Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-07-24 / 7. szám
Mintha csak egy kedves, vidéki ház udvarán üldögélnénk, a zöld pad körül virágzik a tátika, a büdöske, alant csobban a víz, olyan idilli a környezet, hogy akár el is felejthetnénk: bizony, mocskos, a Duna, sárgás szennyet simít lemoshatatlanul a kövekre. Tóth Zoltán a BRFK Dunai Vízirendészeti Főkapitányság főhadnagya helyesel: — Ki hinné, hogy valamikor ittak az emberek ebből a vízből! — Jó a vízirendőrnek! — sóhajtom irigykedve. — Üldögél itt, a padon, ha elunja, motorcsónakba pattan, s elsuhan csöndesebb vizekre... — Aha — néz furcsálkodva a főhadnagy — Elsuhan ... A Dunán 6 vízirendőrörs működik, itt, a budapestin akkora a létszámhiány, hogy két motorcsónak szinte állandóan ki van kötve, nincs ember, aki használhatná. Nagyon szigorú az orvosi vizsgálat, vízirendőrnek nem állhat akárki, tavaly például negyven jelentkező közül négyen feleltek csak meg. A hat őrshöz 417 folyamkilométernyi Duna-szakasz tartozik, a mentőmotorosunk 24 órás szolgálatban ide-oda jár a két összekötő vasúti híd között. A vízirendőr feladatai közé tartozik a nemzetközi s a hazai hajóforgalom ellenőrzése, figyelni, vajon betartja-e mindenki a vízi-KRESZ-t? Ki gondolná, hogy június 16-tól Göd és Ercsi között, a Dunán is jobbratartási kötelezettség van! — A havariák, azaz a hajózási balesetek miatt szigorítottak — így a főhadnagy —, eddig a hajók összevissza jártak, kinek, hogy tetszett jobban, arra kerülte a másikat, aztán előfordult, hogy középen találkoztak. A nagy hajókkal amúgy nincs sok gondunk, de az evezősök, motorosok elég sokszor vadulnak. Különösen veszélyesek a Jet-Ski-k, ezek az impozáns vízimotorok. Itt, a Dunán például, egy tökéletlen gyerek egyszerűen bemotorozott az uszályok közé, csak a jó isten óvta, hogy élve megúszta a kalandot. Ezek a vízimotorok 600-700 ezer forintba kerülnek, s olyan gyorsak, hogy a rendőrmotorost is lehagyják, de egészen eddig, valamilyen homályos okból, fürdőeszköznek minősítették! A Szabadság híd felől feltűnik a mentőmotoros, s míg Bob Gergely főtörzs a parthoz manőverezik, arról faggatom a főhadnagyot, ugrálnak-e most is turulmadárról az emberek? — Mostanában nem. Érdekes, de a nyár „üresjáratnak” számít ebből a szempontból, inkább ősszel fordul elő. Sok viszont az öngyilkos, ők általában a hajnali órákban szánják el magukat. Ha az északi oldalról ugranak, sodrásirányba, biztos a halál, négy emeletnyi magasságból mintha csak betonra csapódna az ember... A statisztika kegyetlen racionalizmussal mutatta ki: az idén 61 holttestet fogtak ki a Dunából, s ez alig kevesebb, mint a tavalyi egész évi! Tizenhat testet nem tudtak azonosítani, egy egészen biztosan bűntény áldozata volt, hiszen kezét-lábát összekötötték a nőnek, akit a XIII. kerületben dobtak a vízbe. Széles, V alakú ékes hasít a vízbe a rendőrmotoros, Bob főtörzs arról beszél, a legrosszabbak a téli vizihullák, azok, amelyek több hónapig „utaznak” a Dunában. Nyáron hamarabb fölveti a víz, de ilyenkor is szörnyű élmény. Hajósok, horgászok jelentik általában rémülten a sodródó testet... — Jó lenne a Dunán motorcsónakkal közlekedni — váltok témát. — Biztos nem lenne csúcsforgalom! — Lehetne — bólint a főhadnagy. — Nem is olyan kósza ötlet. Úgy tudom, a Gellért szálló tervezi, hogy saját kikötőt épít. Üres sörösdoboz bukdácsol a vízen, jut is eszembe, mondom, palackba zárt üzenetet még nem találtak? — De — nevet a főhadnagy — egyszer ... Az volt benne, kérem, engem elraboltak, tessék megmenteni! Döbbenten néztem, uramisten, mi lehet ez, aztán észrevettem, hogy egy csapat kamaszsrác vihog a parton a bokrok között... B. Á. Fotó: TRENCSÉNYI ZOLTÁN