Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1972 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1972-05-15 / 9. szám
A kukoricatermesztés sikeréért is. (A kukoricatermesztéssel kapcsolatos írás első részét április 30-i számunkban közöltük. Ezúttal a második részt ismertetjük olvasóinkkal.) A fajta (hibrid) megválasztása A fajta megválasztása — beleértve napjainkban a hibrideket is — a kukoricatermesztésnek mindig fontos kérdése volt, és napjainkban is az. Most már minden szakember előtt kétségtelen, hogy a csaknem egész kukorica-vetésterületünkön termelt beltenyésztéses hibrid kukoricák adják a legnagyobb termést. A fajta megválasztásakor nagy gondot kell fordítani a tenyészidő hosszára és az érés idejére. Köztudott, hogy a későbben érő, hosszabb tenyészidejű hibridek potenciális termőképessége általában jobb, mint a korábban érőké. Ezt a lehetőséget, amennyire a klimatikus és üzemi (szárítási lehetőség) körülmények engedik, helyes kihasználni. Már napjainkban is az ország legnagyobb részén az augusztus végén, szeptember elején beérő hibridektől (G DC 250, Sze 270, MV TC 290, Sze DC 71, MV 40, MV SC 370) kezdve a szeptember végén, október közepéig beérő (MV SC 530, MV SC 570, MV DC 602, K DC 22, MV SC 540) elismert hibridek között választhatunk. A fajta megválasztásakor fontos szempont még: a termelési színvonal, a talaj termőereje. Kétvonalas (egyszeres keresztezésül hibridek — igényességük és vetőmagjuk drágasága miatt — csak ott termesszünk, ahol a nagyadagú műtrágyázás révén a talaj termőképessége magas, és az agrotechnika színvonala megfelelő, a kukorica termése az előző években elérte, vagy meghaladta a 45— 50 q/ha (26—30 g/kh) értéket. Tehát, leszögezhetjük, hogy a kétvonalas hibrideket és nagyadagú műtrágyát csak jó vízgazdálkodású talajon, illetve öntözött területen érdemes elsősorban használni. Azt is megállapíthatjuk, hogy ahol a termés színvonala a fentebb említett termésátlagok alatt van, ott "nem az intenzív kétvonalas hibridek termesztésével, hanem az agrotechnikai színvonal emelésével (jobb talajelőkészítés, több műtrágya, gyommentesség) növelhetők a termésátlagok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hibridek jobban tudnak alkalmazkodni az éghajlati és talajban mutatkozó eltérésekhez, mint a szabad elvirágzású fajták. A fajták és a hibridek viszont megegyeznek abban, hogy a leírt termőképességüket csak megfelelő agrotechnika, elsősorban gondos ápolás esetén tudják kifejteni. Nem megfelelő agrotechnika esetén, főleg elgyomosodott kukoricatáblákon a hibridek sem nyújtják azt a terméstöbbletet, amit elvárnak tőlük. A fajtamegválasztáskor figyelembe veendő még, hogy egy üzemen belül legalább 2 —3 fajtát érdemes termeszteni, főleg tenyészidő megbontásban, a betakarítási idő megnyújtása miatt, különösen akkor, ha a kukorica mint búza-elővetemény jön számításba. A legújabb hibridkukoricáinkat (MV SC 530, MV SC 570, MV SC 62) már ott találjuk a legnagyobb termést elért jugoszláv és amerikai hibridek között. A legújabb eredmények viszont azt sejtetik, hogy az újabb két-, és háromvonalas hibridek potenciális termőképessége már 100 mázsahektár fölött van. Vetés A kukorica csírázásának két fő tényezője van: a talaj nedvessége és hőmérséklete. A nagyobb csírázási és a kikelt növényke nagyobb hőigénye miatt a vetés idejének megállapításában körültekintően kell eljárni. Tekintettel arra, hogy a vetési idő megállapításában a talajok felmelegedése játszik döntő szerepet, még egy nagyobb üzemen belül is előfordulhatnak gyorsabban és lassabban melegedő talajok. Általában akkor vetik a kukoricát, ha a talaj átlagos napi hőmérséklete eléri a 10 —12 C fokot. (Április második fele, május első fele.) A martonvásári vetésidő-kísérletek érési adatai szerint az április közepi vetések a május közepieknél 11—16 nappal, átlagosan két héttel korábbi érést