Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)
1955-09-01 / 70. szám
2 NÉPÚJSÁG A kommunisták marxista—leninista nevelése A kommunista és a munkáspártok, amelyeket egész tevékenységükben a legyőzhetetlen marxista—leninista elmélet vezérel, egyik igen fontos feladatuknak tekintik az ideológiai munkát, a kommunisták eszmei-politikai nevelését. A kommunista és a munkáspártok széles körben felhasználják a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalatait, s évről évre jobban szervezik meg a pártoktatást, a marxista—leninista elmélet propagandáját. A népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai most összegezik az elmúlt pártoktatási év eredményeit, s előkészítik az új, 1955—1956-os tanévet. Az elmúlt tanévben a Kínai Népköztársaságban és a többi népi demokratikus országban a pártszervezetek jelentősen megjavították a kommunisták marxista—leninista nevelésének irányítását, s nagyobb figyelmet fordítottak a pártoktatás eszmei tartalmára. Ezekben az országokban kiépült a tanulókörök, a szemináriumok, az iskolák és a tanfolyamok kiterjedt hálózata; növekedett az előadóirodák, a pártoktatási házak és a könyvtárak száma; azok számára, akik egyénileg tanulmányozzák a marxista—leninista elméletet, előadásokat tartanak, konzultációkat rendeznek; tömeges példányszámban adják ki az oktatáshoz szükséges segédkönyveket; javul a propagandista káderek kiválasztása és képzése. A pártszervezetek fokozzák a marxista—leninista klasszikusok műveinek, a központi bizottsági ülések, a kommunista és a munkáspártok konferenciái és kongresszusai határozatainak propagandáját. Javult a marxista—leninista politikai gazdaságtan tanulmányozása: sok országban a tavalyinál jóval szélesebb körben szervezték meg az SZKP történetének tanulmányozását. A mindennapos politikai képzésnek, a marxista—leninista elmélet propagandájának megvan az eredménye. A népi demokratikus országok kommunistái mind tevékenyebben, mind nagyobb kötelességtudattal működnek mint a tömegek igazi szervezői a szocialista építés minden területén. kíméletlenül harcolnak a burzsoá ideológia ellen, a marxista—leninista elmélet vulgarizálása és meghamisítása ellen. Nagy hiba volna azonban, ha beérnék az elért eredményekkel, s nem látnák a fogyatékosságokat, amelyek még ma is megvannak a párttagok és a tagjelöltek marxista—leninista nevelésének megszervezésében. Mint a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai vezető szerveinek határozatai megállapítják, a propaganda- és agitációs munka még mindig elmarad az élet által diktált égető feladatok, a szocialista társadalom építésének feladatai mögött. A szocialista építés nagy ügye megköveteli, hogy az összes kommunisták, de különösen a pártfunkcionáriusok rendszeresen munkálkodjanak eszmei-politikai színvonaluk emelésén, állandóan és kitartóan tanulmányozzák a marxista—leninista elméletet. De a valóságban korántsem ez a helyzet. Például, mint a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapította, az önkéntesség elvének helytelen értelmezése arra vezetett, hogy egyes pártszervezetekben a kommunisták nagy részét nem vonták be az állandó politikai oktatásba. Ugyanez volt a helyzet tavaly Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és más országok egyes pártszervezeteiben is. Világos hogy ezzel megszegik a szervezeti szabályzat egyik legfontosabb követelményét, amely előírja, hogy minden kommunista állandóan