Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-31 / 102. szám

4 LAJOS BÉLA már három esztendeje betegeskedett. Fia­talember létére asztma kínoz­ta, lefogyott, köhögött, s ha rájött a roham, úgy érezte, el­fogy a levegő körülötte. Pedig egy kőművesnek legalább an­­­nyi szüksége van a levegőre, mint bárki emberfiának, — a magasban ívelő, keskeny palló nem éppen megfelelő hely a fulladozásra... Lajos Béla ugyanis az Ikré­­nyi Állami Gazdaság kőműve­se, s mint mondottuk, három éve kínozza ez az idegennevű betegség. Az asztma. orvosság, kezelés édeskeveset használt. Már pedig, ha így megy to­vább, végérvényesen búcsút mondhat mesterségének, s még az ifjúságnak is, mert hiszen micsoda ifjúság az, ha az em­bert ilyen öreges betegség csi­­gázza? Bizony elkeseredik az em­ber és rossz kedvében nagyon kintatlannak látja az életét. Az sem vidította már fel Lajos Bélát, amikor kezébe nyomtak egy beutalót a kékesi szanató­­umba. LASSAN, KOMÓTOSAN ka­paszkodott felfelé a vajszínű autóbusz a mátrai úton. Két­oldalt kopasz fák, puszta cser­jék sokasága, a jobbpart mé­lyen lesüllyed az út szintje alá, hogy párszáz méter után hirte­len felemelkedjék, s a magas­ból vessen dölyfös tekintetet az oldalent szaladó alkalmatos­ságra. Lajos Béla egykedvűen né­zett kifelé. A tar fák között itt-ott fenyők olajos zöldje sö­tétlett, néhol egy-egy tenyér­nyi fehér folt virított ki a szürkeségből. Ahogy az autó­busz felfelé haladt, egyre gya­koribbá váltak a sötétzöld lombok, egyre összefüggőbbé a fehér hótakaró. Mikor az autó­busz lassan, lágyan megállt egy vaskerítés előtt, már ez a két szín uralta az egész vidéket. „Kékestető, végállomás!“ Hideg, tiszta levegő csapott az utasok arcába. > HA LAJOS BÉLA és útitár­sai tizenegynéhány évvel eze­lőtt toppantak volna ide, aligha kerülnek­ belül a vaskerítésen. Az orvosi beutalót akkoriban a degeszre tömött pénztárca pótolta. Egy Csonka nevű vál­lalkozó, a gépgyáros testvér­­öccse építette a kékesi „gyógy­szállót“ a 30-as években, be­bizonyítván, hogy a kapitaliz­mus csakugyan a korlátlan le­hetőségek birodalma, még a levegőből is lehet pénzt csinál­ni,­­ csak egy kis alaptőke kell hozzá. Az üzlet sikerült, a levegő jövedelmező porté­kának mutatkozott: a Mátra legmagasabb pontján épített „gyógyszálló“ rövidesen az arisztokrácia kedvenc szórako­zóhelye lett. Időnként csendőr­kordon jelezte, hogy a szálló­nak olyan előkelő vendégei vannak, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága, aki itt gyógyítgatta egy-két kártyapartival a nemzetvesz­tés fáradalmaitól megrongált idegeit.. A FELSZABADULÁS után, 1949-ben újjáépítették a kéke­si üdülőt és szélesre tárták a kapukat. Az arisztokraták he­lyén kipirult szövőlányok, szi­kár, bajszos parasztbácsikák, szétcserzett arcú vasutasok te­­kintgettek lefelé az emeleti er­kélyekről. Később aztán az Egészségügyi Minisztériumnak eszébe jutott, hogy üdülő sok van, de Kékes csak egy. Nem is mindenkinek egészséges ez az átható hegyi levegő,­­ de strúmásoknak, asztmásoknak megfizethetetlen. Ennélfogva átalakították