Hétfői Hírek, 1958 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1958-07-07 / 27. szám

teev A „ humlizók” és a kultúra Néhány pályaudvar — néhány tanulság Nézzünk be a budapesti Nyugati pályaudvar egyik tágas várótermébe. A kép meglehetősen elüt a szokottól. A sa­rokban könyvekkel teli szekrény, rádió, televíziós készülék, egy asztalon újságok, képeslapok. Az utasok kis asztalok kö­rül ülnek, legtöbbjük olvasgat, néhányan sakkoznak, mások a rádió muzsikáját hallgatják. A könyvet, újságot, sakkfel­szerelést menetjegyük és igazolványuk­­leadása fejében, díj­talanul kapják kölcsön a sarokasztalnál ülő várótermi fel­ügyelőtől. A nyilvántartókönyv tanúsága szerint egy-egy map átlag 300—100 utas áll meg az asztal előtt „valami unaloműzőért". Esténként népes közönség gyűlik a televíziós készülék köré. A Fővárosi Villamosvasút kultúrcsoportj­ainak műsorait és a rendőrség felvilágosító filmjeit is sokan né­zik ... Érdekes váróterem. S ilyen ma már van a Keleti és a Déli pályaudvaron, Székesfe­hérvár, Vác, Cegléd, Dabas, Hatvan, Nyíregyháza, Kisúj­szállás, Szeged, Pécs, Kapos­vár és Nagykanizsa állomá­sain, s hamarosan megnyílik Győrött is. Fiatal intézmény ez, az elmúlt évtized kulturá­lis forradalmának vívmánya. Vívmánya és egyben eszköze is, amely szolgálhatja jobban , kevésbé jól a kitűzött célt. Nem mindegy, miképp élünk vele ? A főváros három nagy pá­lyaudvarának kulturális váró­termében kissé alaposabban körülnéztünk. Bepillantottunk például a Keleti terem fel­ügyelőijének naplójába: kide­rül ebből, hogy a terem napi többszáz „ügyfeléből” könyvet átlag nyolc-tíz, gyakran még ennyi sem kér; továbbá hogy a csaknem ezer könyv közül a legtöbben ugyanazt a néhány művet választják. Mi lehet en­nek az oka? Az ember termé­szetszerűen annak elolvasásá­hoz kap legkönnyebben ked­vet, amit maga előtt lát. Már­pedig a kölcsönzőasztalon csak képeslapok és folyóiratok kí­nálják magukat, a könyvek­nek még a katalógusa is a fiókban rejtőzik. Ha csak né­hány , de minden nap más­­más művet raknának is ki az utasok szeme elé, a kataló­gust pedig kifüggesztenék szabad böngészésre", az uta­sok nyilván jóval több könyvet kérnének ki s nem is nagyobbrészt azt amit a szomszéd kezében lát­tak... A könyvszekrényben (mindhárom pesti pályaudva­ron) sok a terjedelmes re­gény. Pedig aránylag ritka az olyan utas — mint a Marton vásárról bejáró Szmilkó Éva vagy a baracskai Erőss And­rás a Déliben — aki ilyen he­lyen hosszabb mű olvasásába kezd, s azt másnap-harmad­nap ugyanitt folytatja. Rövi­debb írásokra, elsősorban az Olcsó Könyvtár és más ha­sonló sorozatok köteteire lenni itt nagy számban szükség Ilyenből azonban, példá­ul­­ Nyugatiban egyetlen darab sincs (nem volt a legutóbbi több ezer forint értékű könyv szállítmányban sem). Amennyire örvendetes, hogy a kulturális várótermekben — bár mostanában elég ritkán — műsoros előadásokat és filmvetítéseket is rendeznek salyára indokolatlan, hogy s ezek kizárólag a közlekedés­i­ balesetelhárítás témakörévé foglalkozzanak. El-eljöhetné­­nek a vasutas szakszerveze művészegyüttesei is — ám­ régebben volt is példa — egy két színvonalasabb műsorszá­mukkal. A vetítéseket illető­­en pedig érdemes lenne