Heti Kelet, 2002 (1. évfolyam, 1-5. szám)

2002-10-24 / 1. próbaszám

Új lap születik Szabad országban szabad újságíró azt ír, amit szabad! - mondogattuk a pártállami időkben. Akkor még a megyei pártbizottságon döntötték el, mi kerüljön a Népújság első oldalára, miről szóljon a vezércikk és melyik újságírót rúgják ki másnap. A pártállami idők elmúltak, a sajtóban azonban megmaradtak a régi káderek. Meg is látszik a hazai médiákon: kilencven százaléka a baloldal szekerét tolja. Ezen szeretnénk változtatni mi, maroknyian, nemzeti érzelmű vidéki újságírók. Elszántságunk nagy, tapasztalatunk kicsi - már ami a lapalapítást és fenntartást illeti. Bár az újságírást sok éve műveljük valamennyien, az üzleti életben kevésbé mozgunk otthonosan, mint az írott sajtó világában. Márpedig az újságkészítéshez - tudjuk jól - nem elég a tehetség, az elhivatottság, pénz is kell, méghozzá sok! Bízunk Istenben, hogy megadja számunkra a szükséges anyagi hátteret, bízunk önmagunkban, hogy áthidaljuk a lapindítás nehézségeit és legfőképpen bízunk olvasóinkban! Tudjuk, hogy Békés megyében sokezer, sok tízezer ember él, aki számára fontosabb a haza, mint a nemzetközi nagytőke. Sokan vagyunk, akiknek fáj Trianon, s akik megkönnyezzük a Himnuszt. Elsősorban e körhöz szeretnénk szólni! Reménykedünk, hogy fel tudjuk mutatni mindazt az értéket, amely nemzetté kovácsol bennünket, amely nem csak lakóhelyünkké, de hazánkká teszi Magyarországot, szűkebb pátriánkká az Alföldet, a Körösök vidékét. Bár korábban valamennyien egy, még létező laphoz kötődtünk, nem kívánunk folytatni semmiféle hagyományt. Újat szeretnénk létrehozni, a konzervatív-nemzeti újságírás délalföldi hetilapját. Lapunk a Kelet nevet kapta, hisz a Nap is Keleten kél. Szeretnénk fényt hozni a vidéki sajtó sötét egére. Bízunk benne, hogy hosszú és diadalmas lesz ez a (ki)Kelet. Gubucz Katalin Egy jobb Békéscsabáért A jobboldali pártok összefogását sürgetik a megyeszékhelyen működő polgári körök. Ennek jegyében hívták össze az érintett pártok - a Fidesz, a MIÉP és a két kisgazdapárt - vezető személyiségeit. A szeptember 26-án, csütörtökön este a Fiume Hotel különtermében tartott megbeszélésen elsősorban a polgármesterjelöltek személyéről, az esetleges visszalépésekről esett szó. Felmerült az is, hogy a polgári-nemzeti erők győzelme érdekében az egyes képviselőjelöltek is visszahívhatóak lehetnének más pártok jelöltjei javára. A párbeszéd szeptember 30-án, hétfőn folytatódott. Létszámra is ez volt az egyik legnagyobb tábor a környéken, hiszen több mint 300-an lakták. A hangsúlyt mégis inkább a tartalomra tették: multikulturális világ helyett keresztényit és nemzeti tudatút szeretnének. Náluk megfér(t) egymás mellett a népdal és a zsoltár, computerek helyett embertársaik barátságát keresik. A millecentenárium idején, 1996-ban fogant meg a feleségem és még néhány, vele azonos módon gondolkodó társa fejében a gondolat, hogy a térségben nyaranta népművészeti jellegű, keresztyén szellemiségű magyarságtábort kellene szervezni - tájékoztatott a programok helyszínén Juhász Sándor vésztői református lelkész. Neves előadók, a népi kismesterségek mesteri tudói tanítják itt nyaranta azóta is a fiatalokat és az érdeklődőket, vagyis kezd hagyomány teremtődni. A tábor sajátossága a kezdetektől a családi, többgenerációs jelleg. Itt jelen vannak nagycsaládosok, idősebbek és fiatalabbak, s minden generáció megtalálhatja a kedvére való programokat. A közös alkotás öröme énekben, zenében, táncban, s a kézügyesség gyakorlásában egyaránt jelentkezhet. Mi a szabadidő tartalmas eltöltése alatt nem feltétlenül csak a számítógép előtti üldögélést értjük, vagy selejtes tévéműsorok nézését, sokkal inkább az előbb megpendítetteket. Induláskor sokat segített rajtunk a szervezésben Birinyi József, Budai Ilona, Széles András, akik megtanítottak bennünket arra, hogyan kell egy ilyen tábor kapcsán a lehető legszélesebb összefogást megvalósítani. Valóban sajátos arculata alakult ki a rendezvénynek, egyre többen tartják azt rólunk, hogy a soksok kezdeményezés mellett a mienk az egyik legeredetibb. Itt megfér a zsoltár és a népdal, méghozzá úgy, hogy a műfajok nem keverednek, mégis erősítik egymást. Szeretnénk, ha a fiatalok fogékonyabbak volnának a keresztyén és a jellegzetesen magyar értékek iránt. Az idén hetedszer rendeztük meg a tábort. — A VI. Nemzetközi Népművészeti Tábor milyen pluszt adott a szép számban megjelenteknek? - érdeklődtem. Idén is igyekeztünk gazdag kínálatot tenni vendégeink elé. Az előadások jól sikerültek. Dr. Szabó Pál úgy beszélt Kossuth és Görgey vitájáról, hogy közben egyik történelmi alak jelentőségét sem kisebbítette. Ez a tárgyilagos megközelítés méltó volt a Kossuth-évfordulóhoz, 1848 szellemi vezetőjének kétszázadik születésnapjához, nem torzított, hanem helyükre tette históriánk figuráit. Filó Katalin, a Haza és Haladás Alapítvány * // JUHÁSZ SÁNDOR VÉSZTŐI LELKES »Szellemi táplálék gy Még a nyáron jártam a vésztői magyarságtáborban, ám a sors úgy hozta, hogy csak most vethetem papírra ott átélt élményeimet. Pedig Juhász Sándor református lelkész szavai prófétikusnak bizonyultak: az utóbbi időben úgy felerősödtek az erősen vitatható erkölcsiségű jelenségek társadalmunkban, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket — lassan már felháborodni sem merünk, mert demagógnak hat, könnyen megkaphatjuk az ódivatú jelzőt. Mindenesetre a vésztői református szigeten nem az össznépi kukkolás ad programot, hanem az örök értékek megismerése. Ezek a fiatalok valószínűleg nem mesterséges Paradicsomba kérnek bebocsáttatást.