Heti Kelet, 2003 (2. évfolyam, 1-48. szám)
2003-10-16 / 40. szám
eredetéről nyelvünkből a négyféle múlt idő. (Almát evék. Almát eszik vala. Almát ettem. Almát ettem volt.) Már csak az ősi „t” jel maradt meg. Eltűnt az - and. -end, a jövő idő jele, de a főnévi igeneves + fog segédigés körülírást is ritkábban használjuk. (Imi fogok.) Magyar sajátosság a gazdag igekötős rendszer - sőt, igekötőink képzői szerepet is tölthetnek be (kinéz, benéz, ránéz, felnéz, lenéz). A magyar nyelv minden bizonnyal közlekedő nyelv volt, amint ezt már László Gyula is vélelmezte. A honfoglalás előtti török és iráni „jövevényszavaink” úgy kerültek nyelvünkbe, hogy török és iráni népek vettek részt a magyar nép etnogenezisében, és nyelvük szervesen beépült a magyar nyelvbe, így lett a magyar nyelv közlekedő nyelv. A kisebb-nagyobb közösségek kialakítottak egy mindenki számára érthető jelrendszert, a nyelvtani rendszerünk viszont maradandónak bizonyult. A magyar nyelv tehát egyszerre zárt és nyitott. Ezt a tulajdonságát megőrizte a Kárpát-medencében is. Amikor az államalapításhoz szükség volt egy olyan fogalomkészletre, amelyet a nyugati világ is megért, szavakat épített be a szókészletébe. A magyar nyelv tehát olyan szerepet töltött be, mint az újkorban a nemzeti nyelv, amelyet valamennyi társadalmi réteg és valamennyi nyelvjárásban beszélő ember megértett. Ősi mítoszaink, meséink, zenénk, mentalitásunk a török népekével rokon. Kultúránk sokszínű; éppúgy része a letelepült életmód, mint a lovasnomád életforma. Sajnos, az Árpád-kori krónikáink és gesztáink csak keresztény átfogalmazásban őrizték meg mítoszainkat. Abból is kiviláglik, hogy elődeink Jáfet népének tartották magukat, akárcsak a kazárok vagy grúzok. Az emlékezet egy délről északra történő vándorlásról tud, Perzsiából a Maeotisz vidékére, innen Szkíthiába, onnan pedig Pannóniába. Ilyen típusú eredetmondáik vannak a kaukázusi népeknek is, a csodaszarvas motívum pedig összeköt bennünket a hun, a bolgár és az onogur népekkel. Mindezekre az ismeretekre szükségünk van nemzeti önbecsülésünkhöz, és ezeket az ismereteket át kell adnunk utódainknak is!_______________ Cs. Szabó László Az információ - hatalom Minden egyes napra jut minimum egy autóbaleset, valamiféle környezeti katasztrófa, családon belüli erőszak, botrány, sztárok körüli hercehurca és a többi. Bármily apróságról legyen szó, könnyedén eljut otthonainkba a hír, a technika ugrásszerű fejlődésének köszönhetően. Ily módon, sajnos, a rémhírek, a téves információk is könnyen terjedhetnek. Ám külön szót érdemel a dezinformálás, aminek célja megtévesztés és félrevezetés, a negatív vagy pozitív célt szolgálva. Régen nem volt ez így - mondják, vagy mondhatnák az idősebbek. Pedig kétségtelen, hogy korábban ugyanúgy történtek balesetek, dőltek romba házak, törtek ki háborúk és haltak meg emberek szörnyű körülmények között, és - ne csak a rossz hírekre gondoljunk! - történtek csodák, megmagyarázhatatlan események, s ha nem is a mai értelemben véve, léteztek „sztárok” is. Csupán az a különbség, hogy mára hihetetlenül felgyorsult az információ áramlása. Kialakult egy felfoghatatlanul gyors rendszer, amely lehetővé teszi az adatok egyik pillanatról a másikra történő átjuttatását - akár a világ legtávolabbi pontjára. Ennek következtében úgy tűnhet, hogy balesetet baleset, katasztrófát katasztrófa követ. Kezdetben a hírek csak hetek múltán jutottak el a köztudatba, aktualitás szinte nem is létezett. Sőt, ha visszaugrunk az időben, valaha működött a füstjelzéssel való kommunikálás, vagy különböző hangok kiadása figyelmeztetés céljából. E módszert még most is használják, használhatják egyes néptörzsek, melyek például az esőerdőkben élnek. Lassan alakult ki a jelenlegi helyzet. Most - ha kapcsolódunk az internetre - egy szemvillanás alatt megtudhatjuk, hogy mi történt Burmában az elmúlt órákban, s valamely keresőoldal segítségével kutathatunk is a kívánt adatok után. De gondoljunk csak a meteorológiai, a katonai- vagy kémműholdakra! Felfoghatatlan információmennyiség rejlik ezekben a szerkezetekben. Tudnak olyan képeket készíteni, melyek segítségével a „leskelődő” megfigyelheti akár nemrégiben még megannyi a titok övezte 51 -es körzetet foteljében ücsörögve. Könnyedén nyomon követhető a hurrikánok mozgása, megfigyelhetők az erdőtüzek okozta füstfelhők, de láthatunk sokkal különösebb dolgokat is. Óceánokon, tengereken hajózva elengedhetetlen a radar a fedélzeten, mindamellett működik a hajókon egyéb kommunikációs rendszer is, aminek segítségével a szárazfölddel - vagy, ha a katonai anyahajókra gondolunk, repülőgépeikkel - tartják a kapcsolatot. Hasonlóképp fontos a radar a repülőgépeken is. A globális számítógépes hálózat, az internet révén szinte minden információhoz hozzájut az ember, ha kitartóan kutat, illetve elég tudással rendelkezik és ügyesen képes használni a komputert. Aztán ott van még a cellarendszerű telefon, mellyel szintén könnyen és kényelmesen férhetünk hozzá a legfrissebb hírekhez, de elég csak a televíziót figyelnünk, illetve fülelni a rádióadásokat. Ezek a telefonok mára már elérték azt a fejlettségi szintet, hogy szemvillanás alatt továbbítanak fotókat, rövidke mozgóképsorokat, működik a WAP, ami hasonló funkciót lát el, mint az internet, bár korlátozottabb lehetőségekkel. És sorolhatnánk további rengeteg módszert arra, hogyan is szerezzünk friss információkat, híreket. (Mondjuk, járjunk nyitott szemmel és füllel, figyeljünk a részletekre!) Azoknak, akik naponta szelik az utakat kamionnal, teherautóval, biztosan nem kell elmagyarázni, miért fontos a rádió járműveikben. Úgy tartja a mondás: az információ hatalom. Hatalom, amivel lehet élni, és visszaélni. Mégis, bízzunk abban, hogy a rohamos fejlődés e téren is kedvező, helyénvaló és tisztességes célokat szolgál! F. K. L. 17