Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

1359. november 1., vasárnap népújság Tanácskozik a meg­yei pártértekezlet (Folytatás a 2. oldalról) sége túlnő a megye határán. Ez a korszerűsítés 95 száza­lékos bányafa megtakarítást jelent, s 1 év alatt mintegy 30 százalékkal­­ növeli az 1 főre jutó termelést, forintkihatása több milliót tesz ki.­­Megyénk üzemeiben is egyre erősödik a szocia­lista munkaverseny új haj­tása, az emberek szocia­lista együttélésének új for­mája, a szocialista munka­­brigádok mozgalma. Mint mindig, most is sikereink egyik mozgatója volt, hogy a kommunisták nemcsak beszél­tek a feladatok megoldásáról, hanem ők jártak elöl jó példá­val A kommunisták példamu­tatása, a termelésben tanúsí­tott magatartása szinte vitte magával a feladatok megoldá­sáért folyó harcban, a párton­­kívüliek nagy tömegét. Párt­­szervezeteink termelésben vég­zett munkája széles tömegeken alapul. Nem­­csak elhatároztak valamit, hanem ezeket megvi­tatták, azokkal az emberekkel, akikre ennek végrehajtása vár. A termelés pártellenőrzésének elért eredményei abban kere­sendők, hogy pártszervezete­ink többsége ezt széles, a kom­munisták és a pártonkívüliek nagy számának bevonásával hajtották végre. És így gyor­san reagálhatott a termelést gátló fogyatékosságokra és he­­lyenes jelölhette meg a hibák kijavításának útját. Helyes kezdeményezés a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban, hogy a párt- és gazdaságveze­tés meg akarja szüntetni a 100 százalékon alul termelők szá­mát, mint­ a termelés előre­A megye üzemeiben mintegy 20 munkabrigád harcol a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért. Ha számuk nem is nagy, de biztató jel arra, hogy­ üzemeink munkásainak olyan új közösségi formái alakulja­nak ,ki, melyek munkában, ta­nulásban formálják kovácsol­ják az új szocialista embertí­pust, akiknek gondolkodásá­ban, munkájában testet ölt társadalmunk magasabb­rendű­­sége a kapitalizmus felett. Ezeket az eredményeket csak­­ úgy­ lehetett elérni, hogy haladásának egyik akadályát. Pártszervezeteink mellett eredményesen s jól dolgoztak igazgatóink, imío­nki vezetőink Csak az ő közreműködésükkel, helyes vezetésükkel lehetett ezeket az eredményeket elérni. Csak üdvözölni lehet, hogy üzemi igazgatóink közül egyre többen tanulják meg tanfolya­mokon, technikumokban, egye­temeken a gazdaságvezetés miden rejtélyét és biztosítják a vezetés magasabb szinten való megvalósulását. Az elmúlt esz­tendőben sokat javult az üze­mi munkások bevonása a ter­melés irányításába. Az üzemi tanácsok még fiatalok, de máris látszik annak jele, hogy ha ezeket jól használjuk fel, komoly segítői lehetnek az előttünk álló feladatok meg­oldásának. Nem volnánk igazságosak önmagunkhoz, ha nem beszél­nénk azokról a fogyatékossá­gokról, melyek még ma létez­nek üzemeinkben. Szükséges erről beszélni,­ mert az elkö­vetkezendő és lényegében a má­sodik ötéves tervünk végrehaj­tására való felkészülés évét je­lenti. Első helyen pártszerve­zeteink munkájának javít­ható fogyatékosságairól kell be­szélni. Arról például, hogy egyes pártszervezeteink a termelés párellenőrzésé­­nek legalapvetőbb feltéte­leit sem ismerik. Pártszervezeteink titkárai kö­zül nem mindenki ismeri a­­ termelés legfontosabb mutató­it, ezért munkájuk elvész az általános, apró részkérdések megoldásában. Az alapvető számok ismerete nélkül párt­­szervezeteink aligha tudnak­­ eligazodni abban hogy mit kell tenni a termelés növelése, a költségek csökkentése érdeké­ben. Ezért e számoknak, muta­tóknal­ ismerete fontos párt­­i szervezeteink számára. A termelés pártellenőrzését nem szabad csupán leszűkíteni­­ az igazgató jelentésére, hanem­­ időnként össze kell hívni az­­ üzemek különböző részén dol­­­­gozó kommunistákét, élenjáró­­ dolgozókat és velük tanácskoz­­­va