szanatóriummá és felszerelték a legkorszerűbb gyógyászati eszközökkel, hogy a leginkább rászorulók kerül­jenek ide, de azok aztán min­den lehető segítséget megkap­janak a gyógyuláshoz. Kereken öt éve ennek, 1951 január 1-én nyílt meg a kéke­si szanatórium. TISZTA, csillogó folyosók kanyarognak a két épület­­szárnyban. Halványsárga falai egészen más hangulatot kelte­nek, mint a kórházak nyo­masztó, rideg fehérsége. Az ablakokban cserepes virágok : páfrány­, fikusz, muskátli, cik­lámen ... Ha találomra benyit az em­ber valamelyik „kórterembe“, újabb meglepetés vár rá. Kis előszobában találja magát, amelyből két ajtó nyílik — egy a szép, csempés fürdőszo­bába, egy meg a kis, két-há­­rom, legföljebb ötágyas beteg­szobába. Asztal, székek, szek­rény, s minden szobából er­kély nyílik. Az egész inkább garzonlakásra hasonlít, mint kórteremre. Másféle ajtók is nyílnak a folyosóról. Az egyik fölött fe­hér zománctábla: „Fogászat“. Ha már itt „tétlenkedik“ az ember, legalább megcsináltat­ja a rossz fogait. A röntgen­szobában, a központi labora­tóriumban, a krochológián, mindenütt a legmodernebb gépek, amelyek csak léteznek Még az avatatlan szem is el­gyönyörködik a hatalmas, bonyolult készülékekben Háromszáz beteg fér el a szanatóriumban, s erről a há­romszáz betegről 16 orvos, s az asszisztensek, ápolónők, szakácsok, takarítónők meg­számlálhatatlan serege gon­doskodik. Valóságos kis város ez a szanatórium. Még iskolája is van. Meg asztalos- és szerelő­­műhelye, szövetkezeti boltja, könyvtára és a jó ég tudja még mire. És ez a számtalan intézmény és a benne dolgo­zók mind-mind ezért a há­romszáz emberért vannak itt A háromszáz emberért, aki­nek arca, neve egyre változik, mert hiszen pár hét után át­adják helyüket a következők­nek, de annyiból mégis egy­formák, hogy szeretnék jól érezni magukat és szeretné­nek egészségesen visszatérni otthonukba.. A GYÓGYULÁSHOZ a súlygyarapodás is hozzátar­tozik, ahhoz pedig nem elég a jó kékesi levegő. De szeren­csére kosztban sincs hiba. A legmagasabb kórházi normát adják Kékesen. Csende Gyula élelmezésvezető és fehérköpe­nyes s­erege gondoskodik ar­ról, hogy a felhasznált nyers­anyagok ízletes, tápláló éte­lek formájában kerüljenek az asztalokra. Akinek pedig nem elég a porciója, repetát is kaphat. Minthogy pedig „nemcsak kenyérrel él az ember”, vagy­is hogy a gyógyuláshoz a jó szórakozás is hozzátartozik, igyekeznek gondoskodni a be­tegek időtöltéséről. Olvasóte­rem és játékterem várja őket, hetenkint kétszer filmvetítés, s hogy a magasabb kultúr­­igények is kielégítésre talál­janak, időnkint ellátogatnak Kékesre az Operaház művé­szei, akikkel szocialista mun­kaszerződést kötött az intézet Szavalóest (mostanában járt fenn Ascher Oszkár), anké­tok, zeneestek, zenés irodalmi fejtörők, sakkversenyek töl­tik ki a betegek idejét. Ko­vács Tibor művészeti tanács­adó valóságos hadi tervet dol­gozott ki, pavlovi elméleté­ből kiindulva, amelynek lé­nyege egyszerű nyelven an­­­nyi, hogy „akkor gyógyul az ember, ha jól érzi magát“. LAJOS BÉLÁVAL odafent