Hétfői Napló, 1929 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1929-01-07 / 1. szám

■uiu Szerkesztőség és kiadóhivatal) ■■■■■■ Targu-Mures, Piata Reg Perdinand 11 szám alatt Telefon 177- Sürgönyeim: „Maros“ Targu-Mures ■ ■ Hirdetések felvétele díjszabás szerint ■■ 111. Mu­rai 1. szál ♦ Ara 4 lel ♦ Háttá, 1929. IttDíj 1. ■um FELELŐS SZERKESZTŐ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Előfizetési árai egész tors 200 lej, a „Maros“ napilappal negyedévre 180, félévre Durva bicskával hasította fel ereit a csendes őrült, állásnélküli vásárhelyi mérnök, akinek tragédiája nem egyéni, de kollektív tünet (A Hétfői Napló tudósítójától). A Maros már hír adott arról, hogy C­dik Lajos marosvásárhelyi bányamérnök öngyilkossági szándékból felvágta ereit a helyi városi fürdőben. Az öngyilkos­ság mögött mély korszerű tragédia húzódik m­g, mely rávilágít a mai intellektueli nyomorra és arra a tényre, hogy a nagy dolgok mennyire a kis emberek életébe kerülnek. Csendbs örült volt... C­dik Lajos évek óta bu­komán ág­ban szenvedett. Idegbaja a kenyér kereseti gondokkal napról napra súlyos­bodott, ugyannyira, hogy egy napon kitört rajta a téboly. Be kellett szál­ltani a dicsőszentmártoni elmekórházba, ahol több hónapi kezelés után az or­vosok megállapították, hogy közve­szélye nő­tt,mire szabadon bocsájtották. Dedi Lajos hazajött, azonban beteg­ségére való tekintettel semminemü munkát ne­m kapott. A legsötétebb nyomor köszöntött a diplomás ember Családjára. Az ötven éves embert na­gyon elkeserítette a helyzet és nem talált más m­gold­ást, mint a rettenetes gondok elől a Dalaiba menekülői... Durva kacérral szart magába­. Vasárnap reggel elment a helyi für­dőbe... Akkor még nem látszott rajta semmi, a fürdőszermélyzet nem is tudta, hogy mire készülhet az egyébként nor­málisnak látszó vendég. A mérnök levetkőzött, beleült a fürdőkádba, de csak néhány percig fürödhetett, mert alig hogy bement jajkiáltást hallott a fürdőszemélyzet. A bezárt ajtót feltörik és berohantak a szobába. A fürdőkád vize már piros volt az elfolyt vértől. A mérnök még akkor is bicskájával döfködte, szurkába kezeli az ereket és szinte önkívületi állapotban nyakába is belevágott a nagy durva bicskávi A fürdőszemélyzetnek alig sikerült me­gékezni a dühöngő embert, akinek­zéből kivették a bicskát, majd mentőké telefonáltak és a vérében fetrengő­en eszméletét vesztett öngyilkost beszá­molták a kórházba. Itt azonnal kimosták és bekötötték sebeit miután a bir­kával nem artériáit, hanem m­ellékereket vágott el, állapota egyáltalán nem volt ve­szélyes. A kórházban... A szegény szerencsétlen jobb sorsra érdemes diplomás ennel ö­ven éves fejjel a kórházi ágyba kerül". Hogy mennyi tragikum van Cedik Lajos sor­sában, azt csak azok tudják megérteni akiknek agyában már többször felvető­dött az öngyilkosság gondolata, akik­nek helyzete nem kit­önb Cedik Lajo­sénál. Mert Cedik Lajos esete nem szimpla öngyilkosság, de a kisebbségi intellektuális réteg tragédiáját fogalja magában. Cedik Lajos esete egy kor­­semptomi, egy mego­dist mód a kö­nyörtelen sors eben mely oly durván belevágott a kissebbségire életébe. Cedik Lajos már túl