megnézni,­­mi akadályozza céljaink elérését. És miután ezt megtudtuk, erre a legfon­­­tosabb feladatra irányítani fi­gyelmünket. Tapasztalataink szerint ebben a munkában nincs eléggé figyelembe véve a Központi Bizottság márciusi határozatának célkitűzése. Az­­ ugyanis, hol magasak a költ­ségek, hol használjuk fel in­dokolatlanul az anyagot, hol kellene elsősorban növelni az egy főre eső termelést. Me­lyek azok az újítások, mű­szaki eljárások, melyek beve­zetése leginkább szolgálja az említett célok elérését. Ha pártszervezeteink munkája, a termelés pártellenőrzése ilyen konkréttá válik, akkor a fenn­álló hibákon már lényegesen sokat javítottunk. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy a me­gyei, s a járási pártbizottsá­gok több segítséget nyújtsanak az üzemi pártszervezeteknek. Pártszervezeteink konkré­tabb munkája korántsem je­lenti azt, hogy valamit el­vennénk a gazdasági vezetők önállóságából és felelősségéből, használást követel, másrészt pedig előfordul, hogy az egész termelékenységi mutatót az egyes vállalatok , ezeknek a túlóráknak felhasználásával Hiányosság tapasztalható a műszaki fejlesztés terén is. Vannak vállalatok, ahol a kongresszusi felajánlásban sze­replő műszaki fejlesztési cél­kitűzéseket egyáltalán nem, vagy csak jóval a határidő után valósítják meg. Nem he­lyes az a szemlélet, hogy a műszaki fejlesztés csupán be­ruházási kérdés. .A műszaki fejlesztésnek olyan része, mint a technológia, a jobb szerszá­mok és készülékek alkalmazá­sa, a munkafogások korszerű­sítése minden beruházás nél­kül megvalósítható. Nem ha­lad kielégítően a beruházások­ban előirányzott összegek fel­­használása sem. Az elmúlt há­romnegyed év alatt a beruhá­zási tervből mintegy 55—60 szá­zalékot valósítottunk meg, ez azt is jelenti, hogy aligha hoz­zuk be ezt a lemaradást az év végére, s akarják­­ teljesíteni, ez pedig­­ semmiképpen sem jelenti a­­ Központi Bizottság márciusi­ határozatának helyes végre­­­hajtását. Az üzemi munkásaink túl­­­nyomó többségének lelkes, oda­­­­adó munkája mellett mintha­ szem elől tévesztenénk­­ annak­­ a szűk rétegnek tevékenységét,­ akik nem járnak el pontosan­­ a munkába, igazolatlanul hiá­nyoznak, vagy egyike-másika; orvosi segédlettel otthon tar­tózkodik. Ezeknek az emberek­nek munkából való kiesése kü­­l­­önösen most okoz komoly gon­­­­dot, amikor a létszámállomány kötött és ezek pótlása szinte lehetetlen. 1959 első felében a minisztériumi iparban 1850 igazolatlan hiányzó munkanap­­ volt, a helyi iparban 283, össze­­­­­sen 2139. E kiesett munkana­­­­pok forint kihatása közel 1,2­­ millió forintot tesz­­ ki. Nem be­­­szélve arról, hogy ezek egyike-­­ másika még táppénzt is kap és­­ az összeg ezzel csak növekszik,­­ üzemeink vezetői, pártjáért^­zeteink tartsák fontos felada­tuknak az igazolatlan mulasz­tások minél szűkebb keretek közé való szorításait Végezetül valamennyiünk­nek komolyabban kell venni az üzemi demokráciát. nem szabad tűrnünk hogy a munkások szűrve, formá­lis szervekké váljanak. Az üzemi tanácsok, a munkások olyan testületei, amelyeken k­­resztül a dolgozók széles réte­ge vonható b­e az üzem vezeté­séb­e és irányításába. Nem sza­bad ettől félni. Igaz, hogy a szélesebb körű vezetés látszólag több problémát jelent. De a munkások látják a bajokat, velük együtt ezeket gyorsab­ban meg lehet oldani. Ha tud­ják,­­hogy szüloik nem vész semmibe, hanem meghallga­tásra talál, a lehetőségekhez képest orvoslást nyer, akkor a bajokat gyorsabban meg lehet szüntetni. Egészében megyénk ipari üzemeiben folyó munka a meg­levő hibáival együtt, biztató és ha e hibákat megszüntetjük, meg fogunk felelni azoknak a követelményeknek, melyeket az ötéves terv ismert célkitűzései megyénk ipara elé állítanak. a kom­m­unn­­isták nagy, mint nap ha indultak a párt által