Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1972 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1972-05-15 / 9. szám

A kukoricatermesztés sikeréért is. (A kukoricatermesztéssel kapcsolatos írás első részét április 30-i számunkban kö­zöltük. Ezúttal a második részt ismertetjük olvasóink­kal.) A fajta (hibrid) megválasztása A fajta megválasztása — beleértve napjainkban a hib­rideket is — a kukoricater­mesztésnek mindig fontos kérdése volt, és napjainkban is az. Most már minden szakember előtt kétségtelen, hogy a csaknem egész kuko­rica-vetésterületünkön ter­melt beltenyésztéses hibrid kukoricák adják a legna­gyobb termést. A fajta megválasztásakor nagy gondot kell fordítani a tenyészidő hosszára és az érés idejére. Köztudott, hogy a későbben érő, hosszabb tenyészidejű hibridek poten­ciális termőképessége általá­ban jobb, mint a korábban érőké. Ezt a lehetőséget, amennyire a klimatikus és üzemi (szárítási lehetőség) körülmények engedik, helyes kihasználni. Már napjainkban is az or­szág legnagyobb részén az augusztus végén, szeptember elején beérő hibridektől (G DC 250, Sze 270, MV TC 290, Sze DC 71, MV 40, MV SC 370) kezdve a szeptember vé­gén, október közepéig beérő (MV SC 530, MV SC 570, MV DC 602, K DC 22, MV SC 540) elismert hibridek között választhatunk. A fajta megválasztásakor fontos szempont még: a ter­melési színvonal, a talaj ter­mőereje. Kétvonalas (egysze­res keresztezésül hibridek — igényességük és vetőmagjuk drágasága miatt — csak ott termesszünk, ahol a nagy­­adagú műtrágyázás révén a talaj termőképessége magas, és az agrotechnika színvona­la megfelelő, a kukorica ter­mése az előző években elér­te, vagy meghaladta a 45— 50 q/ha (26—30 g/kh) érté­ket. Tehát, leszögezhetjük, hogy a kétvonalas hibrideket és nagyadagú műtrágyát csak jó vízgazdálkodású ta­lajon, illetve öntözött terü­leten érdemes elsősorban használni. Azt is megállapít­hatjuk, hogy ahol a termés színvonala a fentebb emlí­tett termésátlagok alatt van, ott "nem az intenzív kétvo­nalas hibridek termesztésé­vel, hanem az agrotechnikai színvonal emelésével (jobb talajelőkészítés, több műtrá­gya, gyommentesség) növel­hetők a termésátlagok. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a hibridek jobban tudnak alkalmazkodni az ég­hajlati és talajban mutatko­zó eltérésekhez, mint a sza­bad elvirágzású fajták. A fajták és a hibridek viszont megegyeznek abban, hogy a leírt termőképességüket csak megfelelő agrotechnika, első­sorban gondos ápolás esetén tudják kifejteni. Nem meg­felelő agrotechnika esetén, főleg elgyomosodott kukori­catáblákon a hibridek sem nyújtják azt a terméstöbble­tet, amit elvárnak tőlük. A fajtamegválasztáskor fi­gyelembe veendő még, hogy egy üzemen belül legalább 2 —3 fajtát érdemes termesz­teni, főleg tenyészidő meg­bontásban, a betakarítási idő megnyújtása miatt, különö­sen akkor, ha a kukorica mint búza-elővetemény jön számításba. A legújabb hibridkukoricá­inkat (MV SC 530, MV SC 570, MV SC 62) már ott ta­láljuk a legnagyobb termést elért jugoszláv és amerikai hibridek között. A legújabb eredmények vi­szont azt sejtetik, hogy az újabb két-, és háromvonalas hibridek potenciális termő­­képessége már 100 mázsa­­hektár fölött van. Vetés A