Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)

1955-09-01 / 70. szám

2 NÉPÚJSÁG A kommunisták marxista—leninista nevelése A kommunista és a munkás­pártok, amelyeket egész tevé­kenységükben a legyőzhetet­len marxista—leninista elmé­let vezérel, egyik igen fontos feladatuknak tekintik az ideo­lógiai munkát, a kommunis­ták eszmei-politikai nevelését. A kommunista és a munkáspár­tok széles körben felhasználják a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztala­tait, s évről évre jobban szer­vezik meg a pártoktatást, a marxista—leninista elmélet propagandáját. A népi demokratikus orszá­gok kommunista és munkás­pártjai most összegezik az el­múlt pártoktatási év eredmé­nyeit, s előkészítik az új, 1955—1956-os tanévet. Az elmúlt tanévben a Kínai Népköztársaságban és a többi népi demokratikus országban a pártszervezetek jelentősen megjavították a kommunisták marxista—leninista nevelésé­nek irányítását, s nagyobb fi­gyelmet fordítottak a pártok­tatás eszmei tartalmára. Ezek­ben az országokban kiépült a tanulókörök, a szemináriu­mok, az iskolák és a tanfolya­mok kiterjedt hálózata; növe­kedett az előadóirodák, a párt­­oktatási házak és a könyvtá­rak száma; azok számára, akik egyénileg tanulmányozzák a marxista—leninista elméletet, előadásokat tartanak, konzul­tációkat rendeznek; tömeges példányszámban adják ki az oktatáshoz szükséges segéd­könyveket; javul a propagan­dista káderek kiválasztása és képzése. A pártszervezetek fo­kozzák a marxista—leninista klasszikusok műveinek, a köz­ponti bizottsági ülések, a kom­munista és a munkáspártok konferenciái és kongresszusai határozatainak propagandáját. Javult a marxista—leninista politikai gazdaságtan tanulmá­nyozása: sok országban a ta­valyinál jóval szélesebb kör­ben szervezték meg az SZKP történetének tanulmányozá­sát. A mindennapos politikai képzésnek, a marxista—lenin­ista elmélet propagandájának megvan az eredménye. A né­pi demokratikus országok kommunistái mind tevékenyeb­ben, mind nagyobb köteles­ségtudattal működnek mint a tömegek igazi szervezői a szo­cialista építés minden terüle­tén. kíméletlenül harcolnak a burzsoá ideológia ellen, a marxista—leninista elmélet vulgarizálása és meghamisítá­sa ellen. Nagy hiba volna azonban, ha beérnék az elért eredmé­nyekkel, s nem látnák a fo­gyatékosságokat, amelyek még ma is megvannak a párttagok és a tagjelöltek marxista—leninista nevelésé­nek megszervezésében. Mint a népi demokratikus orszá­gok kommunista és munkás­pártjai vezető szerveinek ha­tározatai megállapítják, a propaganda- és agitációs mun­ka még mindig elmarad az élet által diktált égető fel­adatok, a szocialista társada­lom építésének feladatai mö­gött. A szocialista építés nagy ügye megköveteli, hogy az összes kommunisták, de külö­nösen a pártfunkcionáriusok rendszeresen­­ munkálkodja­nak eszmei-politikai színvo­naluk emelésén, állandóan és kitartóan tanulmányozzák a marxista—leninista elméletet. De a valóságban korántsem ez a helyzet. Például, mint a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megálla­pította, az önkéntesség elvé­nek helytelen értelmezése ar­ra vezetett, hogy egyes párt­­szervezetekben a kommunis­ták nagy részét nem vonták be az állandó politikai okta­tásba. Ugyanez volt a hely­zet tavaly Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bul­gária és más országok egyes pártszervezeteiben is. Vilá­gos hogy­ ezzel megszegik a szervezeti szabályzat egyik legfontosabb követelményét, amely előírja, hogy minden kommunista