Heti Válasz, 2010. július-szeptember (10. évfolyam, 26-39. szám)

2010-07-01 / 26. szám

mozi Focifilmektop 10 tésnapja tiszteletére. E film húsz évvel későbbi amerikai remake-je a több sza­vazáson is minden idők legjobb foci­filmjének választott Menekülés a győ­zelembe: a náci fogolytáborban a fran­cia ellenállók sajátos módját tervelik ki a szabadulásnak. A fóti filmgyárban for­gatott moziban a brazil Pelé mellett fel­tűnik az angol Bobby Moore is, erede­tinek azonban a Két félidő a pokolban után mégsem mondható. S hogy Hamvas Bélának nem vélet­lenül jutott eszébe a szerzetesrend: itt a világ talán egyetlen, tibeti láma ál­tal jegyzett vígjátéka, az Isteni játék, amelyben egy buddhista kolostor fa­lai közé szüremkedik be a labdarú­gás, s amelyből megtudhatjuk: a brazil Ronaldo is borotválja a fejét, mégsem szerzetes. De hogy „a kollektívum a férfi alkotása” lenne? A perzsa Dzsafar Panahi minden bizonnyal tiltakozna Hamvas e tétele ellen: a márciusban te­­heráni otthonában letartóztatott ren­dező éppen a focit választja Pályán kí­vül című szép filmjében, hogy bemu­tassa az iráni nők sanyarú helyzetét. Kell egy csapat A legsikerültebb focifilmek sajátossága a melankólia, amely kifejezi az edzők és szurkolók tehetetlenségét, vagyis hogy maguk nem tudnak gólt rúgni és odaadásukat, hogy ennek ellené­re mégis éltessenek egy csapatot. Ta­lán éppen a melankolikusan szitáló eső miatt születtek a labdarúgás ősha­zájában, Angliában a legjobb mozik: Nick Hornby író például két focifilmet is jegyez. Az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat egy Arsenal-drukker búsko­mor magányát dolgozza fel. Szintén a Fociláz című regény alapján készült egy cukrosított amerikai verzió, a Szí­vem csücskei, amely éppen a roman­tikus felhang miatt hiteltelen. (Nem is beszélve arról az árulásról, hogy te­kintettel a tengerentúli közönségre, a fociból baseballcsapat lesz.) A sziget­­ország másik figyelemre méltó film­je a valós eseményeken alapuló Az át­kozott egyesület, amelyben a tréner Brian Clough hiába halmozza a sikere­ket, féltékenységét legendás edzőtársá­val szemben nem tudja legyőzni.­­Ma­­gát hajszolja bukásba azzal, hogy fel­éget maga mögött mindent, szakít hű­séges segédedzőjével, de a mélypon­ton legalább rájön, egyedül nem megy - s ezzel máris a szállóigék filmrende­zőjénél, Sándor Pálnál vagyunk. A Régi idők focijában ölt testet mind­az, amiről Hamvas írt: az egyszerű mosodás, Minarik Ede egyetlen vá­gya, hogy létrehozza a maga „férfias kollektívumát”. Mindez megfűszerez­ve a címben is sugallt nosztalgiával: költői szépségű vágyakozás egy csapat iránt. Bár ’73-ban még volt magyar foci, Sándor Pál filmje felért egy jövendölés­sel. A mozi álomszerű hangulatát ha­zánkban mára legfeljebb a rémálom­mal lehet helyettesíteni. Muhi András Pires a rossz hír hozójaként négy éve készítette el a Magyarfutball­­ a 91. perc című alapos dokumentumfilmjét, amely válogatottunk egy csúfos vere­ségével kezdődik: a svédek ellen dőlt el, hogy kijutunk-e a 2006-os világbaj­nokságra. A fájdalom és melankólia itt is megvan, de hol a csapat? ■ Sándor Pál Ken Loach Almási Tamás David Evans Fábri Zoltán Tom Hooper ,| John Huston | Dzsafar Panahi Khyentse Norbu | Régi idők focija | Barátom, Eric | Puskás, Hungary | Egy férfi, egy nő és egy focicsapat | Két félidő a pokolban | „Az átkozott egyesület" (The Damned United) | Az élet egy csoda | Menekülés a győzelem­ | Pályán kívül | Isteni játék Emir Kusturicas »Sándor Pál: Régi idők focija I WWW.HETIVALASZ.hu | kultúra I­X. évfolyam, 26. szám, 2010. július 1.

Next