Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1971 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1971-09-15 / 17. szám

- i'C/oO4 ÄrÍmISZÍR BAlDASAB A MEGYEI TANÁCS VB MÉO — A TSZ-SZÖVETSÉGEK — AZ ÉLELMISZER IPARI VÁLLALATOK LAPJA II. évfolyam, 17. szám ÁRA: 1 Ft 1971. szeptember­ 15. Takarmánygazdálkodási bemutató Mezőszemerén A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület­ Heves megyei Szervezetének Állattenyész­tési Szakosztálya, a Heves megyei Tanács V. B. mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztálya, a termelőszövetke­zetek területi szövetségei, valamint a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség a közelmúltban előadá­sokkal egybekötött gyep-, valamint takarmánygazdál­kodási bemutatót szervezett a mezőszemerei Dózsa Ter­melőszövetkezetben. Az előadásokat a szakma neves képviselői tartották. A bemutatókat a termelőszö­vetkezet legelőjén és a ta­karmányszárító üzemben te­kintették meg az érdeklő­dők. A rendezvényen mint­egy 110 szakember vett részt. A Heves megyeiekkel együtt többen megjelentek a szom­szédos Nógrád, Borsod, vala­mint Csongrád és Hajdú me­gyéből. A szakmai találkozó célul tűzte ki annak tisztázását, miként lehet öntözés segít­ségével nagy fűhozamot biz­tosítani a legelőkön. Az alomtakarmány-készítési be­mutató is sok hasznos ta­pasztalattal gazdagította a résztvevőket. Tanácskozás a cukorgyártási kampány előkészületeiről Kaposvárott az ország ti­zenegy cukorgyárának kép­viselői az idei cukorgyártá­si kampány előkészületeiről tanácskoztak. Szabó Géza a Cukoripari Tröszt kereske­delmi igazgatója elmondot­ta: az idén kevesebb cukor­répára lehet számítani, mint amennyire az ország ellátá­sa érdekében szükség lenne. Mintegy 228 ezer vagon ré­pát kell betakarítani és a gyártási időszak a korábbi 1001—120 nap helyett 85 napig tart az ország tizen­egy gyárában. A feldolgo­zást szeptember 15 és októ­ber 5 között folyamatosan kezdik meg. Bár kevesebb a répa, a szállítási feladatok ugyanolyan nagyok, mint az elmúlt években, mert a gyá­rak kapacitása az idén is na­ponta kereken háromezer vagon. Ennek nagy részét, mintegy 190 ezer vagonnyit, a vasút szállítja a cukor­gyárakhoz, és az ország 381 vasútállomásának kell össze­hangolnia munkáját a za­vartalan üzemeltetés érde­kében. A rakodás az idén már könnyebb lesz, mivel a tavalyi 21 helyett 43 korsze­rű, nagy teljesítményű szov­jet rakodógép segíti a mun­kát. Előtérbe került a minőségi lótenyésztés Felavatták a Cifra istállót — Kocsimúzeum és Ménösszpontosító Állomás nyílt Párádon Érdekes, új létesítmé­nyekkel gazdagodott me­gyénk. Párádon — rendkí­vül nagy érdeklődés mellett — felavatták a régi szépsé­gében helyreállított Cifra istállót; a látványos épület­ben két jellegzetes intéz­mény: Kocsimúzeum és Ménösszpontosító Állomás kapott helyet. Az avatóünnepségen Fe­kete Győr Endre a megyei tanács elnöke köszöntötte a többezer­­ főnyi vendéget. Ott volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára, Nagy László, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály veze­tője, valamint az egri járás párt- és állami vezetői szá­mosan. Dr. Magas László, a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályveze­tő-helyettese megnyitó be­szédében hangoztatta, hogy a vadászati világkiállítás megnyitásának küszöbén kü­lönös jelentősége van a pa­rádi létesítmények üzembe helyezésének. Szólt arról, hogy a pompás díszítésű épület száz évvel ezelőtt Ybl Miklós híres építőmű­vész tervei szerint készült a