időn­ként lepergetni egyet-egyet a népszerű tudományos, isme­retterjesztő kisfilmek közül amelyek amúgy is közismerten túl sokat hevernek kihaszná­latlanul a MOKÉP raktárai­ban. A közönség magatartásán még gyakori a panasz: esznek dohányoznak, ami itt tilos. Is úgy hisszük: a kulturáltabb Otthonosabb környezet egyben kulturáltabb viselkedésre nevet A Keleti kulturális várótér­mének ma még lehangolóan csupasz falait a közeljövőbe: szines festményekkel, tájké­pekkel díszítik. Elkelne ez bi­zony (akár olcsó reprodukció sorozat is megtenné) a Nyuga­tiban és a Déliben is. A várótermekben hangszóró figyelmeztet a vonatok indu­lására. Az utas beszáll, elhe­lyezkedik a vonatban, az­tán ... Aztán: terefere, evés, ivás, bóbiskolás .. . Elveszett órák. Önként adódik a kérdés: ha a váróteremben kölcsönözhetnek könyvet, nem tehetnék meg ezt, azonos feltételekkel — legalább a forgalmas vonala­kon — a vonaton is? Valószí­nű, hogy azok a munkások és tisztviselők, akik munkaidő után egyenest az állomásra rohannak (így az üzemi könyv­tárat, ha akarnák, sincs ide­jük felkeresni) nem kisebb számban látogatnák a könyv­táros fülkéjét, mint ma — az italosét... Erről beszélget­tünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetőjével, aki az ötletet jónak, életrevalónak véli, csupán attól tart, hogy az — a létszámkeretből adódó nehézségek miatt — aligha lenne megvalósítható. Egyet­ért velünk abban, hogy érde­mes lenne a MÁV valamelyik vonalán — a Szabó Ervin Könyvtár és a vasút együtt­működésével — kísérletet tenni. Mi pedig arra kérjük az illetékes felsőbb szerveket, vegyék fontolóra ezt a javas­latot is. Mert itt voltaképpen egy, a művelődésben nagyrészt hi­báján kívül elmaradt réteg — több százezer ember — ellátá­sáról van szó, arról, hogy a magyar kultúra térképének egy „fehér foltját" számoljuk fel Berényi György Ötmillió forintos fogalom a Könyvhét öt napján A vasárnap befejeződött Ünnepi Könyvhét eredmé­nyeiről eddig érkezett hírek igen biztatóak. Már most meg­állapítható, hogy a megnöve­kedett érdeklődés következté­ben, az idei könyvhét forgal­ma jóval nagyobb volt az 1956. évi nyári könyvhétnél. Már az első huszonnégy órában elkapkodták Szerb Antal: Magyar Irodalomtörténetét, Anna Frank naplóját, Hemingway, Kodalányi és Steinbeck könyvét, Stendhal: Pármai kolostorát, Szakoly End­re: Hét év Bolíviában című úti­könyvét. A későbbi napok verő­­fényében megnövekedett a köny­vessátrak forgalma s néhány nap alatt jóformán teljesen elkelt Si­mon István: Pacsirtaszó című ver­seskötete, Szabó Lőrinc hatalmas műfordítás gyűjteménye, az Örök barátaink. Balázs Béla: Mesék a szerelemről című, felnőtteknek írt mesekönyve, Karinthy Frigyes Mennyei riportja, Németh László társadalmi drámái, Krúdy: As­szonyságok díja című írása, és Benamy Sándor: A gomböntő ha­lála című megrendítő kis köny­ve. Igen nagy az érdeklődés mai íróink több műve, így Illés Béla, Mesterházi Lajos, Ná­dass József, Erdős László, Szendrei József könyvheti könyvei iránti. Thomas Mann: A törvény című írása már csak bőrkötésű kiadásban kap­­­­ható. A politikai művek között igen­­ keresett Marx­­ Engels műveinek új kiadású első kötete, Lenin had­tudományi könyve és a