Hétfői Hírek, 1967 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-02 / 1. szám

A KIKI JELENTI 50 ÉVE TÖRTÉNT 1916 szilveszterére készült a világ, a­­ikor a budai vár­palota nagytermében húsz­­fogásos, ezerszemélyes koro­názási ebéd kezdődött az új király, IV. Károly és hitvese tiszteletére. Őfelségeiknek azonban nem volt étvágyuk, s ezért — az etikett szabá­lyai szerint — az előkelő vendégsereg álla is felkopott. Ugyanezen a napon, a ko­ronázás tiszteletére, a fővá­ros szegényei között hatvan­ezer adag gulyást osztottak szét az utcai népkonyhákon. Sok éhező nem tudta kivár­ni a „koronázási­­lakomát’’: a Wesselényi utcai kondér előtt összerogy és meghal Futó András alk­almi mun­kás, a Nap utcainál Anda­­sics Erzsébet takarítónő, a Vörösvári útinál Borbuly Sándor állástalan szobafes­tő. S amíg őfelségeik kü­lön­­vonata Bécs felé robogott, a budapesti főkapitányság saj­tóirodájában felkérték az új­ságírókat, hogy a népkony­hák előtti hirtelen elhalálo­zások közlésétől tartózkodja­nak ... (román) LEHOZNÁM NEKED A HÁZSZÁMOT. Miskolc a vidé­ki városok közül elsőnek vette át Budapesttől a szilveszteri trombitálás szokását. A város főutcáján nemcsak tízezrek trombitáltak, de a lelkesedés oly nagy volt, hogy néhány vállalkozó szellemű fiatalem­ber ezúttal a csillagok helyett az utcatáblákat hozta le szíve hölgyének. Kanizsáról jelentik: Szil­veszterre befejeződött az Új­udvar és Nagykanizsa közöt­ti, 11 és fél kilométeres föld­gáz-távvezeték építése, amely lehetővé teszi, hogy Kanizsa, ahol már évtizedek óta nincs széntüzelés, az alföldi gázme­zőkről óránként 9200 köbmé­ter földgázt kapjon. HÁNY ÉVES A HÁZMES­TER? A főváros 13 600 házfel­ügyelője is öregebb lett egy évvel. A szilveszter előtti fel­mérés szerint nemcsak a pesti házak öregek, hanem a ház­mesterek is: közel negyedré­szük már nyugdíjas állomány­ban van, sőt 176 házfelügyelő 8 esztendőnél is idősebb. Radarok a Dunán. Rajka és Szob között az új év első nap­ján vízre helyezték a radar- Bólyákat, amelyek a felső Du­na zátonyos szakaszán ködben és éjszaka lehetővé teszik a zavartalan hajózást. ÚJRA DIVATBA JÖN. A pestiek egyre jobban hiányol­ják a térzenéket. Ezért a Fő­városi Tanács felhívta a kerü­leti népművelési csoportokat: tavasszal gondoskodjanak rendszeres térzenei progra­mokról. 100 külföldi hívás. Szilvesz­ter napján a győri telefonköz­pont százszor teremtett kap­csolatot Béccsel, Berlinnel, Moszkvával és New Yorkkal, újévi jókívánságok közvetíté­sére. AZ ELSŐ TÁRLAT. A Mis­kolci Városi Tanács a volt kamaraszínház épületét a mű­vészetek házává építtette át. Helyet kapott benne a kor­szerű kiállítási csarnok és a művészklub is. Január 8-án már itt nyílik meg 216 mű­vész 640 alkotásából a IX. országos képzőművészeti ki­állítás. Elégett hat ló. A kismacsi tangazdaságban új év előtt néhány perccel, kigyulladt egy 30 méteres lóistálló. A tűzol­tók megakadályozták ugyan a tűz terjedését, de a gazdaság hat értékes ménjét már nem tudták megmenteni. Ha nem lett volna részeg az éjjeliőr, a kár sem lenne negyedmillió forint. Bezár a Gellért. Január 16-án a Gellért-fürdő férfi gőzosztályát átalakítások miatt bezárják. MIT KERESTEK MONO­­RON A GLADIÁTOROK? Székely Artúr nyugalmazott nyomdász több évtizedes saj­tóhiba-gyűjteményéből ka­punk a kérdésre választ. Az egyik vidéki lapban nemrég ezt olvashattuk: „Ave Caesar, monorituri te salutant” — az eredeti: „morituri” (halálba indulók) helyett, ahogy a gla­diátorok köszöntötték egykor a római császárt. Az idézett szövegbe — egy plusz szótag miatt — „Monorra menők” kerültek. Mit tud a hirdetőtábla? A