Népújság, 1953. október (79-87. szám)

1953-10-01 / 79. szám

1933 október 1. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK ÉS GÉPÁLLOMÁSOK ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓINAK MEGYEI TANÁCSKOZÁSA Nagy jelentőségű megyei ta­nácskozásra gyűltek össze Eger­ben az elmúlt vasárnap terme­lőszövetkezeteink és gépállo­másaink vezetői, kiváló dolgo­zói, hogy megbeszéljék a­ szö­vetkezeti mozgalom megszilár­dításának, a szövetkezetek meg­védésének, valamint a szövetke­zetek felvirágoztatásának leg­fontosabb feladatait. Zsúfolásig megtelt a Dózsás filmszínház szépen feldíszített nézőtere, a színpadon, az elnökségben ott ültek a szövetkezeti mozgalom kiváló dolgozói, mint Virág Gergely az atkári Micsurin, Ko­vács Józsefné a hatvani Dózsa, Nagy István a demjéni Decem­ber 21 termelőszövetkezet el­nöke. Helyet foglalt az elnök­ségben Keleti Ferenc elvtárs, a — s ez így történt nálunk is. A dolgozó parasztoknak, akik termelőszövetkezetet alakítottak, meg kellett küzdeniök a kulák­­ság, s a régi hagyományokhoz ragaszkodó falusi lakosság elő­ítéletével. A pártszervezetek vezetésével azonban sikerült visszaverni a botos ispánok, a kulákok, a volt katonatisztek és fasiszta bandáik ellenagitáció­­ját, néhány év alatt elértük, hogy a megye szántóterületének mintegy 21 százalé­ka a terme­lőszövetkezetek birtokában­­ van. Továbbiakban arról beszélt, hogy azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek megfogadták a párt és a kormány útmutatását, alkalmazzák a fejlett agrotech­nikát, jó terméseredményeket ér­nek el. Példákkal támasztotta alá, hogy egy-egy jól dolgozó termelőszövetkezet, s annak tagjai milyen jövedelmet értek el ebben az esztendőben. A jö­vedelem emeléséhez hozzájárult az is, hogy a megye területén lévő 195 termelőszövetkezeti csoport között jónéhány, az alapvető mezőgazdasági növé­nyeken kívül, szőlő, gyümölcs és zöldségtermeléssel is foglal-Jelen­tősen m­­égnövekedett a termelőszövetkezetek áll­atállo­­mánya is, a péc­si Rákosi, a füzesabonyi, valamint felnémeti Petőfi termelőszövetkezetek Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének küldötte, Váczi Sándor elvtárs, a Heves­megyei Pártbizottság titkára és Kolbai János, országos agronó­­mus, a földművelésügyi minisz­térium részéről. Magyar József, a megyei ta­nács elnökhelyettese nyitotta meg a nagyjelentőségű tanács­kozást, vázolva annak jelentő­ségét, célkitűzéseit. Ezután Lendvai Vilmos elvtárs, a me­gyei tanács elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben arról beszélt, hogy a nagyipar megteremtése után pártunk Központi Vezető­sége útmutatásával megyénkben is megkezdődött a mezőgazda­ság szocialista fejlődése, számottevő állatállománnyal rendelkeznek. Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni, s most kormányzatunk, pártunk útmu­tatása alapján olyan intézkedé­seket hozott, amelyek megsok­szorozzák a termelőszövetkeze­tek eddigi eredményeit. Csak a rövidlejáratú hitel­­tartozások elengedése öt­millió hatszá­zhuszonhárom­­ezer forintot jelent me­gyénk szövetkezetei szá­mára, másfélmillió forint megtakarí­tást jelent a díjtalan állatorvo­si szolgálat, s a díjtalan oltó­anyag is. Egyedül a köml.