Hétfői Új Hírek, 1948 (2. évfolyam, 2-44. szám)

1948-08-02 / 39. szám

Ragyogóan tiszta ég kék­lik Budapest felett ezen az augusztusi reggelen. Az uc­cákon zászlóerdők alatt, szí­nes, telika csoportok vonul­Ennek a megünneplésére készül ma reggel lelkesen, boldogan a főváros min­den dolgozója. Már a kora reggeli órákban emberek ezrei állnak a hídfők kö­rül a zölden hullámzó Duna két partján. Buda­pest­ lakói simogatják te­kintetükkel a karcsún íve­lő, zászlódíszbe öltözött, újjászületett büszke hidat. Tíz óra. A csoportok fel­­ ­ég nincs 11 óra,­ amikor az emelvény előtti hatal­mas teret már megtöltik a pesti dolgozók színes tízezrei. Egyszerre hatal­mas taps orkán csattan fel: a dísztribünön megje­lenik a hídépítő minisz­ter, Gerő Ernő. A taps perceken át súg, az ünneplősereg köszönti a csodálatos nap elsőszámú hősét. Ezután sorra érkez­nek meg a magyar dolgo­zók vezérei és a kormány tagjai. Hatalmas taps fo­gadja Rákosi Mátyást, Sza­ka­sos Árpádot, Dinnyés Lajost, Rajk Lászlót, Bog­nár Józsefet és a politikai élet többi vezetőjét. Most elhalkult a taps, Fa György, a hídépítők veze­tője áll a mikrofon elé. A hídépítő mun­kásiök­­ nevé­ben üdvözli­­ a megjelent ve­zetőket és a főváros ün­­­neplő közönségét. — Ismét bizonyságot tettünk az egész világ előtt a magyar dolgozók hatalmas munkatelje­sítményéről. Büszke öntudattal ünneplünk ma, am­ikor az új­jáépített Margit hídat átadjuk - nak, itt-ott ütemes kiáltás hallatszik, a fővárosi dol­gozók a szállóigét­­ szaval­ják a pesti utcáikon: „Éljen Gerő, a hídverő­..“ vonulása a Lukács-kertben felállított díszemelvény elé egyre tart- A téren zászló­erdők és táblák alatt hul­­lá­mzik az ünneplő sereg. A díszemel­vén­yen Lenin, Sztálin, Rákosi, Gerő, Sza­­kasits, Rajk és Kádár képei. A szelíd a­ugu­sz­tusi szél lo­bogtatja a­­ zászlókat­ a forró napsütésben. Pompás, szí­nes a képe a forgalomnak. Nem pihenünk azonban határainkon, hanem ezen a hatalmas eredményen felbuzdulva, mi, hidapítőmun­­kások, tovább folytatjuk mun­kánkat! A Magyar Dolgozók Pártja utat mutatott egy új társadalmi rend felé. ígérjük Gerő Ernő m­inisztter úrnak, — fejezte be beszédét a hídépítők vezetője —, hogy továbbra is úgy fogunk dolgozni, mint ahogyan a Margit hídon dol­goztunk. „Miniszter úr, boldogan jelentem“ Fa, György be­szédét taps­vihar kíséri, a közönség lel­kesen élteti a nap hőseit: a hídmunkáso­kat és Gerő Ernőt. ,Dr Szécsi Károly a híd­építő-osztály vezetője is­merteti a másfk év alatt elvégzett munka eredmé­nyeit.­­ — Miniszter úr — fordult a­ szónok beszéde végéig Gerő Ernő felé — büszkén és boldo­gan jelentem, hogy a Margit­­hidat­ a hároméves terv első évfordulójának napján elké­szí­tett­ük és átadjuk rendelteté­sének. Szűnni nem akaró taps­— A hároméves terv első év­fordulóján, a munkaverseny első szakaszának végén össze­gyűltünk, hogy átvegyük a teljesen fölépített Margithdat. Azt a hidat, amelyet a fasiszta gonosztevők e­lushítottak négy esztendővel ezelőtt. 1916 őszén ígéretet tettünk arra, hogy a híd második felét is hamaro­san felépítjük. A hídépítő mun­­kások megtartották szavukat. A határidőt augusztus á6-ra tűztük ki, de jóval a kitűzött határidő előtt teljesen felépí­tettük a Margit hídat. A munka nehéznek látszott eleinte, de közben sok minden történt, ami a hídépítők erejét megsokszo­rozta. Így az, hogy létrejött a munkásosztály egysége megalakult a Magyar Dolgo­­­zók Pártja.' Államosítottuk a száznál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok^ és a bankokat, államosítuk az iskolákat. Megind­ítottuk az üzemek közti hatalmas munkaversenyt, mely máris nagy eredményeket ho­zott az életszínvonal emelésé­ben. — A kitűzött idő előtt, szüle­tésnapi ajándékul készítettük el a Margit hídat, kiemelkedő vihar és éljenzés után Gerő Ernő közlekedésügyi mi­niszter áll a mikrofon elé, példájául