disszi­­densek leveleiből összeállított ..Kommentár nélkül“ című gyűj­­t­­emény. Napok alatt elfogyott . Kraus—Kulka: Halálgyár című megrázó dokumentumkönyve. Hozzávetőleges adatok sze­rint Budapesten a könyvhét első öt napján 50 százalékkal volt magasabb a forgalom, mint az 1956-os könyvhét első öt napján, nem is számítva az üzemi bizományosok könyv­forgalmát. Országosan, az első öt napon, mintegy ötmillió fo­rintos forgalmat értek el a könyvsátrak és könyvesboltok. l érdemes idelg isdni „­arra, hogy tizenegy Kor­vin kódexről készült mikro­film érkezett a Magyar Tudo­mányos Akadémia könyvtárá­ba. A wolfent­ütteli és római küldemény előzménye, hogy a Tudományos Akadémia elha­tározta, ha eredetiben nem is, de legalább mikrofilmen meg­szerzi az évszázadok folyamán külföldre került nagy értékű kulturális emlékeket. * ...azt, hogy eddig több mint ötven dunántúli művész, több mint kétszáz alkotással jelentette be részvételét arra a kiállításra, amelyet a Haza­fias Népfront, a Műcsarnok és az István király múzeum ren­dez szeptemberben Székesfe­hérvárott.m ...arra, hogy a július vé­gén kezdődő hagyományos Salzburg­i Ünnepi Játékok előkészítése már nagy iram­ban folyik. A műsor egyik ér­dekessége Samuel Barber Ve­­nessa című műve, amelyet elő­ször mutatnak be Európában. Ezenkívül az operaműsorban Beethoven Fidéliója, Mozart Cosci fan tutte és Figaró há­zassága, Richard Strauss: Ara­bella és Verdi Don Carlos cí­mű operái szerepelnek. * ... arra, hogy négy tagú szovjet a­krobata csoport érke­zett a hét végén Budapestre.­­ A Fővárosi Nagycirkuszban­­ mutatják majd be különleges „gumiasztal” produkciójukat. . . arra, hogy India és Egyiptom koprodukciós filmet akar forgatni a szuezi­ csator­­na körüli harcokról egyiptomi színésznőkkel és indiai színé­szekkel Szuez címen. A filmet hindu, angol, arab, orosz és kínai nyelven­­készítették el Augusztus 20-án nyitják meg a Viharsarki Hónapokat Első alkalommal rendezik meg Békés megyében a Vihar­sarki Hónapokat. Az ünnep­ségsorozatot augusztus 20-án nagygyűlésen nyitják meg. Ezen a napon nyílik meg Bé­késcsabán a Munkácsy Mi­­hály-kiállítás s ekkor leplezik le a nagy művész szobrát. Az ünnepségek keretében Gyulán, Erkel Ferenc szülővárosában Erkel-ünnepséget tartanak. Szarvason Vajda Péter és Tes­­sedik Sámuel munkásságára emlékeznek. Ebeken a nemze­tiségi lakosság kulturális fej­lődését bemutató kiállítás nyí­lik meg. Gyermekkori szerelem (Svéd film) Érettségiző fiatalok: Ingrid és Torben szerelmének viszon­tagságos története. Van ben­ne zsarnok anya, törvénytelen gyerek, titkos házasságkötés, Dickens regényalakjaira em­lékeztető gyámapa — éppen csak a társadalmi mondani­való hiányzik. Pedig az ifjú­ság erkölcsi életének problé­májáról — bármily sokszor vitték is már filmre — lehetne még újat mondani. Ennek a filmnek alkotói azonban mintha csak szántszándékkal kerültek volna minden alkal­mat az élet valódi konfliktu­sainak ábrázolására. A cselek­mény sokhelyütt vontatottan, néha unalmasan pereg. A leg­több jót még a fényképezés­ről és a két főszereplő alakí­tásáról lehet mondani. A film — egészében — nyomába sem jöhet a svédek pár év előtti, „Egy nyáron át táncolt“ című, felejthetetlenül