állandóan mun­kálkodjék öntudata fejleszté­sén, igyekezzék elsajátítani a marxizmus—leninizmus taní­tásait. A múlt tanév során kitűnt, hogy számos pártszervezetben a pártoktatásnak súlyos fo­gyatékossága, hogy még ala­csony a pártoktatási foglalko­zások eszmei-elméleti színvo­nala. A propagandisták még nem mindig kapcsolják össze az elméleti tételeket a közvet­len gyakorlati feladatokkal, amelyeknek megoldásán a párt fáradozik, kevéssé tárják föl a marxista—leninista taní­tás alkotó jellegét. A mar­xista—leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. A marxista—le­ninista elmélet propagandája akkor a leghatékonyabb és csak akkor eredményes, ha harcos, támadó jellegű, ha közvetlenül segíti a szocialis­ta építés nagy feladatainak megvalósításáért, a régi, az el­haló ellen, az új, az élenjáró megszilárdításáért vívott har­cot. A pártoktatás sikere nagy­részt attól függ, hogyan irá­nyítják a pártszervezetek a kommunisták oktatását, ho­gyan ellenőrzik az iskolák, a tanulókörök, a szemináriumok és az egyénileg tanuló kommu­nisták munkáját. Egyes ve­zető pártfunkcionáriusok azonban édeskeveset törőd­nek a pártoktatás színvona­lának emelésével, gyengén el­lenőrzik a pártoktatás külön­böző láncszemeinek munkáját és gyakran csupán a statiszti­kai adatok összegyűjtésére szorítkoznak. Ehhez még hoz­zá kell tennünk, hogy sokan közülük különféle ,,objektív“ okokra, többek közt bokros te­endőikre hivatkozva nem for­dítanak kellő figyelmet saját eszmei-politikai képzésükre, és nem mutatnak példát az egyszerű kommunistáknak. Ennek következtében ők is el­maradnak, s rosszabbul telje­sítik kötelességeiket. A kom­munista és a munkáspártok vezető szervei helyesen teszik, hogy harcolnak a politikai ok­tatás elhanyagolása ellen. A kapitalista, a gyarmati és a függő országok kommunis­ta és munkáspártjai munkájuk bonyolult körülményei és nagy nehézségeik ellenére jelentős erőfeszítéseket tesznek tagjaik politikai képzésének megszer­vezésére. Az Olasz Kommunista Párt például elérte, hogy több százezer tagja szívósan és ki­tartóan munkálkodik eszmei­­politikai színvonalának emelé­sén. Megszervezték a külön­féle tanulókörök és tanfolya­mok kiterjedt hálózatát, amelynek az a célja, hogy a párt kádereit felvértezze a marxizmus—leninizmus alap­jainak szükséges ismereteivel. Olaszországban csupán 1951- től 1954-ig több mint 257 000 hallgató végezte el a pártok­tatás különféle tanfolyamait. Tavaly csupán az egyhónapos tanfolyamokon 1316 kommu­nista tanult, több százezer kommunista más oktatási for­mákban vett részt. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága által szer­vezett pártiskolákon, a me­gyei és az üzemi pártszerve­zetek iskoláiban jelenleg több száz vezető pártfunkcioná­rius részesül marxista—le­ninista képzésben. A megyei és az üzemi pártszervezetek a pártaktíva számára szeminá­riumokat rendeznek. A párt­­sejtekben szervezett nevelő jellegű vitaelőadásokon renge­teg kommunista vesz részt. Németország, Nagy-Britan­­nia, Ausztria, Indonézia, Ja­pán, Brazília, Argentína és más országok kommunista pártjai nagy eszmei-nevelő munkát végeznek tagjaik kö­rében. Kanada Haladó Mun­káspártja például a pártaktí­va számára iskolahálózatot szervezett, a nagyvárosokban pedig megindította a dolgozók esti főiskoláit. A marxista— leninista elmélet aktív pro­pagandája segít a kommunis­ta és a munkáspártoknak ab­ban a harcban, amelyet a munkásosztály egységéért, a dolgozóik életbevágó követelé­seiért és demokratikus jo­gaiért, a