Hétfő Reggel, 1939 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1939-01-09 / 1. szám

Budapest 1939 január 9 FÜGGETLEN POLITIKAI LAP­­ I­ évfolyam 1. szám Hódolati Új magyar lap első számának első cikke nem kezdődhetik mással, mint Horthy Miklós nevével. ,4 toll kato­nái összecsapják bokájukat, feszes vi­­gyázz-állásba merevednek és képletesen tisztelgésre emelik fegyverüket: az Író­szerszámot. Azt a fegyvert, amely a karddal egyenlő mértékben járult hoz­zá ahhoz, hogy Magyarország a száza­dok folyamán magyar tudott maradni egy kavargó Európa viharainak kellős közepében. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a katonák ruháját viseli és ezzel is kifejezését adja annak, hogy elsősorban katonaember. Természetes is, hogy egy ellenségektől körülvett ország élén katona álljon. De Magyarország első katonája minden alkalmat megragad arra, hogy megmu­tassa szeretmét és becsülését a szellem fegyverei iránt. És mi, ezeknek a fegy­vereknek szerény forgatói,­­ büszkén váltjuk Horthy Miklóst a mi Vezé­rünknek és meghatottan hajtjuk meg lobogónkat, a hófehér papirost elötte, toll és kard Nagy ura elött. Tudjuk, hogy kritikus időket élünk, amelyekben éppen olyan messzire hallatszik egy ki­­röppent puskagolyó csattanása, mint egy felelőtlenül odavágott szó. Tudjuk, hogy­ nemcsak a gáz mérgez, hanem a tinta is. Tudjuk, hogy fegyver van a kezünkben, amelynek minden villaná­sát sok százezer olvasó látja meg ugyanabban a pillanatban,­­és megfo­gadjuk mi, Horthy Miklós toll­forgató közlegényei, hogy ennek a fegyvernek élét mindig csak kifelé fordítjuk és a betű álmából pajzsot formálunk min­den támadás ellen, amely kívülről érné ezt az országot. S és ha kell, a szerkesztőségi szobát újból felcseréljük a lövészárokkal. 1. Totációs gépet a tankkal, mert­­ Horthy Miklós katonái vagyunk. MUNKÁCS J | WW JF HÉT HŐSENEK DRÁMAI TEMETÉSE Nagygerőcét ukrán terroristák támadták meg lf­ai­b magyar jegyzék Prágához — Miért? — kérdezte vasárnap délután ezer és ezer ember Munkácson, amint az orgyilkosok támadásának ál­dozatául esett hét koporsót körülállotta. — Miért ? — kérdezi az egész or­szág és kérdezi egész Európa és az egész világ, ahova csak eljutott híte ennek a példa nélkül álló aljas támadásnak. *A háború utáni évek viharos történe­te nem mutat fel egyetlen olyan esetet Európában, hogy két, egymással hiva­talosan ,,b­ékébe­n“ álló ország közül az egyiket, u g­y­a­n­ú­tl­a­n­t, a m­á­s­i­k szabályos hadsereggel, or­oz­v­a, á­g­y­u­k­kal, tankokkal m­e­g­­t­á­m­a­d­j­a. Azt hisszük, hogy ameny­­nyire­­ izgalmas volt Munkács véres, lő­por füstös éjszakája, annyira izgalmas lesz az a diplomáidai munka, amely en­nek a támadásnak a hátterét tisztázza, amely megkeresi a támadásban elől ha­ladó cseh őrmester tankja mögötti tit­kos rugókat. Vasárnap M­unkácson mindenki a megtorlásról beszélt és az izzóan ma­­­gyar hangulatba csak a mélységes szo­morúság vitt bele egy-egy fekete árnyé­kot. kel, Nemes Józsefnek Munkács város megyei biztosával. Ott van még R. Vozáry Aladár, a város országgyűlési képviselője, Fenczik Ist­ván dr. országgyűlési képviselő, volt mi­niszter, Weis István államtitkár, aki a miniszterelnökséget képviseli, Ortutay Jenő képviselő és sok más előkelőség. Nagy feltűnést kelt a levente díszszázad is legújabb, magyar díszítésű ruhájával, mögöttük a munkácsi testületek helyez­­kednek el zászlóikkal. fekete lepellel