találkoztam. Egy hete volt ott, de már egy kiló húsz de­kát hízott és úgy érezte, hogy kínzó köhögése is alábbhagy. Hangulata erősen megjavult és újból remélni merte, hogy egészséges fiatalember válik meg belőle. Hiába, a kékesi levegő ara­­­nyat ér. Még akkor is, ha ez az „arany“ nem kerül bank­jegyek formájában egy élel­mes vállalkozó zsebébe... Azért nem vész el nyomtala­nul. Visszatérül majd Lajos Béla egészségében, örömében, meg azokban a házak­ban, magtárakban, amelyeket La­jos Béla épít még Ikrényben... G­ács András 4 gyógyulás­i városa66 Ismered-e megyédet? Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése a következő: 1. tíroay Samm­- Színjátszó Stud­io.­­• Alkar. 3. t­asko. 4. Akiknek tapsolni fo­gunk. 5. Selypi Medence. 6. Soos György. 7. Avadi Állami Gazdaság. 8. Dr. Balogh László. a. Árnyék­­szala. 10. Levelezőül* írják. U. Ol­lói Mihály, 17. iNánori Margit. 13. Tiszanánai Vörös csillag. ös­­­szeolvasva:­­Balassi Barnít. A verseny állása a második for­duló után: 1. Koncz Béla, Gyön­gyös 33 pont. 2. Kecskés Mihály, eger 32 pont. 3—4. Bagó Áron, Be­senyőtelek és Szikora Éva, Hat­van 23.5 p. 5. Cseh Zoltán, Eger 28.5 p. 6. Karácsony József, Hat­van 28 p. 7. Srapos Mária, Hatvan 27.5 p. 8. Micsonai Dezső, Luvas 14 p. ». Boross Mária, Gyöngyös 13.5 p. 10. Petrán Katalin és Valé­ria, Eger 12.5 p. 11. Nagy Katalin és Hegedűs Judit, Hatvan 10.5 p. Csen Zoltánéknak és Nagy Kata­­linéknak üzenjük: elég, ha a megfejtést egy példányban és egy név alatt külditek be. Rejtvényversenyünk harmadik fordulója: 1. Község a hevesi járásban, itt van a gazdag Petőfi Tsz. 2. szűcsi fafaragó mester, nép­művész. 3. A Kompolti Kísérleti Intézet igazgatója, kiváló tudós. 4. Bródy Sándor színműve. 5. Gyakori szőlőfajta Eger vi­­dékén. Iíz itt van az élmunkások üdv­­ öz?’Község a füzesabonyi járás­ban, három új tsz alakult it az idén. 8. Ebből a darabból tartotta ed­dig legtöbb előadását az Egri Gár­donyi Géza Színház. S. Új magyar film. 10. Kiváló egri történettudós. 11. Hegy az Eged és a Várhegy között. 12. Község, amely az idén ka­pott kultúrotthont. 13. Gyöngyösi orvos. Fényképét nemrég közöltük. 14. Egri sztahanovista vaseszter­gályos. 15. Megyénk legelterjedtebb ka­lászos növénye. 16. A Gyöngyösi Szabadság Film­színház új műsora. Ha a megfejtés első betűi összeolvassátok, megtudjátok, mit kíván nektek a Népújság. Megfejtési határidő: január 5 délig. Szerkesztői üzenetek :­­ özv. Józsa Jánosné, Ecséd. Panaszára az illetékes helyrel azt a választ kaptuk, hogy az elv­társnő is részesülhet kölcsönben akkor, ha az építési összköltség 25 százalékával rendelkezik kész­pénzben, vagy anyagban. Amen­­­nyiben eleget tud tenni ezen fel­tételeknek, úgy a kérelmi nyom­tatványt beszerezheti az Országos Takarékpénztár hatvani fiókjánál. Svercsek Imréné: Maklártálya. Sorait megkaptuk. Sajnos, la­punk terjedelme egyelőre nem engedi meg, hogy történelmi­­ re­­gényfolytatásokat és rejtvényeket is közöljünk. NÉPÚJSÁG Több cserekenyér fogy üzleteinkben Sütőiparunk egy kilogramm lisztért 60 fillér sütési díj el­lenében 1 kiló 30 deka kenyé­­­­ret ad. Dolgozó parasztjaink élnek ezzel a lehetőséggel, különösen Gyöngyösön nagy a keletje a cserekenyérnek. December első húsz napjában itt az 5. számú üzemben 27 mázsa 70 kilogramm, a 12. üzemben 136 kilogramm, a 17. üzemben 240 kiló kenye­ret adtak ki cserelisztért. Több házi kenyeret is sütöt­tek ebben az időben, a gyön­gyösi sütőipari üzemekben például 18 mázsát. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy becsületes dolgozó paraszt­jaink nem vásárolják fel az ellátatlanok elől a kenyeret, hanem saját fejadagjukat sü­tik meg otthon, vagy cserélik be. A SZÍNHÁZ MŰSORA: December 31-én, este 7 órakor: János vitéz. Fél 11-kor: Idegen gyermek. (16 éven felülieknek). Január 1-én, délután 3-kor János vitéz. Este 7-kor: János vitéz. Január 2-án nincs előadás. Január 3-án, este 7 órakor: János vitéz. Ifjfajnali öt óra. A reggel most fogamzik­­ az idő méhében: a tél messzire kiter­jeszti éjjeli palástját. Sötét van. Az utcai lámpák álmosan pislognak az égre, hajnaltól dermedt fényük remegve hull a járdára. Ko­rán kelő, álmosszemű, de kipirult arcú embe­rek kopognak az utcán, feltűrt gallérjuk mö­gül libegő párát lehelnek a friss levegőben. A piacozók két kosárral, riadt szemű tyúkokkal, kacsákkal, fanyar illatú zöldséggel, szaporán lépegetve igyekeznek a piac felé. Az újság­árus kezében kis fazékban ég a szén, már meg­telepedett a standján, az újságjait rendezgeti. Zólyom János lakatos felriad, s egy szál gyufa fényénél felsóhajtva nyugszik meg: még egy egész órát aludhat. A fűtőházban gőz alatt a mozdony, az autóbusz megállónál utolsókat szippantanak a cigarettából az utasok. Két pincér áll a megálló lámpáinak fé­nyében. Kialvatlan szemmel, gyűrött arccal, undorral, de gépies megszokásból szívják a cigarettát. Egész éjjel dolgoztak, hajlongtak, vitték az italt, a feketét, a dupla szódát, s most remegő inakkal, de kiszáradt torokkal egy kis italra vágynak. Nem sokra, csak annyira, amennyi lemossa torkukból a lerakodott do­hány füstjét, amennyi egy kis frissességet önt izmaikba, — csak annyit, hogy a hajnali ká­bulattól úgy érezzék: egész éjjel iszogattak, csendesen, szerényen, de megelégedetten. Szaladnak a percek, mintha a „ma“ juhá­sza pattogó ostorral hajtaná őket friss sietés­re. Az autóbusz, döcögősen, bóbiskoló utasokat cipel be gyomrában, ki tudja, hol jár már... Az újságok szépen rendberakva kínáltatják magukat a szaporodó járó­kelőknek... A fél­decitől megmelegedett gyomorrán hazafelé tart a két pincér és Zólyom János nagy hará­­kolás közben kibújik az ágyból. Nyújtózkodik egy keserveset, rágyújt az első cigarettára. Kinéz a lassan lila köntösbe bújó világra, s halkan megjegyzi: „na, még eső lesz a vé­gén ... decemberben“. Ünnep után, a csendes hétfő hajnal­án ilyen egyszerűen és minden líra nélkül bim­bózik ki újra a hétköznapi élet. A­z elmúlt ünnepek előtt papák és ma­m­­­­mák, nagypapák és nagymamák na­pokon át azon törték a fejüket, hogy mivel örvendeztessék meg a családhoz tartozó gyerekeket. Nekem nincs