annak, mire képesek a magyar dolgozók, akik lát­ják, hogy már van miért dol­gozniuk. — Hol vannak már a reak­ciós kuvikmadarak? Az impe­rialisták szemétdombjain, ahon­nét becsillérlik a népi demo­krácia eredményeit, ócsárolják munkánkat, elárulják hazán­kat, de dolgozni soha nem tud­tak. Ellenségeink zsoldosai hiába áskálódnak, mert már mindenki láthatja az ország gazdasági és politikai megszi­lárdulását, nemzetközi tekinté­lyünk növekedését. Államvé­delmi szerveink éberen őrköd­nek demokráciánk felett. De ez nemcsak az ő, hanem min­den magyar dolgozó feladata: éberen őrködni munkánk felett, hogy senki se zavarja békés építőmunkánkat. — Nem magyar az —, foly­tatja a hídépítő miniszter —, aki eladja hazáját, független­ségét és szabadságát, s aki kí­vánja a Marshall-féle rabszol­gaságot. Öt hónap alatt 120 millió dollárnak megfelelő ös­­­szeget fordítunk beruházásra, ez mindennél többet mond. Ha­ladunk előre az úton s becsület és büszkeség olyan állam pol­gára lenni, mint­ a népi demo­krácia Magyarországon, nevében köszönti a Margit­ híd dolgozóit és az új hidat, amely ezután össze­köti Pestet Budával. — Meg kell fogadnunk — mondja beszéde végén a pol­gármester, — hogy az öntu­datra ébredt dolgozók egysé­geben szolgálják ezt a politikai rendszert. A közönség, a demokrá­cia politikai vezetőivel az élen, elindul a Margithíd felé. A hídon lévő szalagot Dinnyés Lajos miniszter­elnök vágja el és ezzel az újjáépített Margithíd meg­nyílt Pest és Buda között. Ütemes léptek koppannak a híd betonján, a közönség elindul Budáról a pesti hídfő felé. 1944-ben a Dunába zuhant, — 1948-ban elrobog a Margit­­hídon A budai hídfőnél a sín­páron most egy villamos­­szerelvény tűnik fel. Az első kocsin tábla: „Amikor a fasiszták a hidat felrobbantották, ez a szerel­­vény a Dunába zuhant. A há­roméves terv keretében újjá­építették a Beszkárt dolgozói“. A szerelvényt K­erényi András, vezeti. Utoljára falis őszén vezette ugyanezt a kocsit, amikor a fasiszta téboly pusztításának követ­keztében felrobbant a híd. K­erényi akkor súlyosan megsérült, a villamoskocsik összetörtek és a híd pillé­reivel együtt zuhantak a Duna habjai közé. Ma, 1948 augusztus 1-én, amikor a magyar h­í­dépí­t­ő mun­k­á­sok a­ kész Margit hidat átadták a forgalomnak, ez a villa­moskocsi robog át elsőnek az újonnan lefektetett síne­ken, hogy ezzel is hirdesse az újjáépítés diadalát. Demeter Imre Hídavatásra készül a város. A hároméves terv első évfordulójának napján teljes szélességében készen áll a Margit h­íd! A híd hőse a hídon­­ Jeerő Ernő beszél — De nem volnánk szabad és független állam — emeli fel hangját Gerő Ernő — ha a hatalmas szo­cialista Szovjet­ Unió, élén Sztálin generalisszimusszal nem segítette volna olyan mértékben a magyar népi demokráciát, mint amilyenben segítette. Erőnk gyara­podni fog, népünk önmagára talált. A békeszerető né­pek tábora­ erősebb, mint az­ imperialista hatalmak tábora! Bátran és büszkén haladunk előre a magyar népi demokrácia, a szocializmus megvalósítása útján! Az ünnepi őse­reg hatal­mas tapsvihara és éljenzése köszönti Gerő Ernő minisz­tert amikor beszédét be­fejezi. Bognár József polgár­­mester, a főváros közönsége Budapest lakosságának ujjongó lelkesedése közben avatta fel vasárnap délben Gerő Ernő, a ».hídépítő miniszter“ az újjáépített Margithídat, a magyar dolgozók áldozat­ikész munkájának ezt az újabb diadalmas eredményét. A Margithíd ismét áll, szebben és szélesebben, mint valaha s hirdeti a magyar népi demokrácia hatalmas erejét. (Fallus felvétele) A balatonfüredi Grand Hotel a kiskeresekedőké, Balat­on­fü­­red igazgatósága megállapo­dott a KI­KOSZ bútorszakosztá­lyával abban, hogy a bútor­­szakosztály 10 évre bérbevétel a Grand Hotelt,­­amelynek be­renderezését a átvonuló rtác hadsereg annak idején az utolsó szögig elhurcolta.

Next