Hétfői Hírek, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-14 / 50. szám

MÉRLEG­ EZ alyalábak kellettek volna a játékosoknak a 19. fordulóban, mocsaras, ingová­nyos, csúszós, nyálkás, síkos volt a pályák talaja, s csak a legügyesebbek tudtak arra is koncentrálni, hogy „törlés” helyett még a labdával is foglalatoskodjanak. A sportte­lepek gondnokai tavaszig so­pánkodhatnak, hogy mi lett a gyepszőnyeggel. A Honvéd-pá­lyán például a mérkőzés vé­gére csak az oldalvonalak mellett volt néhány zöld fű­­maradvány, a mezőnyben a fekete szín uralkodott. Persze, azért akadt gól is (igaz, mind­össze húsz), s hogy a talaj milyen sokszor tréfálkozott, arra jellemző, hogy tízszer lengették meg sárga kártyái­kat a bírók, miután a futbal­listák képtelenek voltak el­dönteni, hogy mi a szabályos, vagy a szabálytalan. Két fut­ballistának bizonyos, hogy ju­tott elég meleg víz (Híres, Pász­tor), miután elég korán kizár­ták őket a játékból dúvad ma­gatartás miatt, s négy tizen­egyest rúgó (Kardos, Dobány, Dudás és Rab) volt kímélet­len ítéletvégrehajtó. Két mérkőzés volt a fővá­rosban, a nagyobb csata Kis­pesten zajlott, ahol a Honvéd a becsúszások mérkőzésén mi­nimális arányban nyert a na­gyon ügyes DVTK ellen. Pus­kás Lajos edző nagyon pom­pás taktikát választott a Gör­­gei révén vezényelt csapatá­nak, s nem sok hiányzott, hogy a kispesti csapat folytas­sa gyászos őszi szereplését. Aztán a Tichy-legénység há­rom olyan tagja döntötte el a mérkőzés sorsát, akik koráb­ban fehér hajszálakat vará­zsoltak szurkolóik fejére, Ku­ti matematikai pontosságú be­adását Esterházy fejelte a há­lóba, előtte pedig Bodonyi ritka nagy szóló után szerzett találatot. A Ferencvárosban továbbra is hiányzik a csapat játékát egyértelműen befolyá­soló Nyilasi, de azért az ifjú legénység szépen és határozot­tan küzdött, megérdemelve a győzelmet. Vidéken a Haladás diadala volt a legérdekesebb. A Vasas mélyen formája alatt játszott, egyszerűen rejtélyes, hogy mennyire rapszódikus. Igaz, ehhez a mostani vereségéhez a tanár-tréner Török Péter együttese is alaposan hozzájá­rult, a régi sportújságos kife­jezés szerint, oroszlánbarlang lett Szombathely. Az V. Dózsa továbbra is tartja magát Te­mesvári típusú harcmodorá­hoz, küzd, üt, vág, s ez most egy pontot jelentett Zalaeger­szegen. A pécsiek ugyancsak nagy csatában bizonyultak jobbaknak a Csepelnél, Deb­recenben a hazai csapat és a Volán egyaránt képtelen volt gólt szerezni (ezt úgy látszik érezték a szurkolók is, mert itt volt a negatív rekord, mindössze ezer néző volt a le­látón). Újból vitézkedett az Ózd, az eszi szezon elejét idézte, amikor otthonában fé­lelmetes teljesítményekre is képes volt, most a Nyíregyhá­zát intézte el, igen nagy maga­­biztossággal. Tatabányán, az újdonsült rangadón a Rába 0-0-t harcolt ki, ezzel mindkét remek együttes tartja pozícióit. A góllistán sem történt vál­­tozás, továbbra is érvé­nyes a Szentes (14), Kerekes, Kiss (13), Hainnich, Dobány (10), Szabó O., Hajszán, Po­gány, Weimper (9) sorrend. Szerdán folytatódik a pontva­dászat, a párosítás: V. Dózsa— Haladás, Videoton—ZTE, Rá­ba—SZEOL, Nyíregyháza—Ta­tabánya, Diósgyőr—Ózd, Cse­pel—Honvéd, Békéscsaba— Pécs, DMVSC—FTC, Vasas- Volán. Szabó Ferenc • •Öt hét múlva Túl az Óperencián Mészöly Kálmán a VB-előkészületekről Is­mét túrára készül a ma­gyar labdarúgó-válogatott — igaz, más előjelekkel, mint az év elején —, amikor sikerte­len dél-amerikai portya előtt és után vesszőfutás várt a já­­­tékosokra és a szakvezetőikre. Érvek, ellenérvek csaptak össze. Kikre épüljön a csa­pat? Szükség van-e a légió­sokra? A Mészöly—Mezei ed­zőpáros kiállta a­ próbát, a magyar válogatott ott van a VB 24-fes döntőjében. • Mi lesz a portya prog­ramja? — kérdeztük Mészöly Kálmán szövetségi kapitány­tól. — A keret tagjai január 4- én­­találkoznak, majd 16-ig Ta­tán edzőtáboroznak .Előrelát­hatóan január 22-én indulunk Ausztráliá­ba, ahol kilenc mér­kőzést játszunk. Az ellenfe­lek? Neves ausztrál — és a portyázó európai csapatok. Va­lószínű, egy tornán is részt veszünk. Innen két találkozó­ra átruccanunk Új-Zéland­­a, s lehetséges, hogy itt lesz egy hivatalos mérkőzés is. Február 20-a táján érkezünk haza.­­ Az ellenfelek között an­gol együttesek is szerepelnek. Nem félti a csapat hírnevét? — Lehet, hogy összeszedünk egy-két vereséget, de most nem az eredmény, a játék a fontos. — Kik utaznak, s nem hosz­­szú az egyhónapos távollét? — Elsődleges célunk: meg­felelő, sőt ideális környezet­ben, jó időjárási körülmények között, felkészült ellenfelekkel találkozzunk. A túrán tizen­nyolc játékos vesz részt, ezút­tal a külföldön szereplőkre nem számíthatunk. Ez nem is baj. Az ő tudásukat ismerjük. Most olyan labdarúgóknak akarunk lehetőséget adni, akik a VB-n is számításba jöhetnek. Elsősorban azok utaznak, akik több poszton is jó teljesít­ményt nyújthatnak. — A további hazai menet­rend? — A sűrített bajnoki prog­ram miatt csak két alkalom­mal találkozik a csapat Már­cius 17-én egy külföldi együt­tes ellen előkészületi mérkő­zést játszunk, 24-én az örök ellenfél, az osztrák válogatott jön Budapestre, a 125., jubi­leumi mérkőzésre. Ennek az összecsapásnak az is érdekes­sége,­­ hogy mindkét válogatott VB-résztvevő. A bajnokság be­fejeztéig a klubokban készül­nek tovább a játékosok. Má­jus 2-án Svájcba utazunk, ahol Luzernban Wolfisberg szövet­ségi kapitány klubcsapatával két előkészületi meccset ví­vunk. A svájci szakember megígérte, hogy együttesét olyan taktikával küldi majd pályára, mintha a VB-cso­­portbeli ellenfeleink lenné­nek. Május 9-től szabadság következik, de mindenki sze­mindkettő Cézár. Az egyik­nek — a világbajnok argentin szövetségi kapitánynak, Cé­zár Luis Menottdinak — a ke­resztneve. A másik — a házi­gazda, a spanyol gárda irányí­tója, José Emilio Santamaria — becenévként viseli. Azonos kérdésekre így válaszoltak a Cézárok: (M: Menotti, S: San­ta­maria) Mi a legfőbb jellemzője egy kapitánynak? M: — Meggyőződés és hatá­rozottság. Vagy minden játé­kos úgy tevékenykedik és azt csinálja, amit ő követel, vagy a kapitány veszi a kalapját, mert minden kudarcért úgyis őt teszik felelőssé. S: — Egy zenekarnak egy időben csak egy karmestere le­het Csak addig maradjon a pulpituson, amíg a zenészek úgy játszanak, ahogy jónak látja. Együttműködés a klubok­kal? M: — Sohasem felhőtlen. A világbajnok kapitányának könnyebb a­ helyzete. Az élet őt igazolta. S ez érvényes ma­rad jövő júliusig. Nagyon ne­héz összeegyeztetni a nemzeti válogatott, a klubok, a játé­kosok anyagi, erkölcsi érde­keit­­. — A játékosoknak kö­nyörtelenül meg kell valósíta­niuk amit a klubok követel­nek. Hajtják, űzik őket. A vá­logatott számára én csak má­jusban kapom meg a labda­rúgókat, így csak a Mundial előtt egy hónappal csinálha­tom azt amit akarok. Közben kérhetek sok mindent. Vagy figyelembe veszik, vagy nem.