Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

2 I SliPülSáö Az Új Kína hírügynökség hivatalos közleménye a Tibetben lefolyt reakciós lázadásról PEKING (Új Kína): Az Új Kína Hírügynökség március 28-án hivatalos­­ közleményt adott ki a Tibetben lefolyt re­akciós lázadásról. A tibeti nép akaratát semmi­be véve és a hazát elárulva, a tibeti helyi kormányzat és a felsőbb rétegekből összetevődő reakciós klikk, az imperializ­mussal összejátszva, lázadó banditákat toborzott és már­cius 19-én éjszaka fegyveres támadást intézett a népi felsza­badító hadsereg lhászai helyőr­sége ellen — mutat rá beveze­tőül a közlemény. A lázadás leverésére vonat­kozó parancsnak eleget té­ve, a népi felszabadító had­sereg Tib­etben állomásozó egységei március 22-én tel­­­­jesen megsemmisítették Lhászában a lázadó ban­ditákat. A népi felszabadító hadsereg egységei a lakosság minden ré­tegéhez tartozó — mind egyhá­zi, mind pedig világi-hazafias elemek támogatásával most tisztogató hadműveleteket folytatnak Tibet egyes terüle­tein a lázadó banditák ellen. A tibeti helyi kormányzat és a felsőbb rétegekből összetevő­dő reakciós klikk fegyveres lá­zadása március 10-én kezdő­dött Lhászában. Úgy volt, hogy­­ ezen a napon a dalai láma részt v­esz egy színielőadáson a népi felszabadító hadsereg tibeti parancsnokságának kultúrter­mében. A lázadó klikk azon­ban olyan rémhíreket terjesz­tett, hogy a katonai parancs­nokság le fogja tartóztatni a dalai lámát ,és e rémhírek fel­­használásával fegyveres zen­dülést robbantott ki. A lázadók ezután fogságba vetették a dalai lámát és reakciós jelszavakat adtak ki, meggyilkolták a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának egyik tiszt­viselőjét, megsebesítették a tibeti katonai térség he­lyettes parancsnokát és má­sokat. A fegyveres lázadók körülzár­ták a népi felszabadító hadse­reg tibeti katonai főparancs­nokságának épületét és a köz­ponti népi kormány lhászai hi­vatalait. A március 10-i lázadás ki­robbanása után a dalai láma három alkalommal írt a köz­ponti népi kormány tibeti képviselőjének, közölve, hogy a reakciósok fogságába ke­rült és hogy minden tőle tel­hetőt elkövet a reakciós klikk törvénytelen akcióinak meg­fékezésére. A központi népi kormány képviselője válaszá­ban örömmel üdvözölte a da­lai láma magatartását és kife­jezte reményét, hogy a tibeti helyi kormányzat megmásítja helytelen magatartását és kö­telességének eleget téve, leveri a lázadást. Ehelyett azonban a reakciós elemek — folytatódik az Új Kína közleménye — a lázadás kiszélesítését határozták el, arcátlanul elhurcolták a dalai lámát Lhaszából és március 19-én éjjel összpontosított tá­madást indítottak a népi fel­szabadító hadsereg Lhaszában állomásozó egységei ellen. Ez­zel meghiúsult a békés rende­zés reménye és a tibeti reak­ciós erők végleg ráléptek a sa­ját megsemmisítésükhöz veze­tő útra. A kínai népi felszabadító hadseregnek a tibeti katonai térség parancsnoksága alá tar­tozó egységei március 20-án 10 órakor parancsot kaptak, hogy kezdjenek büntető akciót az árulók klikkje ellen. A ha­zafias érzésű tibeti szerzetesek és világiak támogatásával a népi felszabadító hadsereg több mint két napig tartó har­cok után teljesen leverte a lá­zadást Lhasza városában. Nem végleges adatok szerint, már­cius 23-ig több mint négyezer lázadót fogtak el, nyolcezer különféle típusú könnyűfegy­vert, 81 könnyű- és nehézgép­puskát, 27 aknavetőt, hat he­­gyiágyút és nagy mennyiségű lőszert zsákmányoltak. A népi felszabadító hadsereg egységei által körülzárt lázadók sok he­lyen csoportosan megadták magukat. A lhászai lázadás gyors le­verése azt bizonyítja, hogy a tibeti áruló klikk pusztu­lásra van kárhoztatva —• mutat rá a közlemény. — A tibeti népre fényes jövő vár, mert a tibeti nép ha­zafias érzelmű, támogatja a központi népi kormányt, forrón