gyerekem, mégis rájöttem egy dologra, hogy minek tud a gyerek ret­tenetesen örülni. Úgy történt a dolog, hogy valamelyik nap reggelre szép sima jégtükör borította a házunk melletti meredek utat. Délelőtt vi­dáman csúszkáló gyerekek hada lepte el a jeget, hangos volt a környék egetverő öröm­­rivalgásuktól. Álltam az út szélén és bevallom, hogy nagyon megirigyeltem őket és elkapott a vágy, hogy egy kicsit én is csúszkálhassak a finom jégen. A vágyat tett követte és egy perc múlva már én is repültem a jégen. A gyerekek udvariasan utat engedtek és kri­tikus szemmel figyelték, hogyan állja meg a helyét az ő szakmájukban egy ilyen kon­tár. Igyekeztem kitenni magamért, hatal­mas nekifutással a jégnek iramodtam és... Hát igen! Amilyen hosszú vagyok, olyan szélességben feltöröltem a jegét. A gyerekek néhány másodpercig meredten nézték a nem éppen épületes látványt, majd olyan neve­tésben törtek ki, amilyet tíz Csin-Bum cir­kusszal sem lehetne elérni. Folyt a könny a szemükből a nevetés­től, én meg a jégen ülve bambán bámultam ezt a visító kis ördöghadat, majd szégyen­letesen eloldalogtam a tett szomorú színhe­lyéről. És amint mentem, mendegéltem, rájöt­tem a nagy ötletre. Ha valaha gyerekem lesz, ilyenkor karácsony táján kiviszem sé­tálni az utcára és ötször-hatszor hasra esek (gy. • - ó) neki tí. F. I#66. dwsMBbar 31. «nabst Vendéglátó, párunk is felkészült a Szilveszterre. A Park­szálló Grilljében kellemes szórakozás várja a vendégeket. *»* HIKE 14 NAFTÁK Január 1. Tíz évvel ezelőtt, ezen a napon vették állami kezelésbe Magyar­­országon a szénbányákat. 133 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor. Január 2. 75 évvel ezelőtt halt meg Louis Auguste Blanqui francia forra­dalmár. Január 3. Nyolcvan éve született Wilhelm Pieck, az NDK elnöke. — AZ EGRI FAIPARI Vál­lalat december 28-án déli 12 órakor évi tervét részleteiben is befejezte. Forintértékben 111,1 százalékra teljesítette tervét. — A KÖZSÉGPOLITIKAI terv keretében Hevesen 20 ezer forintos költséggel modern busz várótermet épí­tettek. A büfével, jegypénz­tárral ellátott és neonfénnyel kivilágított várótermet már az utazóközönség szolgálatára bocsátották.­­ A BOLDOGI általános iskolában megtartották a Bartók Béla énekversenyt, s ezzel együtt a Kodály kotta­­olvasási versenyt. A ver­senyzők elbírálásánál beszá­mított az is, hogy hány helyi népdalt gyűjtöttek. A jól si­került versenyen 69 tanuló vett részt. Az énekverseny győztesei: Bugyi József, Morvai István, Peigelbeck Erzsébet és Búzás Mária, a kottaolvasási versenyt Ma­­kádi Zoltán, Kepes István, őszi Mária és Medveczki Viktória nyerte. — Atkár község dolgozói a hatodik békekölcsön készpénz­­fizetési összegét teljesen be­fizették. — ÖT KILOMÉTER hos­­­szúságú járdát raktak ki ce­mentlapokkal Hevesen ebben az évben. A községpolitikai terv erre a célra közel 16 ezer forintot irányzott elő, míg a lakosság közel 10 ezer forint értékű társadalmi mun­kával járult hozzá. A jövő évi terv szerint 1956-ban is öt ki­lométer hosszú járdát építe­nek majd a községben.