Hétvége, 1979 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1979-11-29 / 1. szám
IM A DOLGOZÓK 1979.XI.29. •I. ÉVFOLYAM-1. SZÁM Négyszemközt AZ ÜNNEPLÉS MŰVÉSZETE Négy-öt napig tartó ünnepre készülünk. Mindent pontosan kiterveztünk: szerdán délelőtt már csak szorgalmasan és lelkesen téblábolunk a munkahelyünkön, ez így is illik, mert azt aki az ünnep előtti napon még dolgozik, tisztasággal vádolják, azaz tiszta hülyének tartják a lógósok a mi tmaszunkban. Ezért már tizenegy órakor fontos ülésre rohanunk a városba, és autóbuszra ülve máris utazunk az egész családdal szülőfalunkba, ahol a mama szerető szíve és ropogós kacsasült vár ránk. A terv szerint délután tekeparti lesz egy hordó sör társaságában, este kártyázás az iskolatársak és nyárson sült hús társaságában. Csütörtökön délig alszunk, rá se gondolva az otthon magára hagyott ébresztőórára. A terv szerint elfogyasztott könnyű reggeli, azaz nyolc tojásból készült kolbászos rántotta bevágása után focizunk a gyerekekkel az udvarban, aztán rohanunk a sógorékhoz, ahol a friss levegő mellé friss hurkával és egyéb disznóságokkal traktálnak, utána pedig szódabikarbónát kapunk desszert gyanánt. Péntekre tiszai kirándulást tervezünk gilisztákkal egybekötött nagy horgászással és giliszták nélküli halpaprikással, kevéske tejfölös túróstésztával és sok fröccsel. Szombat reggelre nem tervezünk különös programot, mert akkor fekszünk le, esetleg csak azt irányoztuk elő, hogy kivételesen megpusziljuk az anyósunkat. Estefelé kipihenve látunk hozzá az előre kitervezett bográcsgulyás elfogyasztásához, előzetes gyümölcspálinka és utólagos homoki bor bevételezése mellett. Vasárnap vadászat az erdőőrrel, aki szegről-végről rokonunk, utána pörköltet készítünk vaddisznóból, aki nem rokonunk. Hétfőn reggel úgy terveztük, hogy az orvosi rendelőben jelentkezünk súlyos gyomorbántalmakkal. Lám, milyen szépek az ünnepnapok, ha okosan, szinte művészi tökéllyel kitervezzük őket. Csak persze ugyanilyen művészi tökéllyel, pontosan és lelkesen kellene megterveznünk és teljesítenünk munkafeladatainkat is, hogy utána valóban ünnepelhessünk. Bogdánfi Sándor Fendler Mária, az újvidéki Novitet szakképzett varrónője (Riportunk a 13. oldalon — Ifjú Gábor felvétele)