tuniszi stadionban hamarosan arab betűs feliratok jelennek meg a Villamos Berendezés és Készülék Művek gyártotta eredményhirdető-táblán. Az év első villamos hirdetőjét a milánói stadion részére készí­tik. Két tűz. Szilveszter éjjelén a XV., Pestújhely, Cservenika utca 84. szám alatti családi ház meggyulladt a kályhából kipattanó szikrától. A XVI., Mátyásföld, Károly utca 10. szám alatt egy Favorit televí­zió robbant fel és lakástüzet okozott. Az idejében érkezett tűzoltók mindkét tüzet gyor­san eloltották. Sivatagot béreltek. A Be­loiannisz Gyár 1967-re is bér­be vette az Orgovány határá­ban levő „sivatagot”, mely hasonlít a Szahara homokjá­hoz, és klímája alkalmas a különböző műszerek sivatagi kipróbálására. Több a belvíz. A Kis-Alföl­­dön a vasárnap délelőtti fel­mérés szerint, 2 ezer holdra nőtt az összefüggő víztükör, további 10 ezer hold pedig vi­zenyőssé vált. Mellőzte a zebrát. Koncz Gábor színész gépkocsijával elütötte a Váci út és Gogol ut­ca torkolatában Sárosi József nyugdíjast és feleségét. A bal­eset oka: Koncz nem adta meg az elsőbbségi jogot a gya­logos átkelőhelyen. Halál a síneken. Ebes köz­ség közelében vasárnap haj­nalban egy tehervonat halálra gázolta Nagy György nyír­­acsádi lakost, akiről megálla­pították: szilveszteri részeg­ségében a sínekre tévedt, s nem vette észre a közeledő vo­natot. Felrobbant a benzingőz. Bá­lint István debreceni lakos szilveszter estéjén a lakásá­ban festett és oldóanyagként egy kannából benzint öntött a festékre, de a kályha hőjé­től a benzingőz felrobbant. Sú­lyos égési sebekkel szállítot­ták kórházba. Leves és hús esete Mennyibe kerül fél li­ter kitűnő barackpálin­ka? Hatvanhét forintba. Mennyibe kerül fél liter kitűnő Hubertus? Ötvenkét forintba. S mennyibe kerül a kettő együtt, habszi­vaccsal bélelt csinos kartondobozban ? Százhatvannyolc fo­rintba! Tehát csupán a cso­magolásért negyvennégy forintot fizet a kedves vevő. Persze, így is felvá­sárolták ezeket az ita­los dobozokat szilvesz­ter előtt. Pedig az itóka akkor még a dobozban volt... Pesti utca AZ OBSITOS Először, amikor a Rákó­czi út 45. számú, házból reg­gelente az utcára kilépő alacsony, szemüveges em­bert megláttam, az üdvhad­sereg — isten tudja, hogyan — hírmondónak megmaradt utolsó obsitosára emlékezte­tett. A szomszédban van a „Luther-ház”, és előtte vagy húsz esztendővel ezelőtt egy tányér levesért magam is áhítatosan korgó gyomorral hallgattam a „mennyei re­zesbandát”. A kis ember ko­pott zöld uniformisában és jelzés nélküli tányérsapká­jában erre emlékeztetett. Magamban Obsitosnak ne­veztem el, hisz régen, na­gyon régen az obsitot ka­pott katonák járták ilyen katonás, mégis civil ruhá­ban. Vasárnap, sok új évi jókívánságtól még kissé bó­dultan eredtem nyomába, s a téli szürkén árva Mú­zeumkertben állt velem szóba. Ez a se nem katona, se nem civil uniformis „a szolgálati ruha” — kezdte magyarázni Lechner bácsi, aki már abban a korban van, amikor az évek sem­mit se mondanak az ember­ről. A kert fái szárazon zörgetik álkarjukat. A ko­rán szürkülő délutánban csendes az utca. A park is kihalt, csak az Obsitos őr­ködik a kőrengetegbe szo­rult fák téli álma fölött. Hi­vatalos tiszte: parkőr, és négy parányi „erdő” a biro­dalma. A Múzeumkert, az Astoriával szemközti telek fiatal jegenyesora, a Guten­berg tér néhány magányos fácskája és a Rókus előtti csöppnyi liget. „Bizony uram, a nyolcvanhatodik nekem ez a most kezdődő esztendő” — mondja. Köz­ben a szélső platán koroná­jára verébcsapat ül. Egy ideig lármáznak, de mire a Kiskörút hunyorgó lámpái kigyúlnak, elhal csipogá­suk. Ő