Károlyi-uradalom legjobb lovainak elhelyezésére. Pa­zar berendezésével a ma­ga idején általános tetszést váltott ki az épület, ami a nép nyelvén „Cifra istálló” elnevezésben jutott legtalá­lóbban kifejezésre. AZ ÉVSZÁZAD során erő­sen megrongálódott épületet a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium vette birtokába és azt most ere­deti rendeltetésének megfe­lelően állította helyre. Az előadó hangoztatta, hogy az új létesítményei­­ kedvezően illeszkednek bele a Mátra festői környezeté­be. A lovasintézmények év­századok óta közismert rend­je, tisztasága biztosíték arra, hogy a létesítmény nemcsak az üdülőhely esztétikai kö­vetelményeihez alkalmazko­dik tökéletesen, de kifogás­talanul megfelel az egész­ségügyi előírásoknak is. Dr. Magas László elisme­réssel szólt a kivitelező vál­lalatok munkájáról. A péter­­vásári „Gárdonyi” termelő­­szövetkezet építőbrigádja magas színvonalú szakmai hozzáértéssel végezte az épü­let helyreállítását. Dr. Czére Béla, a Közle­kedési Múzeum főigazgató­ja ünnepi beszédében ki­emelte, hogy Parádon az ország első kocsimúzeumát rendezték be. Ez a létesít­mény jó összhangban ka­pott elhelyezést a méntelep­­pel. A KIÁLLÍTOTT eszközöi­ dokumentálják, hogy a fo­gatolt jármű­­ az elmúlt év­ezredek alatt hogyan szol­gálta az embert, hogyan vett részt a termelésben, a közlekedésben. * A bemuta­tott szinte felbecsülhetetlen értékű járművek — ame­lyek többségét a veszendő­­ségből mentették meg a ki­váló restaurátorok — a pa­raszti, a polgári, a nemesi és főúri körök életformáját, szokásait tükrözik, de ar­ról­ is tanúskodnak, hogy a magyar kocsigyártás világ­hírnévre emelkedett az el­múlt századokban. A parádi Kocsimúzeumot már az első napon több ez­ren tekintették meg. Hazánk első kocsimúzeuma a „ma­gyar kocsizás” jellegzetes cí­met viseli. A látnivalót a lovasjárművek ősi történe­tének számos epizódja ve­zeti be. Dokumentálja, hogy a kerékmozgatású járműve­ket már hatezer évvel ez­előtt ismerték, de a gyor­sabb mozgást előidéző kül­lők faragása, alkalmazása mintegy kétezer éves múltra tekint­­ vissza. Egy korabeli síremléken ábrázolt jármű azt bizonyítja, hogy hazánk földjén már a római kor­ban ismeretes volt a kocsi EGY KÜLÖNTEREM szem­lélteti a magyar kocsiépítés iparágainak — a kovács-, a bognár-, a kárpitos-, a ke­rékgyártó-, a nyerges- szak­mák — fejlődését. Egyik nagyteremben az utóbbi év­századok legérdekesebb lo­vasjárműveit sorakoztatják föl. Tizenkét kocsi-típus ta­núskodik itt a jármű nép­szerűségéről, rangos és vál­tozatos­ használatáról. A társas vadászkocsi, téli és nyári fiakker, könnyű haj­­tó­kocsi, városi és utazó szán egyaránt látható a gyűjteményben. A kiállítás egyik legérdekesebb darab­ja az a díszhintó, amely a millennium tiszteletére ké­szült 1896-ban, az akkori országgyűlés elnöke, Szilágyi Dezső részére. Legutóbb ezt a kocsit 1916-ban a királyi koronázás alkalmával hasz­nálta a „ház” akkori elnö­ke. Régmúlt idők emlékét idézi az a piros hintó is, amely a Habsburgok címe­rét viseli és az esztergomi érsek udvarából vonult „nyugdíjba”. A látványos kiállításon jellegzetes lovas-öltözékek, ér­tékes lószerszámok is helyet kaptak. Ezek között is ki­emelkedik egy magyar ötös­fogat lószerszáma. A gyűjte­mény egyik dísze az a címe­res lószerszám is, amely 1805 előtt készült az eszter­gomi érsek lovainak ékesí­­tésére. Számos díszes öltö­zék is látható, amelyeket parádés kocsisok, főúri fo­gathajtók és lovászok visel­tek. A kiállított járművek helyreállítását kitűnő szak­­szerűséggel