottságban. Az előadást Horn Gyula exminiszterelnök úr tartotta, s a legnagyobb barátságban váltak el Szájer úrtól. Úgy érzem, hogy ez az egész ország számára pozitívum. Ugyanakkor most a Pilvaxból jövök, ahol olyan összejövetel volt, ami nekem abszolút nem tetszett. Azért nem tetszett, mert semmiben nem különbözött egy olyan helyzettől, amikor valamelyik képviselő beszél az emberekkel. Kíváncsi lennék az Ön véleményére. Megjegyzem, hogy az MSZP vezetőségéből senkit nem láttam a Pilvaxban. Erre szintén egy megjegyzést kell tennem. Alapkérdés, hogy nem utasítunk el semmiféle civil szerveződést. Mégis erre az egész történetre egy kicsit igaz a szólás: „Aki szelet vet, vihart arat”, hiszen nekünk sokkal többet árt ma az a vita, ami a civil szerveződés körül kialakult. Nagyon örülnék annak, ha a párt „top”-ján ezekben a kérdésekben, éppen az ilyen helyzetek megelőzése érdekében, sokkal hatékonyabb, több és jobb kommunikáció lenne, ezzel sok minden elkerülhető lenne. Nem hiszem, hogy most, félidőtájt, nekünk jó az, hogy mi egy veszekedős párt képét mutatjuk. Én mindig azt mondtam, büszke vagyok arra, hogy mi egy sokszínű párt vagyunk, s arra is, hogy ebben a pártban lehetnek viták, de ezek színvonala és hangneme is rendkívül fontos. Kölcsönvéve egyik képviselőtársnőm mondását, hadd mondjam azt egy más összefüggésben: nem elég egységesnek lenni, annak is kell látszani. Annak nagyon örültem volna, ha Szájer József FIDESZ-frakcióvezető úr Horn Gyula irányába tett ezen gesztusait akár két évvel ezelőtt vagy két és fél évvel ezelőtt is gyakorolta volna. Hiszen Horn Gyula akkor is ugyanilyen elkötelezett híve volt az Európai Uniónak, mint ma.Az egyik párttársa sírva fakadt a Parlamentben. Nem Ön volt akkor az elnök, hanem Gyimóthy Géza alelnök úr. Kíváncsi lettem volna, ha akkor Ön az elnök és úgy hallotta volna Horn Gyulának és Szalai Annamáriának a hozzászólását, hogyan reagált volna az alelnöki székben, mert gondolom, hogy Gyimóthy alelnök úr nem volt könnyű helyzetben. Ugyanakkor szívesen venném, ha olvasóinkat arról tájékoztatná, mi a véleménye, mint hölgynek a Parlamentben kialakult stílusról? - Eddig úgy érzékeltem, ha egy nő ül a pulpituson, és kiegyensúlyozott, higgadt hangnemben vezeti az ülést, kellő távolságtartással valamennyi párttól, az tiszteletet parancsol. Nekem, mint a parlament alelnökének az a feladatom, hogy a Ház tekintélyét és méltóságát megőrizzem. Az elmúlt hónapokban sajnos sokat romlott a stílus, a viták hangulata. Egyébként megvallom Önnek, hogy az elmúlt két évben nem emlékszem olyan kirívó esetre, amikor hasonló helyzet előfordult volna. Igyekszem a jövőben is a képviselőtársaim számára higgadt, kiegyensúlyozott magatartással példát mutatni, s remélem, ez visszatükröződik képviselőtársaim reagálásaiban is. Végezetül, visszatérve a két évvel ezelőtti beszélgetésünkre, utolsó kérdésem az, hogy alelnökként megpróbál-e lobbyzni a dél-dunántúli térségért? Arra is kíváncsi lennék, hogyan látja Baranyának és Pécsnek a helyzetét, mert például az autópálya nem nagyon akar épülni! Mit lehet ezen a téren tenni? - Ha akkor, amikor két éve beszélgettünk, távol voltunk Budapesttől, akkor lehet, hogy ma még inkább eltávolodtunk a fővárostól. Túl azon, hogy úgy gondolom, hogy elég fajsúlyos politikusai vannak Baranyának, hiszen a megye két parlamenti alelnököt is ad, Wekler Ferencet és engem; a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztésért felelős politikai államtitkár asszonya, Mikes Éva, Pécs polgármestere, Toller László és Komló polgármestere, Páva Zoltán is baranyai képviselők. Azt hiszem tehát, hogy elég jó csapat képviseli a megyét. Az egy más kérdés, hogy mivel Baranya és Pécs szocialista vezetésű, ezért nem egyszer elesik azoktól a kedvezményektől, amelyekből egyébként néhány leszakadó félben lévő megye részesül. Nagyon örültem volna, ha nem kerül módosításra a területfejlesztési törvény, amely ezek megítélésének az objektivitását biztosította. Hiszen azzal, hogy az egyes területfejlesztési tanácsokban kormányzati túlsúly érvényesül, ez azt is jelenti, hogy bár látszólag ugyan helyben hozzák a döntést, de valójában mégis központi döntésről van szó, hiszen a kormányzati dominancia automatikusan a kormányzati és nem a helyi akaratot fejezi ki. Ez alatt a két év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem atekintetben, hogyan lehet egy-egy módosítással visszalépni azoktól az elvektől, amelyeket egyébként az Európai Unió is elvár tőlünk. Például a szubszidiaritás elvétől, ami a helyénvalóságot jelenti, vagyis azt, hogy ott szülessenek meg a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. Sajnos úgy érzem, hogy ezen a területen visszalépés történt. Megvallom őszintén, nekem a politikát addig szabad csinálni, amíg optimista vagyok, mert amíg optimista vagyok, addig mindig érzek is magamban elég erőt és energiát ahhoz, hogy a városért, a megyéért dolgozzam. A jövőben is ezt kívánom tenni, és mindent megteszek azért, hogy Budapestet közelebb hozzuk Pécshez. SZARVAS ISTVÁN hetedHÉTHATár 2000. október 20. IPAROS KISVENDÉGLŐ ... NEM CSAK IPAROSOKNAK Magyaros és nemzetközi ételekkel várjuk Önt. Különtermeinkben 20-tól 140 főig rendezvényeket, igény szerint kitelepülést vállalunk. Pécs, Rákóczi út 24-26. Tel.: 72/333-400, 30/9373-400 Nyitva: minden nap 11.30-22.00-ig