kukorica csírázásának két fő tényezője van: a ta­laj nedvessége és hőmérsék­lete. A nagyobb csírázási és a kikelt növényke nagyobb hőigénye miatt a vetés ide­jének megállapításában kö­rültekintően kell eljárni. Te­kintettel arra, hogy a veté­si idő megállapításában a talajok felmelegedése játszik döntő szerepet, még egy na­gyobb üzemen belül is elő­fordulhatnak gyorsabban és lassabban melegedő talajok. Általában akkor vetik a ku­koricát, ha a talaj átlagos napi hőmérséklete eléri a 10 —12 C fokot. (Április máso­dik fele, május első fele.) A martonvásári vetésidő-kísér­­letek érési adatai szerint az április közepi vetések a má­jus közepieknél 11—16 nappal, átlagosan két héttel korábbi érést eredményeztek. A kukorica vetésidejét a talaj felmelegedése, az üzemi szempontok és egyéb kör­nyezeti tényezők döntik el. Ezek lehetnek: hamarabb száradó és melegedő talajo­kon a korábbi, míg a hideg, nehezebben melegedő talajo­kon a néhány nappal későbbi vetés lesz előnyösebb. Ott, ahol a kukorica ké­sőbben érik be, mint az Al­földön, jobb a korai vetés. A kötöttebb, nehéz mun­­kálatú talajon, ahol április­ban még jobb vetőágy ké­szíthető, mint májusban, a korábbi vetés, ajánlatos. Amennyiben a kukoricát az őszi búza követi, akkor a korai fajta korábbi vetésé­vel lehet biztosítani az őszi búza jobb talaj-előkészítését és októberi vetését. A későbbi érésű fajtát ko­rábban vessük (V. 5-ig), míg a rövidebb tenyészidejű, ko­rán érő fajtát valamivel később is vethetjük (V. 15- ig). Az erősen gyomosodó táb­lát, ha vegyszeres gyomirtást nem alkalmazunk, később vessük, mert így lehetőség van egy május eleji kultivá­­torozásra, ami jó és olcsó eszköz a gyomok elleni küz­delemben. Ha nagyobb molykártétel­től kell tartani, akkor ké­sőbb vessünk, mert a későbbi vetések kisebb molykártételt szenvednek. Drótféreg ellen célsze­rűbb talajfertőtlenítéssel vé­dekezni, mint késői vetéssel. Ha szemenkénti vetést al­kalmazunk, a későbbi vetés­sel jobban biztosíthatjuk a megfelelő tőszámot. A betakarítási munkacsú­csok elkerülése végett a faj­tahasználaton kívül az üze­­­­men belüli különböző vetés­idő is fontos. Figyelembe véve a jelen­legi szárazságot, április kö­zepén a jól kezelt talajok még tartalmazhatnak 8—10 centiméter mélyen annyi nedvességet, amennyi a csí­rázáshoz és az első fejlő­déshez szükséges. Május kö­zepén viszont a kellő talaj­­nedvesség hiánya már érez­teti káros hatását, ami ab­ban nyilvánul meg, hogy a vetés hiányos, egyenetlenül kel, és nagy lesz a tőhiány­ból eredő terméskiesés. A vetés mélysége a gya­korlatban 4—12 centiméter között változik. Általában a 8—10 centiméter mély vetést tartják a legcélszerűbbnek, mert ez­­ segíti elő az egyen­letes kelést. Mezőségi vályogtalajokon 7—10, ho­moktalajokon és a késői ve­tések esetén 10—12, hideg, kötött talajokon vagy hide­gebb fekvésben sekélyebben, 4—6 centiméter mélyen ves­sük a kukoricát. Korai vetés­kor a talaj nedvessége még a talaj felső rétegében is elegendő a vetőmag kicsírá­zásához, ebben az esetben a sekélyebb (4—6 centiméter) vetéssel a felszíni talajréteg könnyebb és jobb felmele­gedését kívánjuk kihasználni. A vetés mélységének megállapításánál különösen ügyelni kell arra, hogy a kétvonalas (egyszeres