Új Hírnök, 1996. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-13 / 2. szám
_______Az öregeknek már befellegzett? Feljelentették a bírókat Ritka dolog, hogy sportügyben a bíróság döntsön, most mégis egy ilyen esetről lesz szó. Öt labdarúgó játékvezető ugyanis feljelentette a Borsod megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottságát, mert szerintük a tavaly év végi közgyűlésen szabálytalanul zajlott az elnökválasztás, és óvásaikat is elutasították. Elég egyszerű az indok. A beadványt megírók szerint három jelöltből kettőnek (köztük annak, akit végül elnöknek választottak) nem is lehetett volna indulnia a választáson, mivel nem rendezték éves tagdíjtartozásukat. Nos, ez az összeg ezer és háromezer forint között váltakozik (attól függ, hogy melyik osztályban játékvezető az illető), de az elnöki tiszt sem jár juttatással, egész egyszerűen azért, mert a játékvezetői bizottság társadalmi szervezet. Tehát úgy néz ki, nem anyagi indokok motiválták a feljelentőket abban, hogy perre szánják el magukat. Nagyon úgy néz ki, hogy érdekek csatája dúl a játékvezetők háza táján. Paksi András (aki a közgyűlés levezető elnöke volt, és aki nyíltan vállalja, hogy nagyon örül a megválasztott elnök, S. István sikerének) azt mondja, hogy bárki lett volna az elnök, megtámadták volna a feljelentők. A kulcs pedig abban rejlik: a nyertes tábor az utánpótlás kinevelését tartja lényegesnek, és ezt a 45-50 éves játékvezetők nem nézik jó szemmel, hiszen ezzel ők valamiképpen háttérbe szorulnának. - Ezeknek az embereknek nincs már perspektívájuk a játékvezetésben - mondja Paksi úr. - Pedig ha nem nevelünk ki új gárdát, négy-öt év múlva meghal a bírói munka. Azt látom, hogy olyanok álltak az óvásokat és a feljelentést benyújtók mögé, akiknek a koruk, és esetleg szakmai sikereik miatt már nincs lehetőségük feljebb kerülni a ranglétrán. Lója Béla azonban, aki a beadványt szerkesztette, biztos abban, hogy egy klikk juttatta elnöki székbe S. Istvánt. Pedig S. teljesen alkalmatlan a vezetésre, állítja. - Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 86-ban már megválasztották öt évre, de 88-ban visszahívták, mert elégedetlenek voltak a munkájával. Bár a feljelentők már a közgyűlésen reklamáltak, az elnökség mégis engedte szavazni azt a tizenhárom embert, akiknek tagdíjhátralékuk volt. Arra hivatkoztak, hogy ezek az emberek társadalmi munkában dolgoztak, és ezzel rendezték a tartozásukat. Lója úr ezt furcsállja. Eszerint azt is elfogadhatnák, ha valaki egy zsák krumplit vinne be tagdíjfizetés címén. Másfelől nem szavazhatott hat személy, akik szerintük jogosultak lettek volna erre. Itt az volt az indok, hogy azért nem, mert nem tagjai még hat hónapja a szervezetnek. A működési szabályzatban azonban semmi ilyesmi nincsen. - Az óvásunkat elutasították,folytatja Lója úr. - Hogyan is adtak volna helyt neki, ha éppen a közgyűlés levezető elnökének kellett azt benyújtanunk? Ebből is látszik, hogy milyen összefonódások vannak a bizottságon belül. Évek óta hatalmi harc folyik a pozícióért. Az elnökség tagjainak remekül megéri ez a társadalmi munka, bármily furcsa, anyagi érdekük fűződik hozzá. R.H.V. 1996. január 13. SÉlsport munka után A magas színvonalú versenyzésnek valóban alapfeltétele a magas színvonalú körülmények biztosítása. De talán ennél is fontosabb az akaraterő, a kitartás, a szorgalom. Legalábbis ezt példázza Németh Csaba, a miskolci Kondenzgyíkok SE versenyzőjének esete. - Csaba, te a napi nyolc óra munka után tudsz csak edzeni. Hogyan néz ki egy átlagos napod? - Általában hat órakor kelek, s rögtön edzéssel nyitok, hiszen fél tíztől kezdődik a munkám, s addig bőven van elvégzendő edzésadag. Utána rendesen ledolgozom a nyolc óra munkámat, majd ismét edzés következik. Ez tavasszal vagy éppen nyáron nem okoz gondot, hiszen viszonylag sokáig világos van, s így lehet futni vagy kerékpározni. - Szép esztendő áll mögötted... - Én is úgy érzem, hogy döntő többségében jól sikerült az 1995-ös évem, hiszen sikerült egy-két országos szintű eredményt elérnem. Kezdődött a tavaszi szezonban, amikor a maraton OB-n 15. helyet értem el, majd megpróbálkoztam a triatlonnal, s itt szintén nem vallottam szégyent, ugyanis ötödik lettem a hosszútávú OB-n, az Ironman viadalom. Itt egyébként 130 versenyző között értem el ezt az előkelő helyezést. Egy hónapra rá a miskolci hegyi maratonin negyedik lettem, majd Bánkúton ahol a terepduatlon bajnokságban országos magyar bajnok lettem! Egész évi szereplésemre lett volna korona a Bécs-Budapest szupermaratoni, de ez sajnos nem úgy sikerült, mint szerettem volna, sérülés miatt ugyanis ki kellett állnom. Persze nem adom fel, s remélem, jövőre sikerülni fog! S.G.