Új Hírnök, 1999. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-09 / 1. szám
Megkérdeztük: Mit szól ehhez az utas? ! Az ember azt hinné, hogy szakszervezet és szakszervezet között nincs különbség. Ha kell, együtt állnak ki tagjaik érdekei védelmében, ha béremelést akarnak, nem riadnak vissza a sztrájktól sem. Így van ez a vasúti dolgozók körében is, mint azt decemberben láthattuk. A kétórás figyelmeztető sztrájkok meghozták a kívánt eredményt két vasutas szakszervezet (Vasutasok Szakszervezete és Mozdonyvezetők Szakszervezete) számára, a harmadik (Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete) azonban elégedetlen. És újfent sztrájkol. Sípos úr, a MÁV Rt. vezére pedig fogja a fejét. Az utóbbi években már szinte megszokottá vált, hogy a vasutasok sztrájkkal zárják az óévet, vagy azzal köszöntik az újat az utazni vágyók nem kis bánatára. A legfrissebb munkabeszüntetési akció azonban annyival tér el a többitől, hogy a vasutasoknak immár nem csak a MÁV vezetésével kell megbirkózniuk a bérek ügyében, de a cégen belüli szakszervezeteknek egymással is meg kell vívni a harcukat. Amíg közülük kettő aláírta a megállapodást, addig a harmadik szakszervezet kitart, s ennek következtében továbbra sem a menetrend szerint járnak a vonatok. Ez persze lehet, hogy hatékony érdekérvényesítési eszköz a vasutasok kezében, kérdés azonban az, hogy mit szólnak ehhez azok a kívülállók, akik egyszerűen csak utazni szeretnének... Az rendben van, hogy a vasutasok sztrájkolnak, azzal viszont nem értek egyet, hogy a három szakszervezet nem tud egymással megegyezni. Hogy miért nem, azt csak ők tudnák megmondani... Azt vasúti tapasztalataim alapján tudom, hogy azok, akik az igazi fizikai munkát végzik - a mozdonyjavítók, a krampácsolók, a rakodók - azok nincsenek igazán megfizetve. A mozdonyvezető viszont beül a jó melegre, azután a többiek meg felőlük maradhatnak ott, ahol vannak... Nem csoda, hogy a vasutasok sztrájkja megbéníthatja az egész országot, elvégre ők a legnagyobb munkahelyi közösség. Van három szakszervezetük, én már csak azt nem értem, hogy miért nem egy van? Én is voltam vasutas, tudom, hogy a mozdonyvezetőket senki sem helyettesítheti, ezt aztán ki is használják. Ők keresnek a legjobban, s ha elérték, amit akartak, akkor hagyják az egészet. Most is elárulták a többi vasúti dolgozót, amikor felhagytak a sztrájkkal... Lehet, hogy jogos a vasutasok sztrájkja, de lehet az is, hogy jogtalan. Én nem tudom eldönteni... Béremelést szeretnének, ez természetes, azt mi, nyugdíjasok is szeretnénk. Azzal viszont nem értek egyet, hogy ennyire széthúznak. Azzal, hogy külön-külön szüntetik be a munkát, csak az országot bénítják meg, ezt pedig szerintem nem lehet megengedni még nekik sem. Én csak nagy ritkán utazom, úgyhogy engem nemigen érint ez a sztrájk. Azt tudom, hogy semmi pénzért nem lennék vasutas, mert látom, hogy milyen nehéz munkát végeznek, meg hogy az utasok néha miket művelnek velük. Igen rossz helyzetben vannak, s ha ezért sztrájkolnak, hát meg lehet érteni őket. Hurrá, sztrájkolunk! Hétfőn egymást érik az újságírók a miskolci Tiszai pályaudvaron. A VSZ irodában Szendrei Géza és Berta Attila tartják a frontot. Röpködnek a százalékok, kimerítő tájékoztatást kapunk az 1998. december 31-én kötött megállapodásról, amely a MÁV Rt., a VSZ és a MOSZ között született. Nem, nem csatlakoznak a VDSZSZ munkabeszüntetési akciójához, mert egyrészt megállapodtak, másrészt a VDSZSZ nem egyezett meg a munkáltatóval az elégséges szolgáltatásokról, továbbá ez a sztrájk felelőtlen magatartásra vall, a szakszervezetek gyengüléséhez vezet és a vasút presztízse forog kockán. A fekete bárány VDSZSZ árulást kiált. Dr. Kónya Zsuzsanna, a szakszervezet jogtanácsosa szerint a MÁV vezetősége nem akarta elhinni, hogy egy ilyen kis szervezet megbéníthatja a vasúti közlekedést, ezért nem is voltak hajlandók tárgyalni az elégséges szolgáltatások biztosításáról. Csörögnek a telefonok, izgatott emberek esnek be az ajtón, Nyékládházán, Bőcs-Hernádnémeti állomáson. Ongán az állomásfőnök olyan embereket akart szolgálatba állítani, akikről tudta, ■lOgy nem fognak sztrájkolni. A VDSZSZ álláspontja szerint ezt felsőbb utasításra tették. Már a Gömöri pályaudvaron, Edelényben és Szerencsen is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Teljes a káosz. Este az állomáson néhány jegyvizsgáló üldögél a padon, VSZ-esek és nem sztrájkolnak. De nem is tudnak semmi biztosat, mert a szakszervezet még az elhíresült megállapodásról