ői Kossuth termelőszövetkezetnél az állam nyújtotta kedvezmé­nyek következtében az egy munkaegységre eső jövedelem 6.30 forinttal emelkedett. Felbecsülhetetlen kedvezményt jelent termelőszövetkezeteink számára a következő három év­re szóló begyűjtési rendelet is. Ezenkívül jelentős a támogatás a III. típusú termelőszövetke­zetekben a szociális és egész­ségügyi ellátás területén. Lend­vai elvtárs részletesen is kitért néhány fontosabb rendeletre, majd a­ szövetkezetek belső éle­tével, a szakemberek kérdésé­vel foglalkozott. A jövedelmező üzemágakról szólva megállapí­totta, hogy tagok, valamint a mezőgazda­ság gépesítése útján. A termelőszövetkezetek folytassanak sokoldalú gaz­dálkodást, kapcsolódjanak be a zöld öve­zetbe, telepítsenek szőlőt, fej­lesszék állatállományukat, él­jenek azokkal a beláthatatlan lehetőségekkel, melyeket a mi­nisztertanács határozata a ter­melőszövetkezetek számára, biz­tosít. Továbbiakban rámutatott ar­hogy a tagság ne csak a közös munkából vegye ki részét, ha­nem legyen tényleges gazdája is a termelőszövetkezetnek. A gépállomások és termelőszövet­kezetek kapcsolatát meg kell ja­vítani, gondoskodni kell arról, hogy mind a két fél betartsa a kötelező érvényű szerződést. Meg kell szüntetni minden erőszakoskodást, a termelő­szövetkezetek szerződéses termeltetésével kapcsolat­ban. A vállalatok kiküldöttei mutas­sák meg azokat a kedvezménye­ket, melyek a szerződéses ter­­meléssel járnak, s ne erőszak útján akarják tervüket teljesí­teni. Majd így folytatta: bátran ki kell mondani, hogy a tanácsko­zástól azt várja dolgozó pa­rasztságunk, hogy minden egyes küldött bátor harcosa legyen a szövetkezeti mozgalomnak, amely minden kizsákmányolást megszüntet a magyar mező­­gazdaságban. Ezért gondoskodni kell arról, hogy az eddigi futó ellenőrzést céltudatos, tervszerű, irányító munka és ellenőrzés váltsa fel, hogy tanácsszerve­nk valóban megtanítsák termelőszövetkeze­teink vezetőit és tagságát a he­lyes gazdálkodásra. Gondos­kodni kell arról, hogy a mi­nisztertanács által hozott hatá­rozatokat végrehajtsák, hogy a szövetkezeti tagság azonnal, kézzelfoghatóan érezze hatását azoknak a rendeleteknek, melye­ket kormányunk a párt határo­zata nyomán hozott. Védjük meg a termelőszövet­kezeteket, biztosítsuk, hogy gondosan elvégezzék az őszi mezőgazdasági munkát, hogy megteremtsék tagjaik számára a jövő évi kenyeret, állatállomá­nyuk számára a jövő évi takar­mányt. Így lesznek követői az egyénileg dolgozó parasztok jól ra, hogy a tagság jobbléte biz­tosítása érdekében jövedelmezőbbé kell tenni a háztáji gazdálkodást is, törődjön ezzel is a termelő­szövetkezetek vezetősége, s egészítsék ki minél előbb egy holdra a­ gazdaságot. A két jö­vedelmi forrás, a háztáji és a közös gazdálkodásból származó jövedelem, együttesen túlhaladja még a jómódú középparasztok átlagjövedelmét is. Mindehhez azonban az is kell, hogy Emberről emberre menő agit adóra van szükség, fá­radságot nem kímélve kell megvédeni a dolgozó pa­rasztság áldozatos munkájá­nak eredményét, a termelő­szövetkezet közös vagyonát. A kulákság nem akar jómódú termelőszövetkezeti tagokat, mert így nem tudja­ visszasze­rezni azokat az előjogokat, amelyek megillették őt a felsza­badulás előtt. Azok, akik szét akarják osztani a fáradságos munkával összegyűjtött közös vagyont, legyenek bár jószán­­dékú emberek, mégis az ellen­ség malmára hajtják a vizet. Ezután Lendvai­­ elvtárs rész­letesen ismertette a miniszter­tanács rendeletét a termelőszö­vetkezetből való kilépésről, va­lamint a szövetkezetek feloszla­tásáról. Végezetül a következő­ket mondotta: Végezze ez a ta­nácskozás abban a tudatban munkáját, hogy dolgozó termelőszövetkezeteink­nek, s így alakul ki a termelő­szövetkezetek munkája nyomán olyan falu, ahol a dolgozó nép nem egymás kárára­,­ hanem egymás javára, egymással kar­öltve teremti meg jólétét. A nagy tapssal fogadott be­számoló után