Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1971 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1971-09-15 / 17. szám
- i'C/oO4 ÄrÍmISZÍR BAlDASAB A MEGYEI TANÁCS VB MÉO — A TSZ-SZÖVETSÉGEK — AZ ÉLELMISZER IPARI VÁLLALATOK LAPJA II. évfolyam, 17. szám ÁRA: 1 Ft 1971. szeptember 15. Takarmánygazdálkodási bemutató Mezőszemerén A Magyar Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetének Állattenyésztési Szakosztálya, a Heves megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a termelőszövetkezetek területi szövetségei, valamint a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség a közelmúltban előadásokkal egybekötött gyep-, valamint takarmánygazdálkodási bemutatót szervezett a mezőszemerei Dózsa Termelőszövetkezetben. Az előadásokat a szakma neves képviselői tartották. A bemutatókat a termelőszövetkezet legelőjén és a takarmányszárító üzemben tekintették meg az érdeklődők. A rendezvényen mintegy 110 szakember vett részt. A Heves megyeiekkel együtt többen megjelentek a szomszédos Nógrád, Borsod, valamint Csongrád és Hajdú megyéből. A szakmai találkozó célul tűzte ki annak tisztázását, miként lehet öntözés segítségével nagy fűhozamot biztosítani a legelőkön. Az alomtakarmány-készítési bemutató is sok hasznos tapasztalattal gazdagította a résztvevőket. Tanácskozás a cukorgyártási kampány előkészületeiről Kaposvárott az ország tizenegy cukorgyárának képviselői az idei cukorgyártási kampány előkészületeiről tanácskoztak. Szabó Géza a Cukoripari Tröszt kereskedelmi igazgatója elmondotta: az idén kevesebb cukorrépára lehet számítani, mint amennyire az ország ellátása érdekében szükség lenne. Mintegy 228 ezer vagon répát kell betakarítani és a gyártási időszak a korábbi 1001—120 nap helyett 85 napig tart az ország tizenegy gyárában. A feldolgozást szeptember 15 és október 5 között folyamatosan kezdik meg. Bár kevesebb a répa, a szállítási feladatok ugyanolyan nagyok, mint az elmúlt években, mert a gyárak kapacitása az idén is naponta kereken háromezer vagon. Ennek nagy részét, mintegy 190 ezer vagonnyit, a vasút szállítja a cukorgyárakhoz, és az ország 381 vasútállomásának kell összehangolnia munkáját a zavartalan üzemeltetés érdekében. A rakodás az idén már könnyebb lesz, mivel a tavalyi 21 helyett 43 korszerű, nagy teljesítményű szovjet rakodógép segíti a munkát. Előtérbe került a minőségi lótenyésztés Felavatták a Cifra istállót — Kocsimúzeum és Ménösszpontosító Állomás nyílt Párádon Érdekes, új létesítményekkel gazdagodott megyénk. Párádon — rendkívül nagy érdeklődés mellett — felavatták a régi szépségében helyreállított Cifra istállót; a látványos épületben két jellegzetes intézmény: Kocsimúzeum és Ménösszpontosító Állomás kapott helyet. Az avatóünnepségen Fekete Győr Endre a megyei tanács elnöke köszöntötte a többezer főnyi vendéget. Ott volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára, Nagy László, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője, valamint az egri járás párt- és állami vezetői számosan. Dr. Magas László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a vadászati világkiállítás megnyitásának küszöbén különös jelentősége van a parádi létesítmények üzembe helyezésének. Szólt arról, hogy a pompás díszítésű épület száz évvel ezelőtt Ybl Miklós híres építőművész tervei szerint készült a Károlyi-uradalom legjobb lovainak elhelyezésére. Pazar berendezésével a