keresz­tezésü) hibridek apró szemű vetőmagja ne kerüljön 8 centiméternél mélyebbre, mert a csíra nem tud a fel­színre törni és a vetés héza­gos lesz. A kukorica tenyészterüle­­te, tőszáma nagy hatással van a termésre, míg a te­­nyészterület alakja, azonos tőszám esetén és egyforma gyommentesség szintjén, bi­zonyos határok között alig változtatja a termést. A szélsőséges talajoktól el­tekintve katasztrális , hol­danként legalább 20—24 ezer növényre volna szükség ah­hoz, hogy a megfelelő szin­tű agrotechnika mellett na­gyobb termést érjünk el. Az idei száraznak induló időjá­rás mellett nagyon sok szak­ember félni fog a 20 ezer, vagy azon felüli növényszám meghagyásától, mert attól tart, hogy a nagyobb nö­vényszám terméscsökkenést okoz. Ha azonban bekövet­kezik, egy csapadékosabb időjárás, akkor 4—5 mázsás terméstöbblet mutatkozhat a sűrűbb állomány javára. Te­hát ügyeljünk arra, hogy 20 ezer katasztrális hold alá ne csökkenjen a tőállomány, mert abban az esetben, ha a tenyészidő kezdetén az időjá­rás a kukorica fejlődéséhez kedvező volt, akkor a termé­sek nagyságát elsősorban a júliusi és augusztusi hóna­pok időjárása és ebben is a csapadék mennyisége dönti el. A kukorica ugyanis a leg­több vizet a címerhányás előtti nagy héttől számított kb. 1 hónap alatt igényli, mert szárazanyagának nagy részét ebben az időszakban építi fel. A kukorica tenyészterüle­­tét, a növényszámot még egy gazdaságon belül sem sza­bad sablonosan megállapíta­ni, hanem azt mindig a talaj termőerejétől és vízgazdál­kodásától, a termőréteg vas­tagságától, sülevényesedésre vagy szikesedésre való hajla­mától tegyük függővé. Ugyanakkor a növényszám növelésével párhuzamosan nő a kukorica alá adott istálló- és műtrágyák hatékonysága. A műtrágyák közül különö­sen az N-műtrágya érvénye­sül jól a nagyobb növény­számú kukoricában. Ezt alá­támasztja a martonvásári — 16 éven át végzett — kísér­letek eredménye, amelyek­ben az N-műtrágyás parcel­lákon a tenyészterület csök­kentésével 0.20—0.15 négy­zetméterre 31—34 százalék­kal növelte a termést a 0,49 négyzetméteres tenyészterü­­lettel szemben. Ez a termés­növekedés azonban csak jó vízgazdálkodású és termő­­erejű talajokon várható. Ezekben a kísérletekben a középkései MV DC 1 hibrid nagyobb terméstöbbletet adott a csökkentett tenyész­­területen, mint a középkorai MV 40 hibrid. A kísérletek azt mutatták, hogy a közép­korai hibridekhez hasonló a tenyészterület igénye a kö­zépkései MV SC 620 kétvo­nalas hibridnek is.­­Jól tűri a sűrítést a középérésű MV SC 570 kétvonalas hibrid is. A lófogú hibridjeinek részére az ország legnagyobb részén általában a 0,25—0,85 négy­zetméteres tenyészterületet, vagyis a katasztrális holdan­­kénti 17—23 ezer (30—40 ezer­ ha) növényes állományt javasolják. A jó vízgazdál­kodású, jó termőerőben levő talajokon a kh-nkénti 23—28 ezer (40—50 ezer­ ha) növé­nyes állományokban (0,20— 0,25 négyzetméter tenyész­­területen) viszont a hibridek még száraz viszonyok között is a legnagyobb termést ad­ják. Öntözéssel összekapcsolt műtrágyázással a tenyészte­rület 0,25—0,15 négyzetméte­rig csökkenthető, vagyis a növényszám katasztrális hol­danként 23—38 ezerig (40— 65 ezer/ha) növelhető. Na­gyobb tőszámot használha­tunk akkor