került sor a hoz­zászólásokra. A részvevők be­számoltak szövetkezetük életé­ről, bátran, kertelés nélkül fel­tárták a munkában elkövetett hibákat, s döntő többségükben arról beszéltek, hogy szövetke­zetük kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve, szépen fejlődik, vi­rágzik, biztosítja a tagság jó­módú életét. Bölkényi Gábor, a besenyő­­telki Szabad Föld termelőszö­vetkezet elnöke, a­ki részt vett az országos tanácskozáson is, ki­jelentette: tés fő útja, pártunk nem mond le erről az irányvonaláról. Az elvtársak nap mint nap láthat­ják és érezhetik, hogy kormá­nyunk fokozottabb kedvezménye­ket ad a termelőszövetkezeti ta­goknak, mint az egyénileg dol­gozó parasztoknak. S hozzáte­hetjük, hogy ez a segítség a jövő évben érezteti teljes egészében ha­­­­tását. Ebből is láthatják az elvtársak, hogy a párt és a kormány sza­vára építeni lehet, mint a kő­sziklára. Szó volt a­rról, hogy az ellen­ség milyen módszerekkel akarja bomlasztani a szövetkezetet Azo­k, akik szervezik a kilé­pést, legyenek elnökök, vagy egyszerű tagok, az ellen­ség szekerét tolják. Nem igaz az, hogy az egy­szerű­ tagok nem értenek egyet a párt és a kormány pro­­grammjával. Védjék meg a ter­melőszövetkezeteket, hiszen ma­guk teremtették meg, s ne ad­ják oda az ellenségnek. Ha a csoportok megteremtése harcot jelentett, jelentsen megvédése is. Soka­n felvetik azt a kérdést, hogy meg lehet-e védeni a ter­melőszövetkezeti csoportot? Vá­laszunk az, hogy még azokon a helyeken is meg l­ehet védeni, ahol azt hiszik az elvtársak, hogy le­hetetlen. A termelőszövetkezeteket az elvtársak hozták létre, az elv­társaknak, a vezetőségnek, a tagságnak van joga feloszlatni, vagy megvédeni a csoportot. Mi ehhez minden segítséget meg­adunk és minden egyes termelő­­csoportot meg is fogunk védeni. A mi termelőszövetkezeti moz­galmunk fokmérője az, hogy hány csoport bomlik majd fel. A m­i csoporttagjaink újat akar­nak, demokráciát akarnak, mert ettől kapták az életet, a m­i az életüket­­ nem adjuk könnyen oda. Ezt segítik elő majd teljes erejükkel párt és állami szer­veink. Kövessenek el az elvtársak mindent az ellenség szétverése érdekében, védjék meg a ter­melőszövetkezeteket, tagokat, érjenek el olyan eredményt, hogy jövőre minden egyes tag­nak nagyobb legyen a jövedelme mint most. Ha jövedelme lesz, nem fog ingadozni, hogy kilép­jen-e vagy sem. Ezután Blaskó Istvánná, a­z atkári gépállomás politikai he­lyettese szólalt fel. Hangoztat­ta, hogy a gépállomások jó munkájához szükséges az is: adjanak a termelőszövetkezetek traktoristákat a gépállomásnak. Ugyanakkor mindkét helyen, fel kell számolni a­ szervezetlensé­get, biztosítani kell a munka­­lehetőséget. Többhelyütt előfor­dul, hogy egyes termelőszövet­kezetek nem gondoskodnak a traktoristákról, nem biztosítják a brigádszállást, a meleg ételt, s ez természetesen kihat a­ ter­melésre is. Felszólalt az értekezleten Kol­­ba­i Károly, a földművelésügyi minisztérium küldötte is, aki arról számolt be, hogyan áll Heves megye az őszi munkák országos versenyében. Kovács Ambrus, a tiszanánai Vörös­ Csillag tsz elnöke szövetkezete nevében ígéretet tett, hogy az őszi mezőgazdasági munkát no­vember 7-re befejezik. Virág Gergely, az atkári Micsurin el­nöke az őszi munkában elért eredményeiről, Balog László Tarnaszentmiklósról, Vallus Já­nos Gyöngyösorosziból az ellen­séggel szembeni eredményes harcról számolt be. A hozzászólások után Lend­vai Vilmos elvtárs adta meg a válaszokat. Az egésznapos ta­nácskozás résztvevői ezután megtekintették a „Vihar” című magyar