maga idején általános tetszést váltott ki az épület, ami a nép nyelvén „Cifra istálló” elnevezésben jutott legtalálóbban kifejezésre. AZ ÉVSZÁZAD során erősen megrongálódott épületet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vette birtokába és azt most eredeti rendeltetésének megfelelően állította helyre. Az előadó hangoztatta, hogy az új létesítményei kedvezően illeszkednek bele a Mátra festői környezetébe. A lovasintézmények évszázadok óta közismert rendje, tisztasága biztosíték arra, hogy a létesítmény nemcsak az üdülőhely esztétikai követelményeihez alkalmazkodik tökéletesen, de kifogástalanul megfelel az egészségügyi előírásoknak is. Dr. Magas László elismeréssel szólt a kivitelező vállalatok munkájáról. A pétervásári „Gárdonyi” termelőszövetkezet építőbrigádja magas színvonalú szakmai hozzáértéssel végezte az épület helyreállítását. Dr. Czére Béla, a Közlekedési Múzeum főigazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy Parádon az ország első kocsimúzeumát rendezték be. Ez a létesítmény jó összhangban kapott elhelyezést a ménteleppel. A KIÁLLÍTOTT eszközöi dokumentálják, hogy a fogatolt jármű az elmúlt évezredek alatt hogyan szolgálta az embert, hogyan vett részt a termelésben, a közlekedésben. * A bemutatott szinte felbecsülhetetlen értékű járművek — amelyek többségét a veszendőségből mentették meg a kiváló restaurátorok — a paraszti, a polgári, a nemesi és főúri körök életformáját, szokásait tükrözik, de arról is tanúskodnak, hogy a magyar kocsigyártás világhírnévre emelkedett az elmúlt századokban. A parádi Kocsimúzeumot már az első napon több ezren tekintették meg. Hazánk első kocsimúzeuma a „magyar kocsizás” jellegzetes címet viseli. A látnivalót a lovasjárművek ősi történetének számos epizódja vezeti be. Dokumentálja, hogy a kerékmozgatású járműveket már hatezer évvel ezelőtt ismerték, de a gyorsabb mozgást előidéző küllők faragása, alkalmazása mintegy kétezer éves múltra tekint vissza. Egy korabeli síremléken ábrázolt jármű azt bizonyítja, hogy hazánk földjén már a római korban ismeretes volt a kocsi EGY KÜLÖNTEREM szemlélteti a magyar kocsiépítés iparágainak — a kovács-, a bognár-, a kárpitos-, a kerékgyártó-, a nyerges- szakmák — fejlődését. Egyik nagyteremben az utóbbi évszázadok legérdekesebb lovasjárműveit sorakoztatják föl. Tizenkét kocsi-típus tanúskodik itt a jármű népszerűségéről, rangos és változatos használatáról. A társas vadászkocsi, téli és nyári fiakker, könnyű hajtókocsi, városi és utazó szán egyaránt látható a gyűjteményben. A kiállítás egyik legérdekesebb darabja az a díszhintó, amely a millennium tiszteletére készült 1896-ban, az akkori országgyűlés elnöke, Szilágyi Dezső részére. Legutóbb ezt a kocsit 1916-ban a királyi koronázás alkalmával használta a „ház” akkori elnöke. Régmúlt idők emlékét idézi az a piros hintó is, amely a Habsburgok címerét viseli és az esztergomi érsek udvarából vonult „nyugdíjba”. A látványos kiállításon jellegzetes lovas-öltözékek, értékes lószerszámok is helyet kaptak. Ezek között is kiemelkedik egy magyar ötösfogat lószerszáma. A gyűjtemény egyik dísze az a címeres lószerszám is, amely 1805 előtt készült az esztergomi érsek lovainak ékesítésére. Számos díszes öltözék is látható, amelyeket parádés kocsisok, főúri fogathajtók és lovászok viseltek. A kiállított járművek helyreállítását kitűnő szakszerűséggel a füzesgyarmati ktsz végezte el. A