munkálkodjék öntudata fejlesztésén, igyekezzék elsajátítani a marxizmus—leninizmus tanításait. A múlt tanév során kitűnt, hogy számos pártszervezetben a pártoktatásnak súlyos fogyatékossága, hogy még alacsony a pártoktatási foglalkozások eszmei-elméleti színvonala. A propagandisták még nem mindig kapcsolják össze az elméleti tételeket a közvetlen gyakorlati feladatokkal, amelyeknek megoldásán a párt fáradozik, kevéssé tárják föl a marxista—leninista tanítás alkotó jellegét. A marxista—leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. A marxista—leninista elmélet propagandája akkor a leghatékonyabb és csak akkor eredményes, ha harcos, támadó jellegű, ha közvetlenül segíti a szocialista építés nagy feladatainak megvalósításáért, a régi, az elhaló ellen, az új, az élenjáró megszilárdításáért vívott harcot. A pártoktatás sikere nagyrészt attól függ, hogyan irányítják a pártszervezetek a kommunisták oktatását, hogyan ellenőrzik az iskolák, a tanulókörök, a szemináriumok és az egyénileg tanuló kommunisták munkáját. Egyes vezető pártfunkcionáriusok azonban édeskeveset törődnek a pártoktatás színvonalának emelésével, gyengén ellenőrzik a pártoktatás különböző láncszemeinek munkáját és gyakran csupán a statisztikai adatok összegyűjtésére szorítkoznak. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy sokan közülük különféle ,,objektív“ okokra, többek közt bokros teendőikre hivatkozva nem fordítanak kellő figyelmet saját eszmei-politikai képzésükre, és nem mutatnak példát az egyszerű kommunistáknak. Ennek következtében ők is elmaradnak, s rosszabbul teljesítik kötelességeiket. A kommunista és a munkáspártok vezető szervei helyesen teszik, hogy harcolnak a politikai oktatás elhanyagolása ellen. A kapitalista, a gyarmati és a függő országok kommunista és munkáspártjai munkájuk bonyolult körülményei és nagy nehézségeik ellenére jelentős erőfeszítéseket tesznek tagjaik politikai képzésének megszervezésére. Az Olasz Kommunista Párt például elérte, hogy több százezer tagja szívósan és kitartóan munkálkodik eszmeipolitikai színvonalának emelésén. Megszervezték a különféle tanulókörök és tanfolyamok kiterjedt hálózatát, amelynek az a célja, hogy a párt kádereit felvértezze a marxizmus—leninizmus alapjainak szükséges ismereteivel. Olaszországban csupán 1951- től 1954-ig több mint 257 000 hallgató végezte el a pártoktatás különféle tanfolyamait. Tavaly csupán az egyhónapos tanfolyamokon 1316 kommunista tanult, több százezer kommunista más oktatási formákban vett részt. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága által szervezett pártiskolákon, a megyei és az üzemi pártszervezetek iskoláiban jelenleg több száz vezető pártfunkcionárius részesül marxista—leninista képzésben. A megyei és az üzemi pártszervezetek a pártaktíva számára szemináriumokat rendeznek. A pártsejtekben szervezett nevelő jellegű vitaelőadásokon rengeteg kommunista vesz részt. Németország, Nagy-Britannia, Ausztria, Indonézia, Japán, Brazília, Argentína és más országok kommunista pártjai nagy eszmei-nevelő munkát végeznek tagjaik körében. Kanada Haladó Munkáspártja például a pártaktíva számára iskolahálózatot szervezett, a nagyvárosokban pedig megindította a dolgozók esti főiskoláit. A marxista— leninista elmélet aktív propagandája segít a kommunista és a munkáspártoknak abban a harcban, amelyet a munkásosztály egységéért, a dolgozóik életbevágó követeléseiért és demokratikus