­­ Kapcsolata a labdarúgó szövetséggel? M: — Bármilyen jó az együttműködés, a kapitányé kell, hogy legyen az utolsó szó joga. Képzeljék el, ha minden tanácsot meg kellene fogad­nom. A Mundialig biztos fenn­marad ez a jó kapcsolat. L: — Érdekünk közös. Terv­szerűen dolgozunk együtt. A szövetség mindent megtesz a válogatottért. De hát a klu­bokkal szemben gyakran ő is tehetetlen. Felkészülés a világbaj­nokságra? M: — Az előkészületi mér­kőzéseknek nem szabad túl­zott jelentőséget tulajdoníta­ni. Minden kapitány keresi, formálja, igazítja csapatát. Úgyis a vizsgaeredmény a lé­nyeg. Persze, sok függ attól, hogy a kulcsjátékosok forma­időzítése hogyan alakul. Én annak vagyok a híve, hogy futball minden mennyiségben. Nem véletlen, hogy az argen­tin VB óta közel 70 mérkő­zést játszottunk. S: — Valenciában ütöttük fel szállásunkat. Játszunk ki­sebb csapatokkal, majd Skó­ciával, Belgiummal és Svájc­cal. Mindennap azért imád­kozom, hogy a sztárok meg ne sérüljenek. Véleménye a 24-es döntő tíz többi résztvevőjéről? M: — Legalább tíz egyfor­ma képességű csapat van. A pillanatnyi idegállapot, a sze­rencse, a bírák működése sok mindent befolyásolhat. Én el­mélyre szóló egyéni edzéster­vet visz magával. 21-én ta­lálkozunk újra, és megkezdő­dik a VB-re való felkészülés utolsó szakasza. A tervek sze­rint június 10-én utazunk Spa­nyolországba." Fluck Miklós Menotti és Santamaria Cézárok a Mundialtól­ sősorban nem a válogatottak­ra, hanem a kiemelkedő játé­kosokra koncentrálok. Őket kell semlegesíteni, s az már fél győzelem. S: — A szövetség szakembe­rei feltérképezték az európai csapatokat és Brazíliát. Én is — személyesen és filmen — sok válogatottat láttam. Ap­rólékosan feljegyeztem min­dent. Engem az érdekel, mi­lyen új megoldásokkal pró­bálkoznak.­­ Milyen taktikát gyako­rolnak legtöbbször? M: — Azt szeretném, ha akaratunkat rá tudnánk kény­szeríteni ellenfeleinkre. En­nek érdekében uralni kell az egés­z pályát és tudni kell gyor­san ritmust váltani. Mi a tá­madás sokfajta variációját gyakoroljuk. S: — Mindig az a legjobb taktika, amely győzelmet ered­ményez. S ezt az ellenfél se­bezhető pontjaira is kell épí­teni. De mégis az a legfőbb, hogy egy kapitány a saját játékosaiból a maximumot hozza ki. Ki lesz a világbajnok? r.'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXV,XXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX\XXXVXXXXXXXXVvXXXXXX' — Remélem, Argentína. De számolni kell az NSZK-val, Brazíliával is. De a legjobbak köz­é várom Angliát és a ma­gyarokat is. S: — Véleményem szerint több esélyes csapat van, mint bármely előző világbajnoksá­gon. Számunkra a hazai pá­lya, a közönség némi előnyt jelent, így vélekednek a Cézárok, egymástól tízezer kilométerre. Király Ferenc ❖ A PÁRIZSI SZAKLAP, a France Football hétről hétre listát vezet a legjobb európai klubcsapatok teljesítményé­ről. E versenyben a hazai bajnoki és a nemzetközi sze­replést egyformán „díjazzák”. Jelenleg meglepetésre a sváj­ci Neuchatel-Xamax vezet az FC Barcelona és a Monaco előtt. Igaz, most szerdán a svájci klub győzte le 1-0-ra Mészáros együttesét és verte ki ezzel a Sporting Lisszabont az UEFA Kupából.