Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1987 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1987-12-30 / 23-24. szám
SZÖLÖ ÉS BOR Bővülő kapcsolatok Az Eger-Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát egyre bővíti, szélesíti kapcsolatait a szőlőtermelő gazdaságokkal és a termékeit forgalmazó vállalatokkal. A hazai termelői-vevői partneri kapcsolatokon túl fejleszti, erősíti együttműködését más országok szőlő- és bortermelő, valamint forgalmazó vállalataival. Bolgár-magyar kapcsolatok A Bolgár Népköztársaság Nemzetközi Agráripari Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma között létrejött tudományostechnikai együttműködés programjával összhangban, az Egervin kombinát 1985 decemberében a targovistei Szőlészeti Borászati Komplex Vállalattal együttműködési szerződést kötött. A két pártvezetőség tapasztalatcsere-látogatás keretében áttekintette az alkalmazott politikai és szervezési intézkesek menetét, a tömegszervezeti munkát, a gazdaságpolitikai tevékenységet. A technika-technológia területén szakemberek tanulmányozták a műszaki-tudományos eljárásokat. Az információcsere kiterjedt irányításra, termelésszervezésre, raktározásra, a végtermék realizálására, a melléktermékek hasznosítására. Kölcsönösen tanulmányozták a dolgozókról való gondoskodás jegyében a szociális jóléti ellátás gyakorlati alkalmazását. Vizsgálták a kutatási munkák irányait és azoknak eredményességét. Megállapodtak abban, hogy hosszú távú program keretében kölcsönös konzultációkat szerveznek a gazdálkodás hatékonyságáról, az irányításiszervezési módszerekről, a műszaki és tudományos fejlődésről. Tanulmányutak szervezésével, a kutató-tudományos munkák eredményeinek cseréjével, alkalmazott módszerek megismerésével, műszaki dokumentumok átengedésével erősítik együttműködésüket, bővítik kapcsolataikat. Az 1986. évben 4 fős bolgár küldöttség tanulmányozta az Egervin kombinát tevékenységét öt napon át, majd viszonzásként 1987 májusában 4 fős delegáció utazott a targovistei komplexumba tapasztalatszerzésre. A szakemberek az üzemlátogatások során ismerkedtek egymás vállalatainak sokrétű munkájával, az alkalmazott technikával, technológiával, valamint az egyes munkahelyek dolgozó kollektíváival. Kölcsönösen megszervezték már 1987. évben a dolgozók csereüdültetését. Július 4. és augusztus 29. között 40 dolgozó pihent a bolgár tengerparton, illetve Eger városában. Egyeztették az 1988. évi programot is, melynek alapján 30 fős csereüdültetést irányoztak elő július 2—16. között, kéthetes időtartamra Egerben, illetve a bolgár tengerparti Krapec település üdülőjében. Tiszai János szib-titkár elmondta, az üdülési lehetőségről a szervezett dolgozókat tájékoztatják. A közelmúltban a két vállalat vezetése megállapodott abban is, hogy 2—2 fő, kéthetes szakmai tanulmányútra utazik előre ,konkretizált program alapján Egerbe, illetve Targovistébe, a vállalatok egy-egy szakmai területének szélesebb körű megismerésére. Lukács András Nem csökken az agrártermelés jelentősége Az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének Igazgatótanácsa a Magyar Tudományos Akadémián ülést tartott. A testület a gazdaságok idei teljesítményét elemezte, és megvitatta a jövő évi teendőket, feladatokat. Az ülésen Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban nem csökken az agrártermelés jelentősége, sőt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar stabilizáló szerepe a korábbinál is nagyobb lesz. Az ágazatok — a terv szerint — jövőre is kiegyensúlyozott ellátást biztosítanak és kellő arányban járulnak hozzá az exportelőirányzat teljesítéséhez. A legfontosabb feladat: a minőség javítása. A mezőgazdasági nagyüzemek ezzel teremthetik meg a gazdálkodás intenzív pályára állításához szükséges feltételeket. A minőségi követelmények következetesebb érvényesítése nélkül a piaci pozícióknak nemhogy a javítása, hanem megtartása is nehézséget okozhat. Ami az idei esztendőt illeti: a mezőgazdaság közepes évet zárt. A teljesítmények azonban a tavalyihoz képest tovább nőttek: a mezőgazdaság teljesítménye az előzetes értékelés szerint 1,5 százalékkal haladta meg az 1986. évit. Az előirányzattól kisebb mértékben mégiscsak elmaradt a termelés értéke, ám mindent egybevetve. 