jogaiért, a nemzeti függetlenségért és a tartós békéért vívnak. Több kommunista és munkáspárt központi vezetősége nemrég tartott ülésén gondosan elemezte a pártoktatás megszervezésének eredményeit és fogyatékosságait, és kijelölte a kommunisták eszmeipolitikai nevelése megjavításának útjait. A vezető pártszervek abból indulnak ki, hogy a mai nemzetközi helyzetben, amikor a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a dolgozók létérdekeiért vívott harcban bonyolult feladatok hárulnak a pártokra, különösen nagy gondot kell fordítani a kommunisták eszmei felvértezésére. Valamennyi pártban nagy figyelmet fordítanak a propagandista káderek képzésére, a pártoktatás egyes formáiban részvevő párttagok helyes kiválasztására, az elméleti oktatás és a közvetlen gyakorlati tevékenység szorosabb összekapcsolására.A pártok központi bizottságai a konkrét feltételekből kiindulva dolgozzák ki a tanterveket és a tematikai terveket az új tanévre. A nérzsszervezetek, abból kiindulva, hogy a politikai oktatás legfontosabb formája a kommunistáik egyéni tanulása, mindent megtesznek, hogy a tanév folyamán állandóan megfelelő segítségben részesítsék az egyéni tanulókat. A marxizmus—leninizmus a kommunista és a munkáspártok erejének és életképességének kimeríthetetlen forrása, biztos iránytűjük, vezércsillaguk. A kommunista és munkáspártok a marxista—leninista elmélet segítségével eligazodnak a konkrét körülmények között, a konkrét helyzetben, és megtalálják a legbonyolultabb feladatok megoldásának helyes útjait. A marxista—leninista elmélet alkotó elmélet, amely szakadatlanul fejlődik és új tapasztalatokkal, új következtetésekkel és tételekkel gazdagodik. Az új tanév késedelem nélküli és szervezett előkészítése sokban hozzá fog járulni, hogy a kommunisták még jobban elsajátítsák a munkásosztály nagy, felszabadító ideológiáját, s hogy a kommunisták nagy tömegei még elmélyültebben tanulmányozzák Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas, életigenlő tanítását, amely a kommunista és a munkáspártokat felvértezi a társadalmi fejlődés és az osztályharc törvényeinek ismeretével, a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének legyőzhetetlenségébe vetett nagy hittel. (A Tartós békéért, népi demokráciáért! legújabb számának vezércikke.) Megjelent a Propagandista augusztusi száma A folyóirat első cikke: „A pártoktatási év előkészítésének sikeres befejezéséért”, a pártoktatási év előkészítésének tapasztalataival, feladataival foglalkozik. Sándi Ottó: A mezőgazdasági termelés fellendítésével a szocialista mezőgazdaság útján c. cikke a mezőgazdaságban előttünk álló legfőbb feladatokat tárja fel. A propagandista munkájához c. rovat közli Nemes Dezső: A jobboldali elhajlás a hazafiság kérdésében és a nacionalista jelenségek. Soczó József: A szövetkezeti demokrácia erősítése — a termelőszövetkezeti mozgalom további fellendítésének fontos eszköze és Daczó József: Szüntelenül harcoljunk a párt egységéért c. cikkeket. A népgazdaság időszerű kérdései rovatban jelenik meg Jakó Géza: Az egyenletes termelés jelentősége a gépiparban c. cikke. A válasz a propagandista kérdéseire c. rovat közli A Német Demokratikus Köztársaság államtípusa c. cikket. A Nemzetközi kérdések c. rovat összefoglalót ad a genfi négyhatalmi értekezletről. A propagandamunka tapasztalataiból c. rovat közli a következő cikkeket: Csányi Lászlóné: A Budapesti Pártbizottság ülése a propagandamunka feladatairól; Gaál Albert: Javítsuk meg a DISZ- oktatás előkészítését; Gönyei Antalné: Szervezzünk jó előadásokat pártunk történetéből c. cikkeket, valamint hozzászólásokat a pártoktatás irányításáról folyó vitához. Büszkék lehetnek a pélyi Vörös Szikra TSZ tagjai a fiatalokra A DISZ-fiatalokra mindig lehet számítani a legnehezebb helyzetben is. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a pélyi-akolháti Vörös Szikra TSZ fiataljainak példája is. Az elmúlt hetekben az áradó Tisza a pélyi határt is fenyegette. Háromezer hold kukorica, cukorrépa, burgonya van ott az árterületen, s ott van a termelőszövetkezet kapásainak jó része is. Mindez víz alá kerül, ha nem tudják megfékezni az áradatot a nyári gátakon. Nappal könnyebb volt a munka, azonban éjszaka nehezebb megfelelő embereket találni a gátra. Szőllősi Ágoston elvtárs, a tsz párttitkára beszélgetett a díszesekkel a tsz földjét fenyegető veszélyről. A beszélgetés után 15 DISZ-fiatal vállalta, hogy nappal csépelnek, éjszaka pedig őrködnek. Attól kezdve minden éjjel kint voltak a gátakon, mindenütt ott voltak, ahol veszély volt, s megakadályozták, hogy áttörjön a víz. Igen nagy részük van abban, hogy Pélyen egyetlen hold sem került víz alá. A Kiskörei Állami Gazdaság dolgozói, mikor hírül vették a pélyi fiatalok, hősies munkáját, 11 futballmezt küldtek ajándékba. A kisköreiekhez hasonlóan az illetékeseknek is érdemes felfigyelni erre a DISZ-szervezetre, s segíteni, nevelni őket újabb eredmények elérésére. A Vörös Szikra TSZ tagjai pedig büszkék lehetnek fiaikra. — A KÁLI MALOM dolgozói vállalták, hogy a malomba szállított búzát, amit a cséplés után behordanak, túlmunkában is ledarálják. Az első műszak, Brecsó Béla MSZT-brigádja reggel 7 órakor kezd és 15 órakor fejezi be. Ez a brigád még 17 óra után is dolgozott, hogy a parasztok segítségére lehessen. A brigád tagjai Brecsó Béla, Bomburucz János, Gál Elemér, Slay László és Tóth Márton. A malom többi dolgozói elhatározták, hogy a néphadsereg napjának tiszteletére, mindnyájan az MSZT-szervezetbe lépnek. 1953. szeptember 1, csütörtök Tanácsaink az ifjúság neveléséért Pártunk Központi Vezetőségének az ifjúsági munkáról szóló határozata megszabja többek között állami és gazdasági szerveink feladatát is. E határozat szellemében értékelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt, hogyan segítik tanácsaink a DISZ-szervezetek munkáját, politikai és gazdasági téren egyaránt. Tanácsszerveink éveken keresztül nem tekintették fontos feladatnak az ifjúság segítését, nevelését, sőt, nem egy helyen elterjedt az a nézet, hogy az ifjúság nevelése csak a DISZ feladata. Sok esetben még a legelemibb segítséget sem adták meg a DISZ-nek, nem biztosítottak megfelelő helyiséget a fiatalok számára. A Központi Vezetőség határozata után tanácsszerveink figyelme fokozottabban a fiatalok felé fordult. Funkcionáriusaink azóta gyakrabban látogatják meg a DISZ-szervezeteket, meghallgatják problémáikat, és az olyan, égető kérdéseket, mint a szervezet helyiségének biztosítása, a megye több községében már megoldották. így például Heréden és Tiszanánán a község központjában biztosítottak megfelelő helyiséget a DISZ részére és ezzel hozzájárultak a szervezeti élet megerősítéséhez, a taglétszám növeléséhez. A DISZ-szervezetek egyharmad részének azonban még mindig nincs helyisége. Több községben sem tanácsüléseken, sem végrehajtó bizottsági üléseken nem