Új Hírnök, 1999. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 1. szám

Megkérdeztük: Mit szól ehhez az utas? ! Az ember azt hinné, hogy szakszervezet és szakszervezet között nincs különbség. Ha kell, együtt állnak ki tagjaik érdekei védelmé­ben, ha béremelést akarnak, nem riadnak vissza a sztrájktól sem. Így van ez a vasúti dolgozók körében is, mint azt decemberben láthattuk. A kétórás figyelmeztető sztrájkok meghozták a kívánt eredményt két vasutas szakszervezet (Vasutasok Szakszervezete és Mozdonyvezetők Szakszervezete) számára, a harmadik (Vasutas Dolgozók Szabad Szak­­szervezete) azonban elégedetlen. És újfent sztrájkol. Sípos úr, a MÁV Rt. vezére pedig fogja a fejét. Az utóbbi évek­ben már szinte megszokottá vált, hogy a vasutasok sztrájkkal zárják az óévet, vagy azzal köszöntik az újat­­ az utazni vágyók nem kis bánatára. A legfrissebb mun­­kabeszüntetési ak­ció azonban annyi­val tér el a többitől, hogy a vasutasok­nak immár nem csak a MÁV vezeté­sével kell megbir­kózniuk a bérek ügyében, de a cé­gen belüli szak­­szervezeteknek egymással is meg kell vívni a harcu­kat. Amíg közülük kettő aláírta a meg­állapodást, addig a harmadik szakszer­vezet kitart, s en­nek következtében továbbra sem a me­netrend szerint jár­nak a vonatok. Ez persze lehet, hogy hatékony érdekér­vényesítési eszköz a vasutasok kezé­ben, kérdés azon­ban az, hogy mit szólnak ehhez azok a kívülállók, akik egyszerűen csak utazni szeretné­nek... Az rendben van, hogy a vasutasok sztrájkolnak, azzal viszont nem értek egyet, hogy a három szak­­szervezet nem tud egy­mással megegyezni. Hogy miért nem, azt csak ők tudnák megmondani... Azt vasúti tapasztalataim alap­ján tudom, hogy azok, akik az igazi fizikai mun­kát végzik - a mozdonyja­vítók, a krampácsolók, a rakodók - azok nincsenek igazán megfizetve. A mozdonyvezető viszont beül a jó melegre, azután a többiek meg felőlük ma­radhatnak ott, ahol van­nak... Nem csoda, hogy a vasuta­sok sztrájkja megbéníthatja az egész országot, elvégre ők a legnagyobb munkahelyi kö­zösség. Van három szakszer­vezetük, én már csak azt nem értem, hogy miért nem egy van? Én is voltam vasutas, tu­dom, hogy a mozdonyvezető­ket senki sem helyettesítheti, ezt aztán ki is használják. Ők keresnek a legjobban, s ha el­érték, amit akartak, akkor hagyják az egészet. Most is elárulták a többi vasúti dolgo­zót, amikor felhagytak a sztrájkkal... Lehet, hogy jogos a vasuta­sok sztrájkja, de lehet az is, hogy jogtalan. Én nem tudom eldönteni... Béremelést szeret­nének, ez természetes, azt mi, nyugdíjasok is szeretnénk. Az­zal viszont nem értek egyet, hogy ennyire széthúznak. Az­zal, hogy külön-külön szünte­tik be a munkát, csak az orszá­got bénítják meg, ezt pedig szerintem nem lehet megen­gedni még nekik sem. Én csak nagy ritkán utazom, úgyhogy engem nemigen érint ez a sztrájk. Azt tudom, hogy semmi pénzért nem lennék vas­utas, mert látom, hogy milyen nehéz munkát végeznek, meg hogy az utasok néha miket mű­velnek velük. Igen rossz helyzet­ben vannak, s ha ezért