is, ha a talajvíz szintje 1,2—1,5 méterre a ta­laj szintje alatt van, mint ha a talajvíz szint 2 méternél mélyebben van. A növényszám A növényszám helyes meg­állapítása azért fontos, mert szinte többletköltség nélkül növeli a termést, olyan mér­tékben, mint a jobb hibrid­­vetőmag használata. Ennek ellenére gazdasága­ink még ma sem megfelelő növényszámmal termesztik a kukoricát. Részben azért, mert nem helyesen állapí­tották meg a növényszámot, részben azért, mert soros ve­tésben az egyelés nem a megállapított növényszám­nak megfelelően történt, de gyakori az is, hogy a drót­férgek és egyéb kártevők to­vább gyérítették. Ahhoz, hogy a helyesen megállapított­­ növényszámot a gyakorlatban is elérjük, legbiztosabb módszer a sze­menkénti vetés. Ez alatt olyan vetést ér­tünk, amikor holdanként annyi vetőmagot vetünk el, ahány növényt ott felnőni engedünk. Előnye az egyelé­­si munka megtakarításán kívül az, hogy a soros ve­tésben használt vetőmag­mennyiségtől függően 60—80 százalék vetőmag-megtakarí­tással is jár. A szemenkénti vetés be­vezetésének azonban több előfeltétele van. Az apró morzsás felületű, kellő és egyenletes mélységig fellazí­tott, szinte kertszerűen elkészített vetőágy a szemen­kénti vetéshez nemcsak kí­vánatos, hanem nélkülözhe­tetlen feltétel. A gyomosodás mértéke is fontos környezeti tényező, mert a tábla elgyomosodása úgy hat, mintha szegény ta­lajon túl nagy növényállo­mányt hagytunk volna meg A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha szemen­kénti vetést alkalmazunk, minden esetben el kell vé­gezni a talajfertőtlenítést. Ha a kukorica gabonafé­lék és lucernatörés után kö­vetkezik, különösen fontos agrotechnikai feladat a talaj fertőtlenítése, mert ezekben az előveteményekben a drótférgek gyakran nagyon elszaporodtak. Ennek elmu­lasztása főleg szemenkénti vetés esetében odavezet, hogy az utána következő ku­koricaállomány nagymér­tékben kiritkul és jelentős terméscsökkenés következik be. Bármilyen talajfertőtle­nítő szert (Lindános szuper­foszfát, Bosudin granulátum) alkalmazunk, ügyelni kell ar­ra, hogy azokat minél előbb a talajba dolgozzuk, nehogy hatóanyaguk idő előtt kellő hatás nélkül elillanjon. A ta­lajfertőtlenítés költsége mér­séklődik, ha monokultúrában vagy időszakos monokultúrá­ban termesztjük a kukoricát. Ebben az esetben az első évi fertőtlenítés 3—4 évre szól, mert a drótférgek 3—4 éves fejlődésűek. Tehát, ha az első évben kiirtjuk, vagy jelentősen meggyérítjük szá­mukat, az a következő évek­­re is kihat. A jobb ápolás, a hibridek és a nagyobb tőszám hasz­nálata és a jobb művelés ha­tására, már az 1961. és 1962. száraz években sem mutat­kozott országos szinten nagy­arányú terméscsökkenés a korábbi száraz évekhez vi­szonyítva. Megyénkben is megvannak a feltételek ahhoz, hogy jobb és több műtrágyázással, fajtamegválasztással és az agrotechnika egyéb korsze­rű eljárásainak alkalmazásá­val a megyei célkitűzések­nek megfelelően elérjük a kukoricatermések országos színvonalát. Dr. Szabó Béla mezőgazd. tud. kandidátusa növénytermesztési tanszék vezetője, Gyöngyös ÉLELMISZERGAZDASÁG 2. Kitüntetések Április 4, valamint május elseje alkalmával megyénk élelmiszergazdaságának számos dolgozója részesült kitün­tetésben. A kitüntettek neveit ezúttal ismertetjük. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT KAP­TÁK: Petróczi Gábor főmezőgaz­dász tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezet, és Pajtás László főkönyvelő, nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetke­zet. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT KAP­TÁK: Dósa Ferencné Majorszki Etelka, baromfigondozó heve­si Rákóczi Termelőszövetke­zet: Albertus Imre tsz-elnök a mátraballai Új Barázda Termelőszövetkezet; özv. Sveiczer Ferencné Márton Mária főkönyvelő, kompolti Új Barázda Termelőszövet­kezet; Rozsda András tsz-el­nök; horti Kossuth Termelő­­szövetkezet; Paraszt Imre fő­­a­gron­óm­us, ró­zsa­szen­tm­ár­to­ni Rákóczi Termelőszövetke­zet. A MEZŐGAZDASÁG KI­VÁLÓ DOLGOZÓJA KI­TÜNTETÉSBEN RÉSZESÜL­TEK: Száraz István állatgondozó, hevesi Kossuth Termelőszö­vetkezet: Tari János növény­termesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet: id. Si­mon Józsefné növényter­mesztő, istenumezeji Béke Termelőszövetkezet : Szászi A­ndrásné könyvelő, kömlői Május 1. Termelőszövetkezet: Kiss Istvánná Penyaskó Mar­cell növénytermesztési mun­kacsapatvezető, szajlai Búza­kalász Termelőszövetkezet : id. Horuczi József éjjeliőr. Szajla Búzakalász Termelő­­szövetkezet: Kovács Jánosné sz. Ferenc Karolina növény­­termesztési munkacsapat­vezető. szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet : Med­veczki Elek állattenyésztési brigádvezető. Szajla Búza­kalász Termelőszövetkezet : Végh György fogatos, isten­meze­ji Béke Tsz. ifj. Bíró S. József gépkocsiszerelő, is­­tenmezeji Béke Termelőszö­vetkezet: Nagy Miklós asz­­talosrészleg-vezető, istenme­­zeji Béke Termelőszövetke­zet; Kranczicki Istvánná ál­latgondozó, mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövet­kezet; Nováki József erőgép­vezető, mezőtárkányi Arany­kalász Termelőszövetkezet; ifj. Molnár Istvánná Gál An­na növénytermesztési mun­kacsapat-vezető, kápolnai Al­kotmány Termelőszövetke­zet; Dorogházi Györgyné Bereczkei Mária, munkacsa­pat-vezető, feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet; Vasas Mihály­né Király Erzsébet nö­vénytermesztési munkacsa­pat-vezető, sarud­ Tiszamen­­ti Termelőszövetkezet; Ko­vács Zoltán gépszerelő, saru­­di Tiszamente Termelőszö­vetkezet; Sári András építé­si­ibrigádvezető, nagyúti Új Élet Termelőszövetkezet; Sí­pos Ferenc brigádvezető, bo­­­conádi Béke Termelőszövet­kezet; Zám Istvánná növény­­termesztő, boconádi Béke Termelőszövetkezet; Kalócz­­kai György növénytermesz­tő, erdőtelki Szabadság Ter­melőszövetkezet ; Sípos Sán­­dorné Oszlánczi Mária köny­velő, erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet ; Szabó György fogatos, erdőtelki Szabadság Termelőszövetke­zet; Bíró Sándor juhász, pé­­lyi Tiszamente Termelőszö­vetkezet; Kovács József fő­­állattenyésztő, pélyi Tisza­mente Termelőszövetkezet; Turró Ferenc, állatgondozó, pélyi Tiszamente Termelőszö­vetkezet; Vona B. Pál gép­kocsivezető, pélyi Tiszamen­te Termelőszövetkezet; Mol­nár Pálné állatgondozó, ti­szanánai Petőfi Termelőszö­vetkezet; K. Molnár Ferenc gépkocsivezető, tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet ; Kiss Lajosné munkacsapat­vezető, gyöngyösi Mátrakin­­cse