sem tájékoztatta őket. A forgalmi irodában műszakváltás zajlik és eligazítás. Néhányan gondterhelten hajolnak egy nyilatkozat fölé, te érted ezt?, így is, meg úgy is lehet olvasni, aláírod?, nem, én ugyan nem... A VSZ irodában végre megtudom, hogy az ominózus nyilatkozatot a munkáltató fogalmazta, hogy felmérjék, hányan vesznek részt a sztrájkban. Pusztán a bérszámfejtés miatt. Egyébként minden változatlan és nem helytállóak azok a híresztelések, miszerint megpróbálják leváltani a sztrájkoló dolgozókat. Arról sem tudnak, hogy bárki átlépett volna a nap folyamán a VDSZSZ-be. Annyi azonban biztos, hogy a VDSZSZ félretájékoztatja a dolgozókat, és csak kiélezi az amúgy is feszült helyzetet. A helyszín ismét a VDSZSZ iroda, ahol már Kovács Ferenc területi vezető is jelen van. Egymás szavában vágva mesélik, hogy Szerencsen az állomásfőnök kikapcsolta a fénysorompót az egyik kereszteződésben és hívással engedik át a vonatokat. Kál- Kápolnán a vonatvezetőkkel akarták elvégeztetni a fékpróbát, mivel a műszakiak sztrájkolnak. Hangosan olvassák és értelmezik a Nyilatkozatot, amelyben egy fél mondat: “...-tól...-ig nem kívánok dolgozni” figyelmet érdemel, hiszen ez szerintük egyenlő azzal, hogy aki ezt aláírja megtagadja a munkát és ezért kirúghatják. Hivatkoznak a 1989. VII. sztrájktörvényre, amely szerint a munkaidő kezdetén a munkavállaló csak azt köteles kijelenteni, hogy nem akar sztrájkolni. Egyébként ezzel a VSZ helyi vezetése is egyetért, kár, hogy csak ebben. A vezénylésen 10-12 ember üldögél, többségük VDSZSZ-es és rendkívül elszánt. Kisebb ovációval fogadnak és azonnal a „főnökasszonyhoz" irányítanak, aki szerintük külön feljegyzi azok nevét, akik részt vesznek a sztrájkban. Farkas Béláné vezénylőtiszt határozottan cáfolja ezt, hiszen neki az a dolga, hogy a bérelszámolás miatt akár szúrópróbaszerűen is, de ellenőrizze, ki teljesítette a szolgálatot. Hiszen aki sztrájkol, annak arra az időtartamra nem jár fizetés. De, mint mondja, ezt normális körülmények között is megteszi. A melegedőben zajosan kommentálják az eseményeket, ott szúr ki velünk ahol tud, nincs benne semmi tolerancia, mondogatják a vasutasok. - Tudja mit mondok én magának - fordul felém egy harcias jegyvizsgálónő. Nőket nem lenne szabad vezető beosztásba tenni. Hat férfiban nincs annyi rosszindulat, mint egy nőben. A hölgy, U. A.-né a VSZ tisztségviselője, de csatlakozott a sztrájkoló kollegákhoz: Egyetértek velük. Miért tesznek különbséget vasutas és vasutas között? Abból a 16 százalékos bérfejlesztésből csak 12,4 százalék igaz, az én fizetésem sem lesz sokkal több! Az én zsebemből nem vesznek ki több pénzt, hogy szétossz, a vezetés saját maguk között! Maszti Péterné, a csinos, fiats VSZ-es vonatvezető csatlakozó a beszélgetéshez: Ha tudná, hog milyen körülmények között dogozunk! Nekünk sem kellemes fűtetlen, koszos kocsikban több órát járkálni, arról nem is beszélve, hogy az utasok minket szidnak, rajtunk csattan az ostor. Fejlesztésre nincs pénz, de a mozdonyvezetők megkapták most is a béremelést. Mennyivel különbek ők, mint mi! „Az urak” - hallom többfelől a beszólásokat. Halk szavú, középkorú nő sorolja, hogy hány embert tart el az alig 40 000 forintos fizetéséből. A fáradságtól vörös szemeit alig bírja nyitva tartani, szolgálat után még vagy két órát rostokol az állomáson, mert a fél tízes mezőkövesdi vonat őt sem várja meg, hiába vasutas. Ő is a VSZ-hez tartozik. Kérdésemre, hogy miért csatlakoztak mégis a VDSZSZ sztrájkjához, összenéznek, először általánosságokat mondanak, azután kirobban belőlük: a Vasutasok Szakszervezete részéről nem megfelelő az információáramlás és az érdekképviselet. Nem tájékoztatnak bennünket és igaz, hogy aláírták a megállapodást a MÁV vezetésével, de no nem értünk velük egyet. Tóth Katalin, a VDSZSZ ügyvivője, „civilben”egyvizsgáló és munkavédelmi felelős, sorolja, hogy mi mindennel nincsenek megelégedve. „Azt ígérték, hogy felszerelik a vonatokat italautomatákkal, amiből nyáron ásványvizet, télen teát kapnának a szolgálatot teljesítők. Semmi nem lett belőle, de ez senkit nem érdekel. A vonatokon nem volt ivóvíz, szóltunk érte, erre képzelje el, a tartályt ivóvízzel töltötték meg.” Igen, csak a tartályt elfelejtették kimosni, fertőtleníteni - kiabál közbe néhány férfi. A társaságban olyan is akad, aki VSZ-es, nem sztrájkol, de Lehóczki István, speciális mentőr T. Gyula, rokkantnyugdíjas özv. Opalkó Józsefné, _____nyugdíjas_____ Kalincsák Istvánná, rokkantnyugdíjas Wj Mshb\