sztrájkol­nak, hát meg lehet érteni őket. Hurrá, sztrájkolunk! Hétfőn egymást érik az újság­írók a miskolci Tiszai pályaudva­ron. A VSZ irodában Szendrei Géza és Berta Attila tartják a frontot. Röpködnek a százalékok, kimerítő tájékoztatást kapunk az 1998. december 31-én kötött megállapodásról, amely a MÁV Rt., a VSZ és a MOSZ között született. Nem, nem csatlakoznak a VDSZSZ munkabeszüntetési akciójához, mert egyrészt megál­lapodtak, másrészt a VDSZSZ nem egyezett meg a munkáltató­val az elégséges szolgáltatások­ról, továbbá ez a sztrájk felelőtlen magatartásra vall, a szakszerve­zetek gyengüléséhez vezet és a vasút presztízse forog kockán. A fekete bárány VDSZSZ áru­lást kiált. Dr. Kónya Zsuzsanna, a szakszervezet jogtanácsosa sze­rint a MÁV vezetősége nem akar­ta elhinni, hogy egy ilyen kis szervezet megbéníthatja a vasúti közlekedést, ezért nem is voltak hajlandók tárgyalni az elégséges szolgáltatások biztosításáról. Csörögnek a telefonok, izgatott emberek esnek be az ajtón, Nyékládházán, Bőcs-Hernád­­németi állomáson. Ongán az állo­másfőnök olyan embereket akart szolgálatba állítani, akikről tudta, ■lOgy nem fognak sztrájkolni. A VDSZSZ álláspontja szerint ezt felsőbb utasításra tették. Már a Gömöri pályaudvaron, Edelény­­ben és Szerencsen is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Teljes a káosz. Este az állomáson néhány jegyvizsgáló üldögél a padon, VSZ-esek és nem sztrájkolnak. De nem is tudnak semmi biztosat, mert a szakszervezet még az elhíresült megállapodásról sem tájékoztatta őket. A forgalmi iro­dában műszakváltás zajlik és el­igazítás. Néhányan gondterhelten hajolnak egy nyilatkozat fölé, te érted ezt?, így is, meg úgy is lehet olvasni, aláírod?, nem, én ugyan nem... A VSZ irodában végre megtu­dom, hogy az ominózus nyilatko­zatot a munkáltató fogalmazta, hogy felmérjék, hányan vesznek részt a sztrájkban. Pusztán a bér­­számfejtés miatt. Egyébként min­den változatlan és nem helytál­lóak azok a híresztelések, misze­rint megpróbálják leváltani a sztrájkoló dolgozókat. Arról sem tudnak, hogy bárki átlépett volna a nap folyamán a VDSZSZ-be. Annyi azonban biz­tos, hogy a VDSZSZ félretájé­koztatja a dolgozókat, és csak ki­élezi az amúgy is feszült helyze­tet. A helyszín ismét a VDSZSZ iroda, ahol már Kovács Ferenc te­rületi vezető is jelen van. Egymás szavában vágva mesélik, hogy Szerencsen az állomásfőnök ki­kapcsolta a fénysorompót az egyik kereszteződésben és hívás­sal engedik át a vonatokat. Kál- Kápolnán a vonatvezetőkkel akarták elvégeztetni a fékpróbát, mivel a műszakiak sztrájkolnak. Hangosan olvassák és értelmezik a Nyilatkozatot, amelyben egy fél mondat: “...-tól...