Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-04-01 / 1. szám

Pest, kedden Április 1.1845. 1. Megjelenik minden ked­den és pénteken legalább egy egy tömött nyomatá­­sú íven. — Iktatmány­­dij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsorá­ért 3 kr., kétszeri hir­detés’ mind. petit hasáb­soráért 5 kr. ,háromszori hirdetés’ mind.pet.hasáb­­soráért 6 kr. czp. TARTALOM : Bevezetés (Kossuthi Lajosról). — Magyarország­ terménybeni gazdagsága. — Vastárgyak’ aczélozása. — I­­ vasolvasztó Magyarországban. — Népszerű felolvasások Pápán. — Egyesületi mozgalmak (Iparegye­­sület) Jelentés (Iparegyesület.) AZ IPAREGYESÜLET. _________________________ Előfizethetni helyben az Iparegyesület’ jegyzői hivatalában(Újvilágutcza Ilkey-ház) vagy alulirt szerkesztőnél (Molnár­­utcza, 146. sz.) ; 1 év­negyedre helyben 1 for. 10 kr., postán 2 ft.; 3 év­negyedre helyben 4 for. S0 kr. , postán 6 for. ezüst pénzben. KIADJA Bevezetés, Kossuth Lajostól. A’ magyar iparegyesület által ezennel megindított Hetilap egy újabb előjel a’ nemzet előtt, hogy köz éle­tünkben a’ socialis mozgalom érvényességre emelkedett. ’S érvényességre emelkedtenek mindazon érdekek, mi­ket az egyesületi szellem hatályosan képvisel. Én e’ szel­lemet túl nem becsülöm; nem keresek benne specificus gyógyszert állapotunk’ minden bajai ellen; de mond­­hatlanúl megcsalatkoznék, a’ ki azt gőgösen kiesintené. Egy súly az, mellyet ignorálni kábaság volna; együtér, mellyben a kornak iránya, a nemzeti szükségek’ érzete lüktet. A’ status’ eszméje tömérdek nagy gondolat, mellyben millió érdekek’ tömege hemzseg; és ez érde­kek ritkán öszhangzók, igen gyakorta ellentétesek. Nem egy perez’ müve ennyi érdeket egyensúlyozni; nem egy perez’ müve egyik érdeknek a’ többiek felett annyi je­lentőségre jutni, hogy az összes status’ akarata gyanánt nyilatkozhassék. Ezért a’ status’ roppant gépezete ne­hezen fordúl és nem követheti elég gyorsasággal a’ ro­hanó kor’ fejleményeit. — Az emberek pedig, e’ rop­pant gépezet’ alkatrészei rövid életű gyarló halandók; nekik egy pár év egész öröklét; mert a’ sír’ szélén a’ jövendőnek remény-szövetneke is elaluszik; és ha keb­lünkben a’ honszeretet nem haszontalan fellobbanás, ha nemes ösztön az, melly utódainknak jobb jöven­dőjét­ már biztosítva látni szeretné, ha megbocsátha­tó, természetes önzés, hogy legalább virágját óhajtanék szemlélni a’ csemetének, mellyet a’ múltkor’ törzsök­­fájába oltogatánk; ki vehetné rész néven, ha gyorsabb fejlemény után sóvárgunk, mint mellyet a’ status aka­­dékos nagy gépelve tehet. — Van hát kör, mellyre für­gébb tényezők vannak hivatva,mint az állomány; — de mellyen egyes ember csak hatástalan gyönge erő. — E körre rendelé az isteni gondviselés az egyesületi erők’ hatását. Középre állítva egyes emberek’ tehetetlensége, s a’ status’ nehézkes gépezete közt; amazok’ tehetsé­gét egyesítés által hatalmasítja, emennek mozdulatára utat egyenget. A’ mi a’ család egyes emberek’magány­életében , az az egyesület a’ polgárzatban. Rokon érde­keknek, rokon vonzalmaknak családitása. — Ezért olly fontos az egyesületeknek szelleme. A’ szabad akarat’ cselekvénye az, melly nem szóról az institutiók’ lán­­czaiba, nem harczol ellenző táborokkal, nem alkudozik parányiacska kis életért. Ha van az időnek valódi szük­sége , annak érzete többekkel közös. ’S a’ kik ez érte­lemben rokonok, békés szeretettel nyújtják egymásnak jobbjaikat, ’s meghozzák adományuk’ csepjeit: észt, mun­kát, akaratot egyesítenek; és lökést adnak a’ felfogott ér­­dek’ jelentőségének, minőt egyes ember nem adhat soha; eredményt alkotnak , minőt egyes ember nem alkot soha. Ezen gondolatok alaposságának élő jele közöttünk az Iparegyesület. Élete még csak négy éves sincs. — Vegyétek számba hazámfiai! azon eröcskék’ kimond­­hatlan kis parányiságát, mellyek négy év előtt, ez egye­sületet megalkoták. Összesítsétek az alkotóknak minden fillérét, értelmi, ’s erkölcsi egész erejét; ’s én nektek százakat, ezereket fogok nevezni, kik magok egyedül tehetősebbek, mint mi mindnyájan, kik ezt alkotánk. — És mégis mutassátok meg nekünk azon pénzkirályt, mu­tassátok észnek, értelemnek azon óriását, ki csak árnyé­kát elődobbanthassa azon eredménynek, mellyet az Ipar­­egyesület már felmutatott, csak árnyékát is azon befo­lyásnak , mellyel ez Egyesület a nemzeti test’ minden idegzetét keresztül rezgé ! — íme még négy éve sincs hogy az elhanyagolt—mondhatnám megvetett —sze­gény müiparunk árva fejére — az Iparegyesület egy halovány kis sugárkát vetett, és most ? — a’műipar’ párt­fogásának buzgó óhajtása egy olly imádság, melly egy nemzetnek ajkáról szál fel; ezernyi szunnyadó tehetség van felébresztve fürge életre; százezereknek remény­­tekintete e’ térre fordúl, ’s az emberésznek ezer alakú eszmeforgalma, út és mód felett különbözhetik; de ta­lán nincs szív, édes hazánknak bár melly szögletén, mellyben a’ részvétnek egy fröcskéje fel ne dobogna ez irány fölé. Úgy van uraim ! az Iparegyesület’jelentőségét nem egyes fényeinek szűk mérlegében kell fontolgatni; —• ámbár mindenikre nemes önérzettel, elégedéssel tekint.

Next