1987 a mezőgazdaság eddigi harmadik legjobb éve. Az élelmiszeripar a második legjobb teljesítményt nyújtja, az erdő- és fagazdaság pedig — az eredmények tekintetében — ilyen jó esztendőt még nem zárt történetében. A termelési eredmények eléggé differenciáltak, a kalászos gabona és a szőlőtermelés hozamai alatta maradnak a vártnak, más ágazatokban viszont jelentős sikerek mutatkoznak. Egyebek között jó teljesítményt értek el az olajos magvak termelői és a tavalyinál nagyobb a kukorica átlagtermése is. Az állattenyésztés az előirányzatokat elérte, 2,3 millió tonna vágóállatot adnak az üzemek és a kistermelők ebben az esztendőben, és a tejtermelés is kedvezően alakult. Figyelemre méltó, hogy a kistermelők szintén bővítették az árukibocsátást. Termelési kedvükre jellemző, hogy 1987-ben a pénzintézetektől összesen 4 milliárd forint értékű kölcsönt vettek fel gazdálkodásuk javítására. Az élelmiszeripar a tavalyinál 1,9 százalékkal termelt többet. Egyes ágazatokban, például a húsiparban javult a minőség, gazdagodott a választék. Az agrártermelés kivitelét az jellemzi, hogy a konvertibilis piacokon többnyire sikerült helytállni, az év első tíz hónapjában a magyar export 28 százalékát adták az agrárágazatok és ez megfelelő teljesítménynek számít. Rubelelszámolású kivitel teljesítésében kisebb lemaradás mutatkozik, ám ez összefüggésben van azzal is, hogy a magyar borokra és szeszesitalokra csökkent a szovjet megrendelés. 1988-ban a mezőgazdaság bruttó termelése 5—5,5 százalékkal növekszik az előirányzat szerint. Az élelmiszeripar mintegy egy százalékkal ad többet az ideinél, és ezzel továbbra is kellő árufedezetet ad a hazai ellátáshoz. A miniszter szólt arról, hogy az agrártermékek piacán kialakult helyzet esetenként nem azt tükrözi, hogy verseny indult a fogyasztók megnyeréséért. Egyes termékek akkor is drágán kerülnek a pultokra, amikor bőségesek a hozamok. Ez az ellentmondásos helyzet azzal is magyarázható, hogy a piacfelügyeleti munkát nem sikerült a kellő színvonalra emelni. Amíg az egyik oldalon növekszik a vállalati önállóság, addig a piacfelügyelet dolgában nem sikerül megfelelni a várakozásnak és ezt joggal nehezményezik a fogyasztók. A MÉM-ben erélyes intézkedéseket tesznek azért, hogy e tekintetben javuljon a helyzet. Erre azért is szükség van, mert — amint a miniszter közölte az árrendszer jövőre rugalmasabb lesz, lévén, hogy a termelői áraknak csaknem fele a szabad árformába kerül. Ily módon a termelők rugalmasabban tudják alakítani áraikat — figyelembe véve a felhasznált anyagok, gépek árának alakulását, ám kellő önmérsékletre is szükségük van, mivel az ármozgás nem lehet olyan mértékű, hogy az inflációt okozna. Ezért is szükség van a piacfelügyelet tevékenységére és beavatkozására, mindenekelőtt 1988 első negyedében, amikor az új szabályozórendszer első hatásai nagy vonalakban már lemérhetők lesznek. Váncsa Jenő méltatta az állami gazdaságok idei teljesítményét. A mezőgazdaság állami nagyüzemei 1987-ben — a nehézségek ellenére — dinamikusan fejlődtek. A mezőgazdaság átlagánál jobban, mintegy három százalékkal fokozták termelésüket. A vállalati eredmények általában megfelelőek. A beruházás tekintetében különösen figyelemre méltóak az eredmények : az állami gazdaságok bátran vállalkoznak a rekonstrukcióra, elsősorban az állattelepek megújítására. De továbbra is vannak nehézségekkel küszködő üzemek: közülük hatnak adósságterheit rendezték az idén, jövőre további 8 gazdaság kerül sorra. A Szőlő és a Bor Városaiban Szövetségbe tömörülve... Az előzményeket — főleg az egriek és gyöngyösiek — jól ismerjük. Maga a tény is köztudott, miszerint megyénk két legnagyobb települése október 31-e óta a Szőlő és Bor Városa címmel büszkélkedhet. Az ezt igazoló oklevelet a Rómában rendezett ünnepségen vették át a polgármesterek, illetve a tanácselnökök. Azóta nem sok idő telt el, de annyi mindenképpen, hogy az illetékesek eldöntsék mit is jelent nekünk ez a cím. Mi történt azzal, hogy sikeresnek bizonyult a pályázat? Erről érdeklődtem beszélgetőtársaimtól, akik az előkészítő munka után most a diadal utáni tennivalókból is kiveszik a részüket. Dr. Oláh László, az Eger— Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát kutatási-fejlesztési központjának igazgatója: — Hazánkban tizenhat város nyerte el a címet, ennél többen csak Franciaországból voltak sikeresek — mondta. A pályázatot két