Heti Hírnök, 1989. április-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1989-05-03 / 3. szám
1989. május 3. ! A MERCEDEST KI GYÓGYÍTHATJA MEG! Manapság amikor a miskolci Erzsébet Kórház osztályain a szűkös anyagiak miatt infúziók, gyógyszerek gyakran számítanak hiánycikknek, igazán fölösleges azzal hergelni az embereket, hogy jobb, ha vigyáznak az egészségükre. Most éppen a szívinfarktust jobb elkerülni, mert egyébként is csökkenő életesélyeinket jelentősen rontja az a tény, hogy Borsod megye egyetlen Mercedes rohammentőkocsija üzemképtelen. A balesetet szenvedett Mercedest nem a komfortokról híres Nysa kocsik igyekeznek pótolni. Mint azt dr. Horváth Endrétől, a miskolci mentőállomás főorvosától megtudtuk: igaz, hogy a Mercedes gyorsabb, kényelmesebb a betegnek és az orvosnak, sőt infarktusok esetében az újraélesztéshez használatos defibrillátor-készülékkel gazdagabb is mint a Nysa, de a mentések színvonala nem fog csökkenni. Az elmondottakkal szembeni aggályaimat a rendkívül diplomatikusan fogalmazó főorvos nem osztotta, de azt elismerte, hogy „száz infarktusos beteg esetében legfeljebb háromszornégyszer szükség lenne a Mercedesre, mert ennek hiányában romlanak az életben maradás esélyei.” A főorvos külön felhívta a figyelmet arra, hogy szívesen vennék közületek, vállalatok anyagi segítségét, hogy minél hamarabb visszakapja a Mercedest Miskolc. A karambolozott mentővel kapcsolatban a biztosító még nem döntötte el, hogy érdemesnek tartja megjavítani, vagy pedig javasolja a totálkárt. Ha újat kell vásárolni, az majd kétmillió forint, méghozzá devizában. E sorok írója megtekintette a sérült gépkocsit. Mivel nem szakember, úgy gondolta nem ártana, ha egy karosszériajavítással foglalkozó szakember is látná, ezért értesített egy jó nevű vállalkozót. Vállalkozónk megértette, hogy itt azonnali segítségre van szükség és haladéktalanul megkereste a mentőállomást. Sajnos nem járt szerencsével. Létezik ugyanis egy olyan belső utasítás, amely nem engedélyezi, hogy kisiparos végezzen autójavítást a mentőszolgálatnak. Erre kizárólag egy budapesti kisszövetkezet jogosult, amelyik monopolhelyzetét alaposan kihasználja árban és határidőben egyaránt. Hölgyeim és uraim, az elmondottak miatt egy ideig semmiképpen ne kapjanak szívinfarktust, vagy ha mindenképpen elkerülhetetlen, akkor az átlagostól hárommal-néggyel kevesebben. Csak így növekedhetnek az életben maradási esélyeik. pupi A középszerűség lázadása Csak találgatni lehet Sztálin titkát. Pedig jó volna tudni mit gondolt azokban a pillanatokban, amikor emberekre, osztályokra, sőt népekre kimondta a halálos ítéletet. A forradalom teljhatalma, amely érdemtelenül az ölébe hullott - miután nem kevés vetélytársán gázolt át - végleg megmételyezte ezt az egyébként középszerű gondolkodót. A jelenség nem új. A történelem ismeri ezt a diktátori magatartást. De Sztálin új színt is vitt bele, amennyiben feltételezhető, hogy éppen ez a középszerűség lázadt benne minden alkalommal, amikor gyilkos haragra gerjedt. Ám mindettől még nem lett volna Sztálin az, ami. Vajon kommunista volt-e ez az ember? Nem. Mert nem nevezheti magát az emberek boldogulásáért harcoló kommunistának az, aki ugyanakkor korlátolt könyörtelenséggel lerombolja az élet alapjait, embermillióktól követel értelmetlen áldozatokat. Tévedhet a kommunista is. Élhet azonban az illúziókban, amelyeket kora politikai-ideológiai viszonyai kitermelnek. Nem köteles tudni mi lesz holnap, nem képes megjósolni minden döntésének a következményeit. De arra nincs joga, hogy saját rögeszméje kedvéért semmibe vegye az emberiség közkincsévé vált tapasztalati tényeket. (Folytatás a 20. oldalon) . KOMMUNISTA VOLT-E SZTÁLIN? • Egy diktátor szellemi utóélete • Vannak-e még sztálinisták? §e«8 'A1' % ›\¥s Vajon kommunista volt-e Sztálin? A kérdés feltevésében és a válasz megfogalmazásában nem az elvont historizálás vezeti a történetírót. Nagyon is mai problémák késztetik Alekszandr Cipko filozófus professzort, amikor terjedelmes tanulmányában Sztálin politikai gondolkodásának világnézeti forrásait kutatja. Nem kevésbé aktuális - mondhatni direkt áthallásai miatt egyenesen izgalmas - számunkra is a szovjet tudós gondolatainak nyomon követése. Sajnos Sztálin titka vele együtt a sírba szállt. Már sohasem fogjuk megtudni, hogy valójában mit gondolt magáról, a pártról, a világról, és arról a szocializmusról, amelyet épített. Alighanem nagy veszteség ez. Mert ha ismernénk a gondolatait, jobban megértenénk azokat is, akik - noha már nem nevezik magukat sztálinistának - keményen szemben állnak minden új gondolattal, minden modern politikai célkitűzéssel, a realitások diktálta megújulási folyamattal, „csupán” azért mert nem illik bele az ő világképükbe. Abba a szocializmusképbe, amely Lenin halála után, Sztálin hatására alakult ki. S amely az ő kiválasztottjai által plántálódott át magyar földbe. Igaz, valójában soha nem fogant meg nálunk teljesen, de sok kemény fejben vert gyökeret.