nemzeti független­ségért és a tartós békéért vív­nak. Több kommunista és mun­káspárt központi vezetősége nemrég tartott ülésén gondo­san elemezte a pártoktatás megszervezésének eredményeit és fogyatékosságait, és kije­lölte a kommunisták eszmei­politikai nevelése megjavítá­sának útjait. A vezető párt­szervek abból indulnak ki, hogy a mai nemzetközi hely­zetben, amikor a békéért, a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, a dolgozók létérde­keiért vívott harcban bonyo­lult feladatok hárulnak a pár­tokra, különösen nagy gon­dot kell fordítani a kommunis­ták eszmei felvértezésére. Va­lamennyi pártban nagy figyel­met fordítanak a propagandis­ta káderek képzésére, a párt­oktatás egyes formáiban rész­vevő párttagok helyes kivá­lasztására, az elméleti okta­tás és a közvetlen gyakorlati tevékenység szorosabb össze­kapcsolására.­­A pártok köz­ponti bizottságai a konkrét feltételekből kiindulva dolgoz­zák ki a tanterveket és a te­matikai terveket az új tanév­re. A nérzsszervezetek, abból ki­indulva, hogy a politikai okta­tás legfontosabb formája a kommunistáik egyéni tanulása, mindent megtesznek, hogy a tanév folyamán állandóan megfelelő segítségben része­sítsék az egyéni tanulókat. A marxizmus—leninizmus a kommunista és a munkáspár­tok erejének és életképessé­gének kimeríthete­tlen forrása, biztos iránytűjük, vezércsilla­guk. A kommunista és mun­káspártok a marxista—le­ninista elmélet segítségével eligazodnak a konkrét körül­mények között, a konkrét­ helyzetben, és megtalálják a legbonyolultabb feladatok megoldásának helyes útjait. A marxista—leninista elmélet alkotó elmélet, amely szaka­datlanul fejlődik és új tapasz­talatokkal, ú­j következtetések­kel és tételekkel gazdagodik. Az új tanév késedelem nél­küli és szervezett előkészítése sokban hozzá fog járulni, hogy a kommunisták még job­ban elsajátítsák a munkás­­osztály nagy, felszabadító ideo­lógiáját, s hogy a kommunis­ták nagy tömegei még elmé­lyültebben tanulmányozzák Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas, életigenlő tanítását, amely a kommunista és a munkáspártokat felvértezi a társadalmi fejlődés és az osz­tályharc törvényeinek ismere­tével, a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének legyőz­hetetlenségébe vetett nagy hit­tel. (A Tartós békéért, népi demok­ráciáért! legújabb számának ve­zércikke.) Megjelent a Propagandista augusztusi száma A folyóirat első cikke: „A párt­­oktatási év előkészítésének sike­res befejezéséért”, a pártoktatási év előkészítésének tapasztalatai­val, feladataival foglalkozik. Sándi Ottó: A mezőgazdasági ter­melés fellendítésével a szocia­lista mezőgazdaság útján c. cik­ke a mezőgazdaságban előttünk álló legfőbb feladatokat tárja fel. A propagandista munkájához c. rovat közli Nemes Dezső: A jobb­oldali elhajlás a hazafiság kér­désében és a nacionalista jelen­ségek. Soczó József: A szövetke­zeti demokrácia erősítése — a termelőszövetkezeti mozgalom további fellendítésének fontos eszköze és Daczó József: Szün­telenül harcoljunk a párt egy­ségéért c. cikkeket. A népgazdaság időszerű kér­dései rovatban jelenik meg Jakó Géza: Az egyenletes termelés jelentősége a gépiparban c. cik­ke. A válasz a propagandista kér­déseire c. rovat közli A Német Demokratikus Köztársaság ál­lamtípusa c. cikket. A Nemzetközi kérdések c. ro­vat összefoglalót ad a genfi négyhatalmi értekezletről. A propagandamunka tapaszta­lataiból c. rovat közli a követ­kező cikkeket: Csányi Lászlóné: A Budapesti Pártbizottság ülése