letakarva katafalk és a katafalkon két koporsó. A koporsókat felkettőkor hozták a vá­rosi kórházból, volt közöttük ezü­stö­­zütt, de volt egyszerű­ fekete tölgyfa­­koporsó is. Minden koporsón magyar nemzeti­­színű lepel, a koporsó előtt pedig piros­­fehér-zöld szalagos köszönik százat. Kö­zépen a magyar kormány koszorúja, amelyet Jaross Andor miniszter hozott magával Budapestről, mellette Munkács város koszorúja, két szalaggal. Az egyik piros-feh­ér-zöld, a másik kék-fehér, ez a város színe, a szalagon ez a szöveg: „Köszönjük, hogy megmentettek. Mun­kács városa Két órakor kigyulladtak a lámpák, amelyeket fekete gyász­fátyollal vontak be. A városházán a nem­zeliszinü lobogó, óra nem hagyta el az árbocot, félárbócra engedve, gyászfátyollal átkötve. Hét koporsó a katafalkon Páratlanul hatalmas és fájdalmasai,amely a magyar csapatok bevonulása szép volt az a temetés, amelyet vasár­nap délután két órakor Munkács vá­rosa és az egész magyar nemzet rende­zett annak a hat hősnek, aki Munkács védelmében esett el, valamint annak az egyszerű ruszin asszonynak, akit a ,,szláv testvérek“ golyója öli meg Orosz­végen. A munkácsi városháza előtti hatal­mas téren több, mint tízezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy a végtisz­­tesség megadásánál jelen legyen. A tér közepén kis park, annak elülső részén emelvény, azon A tér zsúfolásig tele. Jobboldalt a díszszázad áll szuronyos puskákkal, Szolnok­ Andor főhadnagy vezetése alatt, a másik oldalon tűzoltók, akik Schot­­tenthal Ferencben egyik kitűnő bajtár­sukat veszítették el. A katafaikkal szemben áll Iléjjas Iván ,,Rongyos gár­dája“, a közelükben a munkácsi nem­zetőrség csapata, amely olyan példátlan vitézséggel vett részt a város védelmé­ben és a rend fenntartásában. Utánuk a magyarsapkás diákok hatalmas csa­pata áll. A kalafalkot a halottak gyászba­­borult hozzátartozói veszik körül. Szemben a koporsókat tartó emelvény­­nyel a katonai parancsnokságok kép­viselői állanak, élükön vitéz Eötvös Sándor dandárparancsnokkal és Hege­dűs alezredessel, aki a Munkácsot védő kisszámú honvédség parancsnoka. Kö­zelü­kben egy másik emelvényen Jhross Andor felvidéki miniszter foglal helyet Korláth Endre főispánnal, Fekésh­ázi Zoltán alispánnal, Sztojka Sándor ung­­­­ár-munkácsi görögkatolikus püspök-­ A gyászoló Munkács Az áldozatok A gyászoló közönség szinte szünet nél­kül zsebkendőt szőrít szemeire, úgy néz a hét koporsóra. Egymás mellett feksze­nek Ecsedy F. József százados, a térké­pészeti osztály vezetője, Koncz Jó­zsef főhadnagy, Rozs József zászlós, Szarka István és Krisztin Péter ön­kéntesek, Schettenthal Ferenc tűz­oltó és Csuvirka Györgyné 41­ éves asszony, aki tíz gyermek anyja volt. Eljöttek a temetésre a támadásnál megsebesültek hozzátartozói is. Ez időszerint a városi kórházban nyolc súlyos sebesültet ápolnak. A koporsók melletti emelvény köz­vetlen közelében ott áll az a hatalmas karácsonyfa, amelyet a magyarság ál­lított fel és amely most a görögkatoli­kus karácsonykor hirdeti a magyar sze­retet és a béke iránti magyar készséget. Két óra után néhány perccel érke­zett meg Berták Béla munkácsi refor­mátus püspök, aki a díszemelvényről gyászbeszédet mondott. Ezalatt a kato­likus és görögkatolikus papság levonult a koporsókat tartó emelvényről. A re­formátus püspök imádságos szavainak befejezése után Sörös János római ka­tolikus eszperes plébános kezdte meg a

Next