Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)
2004-11-18 / 47. szám
TÖRTÉNELEM MIT ÜZENT A NÉMETELLENES MAGYAR SZABADSÁG RÁDIÓ? Ellenálló, kém, forradalmár Ezerkilencszáznegyvenhét november 7-i keltezéssel jelent meg a 13240/1947. számú kormányrendelet, amely felülbírálta a nemzeti ellenállási mozgalom addig elismert résztvevőinek érdemeit. Mindazokat, akik a kommunista párt számára nem voltak kívánatosak, utólag kizárták a múltból, „a nyugati imperialisták ügynökeinek” minősítették őket, akik „nem lepleződtek le a felszabadulás során”. Erre a sorsra jutottak a Független Kisgazdapárt részvételével, Bajcsy-Zsilinszky Endre közreműködésével megalakított Magyar Front tagjai is. A Magyar Szociáldemokrata Párt antikommunista jobboldalát képviselő, a „népi demokrácia” első számú ellenségének számító Peyt Károly által megszervezett antifasiszta ellenállási mozgalomról - bár Nagy Ferenc miniszterelnök 1946 nyarán hivatalos okmányt bocsátott ki a számukra - szinte semmit sem tudtak a „koalíciós időkben”. Pedig a szociáldemokraták még 1942 augusztusában titkos megállapodást kötöttek az ifjabb Horthy Miklós környezetét képviselő Kádár Gyula vezérkari ezredessel és Ullein-Reviczky Antallal egy titkos, németellenes rádió felállításáról. A Magyar Szabadság Rádió vezetője Makkai János kormánypárti képviselő, helyettese pedig a Peyer Károlyhoz közel álló Pisky-Schmidt Frigyes újságíró volt. A rádió adása a németek bevonulása, 1944. március 19-e után megszűnt, de munkatársai megalakították a Magyar Szabadság Mozgalmat, és önfeláldozóan harcoltak a nyilasok és a németek ellen. Azok, akik életben maradtak, így Pisky-Schmidt Frigyes és Gábor Róbert is, 1945 tavaszától kezdve szembeszegültek a kommunista párt egyeduralmi törekvéseivel. Felderítették az ÁVO tevékenységét, és az adatokat Nyugatra juttatták, vállalva az újabb üldözéseket. 1947 végén és 1948-ban a „jobboldali szociáldemokrata összeesküvők” közül egyeseket halálra, másokat hosszabb börtönbüntetésre ítéltek. Érthető, hogy a történetírásunk, amely évtizedeken át csak a kommunista ellenállók dicséretét zengte, megfeledkezett a Magyar Szabadság Rádióról. A hajdani adó egyik későbbi ellenálló munkatársa, Pisky-Schmidt Frigyes akkori felesége, Beczássy Piroska még ma is él, és lapunknak felidézte az emlékeit. ► Ezerkilencszázhúszban születtem, a második világháború kitörése idején tizenkilenc éves voltam - kezdi élettörténetét. -1939-ben a Pesti Hírlap kiadóhivatalában dolgoztam, később ugyanennél a lapnál lettem újságíró. Erre 1942-ben került sor, amikor a lapnak el kellett küldenie a zsidó munkatársait, s a munkakörük megürült. Addig is írtam a lapnak, de csak egy-két cikket hoztak le tőlem. ► Ebben az időben milyen politikai nézeteket vallott? ► Amikor beléptem a laphoz, még nem politizáltam, csak 1940 vége felé éreztem úgy, hogy nekem is állást kell foglalnom. Apám tizenöt éves koromban elhagyott bennünket, a Nyilaskeresztes Párt tagja lett, és egy „birodalmi német” nő volt a szeretője. Talán ezért is utáltam annyira a nácikat. Baloldali lettem, nem utolsósorban Faludy György hatására, akinek a Villon-átköltéseit nagyon szerettem. S persze az sem volt mellékes, hogy a Pesti Hírlap ellenzéki lap volt, sok zsidó kollégával barátkoztam össze. Emlékszem Fischer Artúrra, Schmidt Verára és másokra. A lap tulajdonosa Légrády Imre volt. ► Hogyan lett a Magyar Szabadság Rádió munkatársa? ► Akkori férjem Pisky-Schmidt Frigyes volt. Szintén baloldali érzelmű ember, később szociáldemokrata. Neki a legjobb barátja volt Csikós Jenő, a honvéd vezérkari főnökség második osztályán dolgozó alezredes. Ő megkérdezte a férjemtől: mit szólna hozzá, ha behívnák katonának, de nem küldenék a frontra, hanem egy bizalmas feladatot kapna. Egyenruhát sem kellene viselnie, így dolgozna egy titkos, antifasiszta rádióban. Gondolhatja, hogy örömmel fogadta el ezt az ajánlatot, hiszen szívből gyűlölte Hitlert. ► Önök az akkori törvények szerint száz százalékig árjának számítottak. Mégis miért gyűlölték annyira a nácikat? ► Sok zsidó barátunk volt, akiket egymás után hívtak be munkaszolgálatra. A magyar hadseregbe vonultak be, de tudtuk, hogy a németek állnak a háttérben, meg azok a katonák és politikusok, akik kiszolgálták őket. Ugyanakkor a „keresztény-nemzeti középosztály” tagjaival nem találtuk meg a hangot, sem a férjem, sem én. ► Gondolom, leginkább az angolokkal szimpatizáltak. Felső kapcsolatuk, Csikós Jenő is így gondolkodott? ► Természetesen. Ő intézte el, hogy amikor megkezdődött a középhullámú adás, a házunk előtt minden este megjelent egy katonai autó, és kivitte a férjemet Budaörsre, a Lanária-telepre. Ott működött a rádióadó. Eleinte csak a férjem dolgozott a rádiónak, aztán később én is engedélyt kaptam, s megnézhettem, hol dolgozik. Később én is bemondó lettem, és szerkesztettem is. Felváltva dolgoztunk a férjemmel, nemcsak középhullámon, de a 33 méteres rövidhullámú adásnak is. Megismerkedtem a postaműszaki tisztekkel, akik a berendezéseket működtették: Szélig Miklóssal, Bánki Istvánnal és a többiekkel. 44 ► Heti Válasz 2004. n. 18. fite^i! 'hcc'ZcUttj rHreo/Ldm/ Gl cvu J rmij A ^)(ccjUdbo\ii