eredményeztek. A kukorica vetésidejét a talaj felmelegedése, az üzemi szempontok és egyéb környezeti tényezők döntik el. Ezek lehetnek: hamarabb száradó és melegedő talajokon a korábbi, míg a hideg, nehezebben melegedő talajokon a néhány nappal későbbi vetés lesz előnyösebb. Ott, ahol a kukorica későbben érik be, mint az Alföldön, jobb a korai vetés. A kötöttebb, nehéz munkálatú talajon, ahol áprilisban még jobb vetőágy készíthető, mint májusban, a korábbi vetés, ajánlatos. Amennyiben a kukoricát az őszi búza követi, akkor a korai fajta korábbi vetésével lehet biztosítani az őszi búza jobb talaj-előkészítését és októberi vetését. A későbbi érésű fajtát korábban vessük (V. 5-ig), míg a rövidebb tenyészidejű, korán érő fajtát valamivel később is vethetjük (V. 15- ig). Az erősen gyomosodó táblát, ha vegyszeres gyomirtást nem alkalmazunk, később vessük, mert így lehetőség van egy május eleji kultivátorozásra, ami jó és olcsó eszköz a gyomok elleni küzdelemben. Ha nagyobb molykártételtől kell tartani, akkor később vessünk, mert a későbbi vetések kisebb molykártételt szenvednek. Drótféreg ellen célszerűbb talajfertőtlenítéssel védekezni, mint késői vetéssel. Ha szemenkénti vetést alkalmazunk, a későbbi vetéssel jobban biztosíthatjuk a megfelelő tőszámot. A betakarítási munkacsúcsok elkerülése végett a fajtahasználaton kívül az üzemen belüli különböző vetésidő is fontos. Figyelembe véve a jelenlegi szárazságot, április közepén a jól kezelt talajok még tartalmazhatnak 8—10 centiméter mélyen annyi nedvességet, amennyi a csírázáshoz és az első fejlődéshez szükséges. Május közepén viszont a kellő talajnedvesség hiánya már érezteti káros hatását, ami abban nyilvánul meg, hogy a vetés hiányos, egyenetlenül kel, és nagy lesz a tőhiányból eredő terméskiesés. A vetés mélysége a gyakorlatban 4—12 centiméter között változik. Általában a 8—10 centiméter mély vetést tartják a legcélszerűbbnek, mert ez segíti elő az egyenletes kelést. Mezőségi vályogtalajokon 7—10, homoktalajokon és a késői vetések esetén 10—12, hideg, kötött talajokon vagy hidegebb fekvésben sekélyebben, 4—6 centiméter mélyen vessük a kukoricát. Korai vetéskor a talaj nedvessége még a talaj felső rétegében is elegendő a vetőmag kicsírázásához, ebben az esetben a sekélyebb (4—6 centiméter) vetéssel a felszíni talajréteg könnyebb és jobb felmelegedését kívánjuk kihasználni. A vetés mélységének megállapításánál különösen ügyelni kell arra, hogy a kétvonalas (egyszeres keresztezésü) hibridek apró szemű vetőmagja ne kerüljön 8 centiméternél mélyebbre, mert a csíra nem tud a felszínre törni és a vetés hézagos lesz. A kukorica tenyészterülete, tőszáma nagy hatással van a termésre, míg a tenyészterület alakja, azonos tőszám esetén és egyforma gyommentesség szintjén, bizonyos határok között alig változtatja a termést. A szélsőséges talajoktól eltekintve katasztrális , holdanként legalább 20—24 ezer növényre volna szükség ahhoz, hogy a megfelelő szintű agrotechnika mellett nagyobb termést érjünk el. Az idei száraznak induló időjárás mellett nagyon sok szakember félni fog a 20 ezer, vagy azon felüli növényszám meghagyásától, mert attól tart, hogy a nagyobb növényszám terméscsökkenést okoz. Ha azonban bekövetkezik, egy csapadékosabb időjárás, akkor 4—5 mázsás terméstöbblet mutatkozhat a sűrűbb állomány javára. Tehát ügyeljünk arra, hogy 20 ezer katasztrális hold alá ne csökkenjen a tőállomány, mert abban az esetben, ha a tenyészidő kezdetén az időjárás a kukorica fejlődéséhez kedvező volt, akkor a termések nagyságát elsősorban a júliusi és augusztusi hónapok időjárása és ebben is a csapadék mennyisége dönti el. A kukorica ugyanis a legtöbb vizet a címerhányás előtti nagy héttől számított kb. 1 hónap alatt igényli, mert szárazanyagának nagy részét ebben az időszakban építi fel. A kukorica tenyészterületét, a növényszámot még egy