van a veszélyen t de elképzelhető lehet sorsa, am­ol Owen éves fejjel zsebében tiz bizonyítványal, diplomával, gyakorlattal sz­ képzett­séggel, házról-házra kell járnia, hogy valami munkát kaphasson, hogy c­a­­ládja ne halljon éhen. Cedik Lajos tragédiája egy sor a kisebbségi tragé­diák történelmében, egy szimpla sor mely egyre gyűll és mely mellé egyre sorakoznak a szürke tragédiák. Érdekes megemlíteni, hogy a lapok azt írták, hogy Cedik Lajos asztales lett öngyilkos Ez a hír onnan szárma­zott, hogy Cedik egyik fia­­ a Székely és Réti bútorgyárban asztalos. (* *.) Nyomtatványokat legmodernebb kivitelben olcsón készit az „ilPOLLO"-KÖKYVHYOnDH Targu-Mures - Marosvásárhely Főtér 9 szám *»♦ Telefon 305 i 5­00.000 lej úszott el Vásárhelyen szilveszter éjszakáján, amikor nagy mértékben tombolt a mámor és a jókedv a város minden társadalmi rétegében (A Hétfői Napló tudósítójától). Soha olyan iíg és mámoros szilveszter­ éj­szakája nem volt Marosvásárhelynek mint az idei. Valósággal tombolt a mámor szilveszter-éjszakáján Maros­­vásárhelyen, amikor szegény-gazdag egyaránt a maga módjával mámorosra itta magát és igyekezett elfeledni min-­­­dent, amit az elmúlt, jónak semmiké­­­pen nem nevezhető év hozott. Már a kora esti órákban nagy sürgés-forgás volt az utcákon. Az emberek készül­tek a sztveszterre és ki butéliás bort, ki pálinkát, ki rumot vitt haza család­jának, csakhogy az elkövetkezendő esztendőben ne lássák meg józanon az első hajnalt. A tulajdonképeni mulatás már este 11 órakor kezdetét vette. A kávéházak, korcsmák, vendéglők zsú­folásig telve voltak, de magánházak­ban is égett a lámpa. Sok család nem ment szórakozó helyre, hanem össze­jöttek a háznál, úgy vélekedve, hogy az otthoni szilveszter legalább keve­sebbe kerül. Ennek dacára a szóra­kozó helyiségekben egymás hegyén­­hátán voltak az emberek. Éjfél felé a hangulat már izzóvá vált. A jobb helyeken durrogtak a pezsgősüvegek, tust húzott a cigány, míg végre éjfél felé, amikor az egész város felett egy egész percre elaludt a villany, mély lélegzetvisszafojtott csend állott be, csak a harangok zúgtak és a gyárak szirénái szóltak néhány percig: 1929. január . Amint a villany ismét felgyulladt, a hangulat tetőpontra hágott. A kávé­házakban, korcsmákban táncra per­dült idegen férfi, idegen asszony, és valósággal patakokban ömlött a pezsgő és a bor és múltak ki számos kis ma­lacok. A vigalom és jókedv csak két óráig tartott a polgáriasabb családok­nál. Két óra felé egyszerre megnépe­sültek az utcák és a polgári párok, jobbára a mámortól dülöngöző férfi és a spitztől jókedvű asszony csende­sen ballagtak hazafelé. Kettőtől-há­romig valóságos nappal volt Vásárhe­lyen, annyira forgalmassá váltak az uccák, míg végre hazamentek a párok. Ekkor szünet állt be és négy óráig ismét alig járt az uccákon, csak a szórakozóhelyekről hangzott ki a hideg januári éjszakába a jókedv és zene. Négy órakor már végkép oszladozni kezdett a jókedv. Az embereket meg­csapta a hajnali hideg, valami kijóza­nodás fele vett erőt a mulatozókon és mind sűrűbben kezdtek hazabotor­kálni. Közben mulatságos jelenetek játszódtak le, a részeg emberek leg­többje alig