a propagandamunka feladatairól; Gaál Albert: Javítsuk meg a DISZ- oktatás előkészítését; Gönyei An­­talné: Szervezzünk jó előadáso­kat pártunk történetéből c. cik­keket, valamint hozzászólásokat a pártoktatás irányításáról folyó vitához. Büszkék lehetnek a pélyi Vörös Szikra TSZ tagjai a fiatalokra A DISZ-fiatalokra mindig lehet számítani a legnehezebb helyzetben is. Hogy ez men­­nyire így van, azt bizonyítja a pélyi-akolháti Vörös Szikra TSZ fiataljainak példája is. Az elmúlt hetekben az áradó Tisza a pélyi határt is fenye­gette. Háromezer hold kuko­rica, cukorrépa, burgonya van ott az árterületen, s ott van a termelőszövetkezet ka­pásainak jó része is. Mindez víz alá kerül, ha nem tudják megfékezni az áradatot a nyá­ri gátakon. Nappal könnyebb volt a munka, azonban éjsza­ka nehezebb megfelelő embe­reket találni a gátra. Szőllősi Ágoston elvtárs, a tsz párt­titkára beszélgetett a dísze­sekkel a tsz földjét fenyegető veszélyről. A beszélgetés után 15 DISZ-fiatal vállalta, hogy nappal csépelnek, éjszaka pe­dig őrködnek. Attól kezdve minden éjjel kint voltak a gá­takon, mindenütt ott voltak, ahol veszély volt, s megaka­dályozták, hogy áttörjön a víz. Igen nagy részük van abban, hogy Pélyen egyetlen hold sem került víz alá. A Kiskörei Állami Gazdaság dolgozói, mikor hírül vették a pélyi fiatalok, hősies munká­ját, 11 futballmezt küldtek ajándékba. A kisköreiekhez hasonlóan az illetékeseknek is érdemes felfigyelni erre a DISZ-szervezetre, s segíteni, nevelni őket újabb eredmé­nyek elérésére. A Vörös Szikra TSZ tagjai pedig büszkék le­hetnek fiaikra. — A KÁLI MALOM dolgo­zói vállalták, hogy a malomba szállított búzát, amit a cséplés után behordanak, túlmunká­ban is ledarálják. Az első mű­szak, Brecsó Béla MSZT-bri­­gádja reggel 7 órakor kezd és 15 órakor fejezi be. Ez a bri­gád még 17 óra után is dolgo­zott, hogy a parasztok segítsé­gére lehessen. A brigád tagjai Brecsó Béla, Bomburucz Já­nos, Gál Elemér, Slay László és Tóth Márton. A malom többi dolgozói elhatározták, hogy a néphadsereg napjának tiszteletére, mindnyájan az MSZT-szervezetbe lépnek. 1953. szeptember 1, csütörtök Tanácsaink az ifjúság neveléséért Pártunk Központi Vezető­ségének az ifjúsági munká­ról szóló határozata megszab­ja többek között állami és gazdasági szerveink felada­tát is. E határozat szellemé­ben értékelte a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága azt, hogyan segítik taná­csaink a DISZ-szervezetek munkáját, politikai és gazda­sági téren egyaránt. Tanácsszerveink éveken­­ keresztül nem tekintet­ték fontos feladatnak az ifjúság segítését, nevelését, sőt, nem egy helyen elterjedt az a nézet, hogy az ifjúság ne­velése csak a DISZ feladata. Sok esetben még a legele­mibb segítséget sem adták meg a DISZ-nek, nem biz­tosítottak megfelelő helyisé­get a fiatalok számára. A Központi Vezetőség ha­tározata után tanácsszer­veink figyelme fokozottab­ban a fiatalok felé fordult. Funkcionáriusaink azóta gyakrabban látogatják meg a DISZ-szervezeteket, meg­hallgatják problémáikat, és az olyan, égető kérdéseket, mint a szervezet helyiségé­nek biztosítása, a megye több községében már meg­oldották. így például Heré­den és Tiszanánán a község központjában biztosítottak megfelelő helyiséget a DISZ részére és ezzel hozzájárul­tak a szervezeti élet meg­erősítéséhez, a taglétszám növeléséhez. A DISZ-szervezetek egy­­harmad részének azonban még mindig nincs helyisé­ge. Több községben sem tanácsüléseken, sem végre­hajtó bizottsági üléseken nem