MEGNYITÁSON részt vevő vezető szakemberek elmondták, hogy hazánkban is kialakult a helyes és szakmailag megalapozott állásfoglalás a lótenyésztés helyének, szerepének és jövőjének megítélésében. Az indokolt és szükséges lóállomány fenntartása mellett előtérbe került a minőségi lótenyésztés, létszámban lecsökkent, de minőségben feljavult lóállományunk nemcsak a mezőgazdaságnak — a gépesítés mellett még meglévő — fogat igényét elégíti ki, hanem a sport és verseny célokat is úgy szolgálja, hogy nemzetközi eredményeinkre is büszkék lehetünk. Vonatkozik ez kitűnő telivéreinkre, ügetőinkre, sportlovainkra, európai hírnévnek örvendő fogatainkra. Kovács András -Megyénk vezetői megtekintik az érdekes kiállítást. w Az utóbbi évek legeredményesebb aratása Augusztus első harmadában az utóbbi évek legeredményesebb aratása fejeződött be megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben. Ezen a nyáron a kenyérgabonát 68 000 katasztrális holdról, az őszi és tavaszi árpát 37 000 katasztrális holdról, a zabot 1800 katasztrális holdról, a magborsót pedig 7000 holdról kellett betakarítani. Így összesem mintegy 115 000 hold terület termésének aratás-cséplése képezte az idei nyár betakarítási főfeladatát. Az aratás munkákra kedvező száraz és meleg időjárást igen jól kihasználták a betakarításban dolgozók. A lendületes és jól szervezett munka eredményeként július 31-ig a megye síkvidéki területein a tsz-ek 90 százaléka befejezte az aratást, majd augusztus 10-ig még a hegyvidéki gazdaságokban is végeztek az aratás-cséplés munkálataival. Az időben végzett aratáscséplési munka során minimálisra csökkentek a betakarítási veszteségek és végeredményben búzából és tavaszi árpából az előzetes várakozásokat felülmúló rekordtermést értek el termelőszövetkezeti gazdaságaink. Még nem végleges statisztikai adatok alapján a búza (étkezési és takarmánybúza együtt) termésátlaga megyei szinten 14,1 mázsa, a tavaszi árpa pedig 14,8 mázsa termést adott katasztrális holdanként. E két növény korábbi legmagasabb terméseredményeit 1969-ben jegyezhettük fel, amikor a búza 13,6 mázsa,katasztrális hold, a tavaszi árpa pedig 12,1 mázsa katasztrális holdankénti átlagtermést adott. Külön is örömteli, hogy kiváló a betakarított búza minősége, így hektolitersúlya 80—82 kilogramm körül alakul, továbbá acélossága is jóval az átlagos felett van, tehát minden igényt kielégítő sütőipari termék előállítására alkalmas. A tavaszi árpa rekordtermés szintén kiváló minőségű és túlnyomórészt a legmagasabb sörárpa minőségi követelményeket is kielégíti, remélhetőleg jelentős exportlehetőségeket biztosít. Nézzük meg kissé közelebbről is milyen termelési tényezők hatására alakult végül is ilyen kedvezően az idei gabonatermés. A téli és a tavaszi kedvező időjárás mellett mezőgazdasági nagyüzemeink vezetői és dolgozói is sokat tetteik a jó termés eléréséért, így az őszi kalászos gabonafélék kora tavaszi fej trágyázási munkáját mintegy 80 ezer katasztrális holdon végezték el, mely közel 90 százalékos területi mértéket képvisel. Ez a munka ez évben az előző évekhez viszonyítva is megnövekedett jelentőséggel bírt, mert egyrészt több üzemben az elmúlt év őszén mérsékelt alapműtrágya adagokat juttattak az őszi kalászosok alá (ezt bizony „oktalan” takarékosságnak nevezzük), másrészt a jelentős , részben télen — a hó alatt — kikelt és bizony gyenge gabonavetések fejlődésének meggyorsítása csak