pedig mesél: 1881- ben született Zalában. A Fe­renc József-i „aranykorban” kezdte a cipészkedést. A század elején, húszéves ko­rában, már járt Pesten, munka után. Akkor nem si­került, visszament a falu­jába. Közben elfutott fe­lette fél évszázad, s amikor megváltozott a világ és a faluban kisipari szövetkezet alakult, már olyan öreg volt, hogy be se vették. „Tíz éve jöttünk fel újra Pestre a feleségemmel, a lányomhoz. Ma már falun se igen talpaltatnak, újat vesznek.” Asszonyának járt nyugdíj, szülésznő volt, ne­ki a maszek élet végén sem­mi. Nem akart hát „ingyen élni”, s ami nem sikerült húszesztendős korában, most állást kapott a fővá­rostól. Nyolcadik éve őrkö­dik a belvárosi fák és par­kok épségén. Alig várja a tavaszt, amikor majd a téli verebek helyett egyetemis­ták ülnek a múzeum lép­csőjére és a fák közét gyer­mekzsivaj veri fel... Újév­kor is szolgálatban volt, s lármás verébhad köszöntöt­te. A város ezer zajából szűrte ki a szürke madarak újévi jókívánságait. Mit vár még az élettől? Szép tavaszt, és hogy leg­alább két évig kitartson ereje szélben és esőben, mert akkor éri el a tízéves fővárosi szolgálatot. Akkor neki is jár majd a nyugdíj: az igazi obsit. Szamos Rudolf Inkább vissza! (A berlini Eulenspiegelből) KÉTNYELVŰ KÉPESLAP Új napilappal bővül 1967- ben Magyarország sajtóor­gánumának választéka: ja­nuár 1-től jelenik meg a Daily News—Neueste Nach­richten című kétnyelvű lap, melyet Dobsa János, az MTI volt bonni tudósítója szerkeszt majd. Kedden je­lenik meg az első szám. BNV-jubileum Több mint 30 ország vál­lalatai jelentették be eddig, hogy részt óhajtanak venni a május 19—29. között rende­zendő Budapesti Nemzetközi Vásáron. A magyar ipart mintegy ezer kiállító képvi­seli majd. Az idei év jubileumi esz­tendő lesz, a budapesti vá­sárok történetében: 1842-ben Kossuth Lajos kezdeménye­zésére rendezték meg a Vi­gadóban az Első Magyar Iparmű Kiállítást. Belphégorok minden mennyiségben „Filléres“ kísértetek — A nánási szelemjárás Túlvilági babonák — A jókívánság nem mágia A párizsiak hat héten át rettegtek Belphégortól, mi töményebben, két hét alatt négy estén szürcsöltük a má­giával vegyített krimit, s közben felderengtek gyer­mekkorunk kísértethistóriái, boszorkányok és szellem­idézők hátborzongató tör­ténetei. Dédanyáink még az angol Daniel Douglas Home-ról ol­vasták rémhistóriáikat, aki bejárta Olaszországot, Orosz­országot, Franciaországot, s III. Napóleon császár és Eu­génia császárné előtt is pro­dukálta magát. Mutatványa abból állt, hogy szeánszain rejtélyes szellemkezek és fe- feketelgatek. .meg.­Trü­kkjét nem tudta leleplezni az ak­kor még eléggé botladozó tu­domány, pályafutása 1868- ban mégis csúfos végett ért: zsarolási perrel zárult. A bí­rói döntés alapján 68 ezer font sterlinget kellett visz­­szafizetnie egy londoni ke­reskedő hiszékeny özvegyé­nek. Nagyanyáinkat az ameri­kai dr. Henry Slade tartotta izgalomban. Az általa meg­idézett „szellemek” fiókba zárt zsinegeken csomókat kö­töttek, tűket mágneseztek, húzós harmonicán játszot­tak, mígnem kiderült, hogy Slade mutatványai közönsé­ges bűvésztrükkök voltak. Anyáinkat a berlini Anna Roth rémítgette, akinek a „szellemei” virágokat vará­zsoltak elő a semmiből. Ab­ban a pillanatban leplezték le, amikor a virágkereskedés­ben vásárolt virágokat a szoknyája alól előhúzgálta. A k­ísérteth­ist­óriák persze gyakran torkolltak valódi krimibe, hiszen a babonás, hiszékeny emberek becsapása a sarlatánok számára mindig jó üzlet volt, így gonoszkod­hatott nálunk alig nyolc esz­tendővel ezelőtt is egy „kí­sértet”. A Hajdúságban, a nánási