tárgyalták meg az ifjú­ság nevelésével, segítésével kapcsolatos feladatokat. Ezt a hibát igyekezett kijavítani a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor napirend­re tűzte annak megvitatá­sát, hogyan hajtják végre tanácsaink az ifjúsággal kap­csolatos határozatból reájuk vonatkozó feladatokat. Meg­­álla­pította a végrehajtó bi­zottság, ahhoz, hogy az ifjú­sági munka ne legyen kam­­pánygszerű, hanem a taná­csok mindennapi munkájá­nak szerves részévé váljon, arra van szükség, hogy ál­landóan napirenden tartsák, figyelemmel kísérjék az if­júság munkáját. A közeljövőben el kell ér­ni, hogy községeinkben a kultúrotthonok elsősorban a fiatalság otthonai legyenek, hogy ott megtalálják a ta­nulásnak és szórakozásnak a lehetőségét egyaránt. Igen sok segítséget jelent például az, ha a kultúrotthonokban kibővítik a szakköröket, s a fiatalság figyelmét egyre jobban a technika, az új ter­melési módszerek felé for­dítják. De a mindennapi életben is segíteni kell a fiatalokat. Tanácsaink nép­szerűsítsék az ifjúsági silózá­­si versenymozgalom élenjá­róit, jutalomra kell felter­jeszteni a legjobb eredményt elérőket. A fiatalságot mozgósítják a különböző sportrendez­vények. A Testnevelési és Sportbizottságok feladata, hogy a sport vezetésében biztosítsanak megfelelő he­lyet a DISZ részére. Sport­­rendezvényeket, ünnepsége­ket közösen a DISZ-szel szer­vezzenek. Hogy ez így tör­ténjen, arra is gondolni kell tanácsainknak. Sok segítséget adhatnak pedagógusaink a DISZ-fia­­talok neveléséhez. A taná­csok oktatási osztályai biz­tosítják, hogy a pedagógu­sok jelentős részének leg­fontosabb társadalmi mun­kája a DISZ propaganda­­munka legyen. Tanácstagjaink maguk is sokat tudnak tenni a hatá­rozat végrehajtásáért, ha választókerületeikbe össze­hívják a fiatalokat, foglal­koznak problémáikkal, segí­tenek nekik. A járási és községi taná­csok a megyei tanács vég­rehajtó bizottság határozatát soron kívül vitassák meg, és a hozott határozatokat hajt­sák végre. Tartsák állandóan napirenden az ifjúság támo­gatását, segítését. Dobi Antal megyei tanács Börtönre ítélték a háborúra spekuláló, rémhírterjesztő és népellenes volt zagyvaszántói plébánost Kalácska József hosszú időt töltött el Zagyvaszántón, mint plébános. Itt-tartózkodása évei­ben jól „bedolgozta magát a telkekbe“. Gondosan pásztor­­kodott, nehogy valamelyik „bá­­rányfeája“ elcsellengjen, s isten őrizz tiltott úton járjon. Ehhez a munkához nem volt elég a mindennapi mise, a prédikáció. Bár hangszórót is szerelt fel a templom falára, hogy többen hallják kinyilatkoztatásait — úgy gondolta, mégsem elég ennyi, nem jut el az „úrnak“ hangja mindenhová. A délutá­nokat és estéket családlátoga­tással töltötte. A volt egyház­tanács elnöke, a 32 holdas egy­kori kulákbíró szervezte be a családokat , kikhez érdemes eljárni a plébános úrnak. „Nem kell soká várni, nem tart ez az egész sokáig, az amik (értsd: amerikaiak) megmutatták Ko­reában mit tudnak, s közéig az idő, hogy mi is felszaba­dulunk“ — mondogatta bizal­masan a hiszékenyebb dolgozó parasztoknak, majd elárulta azt is, „nem érdemes a kom­munistákra hallgatni, termelő­szövetkezetet alakítani, mert majd ha újra helyreáll a „rend“, s csak szégyelnék ak­kor, hogy eltévelyedtek“. Csak bátran ki kell állni, a dolgozó parasztokat nem csukják le — hangoztatta. — Lám én har­minchétszer voltam már bíró­ság előtt, s még mindig meg­úsztam szárazon, mert az isten védi apostolait.