Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Szép tervet készített a káli tanács az 1955-ös évre Az 1955-ös év, amely mezőgazdaságunk fejlesztésének második esztendeje, többet vár a falu népétől, mint az eddigi évek. S erről nem feledkeztek meg a káli tanácstagok, szép terveket készítettek. A dolgozó parasztok nagy részének nincs igája, ezért ősszel a gépállomáshoz fordultak a szántás ügyében. De sokan az igával rendelkezők közül is előjegyeztették egy-kétholdas parcellájukat, mert a gépi erő jobb is, meg gyorsabb is, mint az állati erő, így tehát ősszel sok munkájuk volt a traktoristáknak, alig győztek eleget tenni feladataiknak. Legtöbben becsülettel helytálltak, de akadtak olyanok is, akik fittyet hányva a rendre, azoknak szántottak, akiknél a jó borravaló kilátásban volt. Nem nézték, hogy van-e igája vagy nincs. A tanács most elhatározta — s ezt a traktoristákkal is megbeszélte , hogy tavasszal a szegény gazdákról nem feledkeznek meg. S ahová a traktor nem juthat el, ott kölcsön igával művelik meg a földet, de parlagon vagy kései művelésre nem hagyják. Néhány napja a határban jártak a tanácstagok. Az őszi vetés szépen zöldes, jól is kelt, nem lehet rá panaszuk. De ezen a határszélen meggyőződhettek arról, hogy a gazdáknak igazuk volt a gyűlésen, mert a mezei egér sok helyen nagy károkat okozott a vetésben. Nem elég az egérirtóra gondolni, hanem amit eddig elpusztított az egér, azt tavasszal pótolni kell. Több búzát vetni és jobb vetőmagot készíteni, hogy jó termés legyen és ne éreztessünk kenyérből hiányt. Vetőmagigénylésért már eddig többen felkeresték a tanácsot, mint a múlt évben, ezért a tavalyi kétszeresét rendelik meg. Egy év alatt érdekes tapasztalattal gazdagodott Káli Mihály gazda, aki 70 négyszögöl burgonyáját kísérletképpen »,kedvére“ műtrágyázta. Maga is elcsodálkozott krumpliásáskor, mert ez a kis terület nyolc mázsa termést hozott. El is dicsekedett vele nyomban az első termelési bizottsági ülésen — mivelhogy bizottsági tag is — ahol Káló Albin is hasonló eredményekről számolt be. Ma már a szomszédok is ismerik a „csodát“, és a forrását is. De a kerekharaszti Béke és a mezőtárkányi termelőszövetkezetekben tett látogatás is meggyőzte a káli dolgozókat a műtrágya nélkülözhetetlenségéről. Szabó Mátyás, amikor a termésátlagokat sorolták a tagok, csodálkozva bólogatott: nem is gondoltam, hogy ilyen erős legyen egy csoport. El is határozta, hogy tavaszra közel két mázsa műtrágyát igényel. A tanácsnál az 1954-es esztendő műtrágyafelhasználásának 300 százalékát rendelték meg, ne legyen tavasszal fennakadás. Kál község tanácsa, az egy év alatt sokat fejlődött állatállománnyal kapcsolatban is készített tervet. Minden segítséget megadnak a további szaporodáshoz. Azok a gazdák, akiknek tehenük van, múlt évben, s most is gyakran megállították a tanácselnököt még útközben is: a kísérletezés nem vált be, kifogásuk van a tehenek mesterséges megtermékenyítése ellen, mert nagy részük meddő maradt, így sok ezer literrel kevesebb tej jut a tejcsarnokokba. És az sem kis dolog, hogy nekik is kevesebb lesz a jövedelmük. Ezen akarnak segíteni, de a tanács — igen helyesen — felhívta figyelmüket a segítség egyik módjára, az apaállat nevelésre, amelyért jó pénzt is fizetnek és a megfelelőbb apaellátást is elősegíthetik. Baromfiállománya jóval kevesebb van a községnek, mint amennyit a lehetőség megengedne. Nyáron a baromfivész megritkította számukat, s már a kései oltás sem sokat segített. Ezért tervükben az is szerepel, hogy a különféle állatbetegségek elleni védekezésre már most felkészülnek és minden szükséges védőszert beszereznek, hogy bármikor idejében olthassanak. A növekvő szarvasmarha-, sertés- és lóállomány egész nyárra jó legelőt