Heti Válasz, 2003. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
2003-11-21 / 47. szám
sietségben mindkét felhívást aláírta: Kornis Mihály.) S hogy a kormány még komolyabban vegye a helyzetet, arról a zsidó szervezetek gondoskodtak. „Felháborodással értesültünk az Ítélőtábla felmentő ítéletéről" - nyilatkozták múlt héten a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői, nem sokkal korábban, szeptember 25- én pedig Kovács László külügyminiszter New Yorkban a Zsidó Világkongresszus képviselőivel találkozott, mely szervezet nyomatékkal kérte a magyar kormánytól: alkossa meg a gyűlöletbeszéd elleni törvényt. Eközben Lomnici Zoltán arra kérte kollégáit: ne pereljék be Tamás Gáspár Miklóst - szerinte „békés megoldást kell keresni". A főbíró felhívása többekben aggodalmat szült. Már miért kellene Magyarországon valakinek veszélytől tartania, ha megtiport becsülete védelmében pert indít? - kérdezik sokan, sőt olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy már csak azért is hivatalos útra kellene terelni az ügyet, mert ellenkező esetben Tamás Gáspár kijelentése precedensértékű lesz, melyre hivatkozva a jövőben is büntetlenül lehet az zsidóellenesség vádjával operálni. (A filozófusnak egyébként egyszer már meggyűlt a baja a törvénnyel. Amikor 2001 novemberében a Népszabadságban Pelle Jánost, a Heti Válasz munkatársát „az antiszemita jobboldal házi zsidója" jelzővel illette, Pelle pert akasztott a nyakába. Idén májusban nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért - elsőfokon el is ítélték.) Az élénk elméjű filozófus a múlt hetet magyarázkodással töltötte. Tévéstúdióból ki, tévéstúdióból beegyszerűsíthetnénk napirendjét; fellépésein rendre megismételte vádjait, s ha ellenkezéssel találkozott, addig csűrte-csavarta a szót, míg véget nem ért a műsoridő. Amikor például megkérdezték, hogy ugyan a bírák már mitől tartoznának a felső középosztályba, Tamás azzal állt elő, hogy nem pusztán a jövedelmekről van szó. „Hát ez egy nagyon magas státusú foglalkozás. Még az én foglalkozásomnál is magasabb státus, bár nem sokkal. Én sem keresek jól" - mondta. Ha azzal szembesítették, miként lehetnek nőellenesek a bírák - akiknek egyébként 82 százaléka nő! -, miközben például a válóperek többségében az anyának ítélik a gyereket, azt találta ki, hogy „nem olyan ritkaság, hogy egy nő nőellenes, nem ismerünk antiszemita zsidókat?" A kérdésre pedig, hogy milyen alapon antiszemitáz le egy társadalmi osztályt, a tudós a következő magyarázatot adta: „Vannak fölmérések, és vannak anekdotikus beszámolók, meg egyáltalán, az ember ismeri azt a társadalmat, amelyben él." A közelmúlt másik vitatott ítéletéhez is volt szava. A szegedi bíróság azért ítélt meg az igényeltnél kevesebb kártérítést egy ártatlanul börtönbe zárt cigány testvérpárnak, mert személyiségüket - orvosi szakvélemény alapján - primitívnek gondolta. Tamás Gáspár egyik tévényilatkozatában ezt így kommentálta: az ítélet szerint a panaszosoknak a börtönbüntetés az átlagosnál kevésbé árt - „tehát nyílt rasszista kijelentéseket tesznek" a bírók - állapított meg felettébb nagyvonalúan okokozati összefüggést. (Pedig éppenséggel a Hegedűs-ítéletben lett volna egy olyan mondat, amelyet joggal kifogásolhatott volna - ezt azonban az amúgy jó szimatú filozófus elmulasztotta. A lelkész cikke „kétségkívül különösen a magyarországi zsidóság Galíciából származó részét sértő, lealacsonyító kijelentéseket is tartalmaz" - áll a másodfokú bíróság indoklásában. Az igazság szolgája itt alighanem tévedett - hiszen valószínűtlen, hogy az írás a hazai zsidóság nem Galíciából származó részét jottányival kevésbé bántotta volna.) Tamás ismertségi mutatója az elmúlt hetekben még magasabbra emelkedett. Kérdés, mit kezd vele és egyáltalán, kizárólag ő lesz-e hírneve haszonélvezője, avagy helytálló azon értesülésünk, mely szerint a filozófus nevével hamarosan akár a Munkáspárt Európai parlamenti listáján is találkozhatunk. A gondolat csak első pillantásra tűnhet légből kapott ötletnek. A filozófus és Thürmer Gyula pártja már egymásra talált egyes globalizációellenes tüntetések jegyében, sőt Tamás Gáspár a munkáspárti ihletésű Marxista Szabadegyetem előadójaként is megvillant - október 25-én éppen a Kizsákmányolás címen tartott előadást. Annyi bizonyos: a párt fogadókész. Miként ugyanis Vajnai Attila alelnök a Heti Válasznak nyilatkozta: „Örülnék, ha Tamás Gáspár Miklós azon közéleti személyiségek között lenne, akikkel a Munkáspárt együtt tud működni az EU-választáson, bár erről eddig még semmiféle egyeztetés nem történt." A listát ugyan a pártelnök vezeti (és valószínűtlen, hogy sikere esetén helyét átadná másnak), ám a maradék tizenkilenc hely sorsáról még egyeztetnek. Többek között humanista, környezetvédő és szociális társadalmi mozgalmakkal tárgyalnak - melyek egyike, ha úgy adódik, biztosan szívesen küldené az antiglobalista filozófust a globalizmus brüsszeli oroszlánketrecébe. Szőnyi Szilárd Misémegysi a A támadott kapitalizmus igazságtalanságainak orvoslása helyett bűnbakokra vadászni. Meg kel mondani az antiszemitizmussal butított embercsoportoknak: becsapják őket. Ezt megmondani nem elég, de nélkülözhetetlen. Azt is le kell szögezni, hogy az izraeli kormány vagy zsidó és zsidós csoportok bírálata nem antiszemitizmus 8 hetiVálasz 2003/11/21