megjelölt célok eléréséért. A műszaki fejlesztés nemcsak beruházási probléma Az igazgatók és az üzemek egyéb vezetői teljes felelősséggel tartoznak saját munkaterületükért Csak a felelősség teljes meg­hagyása jelentheti igazán a termelés pártellenőrzését, mert abban a pillanatban, amikor a felelősség elmosódik, akkor ér­telmét veszti a termelés párt­ellenőrzésében említett mód­szerek alkalmazása. A párt- és szakszervezeteink együttes feladata: likvidálni az üzemekben folyó munkaver­­seny minden bürokratikus vo­nását. Nem szabad megenged­ni, hogy a vállalások úgy szü­lessenek: néhány ember elha­tározza, és el van döntve a vállalás. Ez, sajnos, a kong­resszusi munkaverseny során is előfordult.­­ Az így született vállalások nem minden eset­ben találkoznak a dolgozók egyetértésével és még kevésbé felelősségérzetükkel. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a versenyt valamiféle olyan spontaneitásra alapozzuk, amely nem­ szolgálja az üzem termelésének össz­érdekeit. Ezért a legfontosabb mutatókat, a verseny­mozgalom célját, műszakilag­­ kell megala­pozni. Ezeket a kereteket, megvitatni a dolgozókkal és az ő felaján­lásaik töltsék ki ezeket a kere­teket. A verseny bürokratikus vonásai közé tartozik, hogy megtörténnek a felajánlások, de utána „ senki sem törődik ezek sorsával. Nem kap elég nyilvánosságot, nincs időről időre megbeszélve a dolgozók­kal, s így mindinkább veszít jelentőségéből, végül teljesen formálissá válik. Ha meg aka­runk szabadulni a formalitás minden látszatától, akkor a versenynek széles nyilvánossá­got kell biztosítani és időről időre meg kell beszélni ezt a dolgozóikkal. Nem egészséges jelenség, és fékjévé válhat egész termelé­sünknek, hogy egyes gazdasági vezetők az egész termelést a nyereségrészesedésnek rendelik alá. Csak ilyen gondolkodás­nak tudható be az az indoko­latlan óvatosság, ahogy a vál­lalásokat egyik-másik üzemben megtették, s ahogy az árren­dezést végrehajtották. Anélkül, hogy ennek részleteibe bele­mennénk, minden iparban dol­gozó elvtársunk tudja, hogy miről van szó. Nem jó ez azért sem, mert úgy neveljük az em­bereket, hogy meg nem érde­melt előnyökhöz juttatjuk. Ami sehogy sem egyeztethető össze a szocializmusban a javak el­osztásának elvével. Pártunk helyesen azt az elvet vallja, mindenkinek a végzett mun­kája alapján juttatni a javak­ból. De senkit sem részesíteni meg nem érdemelt előnyök­ben. A letteket úgy kell elké­szíteni, hogy azok ne legye­nek túlfeszítettek, becsüle­tes munkával elérhetők és teljesíthetők legyenek. Ez az egyén és az egész tár­sadalom egyetemes érdeke. Sok kívánnivalót hagy maga után üzem­eink anyaggal való gazdálkodása is. Különösen je­lentős ez az építőiparban, ahol az anyag ráfordítási költségei nem a legkedvezőbben alakul­tak. Ennek két fontos összetevője van; egyik a beépítésre, vagy felhasználásra kerülő anyagok tárolása, amelyeknek egy része már ott tönkre megy, vagy fel­­használásuk előtt olyan állapot­ba kerül, hogy mielőtt beépí­tenék, néhány napi munkára van szükség ahhoz, hogy fel­­használhatók legyenek. Másik fontos része, hogy mindmáig nem sikerült rendet teremteni az előkalkuláció munkájában. Ahol ez van, ott is olyan labi­lis, hogy senki sem mer fele­lősséget vállalni érte. Ezért nincsenek pontos anyagnor­mák, nem lehet ellenőrizni az anyag felhasználását- és csak utólag derül ki, hogy mi men­­nyibe kerül. Fontos feladatunk, hogy az anyagok felhasználá­sában rendet teremtsünk, pon­tos anyagnormákkal dolgoz­zunk. Nem lehet szó nélkül elmen­ni olyan hiányosságok mellett sem, mint a túlóra növekedése egyes üzemeinkben. A minisztériumi iparban 1959 III. negyedévében a túlórák száma az összes tel­jesített órák 3 százalékát tette ki, ez több, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Ez a szám önmagában nem