szép alkotásának. Megalakult Európa legnépesebb pantomim együttese Néhány héttel ezelőtt szűk­szavú felhívás adta hírül: megalakul a KISZ magyar pantomim stúdiója, aki ked­vet és tehetséget érez magá­ban, jelentkezzék. Két hét alatt több mint kétszáz leány és fiú kereste fel személyesen és levélben az együttes szer­vezőit és ezzel magalakult Európa legnépesebb pantomim együttese. Az elmúlt héten pedig megkezdődtek a próbák. A stúdió vezetője, Barlanghy István, az Állami Bábszínház tagja, terveikről a következő­ket mondta:­­— Bemutatkozásunkat ősz­re tervezzük. Műsorunkban szerepel egy háborúellenes téma feldolgozása, amiből rö­videsen kisfilm is készül, egy klasszikus olasz novella és így ősi, kínai eredetű panto­mim jelenet. Ezenkívül sok humoros számmal és két meg­lepetéssel készülünk. — Mondanivalónkat min­denki számára érthetően, fe­lesleges és öncélú, formalista elemek nélkül akarjuk kife­jezni és a magyar népi hagyo­mányok és játékok közül né­hányat fel szeretnénk fedezni a pantomim számára. A világhírű Palucca-táncin­­tézet meghívására Barlanghy István most Drezdába utazik. Németországiban személyes kapcsolatot teremt Jean Sou­­beyrant-nal, a drezdai iskola professzorával, aki maga is kiváló pantomimus. A stúdió művészeti vezetője reméli, hogy tanulmányútja hasznára válik a szép sikerrel biztató KISZ-együttesnek. „Soha nem beszélt, mégis sokat mondott” — ez áll egy ismert francia pantomimus sírján. Egyelőre mi se szól­junk a magyar pantomim stú­dióról — mondjanak róluk majd a produkcióik. Gyapay Dénes KARINTHY FRIGYES HUMORA a címe Hegedűs Géza író előadá­sának, amelyet a „Bűvös szék“ cím­ű film bemutatása követ. Az előadásra július 9-én este 8 órakor kerül sor a TTIT budapesti szék­házának előadótermében (Bp. Vil­., Múzeum u. 7.). EG ÉS FÖLD KÖZÖTT Szovjet film a lövető főseinek életéről BEMUTATÓ :­PÍIU­S 19 Százak látogatják naponta a szovjet képzőművészetnek a Műcsarnokban megrendezett kiállítását. Nem csoportos lá­togatás ez, hanem a szépet szerető ember egyéni érdeklő­dése, aki többek között K. G. szignóval azt írja a vendég­könyvbe: „örülök a kiállításnak, szépnek tartom, de saj­nálom, hogy a fiatalabb nemzedéktől nem láthatok alko­tásokat." Varga József, a hódmezővásárhelyi könyvtár ve­zetője azt nehezményezi, hogy „a kiállításhoz, nem adnak utazási kedvezményt, pedig van olyan jelentőségű, mint az ipari vásár”. Balassa Tibornénak „nagy élményt szereztek a szovjet képzőművészek". vyiyyuti » y ■» sp yf w w ^ V. A. Favorszkij: Tevevásár "­­ Nagy eredmények — kis széfisty­vák­ az ország színházi előadásainak megoszlásánál Amikor nyolc évvel ezelőtt az Állami Faluszínház tíz tár­sulatával megkezdte működé­sét és egyetlen év alatt beha­tolt az országnak több mint háromezer községébe, a falvak téli, koraesti sivár csendjét, a girbe-gurba utcák havat ropog­­tató elevensége, élbenyúló zaklatott beszélgetések ezre váltotta fel. Így lett Dejteren, Pusztaföldváron, Csincseta­­nyán és Lentiben szinte szem­mel látható, kézzel tapintható a kultúrforradalom. Mintha az emberi tudat poros, nyakig sá­ros útját kövezték volna ki Moliere, Móricz Zsig­mond s a mai magyar írók gondola­taival. Sohosem felejtem el azt­­az 