kíván. Ezzel kapcsolatban a Legeltetési Bizottság tagjai beszéltek javaslataikról. Többfelé erdősávot létesítenek legelővédés céljából és évenként egy-egy részt több mázsa műtrágyával javítanak, hogy kora tavasztól késő őszig dús legelő legyen. A fásítást már az elmúlt hónapokban meg is kezdték. A Hazafias Népfront-bizottság a termelési terveken kívül is igen sok értékes javaslatot tett, melynek nagy része a dolgozók szavainak tolmácsolása volt. A község határában körülbelül 1700 holdas homokos, alig használható föld van. Ezen köves utat építenek, amely a földművelőknek és a Dormánd, vagy szomszédos falvakba munkába járóknak, egyaránt könnyítést jelent. Ez évben jobban támogatják a házépítést is, hogy még többen építhessenek. Egyik megbeszélésen úgy döntöttek, hogy a jelenlegi vásárterületet felosztják házhelyeknek, vásártérnek pedig olyan földet jelölnek ki, melyet másra nem tudnak felhasználni. Sokáig sorolhatnánk még a káli tanács terveit, amelyekben szerepel a járdaépítés, a villanyhálózat bővítése, az erdőtisztítás, kút rendbehozása, a mozi bővítése, vagy kultúrtevékenységben, az új kultúrcsoportok megalakítása, zenekarnagyobbítás, röplabdapálya létesítése és még sok-sok minden. De ezekről most nem beszélünk, helyette inkább pár hónap múlva felkeressük a községet, s írunk a villany mellett tanuló ifjúságról, az egészséges, s tiszta vizet adó kutakról, a kényelmes, jó szórakozást biztosító moziról és könyvtárról, vagy egy előadásról, ahol az új tánccsoport szép mozdulatait már a „nagy“ zenekar kíséri. S most gazdag, eredményes új esztendőt és terveik megvalósítását kívánva búcsúzunk: viszontlátásra. Propagandista és pártoktatásban részvevő elvtársaknak Több propagandista és hallgató azzal a kéréssel fordult a Pártoktatók Házához, hogy a tanulás segítése érdekében közöljük a hallgatókkal, milyen szépirodalmi könyvek olvasása segíti elő a tananyagok alaposabb megértését. A következő könyvek olvasását és filmek látogatását javasoljuk a kongresszusi anyagot tanuló elvtársaknak: „Népgazdaságunk fejlődése jelenlegi helyzete és feladatai’ című témához javasoljuk: SZÉPIRODALOM: Veres Péter: Próbatétel. Urbán Ernő: Kemény dió. Szabó Pál: Új föld Katajev: Hajrá! Ketlinszkaja: Az ifjú város. Solohov: Új barázdát szánt az eke. FILMEK: Tűzkeresztség. Életjel. Simon Menyhért születése: A nagy hazafi. Vihar. Ezért kell a béke! December 25-én már kora délután feltűnő volt a nyüzsgés-forgás a Dobó utcában. Gyermekek és felnőttek igyekeztek a Kisker. Vállalat klubhelyiségébe, ahol az óvodás gyermekek karácsony estéjét tartották meg. Óvodás, iskolás gyermekek műsora változatos ös állításban pergett le előttünk. Szavalatok, táncok, énekek és jelenetek váltották egymást. A nézőtér egyik részét felnőttek, másik részét pedig gyermekek töltötték meg. A jól sikerült számokat ragyogó szemek nézték. Az est fénypontja a Télapó megjelenése volt, aki minden óvodást külön-külön megjutalmazott. A kisebbek gumijátékokat, a nagyobbak kürtöket és labdákat kaptak. A szülői munkaközösség tagjai a műsor befejezése és az ajándékozás után átrendezték a helyiséget. Óvodások, iskolások ültek az asztalok köré, s úgy mint otthon, vidáman, mosolyogva, boldogan beszélőéve iszogatni kezdték a meleg, tejszínhabos kakaót. Mindannyian boldogan néztük a gyermekeket. Nincs szebb a boldog gyermekarcnál, nincs nagyobb boldogság, mint kacagó, ragyogó, csillogó szemű gyermekek között lenni. Ezért kell a béke. Bógyi Kálmán Eger ttirőstiffi ítéletek 1954 november 18-i számunkban megírtuk, hogy a recski Kőbánya Vállalatnál Foltán Béla volt igazgatóval az élen sikkasztásokat, lopásokat követtek el. A pétervásári járásbíróság mely szerint Foltán Béla volt igazgatót társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás, sikkasztás és a vállalati anyag hűtlen kezelése, valamint a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt két évi és 6 hónapi börtönre és egyes jogainak gyakorlásától 4 évi eltiltásra, Tóth Andrást volt személyzeti vezetőt 10, Szilva Lászlót 7, Lakatos Józsefet 6, Gyürki Ernőt pedig 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. * A füzesabonyi járásbíróság lopás bűntette miatt Jakab Ferenc mezőszemerei lakost 3 évi ■ és 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte. »Legfőbb érték az emb r4* Ez az elv, meg a jogos védekezés életünk vészérve ellen, indított bennünket arra, hogy két hónappal a „Népújságon“ keresztül forduljunk — mi a Türk Be utca lakói — az illetékesekhez: szüntessék meg azt a tilan állapotot, hogy a rendkívüli keskeny utcánkban celekedjenek! Az eltelt két hónapban intézkedés nem történt, sda: sem kaptunk. Most újból szeretném az illetékesek figyelmét hiú, annál is inkább, mert az eltelt idő alatt nem javult, de jóval romlott a helyzet. A Tárkányi Béla utca talán Eger legkesknyebb utcája, de talán a legforgalmasabb is. Nem beszélve a itt lakókról ,hiszen magunkról a múltkor már beszéltünk ebben az utcában járnak a betegek kezelésre és táppénzéi meg általában azért, amiért az emberek az SZTK-ba szokít járni, lévén az SZTK bejárata ebben az utcában. Ezenkívül: a Tárkányi utcán keresztül menve, rövidítik útjukat azok az anyák, akik a Sztálin úti napköziotthonb vagy onnét hazatolják kicsinyeiket, mert ilyenformán kevesebb lépcsőn kell kézben felvinni a gyermekkocsikat. Ezen az utcán keresztül járnak haza csapatostól délben meg este is az iskolás kisgyermekek, de a közép- és főiskolásé is. Déli időben mindennap 2—300 ember ezen az utcán keresztülmenve jut el az Egri Csillag vendéglőbe, ahol tudvalévő legnagyobb számú üzemétkeztetés folyik. És miután én most érvelni és bizonyítani szeretnék, hozzáleszem még a „véletlen“ embereket is, akik az előbbi kategóriákból kiesnek, s csak úgy „véletlenül“ járnak erre, hogy „véletlenül“ éppen itt laknak. Ennyit az emberek forgalmi létszámáról. Ehhez jön az a pár száz autó, amely a fent említett emberek, gyermekek életét veszélyeztetik. Veszélyeztetik, mert ez az utca nem alkalmas teherautó, de semmiféle autóközlekedésre. Számtalan ember fordult az utóbbi időben ezzel kapcsolatban hozzánk. S az áldatlan állapot megoldására javaslatokkal is éltek. Ezeket én most az illetékesek elé tárom. Először: A hatóságok tiltsák meg a Tárkányi Béla utcában az autóközlekedést, s autók — a teherfuvar kocsijai is — közlekedjenek a S spka utcában. ■.c,ds: ír: a fenti javaslt gyakorlati megvalósítása lehetin már mint a Klapka, utcában teljes hosszában való közlés .i. •>.‘,*7 ttiindli •• út felé kivezető útri ■ :•:< ■. .. ne v . . .yoncuiu. Harmadév>r: —* ■ , . . . ? vobu: a legerösebb — helyezzék várat ___ Vállalatot a város szélére, s talán ezzel több problémát is megoldanánk, nemcsak a Tárkányi Béla utca közlekedését. Ezt kéri sok száz dolgozó, melyet én ezúton tolmácsolok. KADAS GÉZA tanácstag, a Népköztársaság Kiváló Sportolója ik magyar újgássiUetés fő megindulása Heves megyében Heves megye 1944 november elejétől december 24-ig terjedő időszakban szabadult fel a dicső Vörös Hadsereg győzelmei nyomán a hitlerista megszállók és a magyar fasizmus kettős járma alól. Felszínre törtek a dolgozó magyar nép erői, s végbement hazánk demokratikus nemzeti újjászületése. Rövid cikkünkben ennek az újjászületésnek Heves megyei megindulásáról szeretnénk írni. Tíz év nem nagy idő egy ország életében, bármilyen óriási változást és fejlődést jelentett is népünk számára. E tíz év alatt felnőtt ifjúság azonban már csak hírből ismeri a szolgaság, a megalázottság gyötrelmeit, a