tű­nik nagynak, de ha figyelem­be vesszük, hogy 0,1 százalé­kos növekedés mintegy 8—9000 túlórát jelent megyei szinten, akkor ez a szám már komo­lyan figyelemre méltó. A túl­óra-felhasználás magas a gyön­gyösi Ércbányánál, 2,2 száza­lék, az egri Dohánygyárnál 1,2 százalék. Még nagyobb növe­kedés tapasztalható az állami helyiipari vállalatoknál, ahol a túlóra-felhasználás 6,7 százalék volt a III. negyedévben. Ez 1 százalékkal magasabb a múlt év azonos időszakához viszo­nyítva. Az 1 százalékos növe­kedés 8000 túlóra-felhasználást jelent. Magas ez a szám az egri Finommechanikánál, 4,8 száza­lék, az Észak-Heves megyei Sütőiparnál, 2,9 százalék. Még furcsább a kép, ha figyelembe vesszük, hogy az­ állami helyi­ipar a III. negyedévben sem teljes termelési, sem pedig ter­melékenységi tervét nem telje­sítette. A pártszervezeteinknek erre komoly gondot kell fordí­tani, mert feltehető, hogy az év végi hajrá újabb túlóra-fel­ S Fontos feladat volt a mezőgazdaság term­el­ésén­e­k m­­egszer­ezése Az ipari üzemek termelésé­nek normalizálása mellett fon­tos feladatot jelentett szá­munkra a mezőgazdaság ter­melésének megszervezése. Itt azonban arra volt szükség, hogy először létrehozzuk, vagy legalábbis megtisztítsuk az ál­lamhatalom helyi szerveit, a tanácsokat az ellenforradalmi elemektől és visszaállítsuk a törvényes rendet. A mezőgaz­daság termelésének gyors és sürgős megszervezését köve­telte a lakosság élelemmel való ellátása. Ezért a parasztsághoz fordultunk és velük közösen oldottuk meg ezeket a felada­tokat. A parasztság a párt és a kormány helyes intézkedései láttán eleget tett kérésünknek. 1957 tavaszán már kisebb zök­kenőktől eltekintve, rendes ütemben folytak a tavaszi ve­tések. A parasztságban határ­talan bizalmat keltett a mun­kás-paraszt forradalmi kor­mány szilárdsága, ebben biz­tosan látta, hogy a föld, ame­lyet 1945-ben kapott, amelyet nem egyszer veszélyeztettek a 10 és 100 ezer holdak, tovább­ra is az övé marad. A párt és a kormán­y intézkedései, a be­gyűjtés­ eltörlése, a szövetke­zeti mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatok, melyek ezt a mozgalmat a teljes önkéntes­ség lenini elveire helyezték, mély bizalmat ébresztettek pa­rasztságunkban a párt és a kormány iránt. Ezek az intézkedések, a párt helyes és reális politi­kája új, erős egységbe ko­vácsolta a munkások és a parasztok szövetséget. E kedvező légkörben,újjáéledt parasztságunk termelési ked­ve, mely párosult a földek gon­dosabb megművelésével. Ennek­ legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy szinte egy csapásra eltűntek a parlagon hagyott földek, amelyek a me­gyebeli kb. 8—10 ezer kat. hol­dat tettek ki. Jelezte a paraszt­ság termelési kedvét, hogy új­ra kezdtek olyan mezőgazda­­sági termelvények meghono­sodni, melyek a falvak parasztságának politikánkba vetett hitét és bizalmát jelentik. Míg 1957-ben 1 k. h.-ra eső mű­trágya-felhasználás 22 kg volt, ez 1958-ban kétszeresére emel­kedett. A szőlőtelepítés 1956- ban 229 kat. hold volt. 1958- ban ez a telepítés 1025 kat. holdra növekedett. A földek gondosabb kezelése jelentke­zett a termésátlagok növekedé­sében is. Mezőgazdaságunk 1958-ban másfél mázsával ter­melt többet kalászosokból, mint az előző évben. Ebben nemcsak a kedvező időjárás, hanem parasztságunk szorgal­mas munkája is közrejátszott. J­gazva kellett elzavarni a szó- A termelési lehetőségek bed­­ö­vetkezetek földjeiről a kulákö­­vezőbb feltételei egyes falu dolgozókban a kupecok hatá­sára erősített bizonyos fokú spekulációs tendenciát. Sok­szor nem egészen eeysületes haszonhoz juttatott egyeseket. E spekulánsokat, a nem helye­sen gondolkodó parasztok egyikét-másik­át, maguk a fal­vak dolgozó parasztjai ítélték el. Amikor ezt nyíltan falu­gyűléseken a­ parasztok elé tár­tuk, velünk értettek egyet