szereti a népi fel­szabadító hadsereget és szembe helyezkedik az im­perialistákkal és az áru­lókkal. Ennek megfelelően a központi népi kormány politikájának lényege az, hogy kímélet nél­kül megbünteti a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit, de nem bünteti meg azokat, akik megfélemlítés hatása alatt csatlakoztak a lázadók­hoz és jutalomban részesíti mindazokat, akik érdemeket szereztek. Az elfogott lázadók­kal és azokkal az ellenségek­kel szemben, akik letették a fegyvert, a népi felszabadító hadsereg nem alkalmaz meg­torló, sérelmes, vagy megalázó intézkedéseket. Az Új Kína közleménye je­lenti továbbá, a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsa utasította a né­pi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egy­ségeit, hogy vegyék kato­nai ellenőrzésük alá Tibet különböző területeit. A katonai ellenőrző bizott­ságok feladata: a lázadás leve­rése, a Kínai Népköztársaság törvényeit tiszteletben tartó helyi lakosság és külföldi ál­lampolgárok védelme, a tibeti autonóm terület előkészítő bi­zottságának és a tibeti térség katonai parancsnokságának jó­váhagyásával különböző szin­tű közigazgatási szervek léte­sítése és a hazafias érzésű ti­betiek önvédelmi fegyveres erőinek megszervezése az alig háromezer főnél nagyobb régi tibeti hadsereg helyett, amely gyökeréig korhadt és lázadó. Lhászában március 23-án hivatalosan megalakult a ka­tonai ellenőrző bizottság. Más helységekben is sorban ala­kulnak ezek a bizottságok, ki­véve Sigacét, amely a pan­­csen láma vezetése alatt áll és ahol nincs szükség ilyen bizottság létrehozására. Az Új Kína közleménye rá­mutat továbbá, hogy mihelyt helyreállt a rend, az egész országban meg­alakulnak a tibeti auto­nóm körzet helyi közigaz­gatási szervei. Az Új Kína hírügynökség közleménye a továbbiakban rámutat, hogy a tibeti lázadók áruló tevékenysége hosszú idő­re nyúlik vissza. Amióta a kínai népi felszabadító hadse­reg Tibetbe érkezett és a Kí­nai Népköztársaság központi népi kormánya 1951-ben egyezményt kötött a tibeti helyi kormányzattal Tibet bé­kés felszabadításának módo­zatairól, ezek a reakciós erők azóta állandóan az egyezmény meghiúsításában mesterkedtek és fegyveres lázadásra készül­tek. A központi népi kormány az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően kezdettől fog­va szorgalmazta az országban élő összes nemzetiségek egy­ségét és így a tibeti népen belüli egységet is, körzeti nemzeti autonómiát szervezett Tibetben. A tibeti nép ezt nagy örömmel fogadta. 1956. áprilisában megalakult a tibe­ti autonóm terület előkészítő bizottsága, de a tibeti helyi kormányzatban helyet foglaló reakciós elemeit tevékenysége következtében az autonóm körzet előkészítő munkálatai csak csekély előrehaladást ér­tek­ el. A közlemény ezután rámu­tat, hogyan készítették gondo­san elő az imperialisták a Csang Kaj-sek-klikk és a külföldi reakciósok tá­mogatásával a fegyveres lázadást. A lázadás központja Kalim­­pong volt. A lázadók nagy mennyiségű fegyvert kaptak külföldről. A Csangpo folyótól délre levő lázadó központ több alkalommal légiúton ka­pott hadianyagot a Csang Kaj­­sek-klikktől és imperialista ügynök­ök segítségével rádió­­állomásokat is létesítettek. A közlemény beszámol to­vábbá arról, hogy lázadó ban­diták — a tibeti helyi kor­mányzat és a reakciós klikk utasításaira — már 1958. má­jusban és júniusban támadá­sokat intéztek tibeti helysé­gek ellen, fosztogattak, meg­támadták a népi felszabadító hadsereg egységeit. A közpon­ti népi kormány, a nemzeti egység szellemétől áthatva. Is­mételten felszólította a tibeti helyi kormányzatot, hogy bün­tesse m­­eg a lázadókat, védel­mezze meg a társadalmi ren­det. Ezt a magatartását azon­ban a gyengeség jelének vet­ték és áruló tevékenységüket fokozva, jelentős ellenforra­dalmi erőket vontak össze Lhászában, majd