gazdaságon belül sem szabad sablonosan megállapítani, hanem azt mindig a talaj termőerejétől és vízgazdálkodásától, a termőréteg vastagságától, sülevényesedésre vagy szikesedésre való hajlamától tegyük függővé. Ugyanakkor a növényszám növelésével párhuzamosan nő a kukorica alá adott istálló- és műtrágyák hatékonysága. A műtrágyák közül különösen az N-műtrágya érvényesül jól a nagyobb növényszámú kukoricában. Ezt alátámasztja a martonvásári — 16 éven át végzett — kísérletek eredménye, amelyekben az N-műtrágyás parcellákon a tenyészterület csökkentésével 0.20—0.15 négyzetméterre 31—34 százalékkal növelte a termést a 0,49 négyzetméteres tenyészterülettel szemben. Ez a termésnövekedés azonban csak jó vízgazdálkodású és termőerejű talajokon várható. Ezekben a kísérletekben a középkései MV DC 1 hibrid nagyobb terméstöbbletet adott a csökkentett tenyészterületen, mint a középkorai MV 40 hibrid. A kísérletek azt mutatták, hogy a középkorai hibridekhez hasonló a tenyészterület igénye a középkései MV SC 620 kétvonalas hibridnek is.Jól tűri a sűrítést a középérésű MV SC 570 kétvonalas hibrid is. A lófogú hibridjeinek részére az ország legnagyobb részén általában a 0,25—0,85 négyzetméteres tenyészterületet, vagyis a katasztrális holdankénti 17—23 ezer (30—40 ezer ha) növényes állományt javasolják. A jó vízgazdálkodású, jó termőerőben levő talajokon a kh-nkénti 23—28 ezer (40—50 ezer ha) növényes állományokban (0,20— 0,25 négyzetméter tenyészterületen) viszont a hibridek még száraz viszonyok között is a legnagyobb termést adják. Öntözéssel összekapcsolt műtrágyázással a tenyészterület 0,25—0,15 négyzetméterig csökkenthető, vagyis a növényszám katasztrális holdanként 23—38 ezerig (40— 65 ezer/ha) növelhető. Nagyobb tőszámot használhatunk akkor is, ha a talajvíz szintje 1,2—1,5 méterre a talaj szintje alatt van, mint ha a talajvíz szint 2 méternél mélyebben van. A növényszám A növényszám helyes megállapítása azért fontos, mert szinte többletköltség nélkül növeli a termést, olyan mértékben, mint a jobb hibridvetőmag használata. Ennek ellenére gazdaságaink még ma sem megfelelő növényszámmal termesztik a kukoricát. Részben azért, mert nem helyesen állapították meg a növényszámot, részben azért, mert soros vetésben az egyelés nem a megállapított növényszámnak megfelelően történt, de gyakori az is, hogy a drótférgek és egyéb kártevők tovább gyérítették. Ahhoz, hogy a helyesen megállapított növényszámot a gyakorlatban is elérjük, legbiztosabb módszer a szemenkénti vetés. Ez alatt olyan vetést értünk, amikor holdanként annyi vetőmagot vetünk el, ahány növényt ott felnőni engedünk. Előnye az egyelési munka megtakarításán kívül az, hogy a soros vetésben használt vetőmagmennyiségtől függően 60—80 százalék vetőmag-megtakarítással is jár. A szemenkénti vetés bevezetésének azonban több előfeltétele van. Az apró morzsás felületű, kellő és egyenletes mélységig fellazított, szinte kertszerűen elkészített vetőágy a szemenkénti vetéshez nemcsak kívánatos, hanem nélkülözhetetlen feltétel. A gyomosodás mértéke is fontos környezeti tényező, mert a tábla elgyomosodása úgy hat, mintha szegény talajon túl nagy növényállományt hagytunk volna meg A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha szemenkénti vetést alkalmazunk, minden esetben el kell végezni a talajfertőtlenítést. Ha a kukorica gabonafélék és lucernatörés után következik, különösen fontos agrotechnikai feladat a talaj fertőtlenítése, mert ezekben az előveteményekben a drótférgek gyakran nagyon elszaporodtak. Ennek elmulasztása főleg szemenkénti vetés esetében odavezet, hogy az utána következő kukoricaállomány nagymértékben kiritkul és jelentős terméscsökkenés következik be. Bármilyen talajfertőtlenítő szert (Lindános szuperfoszfát, Bosudin granulátum) alkalmazunk, ügyelni kell arra, hogy azokat minél előbb a talajba dolgozzuk, nehogy hatóanyaguk