tanyákon suttogták, hogy az Egyház-dűlőben kí­sértet látogatja H. József ta­nyáját. A 16 éves H. Klári éppen az udvaron dolgozott, látta, amint a seprű, kirepült -az istá-Vórbók , pedig- ott- csalt- - a- szelíd tehén kérődzőit,é­s látta, hogy a 25 kilós oldal­szalonna egy fehér lepel há­tán miként libbent ki a kam­rából. Sokáig nem merte megmondani, mit látott, mert „aki feladja a kíséretet, az meghal”. Végül is közbeszólt a rendőrség: nyakon csípték a jelmezbe bújt tolvajt, s az­óta bizonyára Klári sem hisz már a babonákban, melyeken ma már — mint Belphégo­­ron — jól vagy kevésbé jól, de csak szórakozunk. Nem is gondolunk már ar­ra, hogy vannak még ma is babonák, amikben őseink vakon hittek, de korunkban babonás hit helyett népsze­rű szokássá változtak. A ka­rácson­yi és újévi töltöttká­­poszta-evés szokása például az első bankópénz kibocsá­tásakor született. A káposzta­levél, a jelképes bankó, a hiedelem szerint „odacsalja” az igazit is. Az újév reggelén fogyasztott bableves is, a régi hit szerint pénzt hozott a házhoz — a bab ugyanis már az ókori Egyiptomban is az aranypénzt jelképezte. Év­ezredes népmesékben a ma­lac kincset túr ki gazdájá­nak, tehát — aki újévkor malacot eszik, azzal „kitúrat­­ja saját szerencséjét”. Ki gondol ma már erre? Esz­­szük, ami ízlik. Bizonyos azonban, hogy egymagában is szerencse, ha ép gyomor­ral átlábalunk a hagyomá­nyos szilveszteri étrenden. Ki mint cselekszik újév­kor, úgy tesz egész esztendő­ben — tartja a közmondás. Ezért kezdjük vigsággal az új esztendőt. Meg persze azért is, mert baráti körben jó vigadni. Abban sem hi­szünk már vakon, hogy a fennhangon mondott, vagy írásban küldött jókívánsá­gainknak mágikus „ráolvasó” ereje van, s foganatja lesz. Mégis elmondjuk, mert szép szokás, így hát minden ráol­­vasási trükk nélkül, de tisz­ta szívből kívánunk minden olvasónkna­k BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Lukács Angéla Belphegor „személyesen" jelent meg éjfélkor a Royal Szállóban rendezett IBUSZ-bálon. Ez a pesti Belphegor — a megjelent hölgyekre való tekintettel — nem nő volt. Mi­kor ez kiderült, elmúlt az ijedelem — ki fél egy ál-Belphe­­gortól, aki csak férfi? Kacagott az egész tárgyalóterem... Mi számít a teljes ellátásba? A tiszta kezű betörő esete Két, cseppet sem derűs ügyet tárgyalt a napokban a bíróság, egyes fordulatokon mégis kacagott az egész tár­gyalóterem. Egy 72 éves apa eltartási szerződést kötött a fiával és a menyével: ha élete végéig teljes ellátásban részesítik, ennek fejében minden vagyo­na a fiatalokra száll. A meg­állapodás után menye és fér­je megleste, amint este haza­felé tartott, karóval fejbe­vágták és a kútba dobták. Az ütés azonban nem volt halálos, a kútban pedig csak derékig ért a víz, így az öreg­ember magához tért, kimá­szott és feljelentést tett. A menyecske a tárgyaláson nem tagadott, de hozzátette: — Nem anyagi haszonszerzésért akartam végezni az apósom­mal, hanem azért, mert sze­relmével üldözött. A bíró: Igaz ez? Az após: — Azt hittem, hogy a teljes ellátáshoz a szerelem is hozzá tartozik ... ★ Két pesti betörő vidékre ruccant és egy éjszaka „meg­látogatta” a földművesszövet­kezeti boltot. A kirakatot sár­ral kenték be és így zajtala­nul benyomták az üveglapot. Ezután összerámoltak és to­­vábbálltak, de nem sokkal ké­sőbb elcsípték őket. A bíró megkérdezte az elsőrendű vádlottat: — Hány kirakatot sározott be? Mire a betörő önérzetesen: — Piszkos munkát nem vállalok, kérem! Én csak a szajrét gyűjtöttem össze. A sarat habozás nélkül tár­sára kente... HÁZHOZ SZÁLLÍT A MÉZESMACXÓ TELEFON 91-38 /

Next