nagy témakörben írták ki, az egyik az „Igazság a bor körül”, a másik a „Szőlő ismerete” vollt. Célként azt tűzték ki, hogy felkeltsük az érdeklődést a legnemesebb ital iránt. Talán furcsán hangzik, de pont a bor alkalmas arra, hogy az alkoholizmus ellen harcoljunk. Hiszen ez a nedű mindig csak valamilyen alkalomkor kerül asztalra, legyen az egy ünnepi vacsora, vagy akár egy baráti beszélgetés. Ha pedig valaki egyedül megy kocsmába úgy fogalmaz: „bedobok egy felest”. Az pedig sokkal ártalmasabb .. . — Éppen mondhatnám azt is: megiszom egy nagyfröccsöt... — A fröccs rendkívül egészséges ital élettanilag. Persze nem mértéktelenül. Viszonylag alacsony az alkoholtartalma is. — Milyen teendők adódnak abból, hogy megyénk két városa is a kitüntetettek között van? — Eger és Gyöngyös lakossága legyen büszke erre a címre. Vidékünkön évezredes hagyomány a szőlőtermesztés és a borkészítés. Az itteniek ezer szállal kötődnek ezekhez a tevékenységekhez. Fennmaradt festmények, fafaragások is bizonyítják ezt. — A kérdést feltehetem másképpen is. Eger és Gyöngyös a Szőlő és Bor Városai lettek. A szokásos fordulattal élve: és akkor mi van? — Ez elsősorban erkölcsi győzelem. A területen dolgozók bizonyították, hogy itt a szőlő és a bor minél jobb minősége a cél. Az elismerések átadása előtt október 26—30. között kongresszus is foglalkozott a témával Rómában. Ott kifejtették: publikálni kell a bor élettani hatásáról, felhasználni a kutatási eredményeket az alkoholizmus elleni küzdelemben. A jobb szőlőfajták termesztésére is gondot kell fordítani. De nem akarom a kérdést kikerülni. Az Egervinnek ez reklámot is jelent, bizonyos fajtákat drágábban adhatunk ezután. Tehát a propagandában is óriási a jelentősége. — A címmel most már örökre büszkélkedhetünk, vagy időnként bizonyítani kell, hogy az illető helység még mindig méltó rá ? — Erről nincs konkrét információm. Azonban úgy gondolom, a pályázati felhívást olykor-olykor újra közzéteszik, esetleg más témakörökben. Nekünk jelenleg nincs ilyen gondunk, igazolni tudtuk a világszínvonalat. — Végezetül szeretnénk, ha az átadóünnepségről mesélne ... — Róma egyik külső kerületében csodálatos helyen, olajfák alatt rendezték az eseményt. Felvonultak az összes borrend képviselői, köztük a magyar „Bacebusok” is. A nemzetközi szervezet elnöke beszélt ezután arról, kik pályáztak és kik kapták meg a címet. A kitüntető cím átvevői között ott volt dr. Bakos Antal, az egri városi tanács elnökhelyettese és dr. Tir Dezső, aki Gyöngyösön tanácselnök. Tőlük kértem rövid tájékoztatást arról, hogy milyen tervek adódtak az örömhír okán. — November 26-án tartjuk záróértékelésünket az előkészítő eseményekről — mondta dr. Bakos Antal. Az már biztos, hogy jövőre is óriási attrakcióval szeretnénk kirukkolni. Ez pedig a Szüret Agriában című rendezvénysorozat, amellyel hagyományt kívánunk teremteni. Az sem titok, hogy többek között a gazdasági haszon reményében. A rendezvényeken kívül érződni fog-e Egerben, hogy a Szőlő és Bor Városa vagyunk? — Véleményem szerint ez eddig is érződött. Eger hangulatos miliőjéhez ez mindig hozzá tartozott, s ez a jövőben sem változik meg. — Folyamatosan tárgyalunk idegenforgalmi és kereskedelmi vállalatokkal — tájékoztatott dr. Tir Dezső. — Terveink szerint december 20-ig rendezünk egy tanácskozást városunkban, ahová meghívjuk a Szőlő és Bor Városainak képviselőit. Célunk, hogy szövetségbe tömörüljünk. — Mit jelent Gyöngyösnek ez az elismerés? — Mindenkinek, a környéken dolgozó munkatársaknak is jóleső érzés. Szeretnénk folytatni a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos hagyományainkat és újakat is teremteni. 1988-ban ismét megrendezzük a gyöngyösi szüret eseménysorozatát. — Változott-e valami Gyöngyösön október 21-e óta? — A szőlőtermesztés-borkészítés nálunk már a XII— XIII. században is honos volt. Ugyanígy a szállítás külföldre. A gyakorlatban tehát nemigen változik semmi, mindenesetre büszkék vagyunk a címre. A beszélgetések azt mutatják, hogy a Szőlő és a Bor Városa cím elsősorban erkölcsi elismerés, de lehet belőle tőkét kovácsolni. Elsősorban a területtel foglalkozók profitálnak belőle, s ez talán természetes is. Nekünk — bizonyos fokig kívülállóknak — marad a remélhetően egyre jobb minőségű borokkal a koccintás. Egészségünkre! Kovács Attila C &&HELMISIERCAIDASAC