Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
2 I SliPülSáö Az Új Kína hírügynökség hivatalos közleménye a Tibetben lefolyt reakciós lázadásról PEKING (Új Kína): Az Új Kína Hírügynökség március 28-án hivatalos közleményt adott ki a Tibetben lefolyt reakciós lázadásról. A tibeti nép akaratát semmibe véve és a hazát elárulva, a tibeti helyi kormányzat és a felsőbb rétegekből összetevődő reakciós klikk, az imperializmussal összejátszva, lázadó banditákat toborzott és március 19-én éjszaka fegyveres támadást intézett a népi felszabadító hadsereg lhászai helyőrsége ellen — mutat rá bevezetőül a közlemény. A lázadás leverésére vonatkozó parancsnak eleget téve, a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységei március 22-én teljesen megsemmisítették Lhászában a lázadó banditákat. A népi felszabadító hadsereg egységei a lakosság minden rétegéhez tartozó — mind egyházi, mind pedig világi-hazafias elemek támogatásával most tisztogató hadműveleteket folytatnak Tibet egyes területein a lázadó banditák ellen. A tibeti helyi kormányzat és a felsőbb rétegekből összetevődő reakciós klikk fegyveres lázadása március 10-én kezdődött Lhászában. Úgy volt, hogy ezen a napon a dalai láma részt vesz egy színielőadáson a népi felszabadító hadsereg tibeti parancsnokságának kultúrtermében. A lázadó klikk azonban olyan rémhíreket terjesztett, hogy a katonai parancsnokság le fogja tartóztatni a dalai lámát ,és e rémhírek felhasználásával fegyveres zendülést robbantott ki. A lázadók ezután fogságba vetették a dalai lámát és reakciós jelszavakat adtak ki, meggyilkolták a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának egyik tisztviselőjét, megsebesítették a tibeti katonai térség helyettes parancsnokát és másokat. A fegyveres lázadók körülzárták a népi felszabadító hadsereg tibeti katonai főparancsnokságának épületét és a központi népi kormány lhászai hivatalait. A március 10-i lázadás kirobbanása után a dalai láma három alkalommal írt a központi népi kormány tibeti képviselőjének, közölve, hogy a reakciósok fogságába került és hogy minden tőle telhetőt elkövet a reakciós klikk törvénytelen akcióinak megfékezésére. A központi népi kormány képviselője válaszában örömmel üdvözölte a dalai láma magatartását és kifejezte reményét, hogy a tibeti helyi kormányzat megmásítja helytelen magatartását és kötelességének eleget téve, leveri a lázadást. Ehelyett azonban a reakciós elemek — folytatódik az Új Kína közleménye — a lázadás kiszélesítését határozták el, arcátlanul elhurcolták a dalai lámát Lhaszából és március 19-én éjjel összpontosított támadást indítottak a népi felszabadító hadsereg Lhaszában állomásozó egységei ellen. Ezzel meghiúsult a békés rendezés reménye és a tibeti reakciós erők végleg ráléptek a saját megsemmisítésükhöz vezető útra. A kínai népi felszabadító hadseregnek a tibeti katonai térség parancsnoksága alá tartozó egységei március 20-án 10 órakor parancsot kaptak, hogy kezdjenek büntető akciót az árulók klikkje ellen. A hazafias érzésű tibeti szerzetesek és világiak támogatásával a népi felszabadító hadsereg több mint két napig tartó harcok után teljesen leverte a lázadást Lhasza városában. Nem végleges adatok szerint, március 23-ig több mint négyezer lázadót fogtak el, nyolcezer különféle típusú könnyűfegyvert, 81 könnyű- és nehézgéppuskát, 27 aknavetőt, hat hegyiágyút és nagy mennyiségű lőszert zsákmányoltak. A népi felszabadító hadsereg egységei által körülzárt lázadók sok helyen csoportosan megadták magukat. A lhászai lázadás gyors leverése azt bizonyítja, hogy a tibeti áruló klikk pusztulásra van kárhoztatva —• mutat rá a közlemény. — A tibeti népre fényes jövő vár, mert a tibeti nép hazafias érzelmű, támogatja a központi népi kormányt, forrón