­­ A HORTI Petőfi terme­lőszövetkezetben megtartot­ták az évvégi zárszámadást. A jó munka a jövedelemben is megmutatkozott: az idén 44.41 forint volt egy munka­egység értéke a tavalyi 28.62 forint helyett. Gligel János, a tsz juhtenyésztője 568 mun­kaegysége után csaknem 19 mázsa kenyérgabonát, több mint 11 mázsa burgonyát, két mázsa cukrot kapott és egyéb terményeket, évi jöve­delme pénzre átszámítva 25 ezer 244 forint volt. A tsz eredményes munkája láttán már a zárszámadás napján hét dolgozó paraszt kérte fel­vételét. s — A HEVESI KÖZSÉGI tanács a főér környéki lakos­ság jobb vízellátása érdeké­ben 15 ezer forintos költség­­­gel a főtéren egy mélyfúrású­­ kútból átvezető törpeVízmű­­vet létesített. Tervbe vették, hogy a vízmű segítségév­el csöveken a környék több he­­lyére is elvezetik majd árvi­zet. A Gárdonyi Géza Színház új egri bemutatója Szilveszter éjjel fél 11-kor mutatja be a Gárdonyi Géza Színház elsőízben Egerben „Az Idegen gyermek“-et. Vi­déken már sokat játszották, szám szerint tizenháromszor, még­pedig olyan sikerrel, hogy Kömlőn, Tarnaleleszen, Pétervásárán, Maklártályán egymásután két előadást kel­lett tartaniuk a hatalmas ér­deklődésre való tekintettel. Budapesten jól ismerik már ezt a színdarabot, a Pesti Színházban annak idején há­­romszázszor ment, az elmúlt színházi évadban a Blaha Lujza Színház megszakítás nélkül játszotta. A Gárdonyi Géza Színház előadásában szerepel Károlyi István, aki a Blaha Lujza Színházban mindvégig ját­szott ebben a színdarabban. Dobi Írisz és Mihályi Vilcsi, akik a Kecskeméti Katona József Színházban már ját­szott szerepükben lépnek az egri közönség elé. A színdarabot Laczkó Tóth Péter, a Szovjetunióban vég­zett fiatal rendező rendezte. A nagy­gombosi állami gazdaság DISZ szervezete szilveszterre készül A nagygombosi fiatalok há­rom egyfelvonásos színdara­bot tanulnak, hogy Szilvesz­terkor ezzel szórakoztassák a gazdaság dolgozóit. A színda­rabokat a 66 éves Molnár Ist­ván bácsi tanítja. A fiatalok szorgalmasan próbálják a há­rom egyfelvonásost: a „To­ronyugrást“ és Móricz Zsig­­mond két színdarabját. Az MNDSZ kultúrgárdája is szín­darabot tanul a nagygombosi állami gazdaságban, Moliere Dandin György című három­­felvonásos művét. Az MNDSZ színjátszóit ugyancsak Mol­nár István irányítja. A MOZIK MŰSORA : Egri Vörös Csillag Filmszínház: December 31-től január 4-ig: Egy pikoló világos (magyar). Január 1-én, délelőtt matiné: Állami Áruház (magyar). Egri Bródy Sándor Mozi: Január 1: Tavasz a jégen (osztrák). Január 3: Úi partok felé. Gyöngyösi Puskin Filmszínház: December 31-től január 4-ig: Volt egyszer egy király (cseh). Január 1-én, délelőtt matiné: Aranykulcsocska (szovjet). Gyöngyösi Szabadság Filmszínház: December 31-től január 4-ig: Tiltott szerelem (francia). Január 1-én, délelőtt matiné: Kellemetlenkedők (francia). Hatvani Vörös Csillag Filmszínház: December 31-től január 4-ig: Darídin György (magyar). Január 1-én, délelőtt matiné: Senki nem tud semmit (cseh). Füzesabony: December 31-től január 3: Papa, mama, ő meg én (francia).

Next