a falvak dolgozó parasztjai és közösen küzdöttünk a spekulá­ció ellen. Míg az egyéni parasztgazda­ságok gyorsabban kezdték el a termelést, addig szövetkeze­teink helyzetének tökéletes stabilizálása jóval nehezebben ment. Ennek oka az volt, hogy sokan a szövetkezetek tagjai közül, akik nem tartoztak a szilárd tagok közé, az ellen­­forradalom hatására széthord­ták a szövetkezetek közös va­gyonát, állatállományát. Meg­jelentek a falu volt kizsákmá­­nyolói és új honfoglalást kezd­tek. Kihasítva helyenként a szövetkezetek legjobb földjeit. Ahhoz, hogy szövetkezeti gaz­daságaink termelni tudjanak, meg kellett teremteni a felté­teleket. Sok helyen adminiszt­ratív rendszabályokat alkal­maz és visszahordatni a szövet­kezetek vagyon­ait. Ez látszólag egyszerűnek tű­nik, azonban pártszervezeteink munkájában nem ily­en egysze­rűen­ jelentkezett, m­indenek­­előtt szét kellett verni azt a helytelen nézetet, hogy ná­lunk nincs jogosultsága a szövetkezetn­ek, mert már hasonló eset állott elő 1953-ban is. Ezek az embe­rek nem vették figyelembe, hogy mind a két esetben azo­nos nézetet valló, végered­ményben a kapitalizmust res­taurálni akaró személyek in­tenciói teremtették ezt a hely­zetet. Azok, akik 1957 elején arról szóltak, beszélni, tanács­kozni kellene­­ a szövetkezeti elnökökkel, egyesek szemében a szektás emberek csoportját alkották. Végül magukba a szövetkezeti vezetőkbe kellett lelket önteni, akik közül sokat meghurcoltak az ellenforrada­lom idején. Csak ezek után le­hetett arról beszélni, hogy né­mileg rendbehoztuk a szövet­kezeteket. Mégis ilyen megráz­kódtatás után 1957-ben min­den terményféleséget alapul véve. szövetkezeteink többet termeltek az egyéni paraszt­gazdaságoknál. őszi búzából a szövetkezetek­­ 10,7, az egyéni gazdaságok 8,1 mázsát termeltek. Őszi árpából a szövetkezetek 12-t, az egyéniek 10 mázsát termeltek,­s így le­hetne tovább sorolni. Tehát már 1957-ben, hátrányo­sabb feltételek mellett is igazolták szövetkezeteink a nagyüzemi mezőgazdaság előnyét. Az egész mezőgazdaság kon­szolidálásához felmérhetetlen segítséget adott az országos pártértekezlet határozata, mely leszögezte, hogy a kötelező be­gyűjtés, a piaci korlátok meg­szüntetésével a szövetkezeti mozgalomból likvidált helyte­len módszerek az egész mező­­gazdasági termelés számára kedvező feltételeket teremtett. A párt agrártézisei,­ az ezt kö­vető kormányintézkedések vég­leg rendet teremtettek és anya­gilag is hasznos támogatást nyújtottak szövetkezeteinknek. Ezek együttesen adták azokat az eredményeket, melyeket megyénk mezőgazdasága elért. Legjelentősebb eredmény me­zőgazdaságunkban mégis az, ami ez év tavaszán és az azt követő hónapokban a párt de­cemberi és márciusi határoza­tának végrehajtása során meg­valósult. E határozatok nyomán je­lentőset léptünk előre a szövetkezetek fejlesztésé­ben és elért eredményeink megszilárdításában. Ellentétben azokkal, akik fél­tek a szövetkezeti mozgalom további előrelépésétől, láttuk, hogy parasztságunk közel sem fogadja olyan idegenül a szö­vetkezet gondolatát, mint a korábbi években. Jóllehet, hogy az országosan kialakult helyzet ezt nagyban befolyá­solta. Azonban ezek az ered­mények mégsem jöhettek vol­na létre, ha nincsenek meg azok politikai előfeltételei, mint a szövetkezeteink ered­ményei, a szövetkezeti tagok tekintélye és hogy az első perc­től kezdve nem engedtük a szövetkezet gondolatát levenni a napirendről, végezetül párt­­szervezeteink­­ szívós munkája, melyek újra és újra tanácskoz­tak a falvak dolgozó parasztsá­gával a­ szövetkezés előnyeiről. Amikor ez év elején elkezd­tük szervezni a szövetkezetet, mi sem láttuk előre és ben­nünket is meglepett ez a gyors előrehaladás. Ebben a munká­ban újabb és újabb helytelen nézetekkel kellett nap­olni (Folytatása a 4. oldalon; *

Next