munkanélküliség és az éhség csontkezét, a legelemibb emberi szabadságjogok durva sárbatiprását, a nemzeti elesettség és kiszolgáltatottság arcpirító érzését. Ezért aztán hajlamos arra, hogy a jelen nehézségeit egyedül és kizárólag azokra a hibákra vezesse vissza, amelyek pártunk úttörő, hősies munkájába az utolsó évek során belecsúsztak. Mivel nem látja azt, hogy a feudális és kapitalista múlt átkos örökségeként, a fasiszta háború rombolása után milyen csődtömeget kellett eltakarítanunk az útból, szem elől téveszti nem egy esetben a fejlődés hatalmas ütemét napjainkban és nem látja a nagyszerű jövőt. Látnunk kell azt, mint rabol bennünket évszázadokon ■ —ríül a török, a német, mint szipolyozott bennünket az angol-amerikai nagytőke, s milyen szörnyű két világháború szenvedései zúdultak a magyar népre. E szenvedéste a múlt Heves megye dolgozó népére is terhes örökséget hagyott. Most, felszabadulásunk tizedik évfordulója idején, büszkén hasonlíthatjuk össze helyzetünket az elnyomatás idejével. A munkanélküliség a Horthy-rendszer idején a megye mezőgazdaságában és iparában állandó és nagyméretű volt. „Emberek lézengenek itt, — írja az Eger című újság 1930-ban, — falszürke arccal álldogálnak a fal mellett, vagy ülnek a lócákon, lecsüggedt kézzel, napok hosszán néma szájjal. Már a keserűségre sem futja, mert a keserűséghez is erő kell, erő pedig nincs, mert kenyér nélkül elgyengül a test és elfonnyad a lélek. Itt vannak egész nap. Nem mernek hazamenni. Minek nézzék a gyerekek elijedt hallgatását. a kivándorlási láz, a menekülési vágy a nyomor elől a latifundiumok harapófogójában igen jelentős méreteket öltött megyénkben. Hisz 1932 decemberében a 140.000-es lakosságú Heves megye dolgozói közül 30 900 körül járt azoknak a száma, akik kenyér és kereset nélkül állottak, az elhelyezkedés minden reménye nélkül. Vádolták a Horthyrendszert az üres bölcsők, de vádolta a kulturális elmaradottság is. Nyomor, évszázados elmaradottság, kulturálatlanság jellemezte a magyar falut. A német imperializmus és a magyarországi nagytőkésnagybirtokos osztályok szövetsége háborúba sodorta az országot a Szovjetunió ellen. A német katonai megszállással az ország látszólagos függetlensége is megszűnt, teljessé vált az ország kirablása, fokozódott a politikai terror, felszámolták a demokratikus szabadságjogok látszatát is. Deportálták a zsidó származásúakat, büntető táborokba vitték a nemzetiségi dolgozókat, internáló táborba hurcolták a demokratákat, a kommunistákat. A felszabadulás azonban megnyitotta az utat az ország demokratikus átalakítása előtt, megnyitotta a lehetőségét annak, hogy a legálissá vált kommunista párt élére álljon az országnak és a Szovjetunió segítségére támaszkodva vezesse az újjáépítést és megteremtse a szocialista Magyarországot. Mohács óta nem volt olyan súlyos helyzetben az ország, mint a fasiszta hordák kiseprése után. De a kommunista párt összefogta az ország minden életképes, demokratikus erejét és kiadta a jelszót. ..Lesz magyar újjászületés!“ És ahogy most is a párt jár az élen — széles népi-nemzeti egységfrontra támaszkodva — a jólétért, a boldog és békés jövendő megteremtéséért folytatott harcban, ugyanúgy az élen járt közvetlenül a felszabadulás után is. A Magyar Kommunista Párt megalakulása után kiáltványt intézett az egri dolgozókhoz: „Magyarok! Munkások! Elvtársak! A rabbilincsek lehullottak. Saját sorsunk felett magunk határozhatunk. Csak egy út van: végezni a kapitalizmus, a feudális reakció, a fasizmus kizsákmányoló politikájával. Egyedül a Magyar Kommunista Párt hivatott arra, hogy a dolgozó parasztok, munkások és szellemi munkások demokratikus Magyarországát felépítse.