­­­ 1906 ÓTA RENDEZNEK mérkőzéseket kontinensün­kön a profi bokszban Euró­pa-bajnoki címért, de a mos­tanihoz hasonló eset még nem fordult elő. Az olasz Luigi Minchillo 20 másod­perc alatt megvédte szuper­nehézsúlyú EB-címét a ki­hívó francia Claude Martin­nal szemben. Minchillo két ütése betalált, Martin a har­madik elől lehajolt , ellen­fele ütése épp tarkón talál­ta és ezzel vége is volt a meccsnek... ❖ A VILÁG EDDIGI leg­jobb maratoni eredményét, a holland Nijboer által tavaly óta tartott 2:09:01 órás időt idén ketten is megjavították. A listavezető, az amerikai Sa­lazar New Yorkban érte el 2:08.13 perces teljesítményét, most pedig a fukuokai mara­tonin az ausztrál de Castella csak öt másodperccel marad el tőle! ­ A Madách Színház vendégjátéka december 20-án és 29-én este 7 órakor, a Budapesti Gyermekszínházban. Moliére: A fösvény A címszerepben: Márkus László kiváló művész. ­ Senki sem próféta a sa­ját hazájában. Bizonyították a napokban a sí Világ Ku­pában komoly esélyes Mahre­­ikrek: jóformán ismeretle­nek Amerikában. Hiába nyerte meg legutóbb Phil Mahre — a nagy Stenmark előtt — a világbajnokságnak számító sorozatversenyt, hon­fitársaik erről nem sokat tudnak. Legfeljebb némelyek emlékeznek Phil 1980-as olimpiai műlesikló ezüstjére. A világbajnokságok sora zajlik le — rövid hírként — az amerikaiak számára, akik csakis saját sportágaikra fi­gyelnek oda és legfeljebb az olimpiára. A Phil Mahre-hoz érkező autogram- és fény­képkérő leveleken zömében európai a postabélyeg, s ez persze azt is jelenti, hogy — ellentétben a többi amerikai sport­sztárral —, a Madre­­fiak nem képesek a szó szo­ros értelmében kamatoztatni a sikereiket. Ami különben furcsa, mert Amerikában egyre nagyobb a síkultusz, már a Sas-hegyhez hasonló magaslatokat is kikiáltják síparadicsomnak, amit első­sorban a síliftek és a műhó­­gyártó gépek miatt meg is tehetnek. Igaz, a „menő” sí­­felszerelés itt is a Rossig­­noli, meg minden , ami osztrák. Is Lezajlott az első szo­morújáték és a „bahamai dráma”. Az elsőn a 38 éves Joe Frazier, a hetvenes évek elejének profi nehézsúlyú vi­lágbajnoka szállt újra a chi­cagói ringbe , öt év szünet után. Látszatra minden a ré­gi volt, a kölcsönös, kame­rák előtti ócsárló szöveg, az erőltetett felhajtás és amúgy külsőre, a hajdani versenysúlyát hosszú futá­sokkal elérő Frazier is. A harmincéves ellenfél ugyan „gyilkossággal” fenyegető­zött, de ezt tőle nem a ring­­ben kell komolyan venni. Jumbo Cummings az idén szabadult tizenkét éves kény­szerpihenőjéből, amit ember­ölésben való részvételért ka­pott. Végül Frazier némi bírói jóindulattal — és jól „kikozmetikázott” arccal — kiküzdött egy döntetlent,­­ máris újabb meccset fontol­gat, holott valahányszor meg­lendítette egykori híres bal­horgát, ellenfele szabályo­san kikacagta, miközben Joe dühösen kaszálta a levegőt. Fraziernek anyagi gondjai vannak, kis üzleti vállalko­zásai a rossz gazdasági hely­zetben vergődnek, épp úgy, mint­­ a ringben. És hát le­küzdhetetlen vonzás a dicső­ség, amely a mai nehézsú­lyú mezőnyben valóban könnyen elérhetőnek tűnik.