március 10- én megkezdték a fegyveres lázadást, nyíltan megszegve ezzel az 1951. évi egyezményt. Az Új Kína közli végül a kínai népi felszabadító hadse­reg tibeti katonai parancsnok­ságának nyilatkozatát, amely a lázadáshoz vezető eseménye­ket és a lhászai lázadás leve­résének körülményeit ismer­teti. (MTI) Elkészültek a legeltetési bizottságok legelőgazdálkodási beruházási tervei A legeltetési bizottságok talanítását a legtöbb község­­egyre jobban ellátják felada­­ben befejezték: tucat és évről évre több gon­dot fordítanak a legelők kar- időjárás jelentés­bantartására. Számos helyen várható időjárás szerdán estig: végeztetnek vegyszeres gyom- erősen felhős idő, sok helyen, fő­­, T­ _ j­leg nyugaton és délen eső, mérsé­k­lást és csupán Kerecsend ^ekt, helyenként élénk északkeleti községben 40 hold legelőt szer­ szét, enyhe éjszaka, a nappali 7 felmelegedés tovább gyengül, vestrágyáznak az idén. Ugyan­ várható legalacsonyabb éjszakai itt 60 mázsa műtrágyát is fel­­hőmérséklet: 4-7 fok Legmagasabb nappali k­oménsek­használnak. A legelők gyom­ lot szerdán: s—u fok között 1959. április 1., szerda A pancsen láma távirata Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz PEKING (Új Kína): Csudzsi­ Gelceng pancsen láma, a ti­beti autonóm tartomány elő­készítő bizottságának ideigle­nes elnöke, vasárnap táviratot intézett Mao Ce-tung köztár­sasági elnökhöz és Csou En­­laj miniszterelnökhöz. Távira­tában hangsúlyozza, hogy tá­mogatja az Államtanács dön­tését a tibeti helyi kormány feloszlatásáról, helyesli a lá­zadás leverését és üdvözli a tibeti katonai körzet parancs­nokságának kiáltványát.­­ A pancsen láma táviratában bejelenti, hogy a tibeti egy­házi és világi tömegek, vala­mint a maga nevében hatá­rozottan támogatja a központi népi kormány intézkedéseit. A pancsen láma­ ezután megállapítja, hogy a Csang Kaj-sek klikkel összejátszó reakciós erők elrabolták a da­lai lámát, több haladó em­bert és hazafit meggyilkoltak, hazaárulókká váltak. A láma forrón üdvözli a népi felsza­badító hadsereg nagy győzel­mét és megállapítja, hogy a tibeti nép lelkesedéssel támo­gatja a központi népi kor­mány helyes intézkedéseit Ezután aggodalmát és mély együttérzését nyilvánítja a da­lai láma iránt, aki még min­dig a reakciós lázadók fogsá­gában van. A dalai láma aka­dályoztatásának idejére elvá­­lalja az autonóm tartomány előkészítő bizottságának elnö­­ki tisztségét. A pancsen lám­a táviratát egy új, boldog, szo­cialista Tibet, a nagy kína haza, a Kínai Kommunist Párt és Mao Ce-tung elnök éltetésével fejezi be. (MTI) A szovjet kormány nyilatkozata MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány megújította azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szerve­zete kössön megnemtámadási egyezményt. A szovjet kormány nyilatko­zatot tett abból az alkalomból, hogy Washingtonban április 2-tól 4-ig megtartják az Északatlanti Szövetség taná­csának rendes ülésszakát. A szovjet kormány nyilatkozatá­ban rámutat, hogy egy ilyen szerződés megkötése gyökeres fordulatot jelentene a jelenle­gi nemzetközi helyzet fejlődé­sében az államok baráti viszo­nyának megerősítése és a biza­lom légkörének megteremtése javára.­­ Ugyanakkor — mutat rá a kormánynyilatkozat — a megnemtámadási szerződés megkötése komoly fékező té­nyező lenne minden agresszor számára, minthogy háború ki­robbantása esetén az agresszor nemzetközileg elszigetelődne és rá hárulna a felelősség az ag­resszió minden következmé­nyéért. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött teljes mértékben megfe­lelne az európai béke megszi­lárdítása érdekeinek, ha a NATO és a varsói szerződés tagállamai megegyezésre jut­nának, hogy nem nyújtanak segítséget az agresszornak. A szovjet kormány nyilatko­zatában felhívja a NATO tag­államok kormányait, állapod­janak meg a közép-európai atom-, hidrogén- és rakéta­­fegyvermentes övezet megte­remtéséről szóló lengyel kor­mányjavaslat megvalósításá­ban. Mint a szovjet kormány rámutat, egy ilyen övezet megteremtése komoly mérték­ben enyhítené az európai kon­tinensen kialakult feszültséget és kedvező hatást gyakorolna az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány nyilat­kozatban megerősítette azt a javaslatát, hogy csökkentsék a külföldi csap­atok létszámát az európai államok területén. A szovjet kormány, amikor java­solja: csökkentsék a külföldi csapatok létszámát Németor­szág területén és a többi euró­pai állam határain belül, kész részt venni olyan kérdések megvitatásában, mint a NA­­TO-hoz és a varsói szerződés­hez tartozó tagállamok fegyve­res erőinek kölcsönös vissza­vonása, vagy annak az övezet­nek kérdése, ahol korlátoznák a csapatokat és a fegyverzetet, valamint a felügyelet problé­máját. A szovjet kormány nyilatko­zatában ismét rámutatott:­ állapodjanak meg az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek örök időkre szóló megtiltásá­ban. Mint a szovjet kormány rá­mutat, az európai kontinens békéjét mindaddig nem lehet biztosítani, amíg meg nem old­ják Európa központi kérdését, a német békeszerződés meg­kötését. Ami a berlini kérdést illeti, a szovjet kormány véle­ménye szerint e kérdés meg­oldásának legreálisabb útja, ha Nyugat-Berlin számára biz­tosítják a demilitarizált sza­bad város státusát, amelynek megtartása ellenőrzésében te­vékeny részt vehetne az Egyesült Nemzetek Szervezete, Montgomery tábornagy a NATO válságáról LONDON (TASZSZ): Mont­ fokozódását összefüggésbe hozó gomery tábornagy, a NATO ma vezetőinek irreális politika­­fegyveres erőinek volt helyet- javai­­t és főparancsnoka, a Sunday Montgomery felhívja a NA­­Times hasábjain megemléke­­ző vezetőit, más módon kö­­zik e tömb létrehozásának 10. zeledjenek a német kérdéshez évfordulójáról. Montgomery és az európai biztonság proli­­vigasztalan képet fest a tíz­ témáihoz. Rámutat, hogy a éves NATO-ról. A tömb belső kérdésben „nem lehet abból a feltételezésből kun­­helyzetének rosszabbodását, a dúlni, hogy a keletnémet kori tagállamok közötti ellentétek máng nem létezik”, Gondolatok egy disszidens folyóiratról AZ 1956-OS MAGYAROR­SZÁGI ellenforradalom által felkavart, szennyes örvények ellenséges, támadó, fekete hul­lámgyűrűi lassan elcsendesül­nek Nyugaton is. A közönséges gyilkosok, prostituáltak, bűnö­zők, glóriásan felmagasztalt „szabadsághősi” hitele túlságo­san megkopott már — elját­szották aljas komédiájukat —, a zománc, amit vérből, mo­csokból magukra kentek, az idők józan­ításával, vörhenye­­ges cafatokban, mind lepattog­­zott róluk. Az Egyesült Álla­mok sikertelenségeinek soro­zata, a három vörös csillagos szputnyik, a Nap körül kerin­gő első ember alkotta szovjet bolygó, a magyar nép ipari, kulturális és szociális eredmé­nyei, kedvenc illúzióiktól fosz­tották meg örökre a kapitalis­ta urakat. Uncle Sam kiábrán­dulása tökéletes! Az öregedő, zseniális Rockefeller sem haj­landó most már pénzelni az Ausztriában élő disszidens egyetemistákat; több mint 400 diáktól vonta meg milliomosi kegyét, az eddig folyósított ha­vonkénti ösztöndíjat. Sajnála­tos dolgok ezek, de nagyon is érthetők és természetesek! Nem is beszélnénk róla, pilla­natig sem, hiszen problémáink, életünk felszínre merülő kér­dései fontosabbak, célszerűb­bek, élőbbek és elevenebbek számunkra mindennél. Hétköz­napjaink elhivatottságai közt kevés az időnk, hogy szünte­lenül a disszidensek sirámait, életük jelenségeit boncolgas­suk, s magyarázzuk, hogy a megtörténtek mennyire és szükségszerűen várhatók vol­tak. Ez alkalommal másról van szó! A Nyugatra menekült „sza­badsághősök” tehetségtelen tollforgatók, most a sarokba­­szorult patkányok — mégin­­kább görények — veszettségé­vel szórják mocskos szidalmai­kat, kénytelenségük