a füzesgyarmati ktsz végezte el. A MEGNYITÁSON részt vevő vezető szakemberek el­mondták, hogy hazánkban is kialakult a helyes és szak­mailag megalapozott állás­foglalás a lótenyésztés he­lyének, szerepének és jövő­jének megítélésében. Az in­dokolt és szükséges lóá­l­­lomány fenntartása mellett előtérbe került a minőségi lótenyésztés, létszámban le­csökkent, de minőségben fel­javult lóállományunk nem­csak a mezőgazdaságnak — a gépesítés m­ellett még meg­lévő — fogat igényét elégíti ki, hanem a sport és ver­seny célokat is úgy szolgál­ja, hogy nemzetközi eredmé­nyeinkre is büszkék lehe­tünk. Vonatkozik ez kitűnő telivéreinkre, ügetőinkre, sportlovainkra, európai hír­névnek örvendő fogatainkra. Kovács András­­ -Megyénk vezetői megtekintik az érdekes kiállítást. w Az utóbbi évek legeredményesebb aratása Augusztus első harmadá­ban­ az utóbbi évek legered­ményesebb aratása fejeződött be megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben. Ezen a nyá­ron a kenyérgabonát 68 000 katasztrális holdról, az őszi és tavaszi árpát 37 000 ka­­tasztrális holdról, a zabot 1800 katasztrális holdról, a magborsót pedig 7000 hold­ról kellett betakarítani. Így összesem mintegy 115 000 hold terület termésének ara­­tás-cséplése képezte az idei nyár betakarítási főfelada­tát. Az aratás munkákra ked­vező száraz és meleg időjá­rást igen jól kihasználták a betakarításban dolgozók. A lendületes és jól szervezett munka eredményeként júli­us 31-ig a megye síkvidéki területein a tsz-ek 90 szá­zaléka befejezte az aratást, majd augusztus 10-ig még a hegyvidéki gazdaságokban is végeztek az aratás-cséplés munkálataival. Az időben végzett aratás­­cséplési munka során mini­málisra csökkentek a beta­karítási veszteségek és vég­eredményben búzából és ta­vaszi árpából az előzetes várakozásokat felülmúló re­kordtermést értek el terme­lőszövetkezeti gazdaságaink. Még nem végleges sta­tisztikai adatok alapján a búza (étkezési és takarmány­­búza együtt) termésátlaga megyei szinten 14,1 mázsa, a tavaszi árpa pedig 14,8 má­zsa termést adott katasztrá­lis holdanként. E két növény korábbi legmagasabb ter­méseredményeit 1969-ben je­gyezhettük fel, amikor a bú­za 13,6 mázsa,­katasztrális hold, a tavaszi árpa pedig 12,1 mázsa katasztrális hol­­dankénti átlagtermést adott. Külön is örömteli, hogy kiváló a betakarított bú­za minősége, így h­ekto­­litersúlya 80—82 kilo­gramm körül alakul, to­vábbá acélossága is jóval az átlagos felett van, te­hát minden igényt kielé­gítő sütőipari termék előállítására alkalmas. A tavaszi árpa rekordtermés szintén kiváló minőségű és túlnyomórészt a legmaga­sabb sörár­pa minőségi kö­­­vetelményeket is kielégíti, remélhetőleg jelentős export­­lehetőségeket biztosít. Nézzük meg kissé köze­lebbről is milyen termelési tényezők hatására alakult végül is ilyen kedvezően az idei gabonatermés. A téli és a tavaszi kedvező időjárás mellett mezőgazdasági nagy­üzemeink vezetői és dolgozói is sokat­ tetteik a jó termés eléréséért, így az őszi kalá­szos gabonafélék kora ta­vaszi fej trágyázási munká­ját mintegy 80 ezer kataszt­rális holdon végezték el, mely közel 90 százalékos te­rületi mértéket képvisel. Ez a munka ez évben az előző évekhez viszonyítva is meg­növekedett jelentőséggel bírt, mert egyrészt több üzemben az elmúlt év őszén mérsé­kelt alapműtrágya adagokat juttattak az őszi kalászosok alá (ezt bizony „oktalan” ta­karékosságnak nevezzük), másrészt a jelentős , részben télen — a hó alatt — kikelt és bizony gyenge gabonave­tések fejlődésének