Heti Kelet, 2002 (1. évfolyam, 1-5. szám)

2002-10-24 / 1. próbaszám

Új lap születik Szabad országban szabad újságíró azt ír, amit sza­bad! - mondogattuk a pártállami időkben. Akkor még a megyei pártbizottságon döntötték el, mi ke­rüljön a Népújság első oldalára, miről szóljon a ve­zércikk és melyik újságírót rúgják ki másnap. A pártállami idők elmúltak, a sajtóban azonban megmaradtak a régi káderek. Meg is látszik a hazai médiákon: kilencven százaléka a baloldal szekerét tolja. Ezen szeretnénk változtatni mi, maroknyian, nemzeti érzelmű vidéki újságírók. Elszántságunk nagy, tapasztalatunk kicsi - már ami a lapalapítást és fenntartást illeti. Bár az újságírást sok éve művel­jük valamennyien, az üzleti életben kevésbé moz­gunk otthonosan, mint az írott sajtó világában. Már­pedig az újságkészítéshez - tudjuk jól - nem elég a te­hetség, az elhivatottság, pénz is kell, méghozzá sok! Bízunk Istenben, hogy megadja számunkra a szükséges anyagi hátteret, bízunk önmagunkban, hogy áthidaljuk a lapindítás nehézségeit és legfő­képpen bízunk olvasóinkban! Tudjuk, hogy Békés megyében sokezer, sok tíz­ezer ember él, aki számára fontosabb a haza, mint a nemzetközi nagytőke. Sokan vagyunk, akiknek fáj Trianon, s akik megkönnyezzük a Himnuszt. Első­sorban e körhöz szeretnénk szólni! Reménykedünk, hogy fel tudjuk mutatni mindazt az értéket, amely nemzetté kovácsol bennünket, amely nem csak lakóhelyünkké, de hazánkká teszi Magyarországot, szűkebb pátriánkká az Alföldet, a Körösök vidékét. Bár korábban valamennyien egy, még létező lap­hoz kötődtünk, nem kívánunk folytatni semmiféle hagyományt. Újat szeretnénk létrehozni, a konzer­vatív-nemzeti újságírás délalföldi hetilapját. Lapunk a Kelet nevet kapta, hisz a Nap is Keleten kél. Szeretnénk fényt hozni a vidéki sajtó sötét egére. Bízunk benne, hogy hosszú és diadalmas lesz ez a (ki)Kelet. Gubucz Katalin Egy jobb Békéscsabáért A jobboldali pártok össze­fogását sürgetik a megyeszék­helyen működő polgári kö­rök. Ennek jegyében hívták össze az érintett pártok - a Fi­desz, a MIÉP és a két kisgaz­dapárt - vezető személyisége­it. A szeptember 26-án, csütör­tökön este a Fiume Hotel kü­löntermében tartott megbe­szélésen elsősorban a polgár­mesterjelöltek személyéről, az esetleges visszalépésekről esett szó. Felmerült az is, hogy a polgári-nemzeti erők győzelme érdekében az egyes képviselőjelöltek is visszahív­­hatóak lehetnének más pár­tok jelöltjei javára. A párbeszéd szeptember 30-án, hétfőn folytatódott. Létszámra is ez volt az egyik legnagyobb tábor a környéken, hiszen több mint 300-an lakták. A hangsúlyt mégis inkább a tar­talomra tették: multikulturális vi­lág helyett keresztényit és nem­zeti tudatút szeretnének. Náluk megfér(t) egymás mellett a nép­dal és a zsoltár, computerek he­lyett embertársaik barátságát ke­resik.­­ A millecentenárium idején, 1996-ban fogant meg a felesé­gem és még néhány, vele azo­nos módon gondolkodó társa fejében a gondolat, hogy a tér­ségben nyaranta népművészeti jellegű, keresztyén szellemiségű magyarságtábort kellene szer­vezni - tájékoztatott a progra­mok helyszínén Juhász Sándor vésztői református lelkész.­­ Ne­ves előadók, a népi kismestersé­gek mesteri tudói tanítják itt nyaranta azóta is a fiatalokat és az érdeklődőket, vagyis kezd hagyomány teremtődni. A tábor sajátossága a kezdetektől a csa­ládi, többgenerációs jelleg. Itt je­len vannak nagycsaládosok, idősebbek és fiatalabbak, s min­den generáció megtalálhatja a kedvére való programokat. A közös alkotás öröme énekben, zenében, táncban, s a kézügyes­ség gyakorlásában egyaránt je­lentkezhet. Mi a szabadidő tar­talmas eltöltése alatt nem feltét­lenül csak a számítógép előtti üldögélést értjük, vagy selejtes tévéműsorok nézését, sokkal in­kább az előbb megpendítette­­ket. Induláskor sokat segített raj­tunk a szervezésben Birinyi Jó­zsef, Budai Ilona, Széles András, akik megtanítottak bennünket arra, hogyan kell egy ilyen tábor kapcsán a lehető legszélesebb összefogást megvalósítani. Való­ban sajátos arculata alakult ki a rendezvénynek, egyre többen tartják azt rólunk, hogy a sok­sok kezdeményezés mellett a mienk az egyik legeredetibb. Itt megfér a zsoltár és a népdal, méghozzá úgy, hogy a műfajok nem keverednek, mégis erősítik egymást. Szeretnénk, ha a fiata­lok fogékonyabbak volnának a keresztyén és a jellegzetesen magyar értékek iránt. Az idén hetedszer rendeztük meg a tá­bort. — A VI. Nemzetközi Nép­­művészeti Tábor milyen pluszt adott a szép számban megjelenteknek? - érdeklőd­tem.­­ Idén is igyekeztünk gazdag kínálatot tenni vendégeink elé. Az előadások jól sikerültek. Dr. Szabó Pál úgy beszélt Kossuth és Görgey vitájáról, hogy köz­ben egyik történelmi alak jelen­tőségét sem kisebbítette. Ez a tárgyilagos megközelítés méltó volt a Kossuth-évfordulóhoz, 1848 szellemi vezetőjének két­­századik születésnapjához, nem torzított, hanem helyükre tette históriánk figuráit. Filó Katalin, a Haza és Haladás Alapítvány * // JUHÁSZ SÁNDOR VÉSZTŐI LELKES »Szellemi táplálék gy Még a nyáron jártam a vésztői magyarságtá­borban, ám a sors úgy hozta, hogy csak most vethetem papírra ott átélt élményeimet. Pedig Juhász Sándor református lelkész szavai prófétikusnak bizonyultak: az utóbbi időben úgy felerősödtek az erősen vitatható erkölcsisé­­gű jelenségek társadalmunkban, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket — lassan már fel­háborodni sem merünk, mert demagógnak hat, könnyen megkaphatjuk az ódivatú jelzőt. Min­denesetre a vésztői református szigeten nem az össznépi kukkolás ad programot, hanem az örök értékek megismerése. Ezek a fiatalok való­színűleg nem mesterséges Paradicsomba kér­nek bebocsáttatást.

Next