szörnyű bűzeit népi demokratikus rend­szerünkre és mindenkire, akik itthon maradtak Magyarorszá­gon, „szégyentelenül” és „tün­tetőleg”. VASKOS, 9« OLDALAS könyv fekszik előttem: az Új Látóhatár. A disszidens, fiatal értelmiségiek, „írók” és „köl­tők” irodalmi és politikai fo­lyóiratának 1958. szeptember­­december havi száma. Formá­tuma, kinézete — akárcsak a régié! Az első oldali tartalom­­jegyzék irodalmi és politikai tartalmuk alapján, számsze­­rint 20 írást rendszerez. A ne­vek, a „szerzők” többnyire is­mertek: Kovács Imre, Márton László, Borbándi Gyula, Gö­­m­öri György (Mártont és Gö­­mörit személyesen ismertem!), Mészáros István, Molnár Jó­zsef, Ekecs Géza, Bikich Gábor stb. Az írások irodalmi értéke erősen kétségbe vonandó, poli­tikai acsarkodása messze ki­áltó! A folyóirat nyitó cikke Ko­vács Imre írása, A népi iroda­lom hőskora címmel. Felesle­ges fórum figyelemre méltó megnyilatkozása. Figyelemre méltó az írás, annál is inkáb mert Kovács Imre jó ideig, különösen a mozgalom indulá­sakor jelentős szerepet vitt a népiesek közt, baloldali volt, — később meredeken szembefor­dult önmaga kezdeti eszméi­vel, megátalkodott reakcióssá vedlett át (ő is ott volt Zilahy Lajos Ménesi úti rezidenciájá­ban, abban a társaságban, akik a fasiszta Gömbössel politikai egyességre léptek!) és a fel­­szabadulás után az első alkal­mat megragadva, Nyugatra disszidált. 18 oldalas írása: a falukutató cserkész-táborozá­sok dicsérete, Szabó Dezső fel­­émelygetése, a harmadik­ utas­­ság — „a két pogány közt egy hazáért” elv — helyességének bizonygatása, a Márciusi Front, a zavaros és időhaladott esz­mékkel szembefordult népie­sek jellemtelen csepülése. Ér­demes az írás befejező sorait ide írni, minden kommentár nélkül: „A nyugati élet bizton­ságából alig palástolható hon­vággyal gondolok Magyaror­szágra ... és nagyon szégyel­lem magamat, hogy most sem lehetek abban a táborban, a népiek között... akik némasá­gukkal nagyobb csapást mér­nek a pártra, mintha vitába szállnának vele. ... Meggyőző­désem, hogy a kommunizmus összeomlása, vagy visszavonu­lása esetén Magyarországon a népi program alapján születik meg az a demokratikus állam, melyről odahaza és idekint a­nnyian álmodunk.” BÖRBÁNDI gyula, Lukács György kétfrontos háborúja fölött celebrál meditációt. Eze­ket írja egyhelyütt: „Lukács újabb — a második világhábo­rú utáni — esztétikai működé­sét a kétfrontos háború jellem­zi. Szenvedélyes harcot folytat egyfelől a modern művészeti irányok, másfelől a forradalmi romantika ellen. Lukács György forradalmi romantiká­nak nevezi azt a fajta irodal­mat, amelyet rajta kívül min­denki, mint szocialista realiz­must ismer.” Mister Borbándi! Nincs szán­dékomban, hogy Lukács György revizionizmusát, anti­­marxizmusát mentegessem, vagy bíráljam, de a forradalmi proletariátus művészeti had­állásairól szólnom kell! Száza­dunk, a XX. század: a szocia­lizmus százada! A művészetei­­területén: a szocialista realiz­mus százada, a munkásosz­tály forradalmi művészetének korszaka! Az emberiség művészi fejlő­dését, a valóság művészi elsa­játításmódját objektív törvény­­szerűségek határozzák meg. Törvényszerű, hogy a szocia­lista realizmus éppen Oroszor­szágban, az első polgári-de­mokratikus forradalom tüzé­ben született meg; törvénysze­rű, hogy Lenin ugyanebben az időszakban fogalmazta meg : munkásosztály új, művészi módszerének lényegét, a kom­munista pártosság elvét; tör­vényszerű a szocialista realiz­mus gazdag felvirágzása a Szovjetunióban, és fokozatos kibontakozása mindenütt, aho a munkásosztály hatalomra jutott, vagy a hatalomért küzd A kommunizmus ellensége — mint ön is, mi Borbándi é: elvbarátai mind, akik e folyó­irat lapjain megbújnak - mindezt jól tudják, vág, legalábbis sejtik. Osztályösztö­nük megsúgja nekik, milyen irányból fenyegeti őket -«

Next