meggyor­sítása csak időben adott nitrogén-fej trágyázással volt bztosí­tható. A koratavaszi tejtrágyá­záson túlmenően külön is örömteli és biztató volt termelő gazdaságaink igyekezete a kalászos ga­bonafélékben végzett vegyszeres gyomirtás te­rén. Ebben az évben megyénk termelőszövetkezeteiben majdnem kétszer ekkora te­rületen végezték vegyszeres gyomirtást a kalászos veté­sekben, mint az elmúlt év­ben. Mindkét igen fontos ta­vaszi munka­­ végzésénél je­lentős mértékben előtérbe került a növényvédelmi re­pülőgépek alkalmazása, me­lye­k optimális időben igen hatékony munkavégzést ered­ményeztek. Ilyen előzmények után a nyári betakarítási munkákra való felkészülés időszakában végzett termésbecslések so­rán már az a kép alakult ki hogy amennyiben aratás ide­jén az időjárás a sok évi át­lagnak megfelelően alakul, úgy az előző évhez viszo­nyítva kalászosokból 3—4 mázsával nagyobb termést tudnak betakarítani kh-ként termelőszövetkezeti gazdasá­gaink. A gazdaságok alaposan és jól felkészültek az aratási, cséplési munkák gyors el­végzésére. A kalászos gabo­nafélék termőterületének több mint 90 százalékáról a tsz-ek tulajdonában levő 430 gabonakombájn segítségével takarították be a gazdag ter­mést. Valamelyest javult a gépalkatrész-ellátás is, bár még mindig távol vagyunk a termelőüze­mek igényeinek optimális kielégítésétől. A búza és a tavaszi árpa rekordtermése mellett az őszi árpa is jó terméssel fi­­­­zetett, így a várakozásnak megfelelően 14 mázsa/kh az átlagtermése megyei szinten. Az őszi árpa lábon álló ter­més hozama még valamivel nagyobb is volt a betakarí­tott terméseredménynél, saj­nos azonban június hónap utolsó napjaiban az igen erős szélviharok közel 20 százalékos termésveszteséget idéztek elő. A rekordot 1969- ben értük el őszi árpából, amikor 14,4 mázsa volt a ka­­tasztráli­s holdankénti átlag­termés. Rozsból (triticaleval együtt) 9,7 mázsa katasztrális hol­danként, kisebb jelentőségű zab takarmánygabonából pe­dig 8,2 mázsa katasztrális holdanként —­ szintén jónak értékelhető —, átlagtermést értek el termelőszövetkezeti gazdaságaink. A búzából és a tavaszi ár­pából elért rekord termés­átlag — bár igen szép ered­mény —, semmiképpen nem ad okot az elbizakodottság­ra. Úgy gondolom, hogy a kiemelkedő eredmény mel­lett helyes azt is látni, hogy 1969-ben, amikor az eddigi legmagasabb búza termésát­lagot érték el termelőszö­vetkezeti gazdaságaink, kö­zel tízezer katasztrális hold­dal nagyobb volt a búza le­aratott­ területe és több mint­­ezer vagonnal több volt az összes termésmennyiség a je­lenleginél. Most, amikor már a jövő évi gabonatermés megalapo­zásának munkáit végzik ter­melőgazdaságainkban, nem árthat tudnunk, hogy a leg­eredményesebb európai bú­zatermesztő országokban — Angliában, az NSZK-ban, Dániában és Franciaország­ban —, nem 14—16 mázsá­val fizet a búza katasztrá­lis holdja. Ezekben az orszá­gokban 25—30 mázsa a ka­tasztrális holdankénti búza termésátlag. Az igaz, hogy ott kedvezőbb az időjárás a­­ búza­ termesztésére, mint ná­lunk, de az is igaz, hogy műtrágyákkal sokkal jobban „táplálják” is a gabonafé­léket. Nyilvánvalóan a jelenlegi 14—15 mázsa körüli holdan­kénti termések a mi viszo­nyaink között sem jelenthe­tik a felső határt. A követ­kező években elterjesztésre kerülő új szovjet búzafajták, a növekvő műtrágyahaszná­lat és a termés-technológiai fegyelem széles körű meg­­tar­tása sokat segíthet ab­ban, hogy a IV. ötéves terv­időszak végére 16—18 mázsa búza termésátlagot arathas­sunk. Kocsis Gyula

Next