-ig nem kívánok dolgozni” figyelmet érdemel, hi­szen ez szerintük egyenlő azzal, hogy aki ezt aláírja megtagadja a munkát és ezért kirúghatják. Hi­vatkoznak a 1989. VII. sztrájktör­vényre, amely szerint a munkaidő kezdetén a munkavállaló csak azt köteles kijelenteni, hogy nem akar sztrájkolni. Egyébként ezzel a VSZ helyi vezetése is egyetért, kár, hogy csak ebben. A vezénylésen 10-12 ember ül­dögél, többségük VDSZSZ-es és rendkívül elszánt. Kisebb ováció­val fogadnak és azonnal a „fő­nökasszonyhoz" irányítanak, aki szerintük külön feljegyzi azok nevét, akik részt vesznek a sztrájkban. Farkas Béláné vezénylőtiszt határozottan cáfolja ezt, hiszen neki az a dolga, hogy a bérelszámolás miatt akár szúró­próbaszerűen is, de ellenőrizze, ki teljesítette a szolgálatot. Hi­szen aki sztrájkol, annak arra az időtartamra nem jár fizetés. De, mint mondja, ezt normális körül­mények között is megteszi. A melegedőben zajosan kom­mentálják az eseményeket, ott szúr ki velünk ahol tud, nincs benne semmi tolerancia, mondo­gatják a vasutasok. - Tudja mit mondok én magá­nak - fordul felém egy harcias jegyvizsgálónő.­­ Nőket nem len­ne szabad vezető beosztásba ten­ni. Hat férfiban nincs annyi rossz­­indulat, mint egy nőben. A hölgy, U. A.-né a VSZ tiszt­ségviselője, de csatlakozott a sztrájkoló kollegákhoz: Egyetér­tek velük. Miért tesznek különb­séget vasutas és vasutas között? Abból a 16 százalékos bérfejlesz­tésből csak 12,4 százalék igaz, az én fizetésem sem lesz sokkal több! Az én zsebemből nem vesz­nek ki több pénzt, hogy szétossz, a vezetés saját maguk között! Maszti Péterné, a csinos, fiats VSZ-es vonatvezető csatlakozó a beszélgetéshez: Ha tudná, hog milyen körülmények között do­gozunk! Nekünk sem kellemes­­ fűtetlen, koszos kocsikban több órát járkálni, arról nem is beszél­ve, hogy az utasok minket szid­nak, rajtunk csattan az ostor. Fej­lesztésre nincs pénz, de a moz­donyvezetők megkapták most is a béremelést. Mennyivel különbek ők, mint mi! „Az urak” - hallom többfelől a beszólásokat. Halk szavú, közép­korú nő sorolja, hogy hány em­bert tart el az alig 40 000 forintos fizetéséből. A fáradságtól vörös szemeit alig bírja nyitva tartani, szolgálat után még vagy két órát rostokol az állomáson, mert a fél tízes mezőkövesdi vonat őt sem várja meg, hiába vasutas. Ő is a VSZ-hez tartozik. Kérdésemre, hogy miért csat­lakoztak mégis a VDSZSZ sztrájkjához, összenéznek, elő­ször általánosságokat mondanak, azután kirobban belőlük: a Vas­utasok Szakszervezete részéről nem megfelelő az információ­áramlás és az érdekképviselet. Nem tájékoztatnak bennünket és igaz, hogy aláírták a megállapo­dást a MÁV vezetésével, de no nem értünk velük egyet. Tóth Katalin, a VDSZSZ ügy­vivője, „civilben”­­egy­vizsgáló és munkavédelmi felelős, sorolja, hogy mi mindennel nincsenek megelégedve. „Azt ígérték, hogy felszerelik a vonatokat italau­tomatákkal, amiből nyáron ás­ványvizet, télen teát kapnának a szolgálatot teljesítők. Semmi nem lett belőle, de ez senkit nem érde­kel. A vonatokon nem volt ivó­víz, szóltunk érte, erre képzelje el, a tartályt ivóvízzel töltötték meg.” Igen, csak a tartályt elfelej­tették kimosni, fertőtleníteni - ki­abál közbe néhány férfi. A társaságban olyan is akad, aki VSZ-es, nem sztrájkol, de Lehóczki István, speciális mentőr T. Gyula, rokkantnyugdíjas özv. Opalkó Józsefné, _____nyugdíjas_____ Kalincsák Istvánná, rokkantnyugdíjas Wj Mshb\

Next