tárgyalták meg az ifjúság nevelésével, segítésével kapcsolatos feladatokat. Ezt a hibát igyekezett kijavítani a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor napirendre tűzte annak megvitatását, hogyan hajtják végre tanácsaink az ifjúsággal kapcsolatos határozatból reájuk vonatkozó feladatokat. Megállapította a végrehajtó bizottság, ahhoz, hogy az ifjúsági munka ne legyen kampánygszerű, hanem a tanácsok mindennapi munkájának szerves részévé váljon, arra van szükség, hogy állandóan napirenden tartsák, figyelemmel kísérjék az ifjúság munkáját. A közeljövőben el kell érni, hogy községeinkben a kultúrotthonok elsősorban a fiatalság otthonai legyenek, hogy ott megtalálják a tanulásnak és szórakozásnak a lehetőségét egyaránt. Igen sok segítséget jelent például az, ha a kultúrotthonokban kibővítik a szakköröket, s a fiatalság figyelmét egyre jobban a technika, az új termelési módszerek felé fordítják. De a mindennapi életben is segíteni kell a fiatalokat. Tanácsaink népszerűsítsék az ifjúsági silózási versenymozgalom élenjáróit, jutalomra kell felterjeszteni a legjobb eredményt elérőket. A fiatalságot mozgósítják a különböző sportrendezvények. A Testnevelési és Sportbizottságok feladata, hogy a sport vezetésében biztosítsanak megfelelő helyet a DISZ részére. Sportrendezvényeket, ünnepségeket közösen a DISZ-szel szervezzenek. Hogy ez így történjen, arra is gondolni kell tanácsainknak. Sok segítséget adhatnak pedagógusaink a DISZ-fiatalok neveléséhez. A tanácsok oktatási osztályai biztosítják, hogy a pedagógusok jelentős részének legfontosabb társadalmi munkája a DISZ propagandamunka legyen. Tanácstagjaink maguk is sokat tudnak tenni a határozat végrehajtásáért, ha választókerületeikbe összehívják a fiatalokat, foglalkoznak problémáikkal, segítenek nekik. A járási és községi tanácsok a megyei tanács végrehajtó bizottság határozatát soron kívül vitassák meg, és a hozott határozatokat hajtsák végre. Tartsák állandóan napirenden az ifjúság támogatását, segítését. Dobi Antal megyei tanács Börtönre ítélték a háborúra spekuláló, rémhírterjesztő és népellenes volt zagyvaszántói plébánost Kalácska József hosszú időt töltött el Zagyvaszántón, mint plébános. Itt-tartózkodása éveiben jól „bedolgozta magát a telkekbe“. Gondosan pásztorkodott, nehogy valamelyik „bárányfeája“ elcsellengjen, s isten őrizz tiltott úton járjon. Ehhez a munkához nem volt elég a mindennapi mise, a prédikáció. Bár hangszórót is szerelt fel a templom falára, hogy többen hallják kinyilatkoztatásait — úgy gondolta, mégsem elég ennyi, nem jut el az „úrnak“ hangja mindenhová. A délutánokat és estéket családlátogatással töltötte. A volt egyháztanács elnöke, a 32 holdas egykori kulákbíró szervezte be a családokat , kikhez érdemes eljárni a plébános úrnak. „Nem kell soká várni, nem tart ez az egész sokáig, az amik (értsd: amerikaiak) megmutatták Koreában mit tudnak, s közéig az idő, hogy mi is felszabadulunk“ — mondogatta bizalmasan a hiszékenyebb dolgozó parasztoknak, majd elárulta azt is, „nem érdemes a kommunistákra hallgatni, termelőszövetkezetet alakítani, mert majd ha újra helyreáll a „rend“, s csak szégyelnék akkor, hogy eltévelyedtek“. Csak bátran ki kell állni, a dolgozó parasztokat nem csukják le — hangoztatta. — Lám én harminchétszer voltam már bíróság előtt, s még mindig megúsztam szárazon, mert az isten védi apostolait.