idő előtt kellő hatás nélkül elillanjon. A talajfertőtlenítés költsége mérséklődik, ha monokultúrában vagy időszakos monokultúrában termesztjük a kukoricát. Ebben az esetben az első évi fertőtlenítés 3—4 évre szól, mert a drótférgek 3—4 éves fejlődésűek. Tehát, ha az első évben kiirtjuk, vagy jelentősen meggyérítjük számukat, az a következő évekre is kihat. A jobb ápolás, a hibridek és a nagyobb tőszám használata és a jobb művelés hatására, már az 1961. és 1962. száraz években sem mutatkozott országos szinten nagyarányú terméscsökkenés a korábbi száraz évekhez viszonyítva. Megyénkben is megvannak a feltételek ahhoz, hogy jobb és több műtrágyázással, fajtamegválasztással és az agrotechnika egyéb korszerű eljárásainak alkalmazásával a megyei célkitűzéseknek megfelelően elérjük a kukoricatermések országos színvonalát. Dr. Szabó Béla mezőgazd. tud. kandidátusa növénytermesztési tanszék vezetője, Gyöngyös ÉLELMISZERGAZDASÁG 2. Kitüntetések Április 4, valamint május elseje alkalmával megyénk élelmiszergazdaságának számos dolgozója részesült kitüntetésben. A kitüntettek neveit ezúttal ismertetjük. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT KAPTÁK: Petróczi Gábor főmezőgazdász tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet, és Pajtás László főkönyvelő, nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT KAPTÁK: Dósa Ferencné Majorszki Etelka, baromfigondozó hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet: Albertus Imre tsz-elnök a mátraballai Új Barázda Termelőszövetkezet; özv. Sveiczer Ferencné Márton Mária főkönyvelő, kompolti Új Barázda Termelőszövetkezet; Rozsda András tsz-elnök; horti Kossuth Termelőszövetkezet; Paraszt Imre főagronómus, rózsaszentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezet. A MEZŐGAZDASÁG KIVÁLÓ DOLGOZÓJA KITÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK: Száraz István állatgondozó, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet: Tari János növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet: id. Simon Józsefné növénytermesztő, istenumezeji Béke Termelőszövetkezet : Szászi Andrásné könyvelő, kömlői Május 1. Termelőszövetkezet: Kiss Istvánná Penyaskó Marcell növénytermesztési munkacsapatvezető, szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet : id. Horuczi József éjjeliőr. Szajla Búzakalász Termelőszövetkezet: Kovács Jánosné sz. Ferenc Karolina növénytermesztési munkacsapatvezető. szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet : Medveczki Elek állattenyésztési brigádvezető. Szajla Búzakalász Termelőszövetkezet : Végh György fogatos, istenmezeji Béke Tsz. ifj. Bíró S. József gépkocsiszerelő, istenmezeji Béke Termelőszövetkezet: Nagy Miklós asztalosrészleg-vezető, istenmezeji Béke Termelőszövetkezet; Kranczicki Istvánná állatgondozó, mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet; Nováki József erőgépvezető, mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet; ifj. Molnár Istvánná Gál Anna növénytermesztési munkacsapat-vezető, kápolnai Alkotmány Termelőszövetkezet; Dorogházi Györgyné Bereczkei Mária, munkacsapat-vezető, feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet; Vasas Mihályné Király Erzsébet növénytermesztési munkacsapat-vezető, sarud Tiszamenti Termelőszövetkezet; Kovács Zoltán gépszerelő, sarudi Tiszamente Termelőszövetkezet; Sári András építésiibrigádvezető, nagyúti Új Élet Termelőszövetkezet; Sípos Ferenc brigádvezető, boconádi Béke Termelőszövetkezet; Zám Istvánná növénytermesztő, boconádi Béke Termelőszövetkezet; Kalóczkai György növénytermesztő, erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet ; Sípos Sándorné Oszlánczi Mária könyvelő, erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet ; Szabó György fogatos, erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet; Bíró Sándor