1952-es Karancskeszi-d „Tar­­ta íre“ előadást, — a község lakosainak első színházi él­ményét, — amelynek során egy napaszalta arcú fejkendős néni hangos szóval adott ta­nácsot az Orgone-t alakító színésznek: „rúgja ....be azt a képmutatót, ab­tól majd ész­hez tér “ A Faluszínház mindjárt mű­ködése kezdetén feltérképezte az ország valamennyi közsé­gét, színpadi lehetőségek, tech­­ni­kai feltételek szempontjából. Ennek eredményeképpen ki­derült, hogy van néhány száz olyan helység, ahol színpad, öltöző vagy egyebek hiányá­ban, színházi előadást tartani nem lehet. Ugyanakkor több mint kétezer azoknak az elő­adásra alkalmas színpadoknak a száma, amelyek vagy a me­gyei hatókörű vidéki színház tájkörzetébe, vagy más me­gyék eseteiben a Faluszínház előadásainak ellátási hatáskö­reibe tartoznak. Magáttól értetődő volna, hogy a Faluszínház a maga kilenc megyéjében, a vidéki színhá­zak a maguk területén, egyez­tetve az esetleges varieté, kul­­túrcsoport, irodalmi előadá­sokkal, hangversenyműsorok­kal minden kultúrára, szín­padi produkcióra éhes vidéket bejárjanak. Ám a Faluszínház szervezéséhez érkező levelek tanúsága szerint a győri szín­ház tájkörzetébe eső Moson­­magyaróvár hónapok óta nem kapott színházi előadást, míg a Faluszínház „megyéjében" levő Zalaegerszegre az onnan nagyon távoleső győri színház ment játszani. Ok? Zalaeger­szegen nagyobb a bevételi le­hetőség, mint Mosonmagyaró­váron. Orvoslás módja? A me­gyei tanács népművelési osz­tálya ellenőrizze, vajon a táj­körzetbe eső falvakba az uta­zási és színpadtechnikai lehet’­tőségeken belül eljár-e a me­gyei színház, s addig ne en­gedje máshová, más megyébe utazni a társulatot, amíg sa­ját erkölcsi kötelezettségének nem tett eleget. Az egyiknek emb­ere, a másiknak semmi... Melyik színházé Zalaegerszeg ? Adatok tömege bizonyítja, hogy azokban a községekben, kisvárosokban, ahol a Falu­­színház a „mélyszántást" elvé­­gezte és érdeklődés, közönség­nevelés, vagyis bevétel szem­pontjából a vetés megfogant, minden rendezőszerv előadást akar tartani, míg számtalanba fél évig sem teszi be művész a lábát. Profi­ alapon működő községi kultúrcsoportok lép­nek fel az állami színházak­kal azonos műsorokkal, s mert bevételükből nagyobb százalé­kot tudnak biztosítani a kul­­túrháznak, mint az állami tár­sulat, nívótlanabb előadásai­kat nem egy helyen szíveseb­ben fogadják, mint a kevesebb hasznot hozó jó előadást. Rendet kell teremteni! Ebben az országban olyan kul­túréhség van, hogy minden társulat, művészi produkció megélhet, ha becsülettel működik a maga területén. A szín­házak „tanácsosítása” módot és lehetőséget ad a megyei tanácsszerveknek ahhoz, hogyha kell, aprólékos precizitás­sal gondoskodjanak a falvak, városok színházi ellátottsá­gáról. Az ő feladatuk az is, hogy a kultúrcsoportok műkö­désére vonatkozó rendeleteknek érvényt szerezzenek. Mert jó, hasznos és végrehajtható rendeletekben nincs hiány, de szónak és tettnek teljesen eggyé kell válnia, a színházat áhító, felemelkedésre kész falusi ember érdekében. Nyerges Ágnes optikai fehérítő Kimosott fehér ruhaneműjét hófehérre varázsolja a klórmentes G­ytttoot Kapható­­ a szaküzletekben Kifakult, színes ruhákat élénkít az

Next