filmet. A szocialista mezőgazdaság harcban született meg, a termelőszövetkezetekben érvényre jusson a szövetkezeti demokrácia, alapvető feladatunk a termelőszövetkezetek felvirágoztatása, a termelőszövetkezeti tagság jómódúvá tétele. szövetkezeteink nem foglalkoznak eléggé a jövedelmező melléküzemágakkal. Kiskörén négy hold­as tó várja, hogy halastavat létesítsenek, a mez­őtárkányi háromholdas ha­lastavat kevés befektetéssel tíz holdra lehetne kibővíteni. Tel­jesen el van hanyagolva a me­gyében a méhészet, pedig szinte minden kiadás nélkül jelentős jövedelmet biztosítaná. Ezután a termelőszövetkezet és gépállomások kapcsolatával foglalkozott, s megállapította, hogy a gépállomások, bár gép­parkjuk kibővült, mégsem tud­nak megfelelő segítséget adni a termelőszövetkezetek munká­jához. Ennek egyik oka a terv­szerűtlen vezetésben rejlik. A gépállomások igazgatói szinte minden napjukat, minden óráju­kat a gépállomáson az irodában töltik, s­­ a szántás-vetés ellenőrzése helyett a műhelyben történő javítást irányítják. Nincs eléggé kihasználva: a gé­pek kapacitása sem, állandóan csökken a két műszakban dol­gozó traktorok száma, s az egy gépre eső ténylegesen megszán­tott terület is mindössze 2,6 hold naponta. A továbbiakban a szövetkezeti demokráciával fogla­kozott. Han­goztatta, hogy nem mindenütt helyeztek súlyt megyénkben az alapszabályok betartására­. A tagság sem érezte több termelőszövetkezetben magáé­nak a közös vagyont, emiatt meglazult a munkafegyelem is. A munkafegyelem rétegszil­­árdí­­tásának azt a helytelen mód­szerét választották állami szer­veink, hogy megsértették a szövetkezetek önállóságát, s például a vetéstervek elkészí­tésénél egyszerűen rákényszerí­­tették a járásokon keresztül a központilag elkészített tervet az egyes termelőszövetkezetekre. Sokkal több visszaélés történt a szerződéses termeltetés terü­letén, ahol egyszerűen nem vet­ték figyelembe a szövetkezetek adottságait, munkaerejét. Meg­mutatkozott a szövetkezeti de­mokrácia megsértése abban is, hogy nem egyszer a­ tagság beleegyezése nélkül, vagy éppen akarata ellenére zártak ki a fel­sőbb szervek tagokat, vagy ép­pen neveztek ki vezetőket. Ezután arról beszélt, hogy a párt- és tömegszerveze­tek nem nevelték harc­osság­ra a szövetkezeti tagságot. Így fordulhatott elő, hogy kulá­kok és azok bérencei félreve­zetve az egyszerű dolgozó pa­rasztokat, aláírásokat gyűjtöt­tek a szövetkezeti mozgalom el­len. Ugyanakkor nem volt egyetlen párttitkár, vagy elnök sem, aki ellenaláírást gyűjtött volna, sőt előfordult, hogy hall­­gatólagosan maguk is bele­egyeztek. Lendvai Vilmos elvtárs ez­után a szövetkezeti mozgalom megszilárdításának, a­ szövetke­zetek jövedelme növelésének fel­adataival foglalkozott. Megálla­pította, hogy több terméket nem új terü­letek megművelésével, ha­nem a terméshozam emelke­désével lehet elsősorban biztosítani. Minden erővel biztosítani kell, hogy a szövetkezeti tagság élet­­színvonala­ elérje, sőt megha­­­ladja a legjobb módú középpa­­raszt életszínvonalát. A tagok gazdasági felemelkedése von­zóvá teszi a szövetkezeti moz­galmat, s nemcsak a belső ren­det, a munkafegyelmet szilárdít­ja meg, hanem a kívül­állók előtt is megteremti a szövetke­zetek tekintélyét. Mindehhez azonban az szükséges, hogy a mezőgazdaság minden ágában növeljük a termelőszövetkezetek terméshozamát. Éppen ezért a nagyobb ter­melőszövetkezetek, a szakérte­lem biztosítására alkalmazzák a fiatal, jól képzett agronómuso­­kat, ugyanakkor már most ős­­szel biztosítsák a jövő évi ter­més alapját, a jó