szereti a népi felszabadító hadsereget és szembe helyezkedik az imperialistákkal és az árulókkal. Ennek megfelelően a központi népi kormány politikájának lényege az, hogy kímélet nélkül megbünteti a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit, de nem bünteti meg azokat, akik megfélemlítés hatása alatt csatlakoztak a lázadókhoz és jutalomban részesíti mindazokat, akik érdemeket szereztek. Az elfogott lázadókkal és azokkal az ellenségekkel szemben, akik letették a fegyvert, a népi felszabadító hadsereg nem alkalmaz megtorló, sérelmes, vagy megalázó intézkedéseket. Az Új Kína közleménye jelenti továbbá, a Kínai Népköztársaság államtanácsa utasította a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy vegyék katonai ellenőrzésük alá Tibet különböző területeit. A katonai ellenőrző bizottságok feladata: a lázadás leverése, a Kínai Népköztársaság törvényeit tiszteletben tartó helyi lakosság és külföldi állampolgárok védelme, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának és a tibeti térség katonai parancsnokságának jóváhagyásával különböző szintű közigazgatási szervek létesítése és a hazafias érzésű tibetiek önvédelmi fegyveres erőinek megszervezése az alig háromezer főnél nagyobb régi tibeti hadsereg helyett, amely gyökeréig korhadt és lázadó. Lhászában március 23-án hivatalosan megalakult a katonai ellenőrző bizottság. Más helységekben is sorban alakulnak ezek a bizottságok, kivéve Sigacét, amely a pancsen láma vezetése alatt áll és ahol nincs szükség ilyen bizottság létrehozására. Az Új Kína közleménye rámutat továbbá, hogy mihelyt helyreállt a rend, az egész országban megalakulnak a tibeti autonóm körzet helyi közigazgatási szervei. Az Új Kína hírügynökség közleménye a továbbiakban rámutat, hogy a tibeti lázadók áruló tevékenysége hosszú időre nyúlik vissza. Amióta a kínai népi felszabadító hadsereg Tibetbe érkezett és a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya 1951-ben egyezményt kötött a tibeti helyi kormányzattal Tibet békés felszabadításának módozatairól, ezek a reakciós erők azóta állandóan az egyezmény meghiúsításában mesterkedtek és fegyveres lázadásra készültek. A központi népi kormány az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kezdettől fogva szorgalmazta az országban élő összes nemzetiségek egységét és így a tibeti népen belüli egységet is, körzeti nemzeti autonómiát szervezett Tibetben. A tibeti nép ezt nagy örömmel fogadta. 1956. áprilisában megalakult a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága, de a tibeti helyi kormányzatban helyet foglaló reakciós elemeit tevékenysége következtében az autonóm körzet előkészítő munkálatai csak csekély előrehaladást értek el. A közlemény ezután rámutat, hogyan készítették gondosan elő az imperialisták a Csang Kaj-sek-klikk és a külföldi reakciósok támogatásával a fegyveres lázadást. A lázadás központja Kalimpong volt. A lázadók nagy mennyiségű fegyvert kaptak külföldről. A Csangpo folyótól délre levő lázadó központ több alkalommal légiúton kapott hadianyagot a Csang Kajsek-klikktől és imperialista ügynökök segítségével rádióállomásokat is létesítettek. A közlemény beszámol továbbá arról, hogy lázadó banditák — a tibeti helyi kormányzat és a reakciós klikk utasításaira — már 1958. májusban és júniusban támadásokat intéztek tibeti helységek ellen, fosztogattak, megtámadták a népi felszabadító hadsereg egységeit. A központi népi kormány, a nemzeti egység szellemétől áthatva. Ismételten felszólította a tibeti helyi kormányzatot, hogy büntesse meg a lázadókat, védelmezze meg a társadalmi rendet. Ezt a magatartását azonban a gyengeség jelének vették és áruló tevékenységüket fokozva, jelentős ellenforradalmi erőket vontak össze Lhászában, majd március 10- én