időben adott nitrogén-fej trágyázással volt bztosítható. A koratavaszi tejtrágyázáson túlmenően külön is örömteli és biztató volt termelő gazdaságaink igyekezete a kalászos gabonafélékben végzett vegyszeres gyomirtás terén. Ebben az évben megyénk termelőszövetkezeteiben majdnem kétszer ekkora területen végezték vegyszeres gyomirtást a kalászos vetésekben, mint az elmúlt évben. Mindkét igen fontos tavaszi munka végzésénél jelentős mértékben előtérbe került a növényvédelmi repülőgépek alkalmazása, melyek optimális időben igen hatékony munkavégzést eredményeztek. Ilyen előzmények után a nyári betakarítási munkákra való felkészülés időszakában végzett termésbecslések során már az a kép alakult ki hogy amennyiben aratás idején az időjárás a sok évi átlagnak megfelelően alakul, úgy az előző évhez viszonyítva kalászosokból 3—4 mázsával nagyobb termést tudnak betakarítani kh-ként termelőszövetkezeti gazdaságaink. A gazdaságok alaposan és jól felkészültek az aratási, cséplési munkák gyors elvégzésére. A kalászos gabonafélék termőterületének több mint 90 százalékáról a tsz-ek tulajdonában levő 430 gabonakombájn segítségével takarították be a gazdag termést. Valamelyest javult a gépalkatrész-ellátás is, bár még mindig távol vagyunk a termelőüzemek igényeinek optimális kielégítésétől. A búza és a tavaszi árpa rekordtermése mellett az őszi árpa is jó terméssel fizetett, így a várakozásnak megfelelően 14 mázsa/kh az átlagtermése megyei szinten. Az őszi árpa lábon álló termés hozama még valamivel nagyobb is volt a betakarított terméseredménynél, sajnos azonban június hónap utolsó napjaiban az igen erős szélviharok közel 20 százalékos termésveszteséget idéztek elő. A rekordot 1969- ben értük el őszi árpából, amikor 14,4 mázsa volt a katasztrális holdankénti átlagtermés. Rozsból (triticaleval együtt) 9,7 mázsa katasztrális holdanként, kisebb jelentőségű zab takarmánygabonából pedig 8,2 mázsa katasztrális holdanként — szintén jónak értékelhető —, átlagtermést értek el termelőszövetkezeti gazdaságaink. A búzából és a tavaszi árpából elért rekord termésátlag — bár igen szép eredmény —, semmiképpen nem ad okot az elbizakodottságra. Úgy gondolom, hogy a kiemelkedő eredmény mellett helyes azt is látni, hogy 1969-ben, amikor az eddigi legmagasabb búza termésátlagot érték el termelőszövetkezeti gazdaságaink, közel tízezer katasztrális holddal nagyobb volt a búza learatott területe és több mintezer vagonnal több volt az összes termésmennyiség a jelenleginél. Most, amikor már a jövő évi gabonatermés megalapozásának munkáit végzik termelőgazdaságainkban, nem árthat tudnunk, hogy a legeredményesebb európai búzatermesztő országokban — Angliában, az NSZK-ban, Dániában és Franciaországban —, nem 14—16 mázsával fizet a búza katasztrális holdja. Ezekben az országokban 25—30 mázsa a katasztrális holdankénti búza termésátlag. Az igaz, hogy ott kedvezőbb az időjárás a búza termesztésére, mint nálunk, de az is igaz, hogy műtrágyákkal sokkal jobban „táplálják” is a gabonaféléket. Nyilvánvalóan a jelenlegi 14—15 mázsa körüli holdankénti termések a mi viszonyaink között sem jelenthetik a felső határt. A következő években elterjesztésre kerülő új szovjet búzafajták, a növekvő műtrágyahasználat és a termés-technológiai fegyelem széles körű megtartása sokat segíthet abban, hogy a IV. ötéves tervidőszak végére 16—18 mázsa búza termésátlagot arathassunk. Kocsis Gyula