“ Az apostol példát is mutatott a bátorságban. A szószékről ostorozta azokat, akik nem az Úr — vagy talán urak — útját járják. Egyik alkalommal pe­dig összeszólalkozásra is sor került, közte, s Veréb Lajosné között. Verébné ugyanis annyi­ra „eltévelygett",­­uram­bocsá' kommunista tanfolyamon vett részt. Amit ott hallott, elmon­dotta másoknak is. A zagyva­­szántóiak érezték, hogy az as­­szonynak igaza van, amit mond színtiszta igazság, s ezért gyak­ran el-eljárogattak a békegyű­léseire. „Szabadság, elvtársnő! — ezekkel a szavakkal üdvözölte, mikor találkozott. — No meg­­okosodott-e az iskolán? — Majd hozzátette: — Jobb lesz, ha nem járatja a száját Verébné, mert az ilyen piroskönyvesekre sor kerül majd.“ Majd karjával a vízlevezető árok felé mutatott, és azt mondta: „Oda egy fa­csemetét ültetek. Mialatt ma­guk az urak, megerősödik, s ha a változás beáll, maga lesz az első, akit odaakasztatok. Arra kérem majd az egek urát, hogy villám vágjon a fába, hogy egy darab se maradjon belőle.“ Az isten zagyvaszántói szolgája hű szolgálója volt a Horthy-hadseregnek is. Mint tábori lelkész, nem volt számá­ra idegen a gyilkosság és a ke­gyetlenség. A kommunisták nem ijedő­sek. Verébné tovább folytatta a felvilágosító munkát, s ez az eset csak tovább növelte te­kintélyét. A kulák nő, Misinszlky Má­tyás, a volt Kalot-vezető, és Ambrus Dezső harantgozó is, segített az esti ájtatosságok szervezésében. A hívek már unták a reakciós fenyegetőzést, az örökös pokol-ígérgetést. Kérvényt írtak az illetékesek­nek, hogy helyezzék el Kalács­kát, adjanak a falunak tisztes­séges papot, hiszen az erkölcsi élet terén sem viselkedett pap­hoz illően. Így történt, hogy Kalácska Ecsegre került, s új pap jött Szántóra. A kulákok máris mozgolódni kezdtek. Küldöttséget menesztettek Bá­lint György plébános elé, s ajánlották neki, „olyan legyen, mint elődje, akkor közöttük minden rendbe lesz". Az új pap nem értette, mit kívánnak tőle, de csakhamar rájött. Egyik szentbeszéde után — melyben a békéről beszélt —, döglött macskát, kutyát, s egyéb ocs­mányságot talált kútjában, más alkalommal pedig trágyát raktak a konyhájába. A kulákok sérelmesnek érez­ték, hogy Bálint békepap ar­ról beszélt, hogy a múltban a szegényeket egy köcsög aludt­tejért dolgoztatták a gazdagok.­ S idézte a bibliából azt a bi­zonyos tű fokát a tevével kap­csolatban. Az még csak hagy­­ján — gondolták —, hogy nem jutunk be a mennyországba, de így szószékről kiprédikálni bennünket — az már sok. Hát ezért fizetjük mi a párbért? Horváth Károly kulák társai nevében felkereste a plébánost, hogy vonja vissza a prédiká­ciót, melyben a köcsög tejről volt szó. Kérésük hiábavaló volt. Fel­keresték hát Ecsegen régi pap­jukat, Kalácskát, aki nem szű­kölködött a tanáccsal, hogy pap­társa ellen szítson. Az ő tanácsa nyomán került a szenny a békepap udvarára, konyhájá­ra, az ő sugallmazására festett fel a harangozó különböző trá­gár szavakat, ízléstelen rajzo­kat a plébániára, hogy üldöz­zék azt a papot, aki a nép fel­­emelkedése mellett prédikál. Sokáig szabadon garázdálko­dott a klerikális reakció e kár­tékony férge Zagyvaszántóm végül azonban államunk vé­delmére kelt a becsületes pap­nak és a hívőknek. Eljárást indított a károkozó, népellenes, háborúra spekuláló, rémh­írter­­jesztő és becsületsértő Kalács­ka és bűntársai ellen. Ezúttal kiállását nem úszta meg szá­razon. Bíróságunk bűntársával, Horváth Kulákkal és a „szent­szövetség“ másik két tagjával, Misinszki Mátyással és Ambrus Dezsővel együtt bö­tönbünte­­téssel sújtotta őket. Bódi János

Next