megkezdték a fegyveres lázadást, nyíltan megszegve ezzel az 1951. évi egyezményt. Az Új Kína közli végül a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának nyilatkozatát, amely a lázadáshoz vezető eseményeket és a lhászai lázadás leverésének körülményeit ismerteti. (MTI) Elkészültek a legeltetési bizottságok legelőgazdálkodási beruházási tervei A legeltetési bizottságok talanítását a legtöbb községegyre jobban ellátják feladaben befejezték: tucat és évről évre több gondot fordítanak a legelők kar- időjárás jelentésbantartására. Számos helyen várható időjárás szerdán estig: végeztetnek vegyszeres gyom- erősen felhős idő, sok helyen, fő, T _ jleg nyugaton és délen eső, mérséklást és csupán Kerecsend ^ekt, helyenként élénk északkeleti községben 40 hold legelőt szer szét, enyhe éjszaka, a nappali 7 felmelegedés tovább gyengül, vestrágyáznak az idén. Ugyan várható legalacsonyabb éjszakai itt 60 mázsa műtrágyát is felhőmérséklet: 4-7 fok Legmagasabb nappali koménsekhasználnak. A legelők gyom lot szerdán: s—u fok között 1959. április 1., szerda A pancsen láma távirata Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz PEKING (Új Kína): Csudzsi Gelceng pancsen láma, a tibeti autonóm tartomány előkészítő bizottságának ideiglenes elnöke, vasárnap táviratot intézett Mao Ce-tung köztársasági elnökhöz és Csou Enlaj miniszterelnökhöz. Táviratában hangsúlyozza, hogy támogatja az Államtanács döntését a tibeti helyi kormány feloszlatásáról, helyesli a lázadás leverését és üdvözli a tibeti katonai körzet parancsnokságának kiáltványát. A pancsen láma táviratában bejelenti, hogy a tibeti egyházi és világi tömegek, valamint a maga nevében határozottan támogatja a központi népi kormány intézkedéseit. A pancsen láma ezután megállapítja, hogy a Csang Kaj-sek klikkel összejátszó reakciós erők elrabolták a dalai lámát, több haladó embert és hazafit meggyilkoltak, hazaárulókká váltak. A láma forrón üdvözli a népi felszabadító hadsereg nagy győzelmét és megállapítja, hogy a tibeti nép lelkesedéssel támogatja a központi népi kormány helyes intézkedéseit Ezután aggodalmát és mély együttérzését nyilvánítja a dalai láma iránt, aki még mindig a reakciós lázadók fogságában van. A dalai láma akadályoztatásának idejére elválalja az autonóm tartomány előkészítő bizottságának elnöki tisztségét. A pancsen láma táviratát egy új, boldog, szocialista Tibet, a nagy kína haza, a Kínai Kommunist Párt és Mao Ce-tung elnök éltetésével fejezi be. (MTI) A szovjet kormány nyilatkozata MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány megújította azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön megnemtámadási egyezményt. A szovjet kormány nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy Washingtonban április 2-tól 4-ig megtartják az Északatlanti Szövetség tanácsának rendes ülésszakát. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat, hogy egy ilyen szerződés megkötése gyökeres fordulatot jelentene a jelenlegi nemzetközi helyzet fejlődésében az államok baráti viszonyának megerősítése és a bizalom légkörének megteremtése javára. Ugyanakkor — mutat rá a kormánynyilatkozat — a megnemtámadási szerződés megkötése komoly fékező tényező lenne minden agresszor számára, minthogy háború kirobbantása esetén az agresszor nemzetközileg elszigetelődne és rá hárulna a felelősség az agresszió minden következményéért. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi viszonyok között teljes mértékben megfelelne az európai béke megszilárdítása érdekeinek, ha a NATO és a varsói szerződés tagállamai megegyezésre jutnának, hogy nem nyújtanak segítséget az agresszornak. A szovjet kormány nyilatkozatában felhívja a NATO tagállamok kormányait, állapodjanak meg a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyvermentes övezet megteremtéséről szóló lengyel kormányjavaslat megvalósításában. Mint a szovjet kormány rámutat, egy ilyen övezet megteremtése komoly mértékben enyhítené az európai kontinensen kialakult feszültséget és kedvező hatást gyakorolna az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány nyilatkozatban megerősítette azt a javaslatát, hogy csökkentsék a külföldi csapatok létszámát az európai államok területén. A szovjet kormány, amikor javasolja: csökkentsék a külföldi csapatok létszámát Németország területén és a többi európai állam határain belül, kész részt venni olyan kérdések megvitatásában, mint a NATO-hoz és a varsói szerződéshez tartozó tagállamok fegyveres erőinek kölcsönös visszavonása, vagy annak az övezetnek kérdése, ahol korlátoznák a csapatokat és a fegyverzetet, valamint a felügyelet problémáját. A szovjet kormány nyilatkozatában ismét rámutatott: állapodjanak meg az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek örök időkre szóló megtiltásában. Mint a szovjet kormány rámutat, az európai kontinens békéjét mindaddig nem lehet biztosítani, amíg meg nem oldják Európa központi kérdését, a német békeszerződés megkötését. Ami a berlini kérdést illeti, a szovjet kormány véleménye szerint e kérdés megoldásának legreálisabb útja, ha Nyugat-Berlin számára biztosítják a demilitarizált szabad város státusát, amelynek megtartása ellenőrzésében tevékeny részt vehetne az Egyesült Nemzetek Szervezete, Montgomery tábornagy a NATO válságáról LONDON (TASZSZ): Mont fokozódását összefüggésbe hozó gomery tábornagy, a NATO ma vezetőinek irreális politikafegyveres erőinek volt helyet- javait és főparancsnoka, a Sunday Montgomery felhívja a NATimes hasábjain megemlékező vezetőit, más módon közik e tömb létrehozásának 10. zeledjenek a német kérdéshez évfordulójáról. Montgomery és az európai biztonság prolivigasztalan képet fest a tíz témáihoz. Rámutat, hogy a éves NATO-ról. A tömb belső kérdésben „nem lehet abból a feltételezésből kunhelyzetének rosszabbodását, a dúlni, hogy a keletnémet kori tagállamok közötti ellentétek máng nem létezik”, Gondolatok egy disszidens folyóiratról AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI ellenforradalom által felkavart, szennyes örvények ellenséges, támadó, fekete hullámgyűrűi lassan elcsendesülnek Nyugaton is. A közönséges gyilkosok, prostituáltak, bűnözők, glóriásan felmagasztalt „szabadsághősi” hitele túlságosan megkopott már — eljátszották aljas komédiájukat —, a zománc, amit vérből, mocsokból magukra kentek, az idők józanításával, vörhenyeges cafatokban, mind lepattogzott róluk. Az Egyesült Államok sikertelenségeinek sorozata, a három vörös csillagos szputnyik, a Nap körül keringő első ember alkotta szovjet bolygó, a magyar nép ipari, kulturális és szociális eredményei, kedvenc illúzióiktól fosztották meg örökre a kapitalista urakat. Uncle Sam kiábrándulása tökéletes! Az öregedő, zseniális Rockefeller sem hajlandó most már pénzelni az Ausztriában élő disszidens egyetemistákat; több mint 400 diáktól vonta meg milliomosi kegyét, az eddig folyósított havonkénti ösztöndíjat. Sajnálatos dolgok ezek, de nagyon is érthetők és természetesek! Nem is beszélnénk róla, pillanatig sem, hiszen problémáink, életünk felszínre merülő kérdései fontosabbak, célszerűbbek, élőbbek és elevenebbek számunkra mindennél. Hétköznapjaink elhivatottságai közt kevés az időnk, hogy szüntelenül a disszidensek sirámait, életük jelenségeit boncolgassuk, s magyarázzuk, hogy a megtörténtek mennyire és szükségszerűen várhatók voltak. Ez alkalommal másról van szó! A Nyugatra menekült „szabadsághősök” tehetségtelen tollforgatók, most a sarokbaszorult patkányok — méginkább görények — veszettségével szórják mocskos