talajmunkát, a megfelelő munkaerő, a jó mun­kafegyelem, a csa­ládtagok, az új NÉPÚJSÁG Termelőszövetkezeti mozgalmunk annyira megerősödött, hogy azt az ellenség megfékezni nem képes Arról beszélt a továbbiakban, hogy milyen súlyos hiba, ha az elnök önhatalmúlag intézkedik, ha nem hallgatja­ meg a tagság véleményét. Csakis a szövetke­zeti demokrácia biztosíthatja a jó gazdálkodást, hogy minden egyes termelőszövetkezeti tag érezze az életszínvonal emel­kedését. Fekete Sándor, a herédi Mi­csurin tsz elnöke, az őszi mun­ka eredményeiről számolt be, azután arról beszélt, hogy mit jelentenek az állam által nyúj­tott kedvezmények a szövetke­zeteknek. Elmondotta többek között, hogy a közelmúltban két tagnak is igénybe kellett venni a mentőt, ez 2—300 forint költ­séget jelentett volna még nem is olyan régen, most azonban kormányunk lehetővé tette az ingyenes betegszállítást. Vége­zetül a termelőszövetkezet, s a gépállomás kapcsola­táról szól­va megállapította, hogy a szö­vetkezet segíti a gépállomást, de a gépállomásról ez már ke­­vésbbé mondható el, nem bizto­sít például vontatót a trágyá­záshoz. h —f Birinyi Mihály, a hevesi Pe­tőfi tsz küldötte elmondotta, hogy náluk is voltak, akik ki akartak lépni a termelőszövet­kezetből. A szövetkezet szilárd tagjai azonban elmondották ezeknek, milyen támogatást ad a kormány, beszéltek az ered­ményekről, úgyannyira­, hogy a­z ingadozókat meggyőzték, sőt új belépők is akadnak már. Ha­ jól akarunk és szépen akarunk élni, öltözni, akkor úgy is kell a föl­det megdolgozni. Ha az elmúlt rendszerben az urak földjét meg tudtuk dolgozni, mikor ők Svájcban korzóztak — mondotta végül —, akkor most, amikor a párt iránymutatása nyomán dol­gozunk saját földünkön­, még jobb munkát kell végeznünk. Felszólalt a tanácskozáson Váczi Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. A termelőszövetkezeti mozga­lom, amely a Szovjetunió ta­pasztata nyomán, pártunk ve­zetőével jött létre — mondotta többek között —, dolgozó pa­rasztságunk szorgalma és sok nehézséget leküzdő munkája eredményeként hatalmas utat tett meg. Pártunk Központi Ve­zetősége javaslatára határozatot hoztak, amely kimondja, hogy emelni kell a beruházás össze­gét a mezőgazdaságban és még fokozottabban kell támogatni a termelőszövetkezetet. Ez a hatá­rozat világosan megmutatja, hogy most egyik legfontosabb feladatunk a szövetkezetek megszilárdítása, a tagok jövedelmének emelése. S vallja, hogy a termelőszövetke­ Pártunk továbbra is szilárdan e­zeti mozgalom a szocialista épí­ 3 A Mátravidéki Erőmű és a SeSypi Cementgyár befejezte negyedéves tervét A Mátravid­éki Erőmű dolgo­zói hónapok óta megfeszített erővel dolgoznak évi tervük tel­jesítéséért. Különösen akkor vett nagy lendületet a­ verseny, amikor a dolgozók értesültek az árleszállítás híréről, azóta szin­te nap, mint nap emel­ték telje­sítményüket. A lelkes, lendüle­tes verseny, a jó munkafegye­lem, a műszakiak és fizikai dol­gozók szoros kapcsolata meg­hozta a várt eredményt: a­ Mát­­ravidéki Erő­mű szeptember 28-án es­te 8 órakor befejezte negyedéves tervét, ugyanezen a napon évi tervében 105,8 szá­zalékon állt. Szeptember 29-én a­ Selypi Cementgyár dolgozói jelentet­ték, hogy befejezték negyedéves tervüket. Felavatták Egerben Petőfi Sándor szobrát Vasárnap avatták fel Egerben Orbán József szobrászművész alkotását, Petőfi Sándor szobrát. Az ünnepi beszédet dr. Némedi Gyula, a Pedagógiai Főiskola igazgatója mondotta. A Petőfi­­téren elhelyezett új műalkotást megtekintették a városunkban tartózkodó szovjet vendégek is.

Next