­­ A 39 éves Muhammad Ali is ettől, no meg a nevé­nek még mindig járó pénz­től kábult el újra, bár né­melyek komolyan beszélnek agykárosodásáról. De ő nyi­latkozott: „Negyedszer is bajnok leszek” — hirdette, miközben szomorú hívei rettegtek attól, hogy a név­telen Trevor Berbick elleni meccs nagyon csúnya lesz. Éppoly, mint amikor Larry Holmes „kalapálta” el. A 28 éves kanadai Trevor Ber­bick, az egykori Ali pofo­zógépe lett volna, s most is kapott elég ütést, ám azok­nak már nem volt ereje. A nyolcadik menetben még egyszer megpróbálta híres táncát Muhammad, akit csak a k. o. siker menthetett vol­na meg a végig rohamozó ellenfél biztos pontozásos győzelmétől. De Berbick könnyedén megállította a hajdani „pillangót”, aki szár­­nyaszegetten, zokszó nélkül vette tudomásul a bírák egy­hangú, számára szomorú döntését. „Ez a vég” — is­merte el, remélhetőleg visz­­szavonhatatlanul. A tavalyi, a bajnok Larry Holmes elle­ni csúnya vereségét a gyógy­szerekre fogta Ali, a jellegte­len Berbick elleni kudarcért, a legyőzhetetlen időt okolta ő is. Avar János dtlétközben Port Saidtól Barcelonáig Puskás és Quinn emlékei Huszonöt napig csak egy kezet látott (Fotó: Koppány György) A sportlap „száguldó ripor­tere”, Hámori Tibor futósza­lagon termeli kisebb-nagyobb köteteit, s most újabb kettőn dolgozik. Mindkettő bizonyo­san nagy érdeklődést vált ki, hiába, a témát meg kell tud­ni választani. Az egyik (persze még nem végleges) címe: Puskás — le­genda és valóság. A mintegy 200 gépelt oldal terjedelmű könyvben 60—70 fotó szere­pel majd, s az „öcsi” mellett még megszólal, értékel, minő­sít, emlékezik Sebes Gusztáv, Szepesi György, Hidegkúti Nándor s Österreicher Emil. íme, néhány fejezetcím: A Lipták grundtól a világhírig, A sportszázadtól a Népstadio­nig, Aranycsapat és így to­vább. A könyv előszavát való­színűleg Di Stefano írja, s hogy miképpen él, vélekedik Puskás saját különböző kor­szakairól, azt a szerző néhány héttel ezelőtt a híres dalösz­­szekötő legújabb állomáshe­lyén, Port Saidban (itt tré­ner) tanulmányozta. Együtte­se, az El Masry nemrég ki­esésre állt, de most bronzér­met szerzett a helybéliek nagy örömére és Puskás nagyobb dicsőségére. Rövidesen elkezdődik a Népsportban egy sorozat, amely később könyv alakban is megjelenik. Quiniről, az el­rabolt barcelonai futballsztár­­ról, viszontagságairól, meg­kerüléséről szól. S mindezt el­mondja: Quini. Hámori Tibor ezt éppen Barcelonában jegyezte fel, iga­zán nem panaszkodhat, utazik eleget, a téma a külföldi pá­lyán is hever. A regényes élet­rajzban a Gijonból indult fut­ballista útját ábrázolja Barce­lonáig, bemutatja 25 napos fogságának eseményeit, ami­kor is Zaragozában volt egy pincében bezárva, és kényszer­lakhelyén több mint három héten át nem látott embert, csak egy kezet, amint benyúj­totta az ételt. Lesz itt szó váltságdíjról, a tettesek elfo­gásáról, arról, hogy felesége idegileg még mindig megviselt állapotban van, s hogy a leg­jobb barcelonai játékosokra most már külön testőrség vi­gyáz. Sz. F. Quinn

Next