juhász, pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet; Kovács József főállattenyésztő, pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet; Turró Ferenc, állatgondozó, pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet; Vona B. Pál gépkocsivezető, pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet; Molnár Pálné állatgondozó, tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet; K. Molnár Ferenc gépkocsivezető, tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet ; Kiss Lajosné munkacsapatvezető, gyöngyösi Mátrakincse Termelőszövetkezet; Patócs János munkacsapat-vezető, gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet; Szakkay Imre főkönyvelő, gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet ; Polonkai József raktáros, domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet; Zana István szőlőtermesztő, domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet ; Galo Béláné főkönyvelő, domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet : Jekkel Ferencné munkacsapat-vezető, nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet: Markovics Mártonná bérszámfejtő, nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet: Majoros László brigád vezető, nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet : Sebőik Ferenc folatos. nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet: Kovács Józsefné főkönyvelő. vécsi Rákóczi Termelőszövetkezet: Váradi Balázsné munkacsapat-vezető. visontai Reménység Termelőszövetkezet: ifj. Czövek Jenő műhelyvezető. visontai Reménység Termelőszövetkezet: Faragó Árpád munkacsapat-vezető. visontai Reménység Termelőszövetkezet: Lados Józsefné állattenyésztő. gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezet: Kiss József növénytermesztő. gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezet: Molnár János sertésgondozó. horti Kossuth Termelőszövetkezet: Lami Istvánná könyvelő, borti Kossuth Termelőszövetkezet : Bódi Ferenc traktoros, ecsédi Egyetértés Termelőszövetkezet: Báti Ferenc asztalos, ecsédi Egvetértés Termelőszövetkezet: Gyóni András fejős, vámosgyörki Kossuth Termelőszövetkezet: özv. Medve Jánosné növénytermesztő, vámosgyörki Kossuth Termelőszövetkezet: Horti János állatgondozó, viszneki Béke Termelőszövetkezet: Hajdú Zoltán traktoros, viszneki Béke Termelőszövetkezet: ÉTET MTSZERIPAR KIVÁLÓ DOLGOZÓJA Majzik István gyakorlati oktató, Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat. Mózes Gyula üzemvezető. Heves megyei Szeszipari Vállalat dolgozója. KIVÁLÓ dolgozó A Mátravidéki Sütőipari Vállalat kitüntetettjei : Báti István Petőfibánya. betanított munkás: Domoszlai László Gyöngyös. üzemvezető-dagasztó: Gecsei János Hatvan, sütő szakmunkás: Kakas László Ecspd, üzemvezető-dagasztó: Kele István Hatvan üzemvezetődagasztó: Kovács István Petőfibánya üzemvezető: Tamási István Petőfibánya, sütő szakmunkás: Simon Mihályné Hatvan, betanított munkás: ifj. Tóth József Gyöngyös, üzemvezető-dagiasztó. KIVÁLÓ DOLGOZÓ-kitüntetést kaptak továbbá: Fehér Gyula fejlesztési felügyelő. Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség Fger: Lámor Ottó karantén felügyelő. Heves megyei Növényvédő Állomás: Katona János körzeti felügyelő. Heves megyei Növényvédő Állomás Eger: dr. Kaptás Tibor laboratóriumvezető, Heves megyei Növényvédő Állomás. Eger. MINISZTERT DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEK: Kecskés Ferencné szeszfőzdéi dolgozó, visontai Reménység Termelőszövetkezet: Bánszki Istvánné szőlőtermesztő, domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet; Szollár János növénytermesztő, gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet; özv. Batki Lajosné növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet; özv. Kiss Kálmánná növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet; Tőzsér Dezsőné növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet.