Hétfői Hírek, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-27. szám)
1980-05-19 / 21. szám
25,30,40 és 500 JUBILÁNSOK Piros betűs előadások színhelye lesz a közeli napokban, hetekben fővárosunk két dalszínháza. Május 21-én este az Operaházban Róna Viktor Kossuth-díjas, kiváló művész baletttáncost köszöntik a társulat tagjai, abból az alkalomból, hogy 30 éve az együttes tagja, és 25 éve mutatkozott be először a „Diótörő” Herceg-szerepében. Június 5-én az Erkel Színházban kerül sor Simándy József Kossuth díjas, kiváló művész köszöntésére, operaházi tagságának 40. évfordulóján. Otellóval jubilál. A Verdi mű címszerepét énekli. Az Otellóval búcsúzik Simándy József. Ezen az ünnepi estén lép fel utoljára dalszínházban. Visszavonul a színpadi szerepléstől. — Nem kenek többé festéket az arcomra. Leteszem a jelmezeket, elbúcsúzom a szerepektől. Befejezem. Nem mintha megúntam volna, fizikummal is bírom még, és úgy érzem a közönség még az idei szezonban is hinni tudott Hunyadi Lászlómban. Hatvannégy éves vagyok. Fent kell abbahagyni. ♦ Hogyan készül arra az utolsó estére? — Úgy, mint negyven esztendeig minden előadásra. Persze, tudom, nem lesznek könnyűek az utolsó percek, amikor majd utoljára leengedik a függönyt. Mostanában gyakran nézek vissza erre a négy évtizedre. ♦ És milyennek látja? — őszintén mondom, minden szép volt. Töretlen volt a pályám. Úgy érzem, a feladatot, amelyre elhivattam, betöltöttem. Harminc tenorszerep volt a repertoáromon. Mindent elénekeltem, amit szerettem volna. ♦ A legtöbbször? . — Csaknem százötvenszer a Carmen Don Jós éj át és a Bánk bánt. ♦ Nem hiányzik majd a zene, a dal? — Egyetlen szóval sem mondtam, hogy többé nem fogok énekelni! Ha hívnak, fellépek koncerteken. Júniusban például Veszprémben, a IX. Szimfónia szólóját éneklem. Most fejeztem be egy lemezfelvételt, amelyet múlt századi népszínművek dalaiból állítottunk össze. Repülj fecském címmel kerül majd az üzletekbe. És ősszel viszszavárnak tanítványaim is a Zeneművészeti Főiskolán. Ott megtalálhat majd a zongora mellett... (sebes) Szombaton délután érkezett haza Oslóból — ahol már hat esztendeje dolgozik, mint az ottani Királyi Operaház balettegyüttesének vezetője —, és este már a pesti Operában próbálta a „Diótörő” Herceg-szerepét, mellyel hármas jubileumot ünnepel május 21-én: operaházi tagságának 30. évfordulóját, a „Diótörő” félezredik előadásait és negyedszázados évfordulóját annak, hogy először lépett fel ebben a balettben, a Herceg szerepében. — Csajkovszkij balettje szinte összeforrott egész pályafutásommal — mondja Róna Viktor, miközben felhajtja feketéjét. — Mint balettnövendék, 1950-ben a főegeret, majd a harmadik felvonás pás de trois-át táncoltam benne, s ennek köszönhettem, hogy szinte gyerekként szerződtetett az Operaház. Öt évvel később két nap alatt kellett beugranom a Herceg szerepébe, s azóta több mint kétszázszor táncoltam. Így hát a „Diótörő”-nek köszönhetem első szerződésemet, első főszerepemet, első aranyérmemet — a Bécsi Nemzetközi Balettversenyen —, s ez volt az első önálló koreográfiám, amelyet 1976-ban készítettem az oslói balett számára Az első partnerem Xigray Klotild volt, majd Szántás Janina, Kun Zsuzsa, Orosz Adél és Metzger Márta követte. ♦ Megenged egy kényes kérdést? Róna Viktor mosolyogva a szavunkba vág: — Mármint azt, hogy meddig akarok még táncolni? Ameddig úgy érzem, hogy szükség van még rám, hogy nem vagyok a kollégák és a közönség terhére. Akkor hagyom abba, amikor először érzem majd, hogy a tánc nem örömet, hanem küszködést jelent a számomra. ♦ S akkor? — A színpadnak búcsút mondok, de a balettművészetnek soha! Pedagógusként szeretném továbbadni tapasztalataimat a fiataloknak, és az ő sikerük — az enyém is lesz... (garai) ★ ff#®?'ft • LOUIS KNIE, a világ legfiatalabb állatidomítója. Az ötéves kisfiú, a híres Knie-cirkuszcsalád legfiatalabb tagja nagy sikerrel mutatkozott be egy svájci cirkuszban, „partnerével”, három és fél tonna súlyú, Sahib névre hallgató elefántjával. • KONCZ VILMOS szobrász és Tesszák Sándor grafikus közös kiállítása kedden délután nyílik a XVI., Veres Péter utca 27. alatti Corvin Galériában. • MIROSLAV KRLEZA „A Glembay család” című drámatrilógiájából kétrészes filmet rendez a televízióban Dömölky János. A főbb szerepeket Szemes Mari, Darvas Iván, Jáhi-Tóth László, Benkő Gyula, Kern András és Bozóky István alakítja. • FRANCIS FORD COPPOLA, a „Keresztapa” és az „Apokalipszis most” című, világsikert aratott filmek rendezője megvásárolta az egyik legnagyobb hollywoodi filmgyárat, a négy hektár területű General Stúdiót, ahol annak idején Mary Pickford és Gary Cooper filmjeit forgatták. „Célom — mondotta —, összegyűjteni stúdiónkba a legtehetségesebb filmművészeket.” • VÁRKONYI ZOLTÁN jól ismert arca mosolyog ránk annak a 450 oldalas, 70 korabeli fényképpel illusztrált kötetnek a címlapjáról, amely az idei könyvhétre jelenik meg a Népművelési Propaganda Iroda és a Magyar Színházi Intézet közös kiadásában, példamutató gyorsasággal, alig egy évvel a mai színművészet egyik1k legkiemelkedőbb egyéniségének eltávozása után. Szántó Judit, a könyv szerkesztője kitűnő válogatásában sorakoznak a kötet lapjain Várkonyi Zoltán írásai, önvallomásai, s a vele készült legjellemzőbb interjúk, róla szóló tanulmányok. • VENDÉGEK. Júniusban az Operaházban, illetve az Erkel Színházban vendégszerepel Jelena Obrazcova és Jevgenyij Nyesztyerenko, a moszkvai Nagy Színház vezető művészei, Renato Francesconi olasz tenorista, Ilosfalvy Róbert, a kölni Operaház, Marton Éva, a müncheni Operaház, Gáli Ferenc, a zürichi Operaház magánénekese. Az idén 13. alkalommal fogad képzőművészeket a Szársomlyó-hegy oldalában levő szabadtéri műterem.A Siklósi Alkotótelep szobrász szimpozionja ugyanis a héten kezdte meg a hivatalosan október közepéig tartó programját. A pályázatok alapján meghívott művészek — négy honi alkotó mellett osztrák, olasz, csehszlovák és lengyel szobrászok — a napokban érkeznek meg az ideiglenes otthonukul szolgáló Gyimóthyvillába. Minden bizonnyal ebben az esztendőben is tovább gyarapodik értékes alkotásokkal az alkotótelep szabadtéri múzeuma, hiszen már hagyomány, hogy a művészek az itt készített szobraikat ajándékba hagyják. Csontos László: „Szüret” Ünnepi megnyitó: május 30-án a könyvhéten Az ünnepi könyvhét közel 100 újdonságát május 30- tól 56 sátor, 80 pavilon és 111 üzlet kínálja majd Budapesten. A megnyitóra május 30-án, délelőtt 11 órakor a Liszt Ferenc téren kerül sor. Tizennyolc író dedikálja majd itt a seregszemlén megjelenő kötetét. Ott lesz a többi között Jókai Anna, Raffai Sarolta, Janikovszky Éva, Illés Endre, Berkesz András, Csurka István, Szakonyi Károly, Mándy Iván és Hernádi Gyula. A sátraknál, pavilonoknál a könyvhét többi napján is vendégül látnak írókat, költőket. A Blaha Lujza téren, a Liszt Ferenc téren, a Flórián téren, a Kosztolányi Dezső téren, Csepelen és a Váci utcában — amely a hagyományokhoz híven június 6-ig ismét Könyv utca lesz — dedikálnak majd a szerzők. Az ünnepi könyvhétre író vendégek érkeznek a Szovjetunióból, Bulgáriából, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából, Vietnamból és az NDK-ból. Író-olvasó találkozót tartanak a Telefongyárban és a csepeli Rideg Sándor Művelődési Házban. Budapesten és Szegeden — ahol az országos vidéki megnyitót rendezik május 30-án — több kiállításra is sor kerül. Először „házon kívül” ! Madách remeke a Madách Színházban Ádára: Sztankay István, Éva: Almási Éva, Lucifer: Haumann Péter A magyar drámairodalom klasszikus remekműve: „Az ember tragédiája" mindmáig — a vidéki előadásoktól eltekintve — Budapesten egyedül a Nemzeti Színházban került színre. (Illetve 1907— 1908-ban annak elődjében, a Blaha Lujza téri egykori Népszínházban.) Madách drámája azonban évek óta sajnálatosan hiányzik az ország első színházának repertoárjáról. Már egy generáció nőtt fel azóta, hogy utoljára a közönség elé került, az Rövidesen „megtörik a jég”, s megszakad a tradíció: a Tragédiát a jövő évadban műsorára tűzi — Lengyel György rendezésében — a Madách Színház. Már a szereposztás is elkészült: Ádámot Sztankay István, Évát Almási Éva, Lucifert pedig Haumann Péter alakítja. A bemutatóra a tervek szerint december 19-én került sor. Érdekesnek ígérkezik a Madách Színház jövő évadjának többi újdonsága is. A szeptember 20-i első őszi előadáson mutatják be az angol Brian Clark „Mégis, kinek az élete?” című drámáját, amelyet már olvashattunk a Nagyvilág márciusi számában. A darabot Szirtes Tamás rendezi. Vígjátékpályázat A Fővárosi Tanács a minap — a Madách Színházzal karöltve — meghívásos vígjátékpályázatot írt ki. Karinthy Ferenc, Szakonyi Károly, Polgár András, Mándy Iván és Simonffy András már dolgoznak új darabjukon. A leghamarabb elkészülő művek közül kerül ki az évad harmadik bemutatója. Még egy új hazai színmű szerepel az 1980/ 81-es programban, ezt Ádám Ottó állítja színpadra. Mivel a Madách Kamaraszínház átépítése a legoptimálisabb esetben is csak a jövő év őszére fejeződik be, így a társulat továbbra is rendszeresen vendégszerepel majd az Egyetemi Színpadon, az Ódry Színpadon és a Budapesti Gyermekszínházban. Ez utóbbiak műsorterve még nem alakult ki. 1 Tabakovék Budapesten Oleg Tabakov nevét és művészetét jól ismeri a hazai közönség is: ő alakította a főszerepet az emlékezetes sikerű „Ragyogj, ragyogj csillagom” című szovjet filmben. A kiváló művész, a moszkvai Szovremennyik Színház stúdiójának vezetője és az ottani Színművészeti Főiskola tanára, aki 5 évvel ezelőtt társulatot alapított főiskolai osztályainak legjobb növendékeiből és amatőr színjátszókból. Együttese most Budapesten is bemutatkozik. A stúdiószínház hétfőn este kezdi meg vendégjátékát a Budapesti Gyermekszínházban, a „Viszlát, Maugli ’ című színdarabbal, amely Rudyard Kipling regényéből készült. Május 21-én a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában lépnek fel, a „Sok hűhó Barbaráért” című mai tárgyú szovjet színművel, majd 24-én és 25-én Debrecenben hozzák színre a Kiplingszínművet, a Csokonai Színház Stúdió Színházában. Szobrot a mintaférjnek! Nézők ötletözöne az új tv-soroz Nagymama-gyes és fantasztikus találmányok — Minden várakozásunkat felülmúlta az a levélözön, amely a „Van egy fantasztikus ötlete?” című műsorunkban elhangzott felhívásunkra érkezett a televízióba — mondja Kállai István, az új sorozat szerkesztője, műsorvezetője. — Nem egy, de öt-hat műsort is kitöltenének a jobbnál jobb tippek, javaslatok. — Hallhatnánk néhányat? — Adjon az OTP jelentős összegű kölcsönt, amelyet nem kell visszafizetni, csupán ledolgozni, ott és akkor (természetesen munkaidő után), ahol és amikor arra a legnagyobb szükség van... Állítsák fel a mintaférj szobrát minden lakótelepen. Kötelezzék társadalmi elvonókúrára azokat, akik erejükön, tehetségükön felül vállalnak munkát, kitéve magukat az infarktusnak, elhanyagolva családjukat... Unokákat gondozó nagymamák is kaphassanak gyest... Ha valamelyik főnök arra alkalmatlant vesz fel, köteles legyen elvégezni helyette a munkát. — Beérkeztek fantasztikus „találmányok” is — folytatja —, ezeket csokorba gyűjtve Körmendi János mutatja majd be. Csak kettőt mutatóba: visszapillantó tükör a futballbírók számára, hogy lássák, mi történik a hátuk mögött és „kocsma-spray”, azzal a céllal, hogy az italozó férj otthon is kellő légkört találjon ... Egy nyugdíjas vidéki bácsi is remek jelenetet küldött, be is mutatjuk. Címe: Fantasztikus hiánycikkek boltja. A beérkezett javaslatokat sanzonnak, kuplénak, jelenetnek, villámtréfának dolgozzuk fel. A felvételre meghívjuk az ötletadókat is. A sorozat új adására szombat este kerül sor. Dacos: 75 Szinte hihetetlen! Már hetvenöt éves lenne? Ez a folyvást tevékenykedő, indulatoktól fűtött, nemes szenvedélyektől sarkallt színházi ezermester? Aki színészként, rendezőként, direktorként, s elméleti szakemberként egyaránt kiváló alkotó? Akit nem véletlenül becéznek barátai, pályatársai ezzel a főnevesített jelzővel: Dacos? Igen, róla: Egri Istvánról van szó. Őt köszöntjük ezzel a néhány sorral, 75. születésnapja alkalmából. Ilyenkor szokás felsorolni az ünnepelt eddigi kimagasló alakításait, emlékezetes rendezéseit. De az ő esetében az ilyesfajta felsorolás feleslegesnek látszik. Hiszen neve összeforrott sikeres pályafutásának fél évszázados történetével. És a magyar színházművészet legfényesebb fejezeteivel, így hát ne vonjuk magunkra Dacos bosszankodó dörcögését. Elégedjünk meg azzal, hogy gratulálunk és jó egészséget kívánjunk!