“ A Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végrehajtó bizottsága 1945 február 27-én emlékiratot nyújtott át Heves megye főispánjának: „A demokratikus élet megalapozásának első és föltétlen megkövetelt kelléke az, hogy biztosítani tudjuk a magyar nép zömének, a magyar falu és városok lakóinak ellátását. Az ellátás kellő termeléséséhez haladéktalanul szükséges, hogy minden néven nevezendő mezőgazdasági munka meginduljon.” A mezőgazdasági munka első feltételének tekintette a párt az elhagyott területek megállapítását, vagyis azoknak a mezőgazdasági célokat szolgáló földeknek a számbavételét, amelyeknek gazdái elmenekültek, földjeiket elhagyták. A párt követelte, hogy ezekre a földekre haladéktalanul gondnokokat nevezzenek ki, akik felelősek a mezőgazdasági munkákért. A Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végrehajtó bizottsága szükségesnek látta 4—5 tagú bizottságoknak azonnali megszervezését, amelyek a megye községeit felkeresnék, hogy a megfelelő felhívásokat megtegyék és ú munka megindítását kezdeményezzék. Ezek a bizottságok voltak hivatva a gazdasági felügyelőkkel karöltve, megindítani azt a nagyszabású harcot, amelyet a társadalomért, a nép, a tömegek ellátásáért, a kenyérért folytatni kellett a háborús pusztítások folytán tönkrement megyében. A párt szükségesnek látta a tiszántúli részekkel való kapcsolat haladéktalan felvételét. Ez az országrész még 1944 ősz elején került a felszabadító Vörös Hadsereg kezére és valószínűnek látszott, hogy megyénk a tavaszi vetőmag hiányát onnan pótolni tudja. De a párt nem hanyagolta el a burgonya- és kukoricavetőmag ügyét sem. Nagy szüksége mutatkozott annak, hogy Eger vidékét a legrövidebb időn belül mind a mezőgazdasági termelés, mind pedig a kerti gazdaságok munkájára megszervezzék. Ezért a párt javasolta a főispánnak, hogy a kibocsátott kormányrendelet értelmében a város lakosságának néhány 100 négyszögöl veteményes céljaira alkalmas területet juttassanak. Amennyiben a mezőgazdasági munkára alkalmas falusi és városban lakó, földműveléssel foglalkozók száma kicsinek bizonyulna és a munkához nem lenne elégséges, a párt javasolta, hogy a város lakói is vegyenek részt a kenyér megteremtéséért folytatandó munkában. „Példát kell vennünk Szovjetoroszország népeiről — olvassuk a főispánnak átnyújtott emlékiratban — ahol is az ukrán és fehérorosz területeken a fasiszta hadsereg által porig égetett és teljesen megsemmisített, kiirtott falvak helyére a Vörös Hadsereg felszabadítása után visszatért orosz paraszt, ha kellett szerszám és egyéb gép hiányában faekékkel, de ezen túlmenőleg is tíz körmével művelte meg a földet, mert tisztában volt azzal, hogy mit jelent a tömegek éhen pusztulása.. A Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végrehajtó bizottsága így indította meg az újjászületést Heves megyében: „ ... hogy valóban ne csak szavakkal, hanem tettekben és munkával is teremtsük meg a demokratikus, szabad és független, szebb Magyarországot“. Úgy gondoljuk, hogy nem demokráciánk tízéves, fényes eredményeit csak akkor mérhetjük fel reálisan Heves megyében is, ha felidézzük megyénk dolgozó népe évszázados elnyomásának, fizikai és szellemi gúasbakötésének emlékét, a fasiszta terror 25 évét, a második világháború szörnyű pusztításait és demokratikus újjáépítésünk s felemelkedésünk hősies kezdeti lépéseit a kommunista párt vezetésével. Ha visszatekintünk arra az útra, ahonnan elindultunk, akkor láthatjuk igazán fejlődésünk hatalmas ütemét napjainkban, csak így küzdhetjük le a szűk látókörre valló közönyösséget és szűk prakticizmust. A mi hazaszeretetünk optimista hazaszeretet, hisz nemzeti létünk soha nem látott magasa, nagyszerű jövőnk igézete tekint felénk. Szántó Imre főiskolai tanár, a Heves megyei Hazafias Népfront Bizottság elnöke.