Termelőszövetkezet; Pa­tócs János munkacsapat-ve­zető, gyöngyösi Mátra Kin­cse Termelőszövetkezet; Szakkay Imre főkönyvelő, gyöngyösi Mátra Kincse Ter­melőszövetkezet ; Polonkai József raktáros, domoszlói Mátragyöngye Termelőszö­vetkezet; Zana István szőlő­­termesztő, domoszlói Mátra­­gyöngye Term­előszö­vetkezet ; Galo Bél­áné főkönyvelő, do­moszlói Mátragyöngye Ter­melőszövetkezet : Jekkel Fe­­rencné munkacsapat-vezető, nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezet: Marko­vics Mártonná bérszámfejtő, nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezet: Majoros László brigád vezető, nagyrédei Sző­lőskert Termel­őszövetkezet : Sebőik Ferenc folatos. nagy­rédei Szőlőskert Termelőszö­vetkezet: Kovács Józsefné főkönyvelő. vécsi Rákóczi Termelőszövetkezet: Váradi Balázsné munkacsapat-veze­­tő. visontai Reménység Ter­melőszövetkezet: ifj. Czövek Jenő műhelyvezető. visontai Reménység Termelőszövetke­zet: Faragó Árpád munka­csapat-vezető. visontai Re­ménység Termelőszövetkezet: Lados Józsefné állattenyész­­tő. gyöngyöspatai Béke Ter­melőszövetkezet: Kiss József növénytermesztő. gyöngyös­­patai Béke Termelőszövetke­zet: Molnár János sertésgon­dozó. horti Kossuth Termelő­­szövetkezet: Lami Istvánná könyvelő, borti Kossuth Ter­melőszövetkezet : Bódi Fe­renc traktoros, ecsédi Egyet­értés Termelőszövetkezet: Bá­ti Ferenc asztalos, ecsédi Egvetértés Termelőszövetke­zet: Gyóni András fejős, vám­osgyörki Kossuth Terme­lőszövetkezet: özv. Medve Jánosné növénytermesztő, vámosgyörki Kossuth Ter­melőszövetkezet: Horti János állatgondozó, viszneki Béke Termelőszövetkezet: Hajdú Zoltán traktoros, viszneki Béke Termelőszövetkezet: ÉT­ET MTSZERIPAR KIVÁLÓ DOLGOZÓJA Majzik István gyakorlati oktató, Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat. Mózes Gyula üzemvezető. Heves megyei Szeszipari Vállalat dolgozója. KIVÁLÓ dolgozó A Mátravidéki Sütőipari Vállalat kitüntetettjei : Báti István Petőfibánya. betanított munkás: Domosz­­lai László Gyöngyös. üzem­­vezető-dagasztó: Gecsei Já­nos Hatvan, sütő szakmun­kás: Kakas László Ecspd, üzemvezető-dagasztó: Kele István Hatvan üzemvezető­­dagasztó: Kovács István Pe­­tőfibánya üzemvezető: Ta­mási István Petőfibánya, sü­tő szakmunkás: Simon Mi­­hályné Hatvan, betanított munkás: ifj. Tóth József Gyöngyös, üzemvezető-da­­giasztó. KIVÁLÓ DOLGOZÓ-ki­­tüntetést kaptak to­vábbá: Fehér Gyula fejlesz­tési felügyelő. Heves megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség F­ger: Lámor Ottó karan­tén felügyelő. Heves megyei Növényvédő Állomás: Kato­na János körzeti felügyelő. Heves megyei Növényvédő Állomás Eger: dr. Kaptás Tibor laboratóriumvezető, Heves megyei Növényvédő Állomás. Eger. MINISZTERT DICSÉRET­BEN RÉSZESÜLTEK: Kecskés Ferencné szeszfőz­déi dolgozó, visontai Re­ménység Termelőszövetkezet: Bánszki Istvánné szőlőter­mesztő, domoszlói Mátra­­gyöngye Termelőszövetkezet; Szollár János növénytermesz­tő, gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet; özv. Bat­­ki Lajosné növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszö­vetkezet; özv. Kiss Kálmán­ná növénytermesztő, hevesi Kossuth Termelőszövetkezet; Tőzsér Dezsőné növényter­mesztő, hevesi­­ Kossuth Ter­melőszövetkezet.

Next