szidalmaikat, kénytelenségük szörnyű bűzeit népi demokratikus rendszerünkre és mindenkire, akik itthon maradtak Magyarországon, „szégyentelenül” és „tüntetőleg”. VASKOS, 9« OLDALAS könyv fekszik előttem: az Új Látóhatár. A disszidens, fiatal értelmiségiek, „írók” és „költők” irodalmi és politikai folyóiratának 1958. szeptemberdecember havi száma. Formátuma, kinézete — akárcsak a régié! Az első oldali tartalomjegyzék irodalmi és politikai tartalmuk alapján, számszerint 20 írást rendszerez. A nevek, a „szerzők” többnyire ismertek: Kovács Imre, Márton László, Borbándi Gyula, Gömöri György (Mártont és Gömörit személyesen ismertem!), Mészáros István, Molnár József, Ekecs Géza, Bikich Gábor stb. Az írások irodalmi értéke erősen kétségbe vonandó, politikai acsarkodása messze kiáltó! A folyóirat nyitó cikke Kovács Imre írása, A népi irodalom hőskora címmel. Felesleges fórum figyelemre méltó megnyilatkozása. Figyelemre méltó az írás, annál is inkáb mert Kovács Imre jó ideig, különösen a mozgalom indulásakor jelentős szerepet vitt a népiesek közt, baloldali volt, — később meredeken szembefordult önmaga kezdeti eszméivel, megátalkodott reakcióssá vedlett át (ő is ott volt Zilahy Lajos Ménesi úti rezidenciájában, abban a társaságban, akik a fasiszta Gömbössel politikai egyességre léptek!) és a felszabadulás után az első alkalmat megragadva, Nyugatra disszidált. 18 oldalas írása: a falukutató cserkész-táborozások dicsérete, Szabó Dezső felémelygetése, a harmadik utasság — „a két pogány közt egy hazáért” elv — helyességének bizonygatása, a Márciusi Front, a zavaros és időhaladott eszmékkel szembefordult népiesek jellemtelen csepülése. Érdemes az írás befejező sorait ide írni, minden kommentár nélkül: „A nyugati élet biztonságából alig palástolható honvággyal gondolok Magyarországra ... és nagyon szégyellem magamat, hogy most sem lehetek abban a táborban, a népiek között... akik némaságukkal nagyobb csapást mérnek a pártra, mintha vitába szállnának vele. ... Meggyőződésem, hogy a kommunizmus összeomlása, vagy visszavonulása esetén Magyarországon a népi program alapján születik meg az a demokratikus állam, melyről odahaza és idekint annyian álmodunk.” BÖRBÁNDI gyula, Lukács György kétfrontos háborúja fölött celebrál meditációt. Ezeket írja egyhelyütt: „Lukács újabb — a második világháború utáni — esztétikai működését a kétfrontos háború jellemzi. Szenvedélyes harcot folytat egyfelől a modern művészeti irányok, másfelől a forradalmi romantika ellen. Lukács György forradalmi romantikának nevezi azt a fajta irodalmat, amelyet rajta kívül mindenki, mint szocialista realizmust ismer.” Mister Borbándi! Nincs szándékomban, hogy Lukács György revizionizmusát, antimarxizmusát mentegessem, vagy bíráljam, de a forradalmi proletariátus művészeti hadállásairól szólnom kell! Századunk, a XX. század: a szocializmus százada! A művészeteiterületén: a szocialista realizmus százada, a munkásosztály forradalmi művészetének korszaka! Az emberiség művészi fejlődését, a valóság művészi elsajátításmódját objektív törvényszerűségek határozzák meg. Törvényszerű, hogy a szocialista realizmus éppen Oroszországban, az első polgári-demokratikus forradalom tüzében született meg; törvényszerű, hogy Lenin ugyanebben az időszakban fogalmazta meg : munkásosztály új, művészi módszerének lényegét, a kommunista pártosság elvét; törvényszerű a szocialista realizmus gazdag felvirágzása a Szovjetunióban, és fokozatos kibontakozása mindenütt, aho a munkásosztály hatalomra jutott, vagy a hatalomért küzd A kommunizmus ellensége — mint ön is, mi Borbándi é: elvbarátai mind, akik e folyóirat lapjain megbújnak - mindezt jól tudják, vág, legalábbis sejtik. Osztályösztönük megsúgja nekik, milyen irányból fenyegeti őket -«