tudott hazamenni saját li­bán és egy társaság, amelynek tagjai mind egy mázsán felüliek voltak, miután két kocsira sem fértek fel az egyik kövér családtagot a konflislóra ültették fel, amely összerogyott a ret­tenetes, eszméletlen teher alatt. A szegény ló a kövér illető alá került és kis hijja, hogy ki nem adta a jobb sorsra érdemes páráját Egy másik hasonló komikus eset a Kossuth Lajos utcában történt, ahol egy család számszerint férj feleség és nyolc gyer­mek igyekeznek hazafelé. A szegény papa azonban aki a szilveszter örö­mére teljesen részegre itta magát, nem tudott saját kissé sovány lábain menni. Erre a legnagyobbik lány és az egyik fiú megfogták a papát. Kezét lábát és úgy vitték haza. Sok mulatságos eset játszódott le még, de sok vere­kedés is. Ha csak hozzávetőleges sta­tisztikát akarunk készíteni a szilvesz­terkor elfogyasztott konkrét és absz­trakt dolgokról megállapíthatjuk, hogy elfogyott. Minimálisan félmillió lej, ebből az emberek megittak 230 üveg pezsgőt, 456 butelia bort, 1000 csésze fekete kávét, 1345 kis malacot, 34.078 fánkot, 38.000 kéményseprőt, legalább 1.000 tonna jókedvet, néhány millió mázsa reményt és még számtalan olyan egyéb dolgot amely nem tartozik nyilvános­ság elé. Más lapra tartozik, az, hogy miért is ittak volna akképen az emberek, mi okozta ezt a hihetetlen jókedvet, holott jelenlegi helyzetünkben erre semmi okunk nincsen. Erre nézve az a fe­lelet, hogy az embereket élteti a re­mény, mely hitet és tápot ad, még a legszegényebbnek is. Az emberek, a keserűség és szenvedés dacára is még mindig Úsznék az uj esztendőben, melynek mindenid számára el káll hozza azt amit kivin. (h. n.) ■HHHHKBaBSMBÓini Jajj a családok ! Mert januárban jönnek a cselédek — úgy szeretem én ezt a hónapot *— a cselédek oly finomak, oly szépek, hol kicsinyek, hol olyan jó nagy erc, de mindannyian mindig angyalok. Éa úgy látszik, hogy soha meg nem értem az én drágalátos feleségem, aki a sod­rából mindég kimászik — és állandóan cselédet szikrázik. Az újévben még alig voltam otthon, mindennap cseléd van a porondon s ha hazatérek be­cses nőm dalol, más cselédet keríts a föld alól ! — Julis szólott, ő reggel csak teázik de estére befőttet vacso­rázik. — Marisnak kicsi volt nagyon a konyha és­­randa* volt az ur ahogy ő mondta, Katus a nőmet mert Kati­nak hivta •— a sárga földig össze vissza szidta. Rózsi csekély 800-at kért havonta, s hogy nem kapott hát része • ketett a kontya. Jött is ment is a Teri drága, 20 törött tányér sirdogált utánna. Biri sóból csinálta a galuskát, s a kol­bászt amit töltött, be kellett a rend­őrségnek szolgáltatni mint a puskát Erzsit kitűnő vacsorával vártuk s reg­gelre mégis hűlt helyét találtuk. És satöbbi, satöbbi, satöbbi — a ■ nem egyikkel sem tudott kijönni. Egy hó­nap óta gyengén megy sorom, a húst a fát, a vizet mind én hordom, és feltörölöm reggel a szobákat, úgy dol­gozom mint­ legalább 6 állat — oly szép az Élet mint egy tündérálom — HÁZIASSZONYOK FIGYELMÉBE!! Megérkezett a nagy fűszer- és gyarmatáru szállítmányom, úgyszintén a legfőbb minőségű bánáti lisztek, amelyet a legolcsóbban árusítok FRITSCH IZIDOR -nál (Főtér 12) Telefon 482

Next