“ Az apostol példát is mutatott a bátorságban. A szószékről ostorozta azokat, akik nem az Úr — vagy talán urak — útját járják. Egyik alkalommal pedig összeszólalkozásra is sor került, közte, s Veréb Lajosné között. Verébné ugyanis annyira „eltévelygett",urambocsá' kommunista tanfolyamon vett részt. Amit ott hallott, elmondotta másoknak is. A zagyvaszántóiak érezték, hogy az asszonynak igaza van, amit mond színtiszta igazság, s ezért gyakran el-eljárogattak a békegyűléseire. „Szabadság, elvtársnő! — ezekkel a szavakkal üdvözölte, mikor találkozott. — No megokosodott-e az iskolán? — Majd hozzátette: — Jobb lesz, ha nem járatja a száját Verébné, mert az ilyen piroskönyvesekre sor kerül majd.“ Majd karjával a vízlevezető árok felé mutatott, és azt mondta: „Oda egy facsemetét ültetek. Mialatt maguk az urak, megerősödik, s ha a változás beáll, maga lesz az első, akit odaakasztatok. Arra kérem majd az egek urát, hogy villám vágjon a fába, hogy egy darab se maradjon belőle.“ Az isten zagyvaszántói szolgája hű szolgálója volt a Horthy-hadseregnek is. Mint tábori lelkész, nem volt számára idegen a gyilkosság és a kegyetlenség. A kommunisták nem ijedősek. Verébné tovább folytatta a felvilágosító munkát, s ez az eset csak tovább növelte tekintélyét. A kulák nő, Misinszlky Mátyás, a volt Kalot-vezető, és Ambrus Dezső harantgozó is, segített az esti ájtatosságok szervezésében. A hívek már unták a reakciós fenyegetőzést, az örökös pokol-ígérgetést. Kérvényt írtak az illetékeseknek, hogy helyezzék el Kalácskát, adjanak a falunak tisztességes papot, hiszen az erkölcsi élet terén sem viselkedett paphoz illően. Így történt, hogy Kalácska Ecsegre került, s új pap jött Szántóra. A kulákok máris mozgolódni kezdtek. Küldöttséget menesztettek Bálint György plébános elé, s ajánlották neki, „olyan legyen, mint elődje, akkor közöttük minden rendbe lesz". Az új pap nem értette, mit kívánnak tőle, de csakhamar rájött. Egyik szentbeszéde után — melyben a békéről beszélt —, döglött macskát, kutyát, s egyéb ocsmányságot talált kútjában, más alkalommal pedig trágyát raktak a konyhájába. A kulákok sérelmesnek érezték, hogy Bálint békepap arról beszélt, hogy a múltban a szegényeket egy köcsög aludttejért dolgoztatták a gazdagok. S idézte a bibliából azt a bizonyos tű fokát a tevével kapcsolatban. Az még csak hagyján — gondolták —, hogy nem jutunk be a mennyországba, de így szószékről kiprédikálni bennünket — az már sok. Hát ezért fizetjük mi a párbért? Horváth Károly kulák társai nevében felkereste a plébánost, hogy vonja vissza a prédikációt, melyben a köcsög tejről volt szó. Kérésük hiábavaló volt. Felkeresték hát Ecsegen régi papjukat, Kalácskát, aki nem szűkölködött a tanáccsal, hogy paptársa ellen szítson. Az ő tanácsa nyomán került a szenny a békepap udvarára, konyhájára, az ő sugallmazására festett fel a harangozó különböző trágár szavakat, ízléstelen rajzokat a plébániára, hogy üldözzék azt a papot, aki a nép felemelkedése mellett prédikál. Sokáig szabadon garázdálkodott a klerikális reakció e kártékony férge Zagyvaszántóm végül azonban államunk védelmére kelt a becsületes papnak és a hívőknek. Eljárást indított a károkozó, népellenes, háborúra spekuláló, rémhírterjesztő és becsületsértő Kalácska és bűntársai ellen. Ezúttal kiállását nem úszta meg szárazon. Bíróságunk bűntársával, Horváth Kulákkal és a „szentszövetség“ másik két tagjával, Misinszki Mátyással és Ambrus Dezsővel együtt bötönbüntetéssel sújtotta őket. Bódi János