Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-30 / 125. szám
2 WEPOJBAO A Heves megyei tsz-ek 99 többtermeléséért” című cikksorozat mind időszerűségét, mind tartalmát és lényegét illetően igen jelentős segítséget ad a termelőszövetkezetek gazdálkodásának elősegítéséhez, javításához és nem utolsósorban a párt és államigazgatási dolgozóknak is. A cikksorozat tükrözi a vezető szervek, és nem utolsósorban a cikkírónak a szeretetét a tsz-ek megszilárdításának, gazdálkodásának és termelésének ügyéért és felelősségét minden egyes tsz-tag anyagi helyzetének megjavításáért, a jövedelmük emelkedéséért, és végső soron a népgazdaság, a Szocializmus gyorsabb ütemű felépítéséért. A cikksorozatnak igen nagy jelentősége az, hogy végigvezeti az olvasót a tsz-ek szervezési, termesztési és tenyésztési problémáinak, valamint feladatoknak a megoldásán. Nemcsak arról szól a cikk, hogy mit és miért, hanem azt is megmutatja, hogy hogyan kell megoldani a feladatokat és megmondja azt is, hogy melyik állami gazdaságban, vagy termelőszövetkezetben van már élenjáró tapasztalat, és jó módszer a célkitűzések, illetve a feladatok gyors átvételére. Éppen ezért igen fontosnak tartom, hogy az eddig megjelent párt- és tanácshatározatok mellett a vezető- és helyiszervek dolgozói olvassák, tanulmányozzák s hasznosítsák is azokat. Teremtsék meg a feltételét a „hogyannak” az alkalmazására. Ezt a cikksorozatot nem elegendő egyszer elolvasni, hanem minden felelős és nem utolsósorban termelőszövetkezeti tagok, vezetők tegyék magukévá és gyorsítsák meg a saját termelőszövetkezetükben a javasolt módszerek alkalmazását. Véleményem szerint a cikksorozat igen sokoldalú és a mezőgazdasági termelés döntő problémáival és feladataival foglalkozik és ehhez sokat hozzátenni, vagy megvalósítása ellen vitába szállni céltalan és helytelen lenne. Éppen ezért megragadom az okaimat én inkább mélyíteni, és elsősorban az itt-ott fellelhető hibákkal szeretnék foglalkozni, éppen azért, hogy a cikksorozatban meghatár >zó feladatok és javaslatok közelebb kerüljenek a megvalósításhoz, illetve, hogy a helytelen módszereken és hiányosságokon gyorsabban tudjunk változtatni. A cikksorozat többek között foglalkozik a növényvédelmi munkák időbeni és következetes végrehajtásával. Ez a kérdés igen nagy horderejű és úgy gondolom, ezzel érdemes egy kicsit többet is foglalkozni. Az elmúlt években, és elsősorban még a túlsúlyban levő egyéni gazdálkodás idején végzett számítások alapján a megye mezőgazdaságát évente kb. 200 millió forint kár érte csak azért, mert az időszerű növényvédelmi munkákat a termelők és általában a lakosság egyáltalán nem, vagy időben nem végezték el. Jóllehet ez a kár a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, és a termelőszövetkezetek gazdálkodásának megszilárdulásával évről évre fokozatosan csökken, illetve csökkenni fog. Ma már általánosságban nem jellemző, hogy termelőszövetkezeteink elhanyagolják a növényvédelmi munkák végrehajtását, azonban voltak és vannak ma is olyan tsz-vezetők, akik költségesnek tartják a védekezési munkát, arra való hivatkozással, hogy egyéni gazdálkodó korukban sem foglalkoztak növényvédelemmel, mégis jó volt. Erre csak egy példát kívánok megemlíteni, ami az elmúlt gazdasági évben történt a tarnamiklósi Petőfi és Kossuth tsz-ekben. Mind a két tsz jelentős területen tervezett lucernamagfogást. A Petőfi Termelőszövetkezet következetesen végrehajtotta a lucernakártevők elleni védekezési, illetve porozási munkákat és holdanként közel 2 mázsa lucernamag-termést ért el, ami közel félmillió forint jövedelmet biztosított a tagság részére. Ezzel szemben az azonos adottságokkal rendelkező Kossuth Tsz-ben nem végezték el a védekezési munkákat, mert a tsz vezetői, illetve tagjai egyéni korukban azt megszokták, és ennek következménye az lett, hogy ebben a tsz-ben alig érte el a holdankénti lucernamagtermés az előbbinek a 20 százalékát. Ez a hiányosság, illetve felületesség már nemcsak a tsz tagságát, hanem a népgazdaság érdekeit is súlyosan sértették. Úgy gondolom, hogy ez a termelőszövetkezet is okult az elmúlt év hibáiból — de okulnak más termelőszövetkezetek is — és nem teszik kockára • jónak ígérkező termésüket és ■ a tervezett részesedésüket. A növényvédelmi munkákkal kapcsolatban szólni kell ■ még a házikert, a háztáji területek és a közterületek növényvédelmi munkáinak időbeni végrehajtásáról is. Egyes területeken már megszokottá vált, hogy nem fordítanak gondot a fent említett területeken a különféle veszélyes növényi kártevők elleni védekezésre. Ezek a kicsinek nevezhető házikertek, parkok, utak, stb. gyümölcs- és díszfái valósággal melegágyaivá válnak a különböző kártevőknek; elsősorban a kaliforniai pajzstetűnek, amerikai szövőlepkének, nem utolsósorban a kertekben a burgonyabogárnak, stb. és ezek, a védekezési munkák elhanyagolása következtében, veszélyeztetik a közös területek termelési biztonságát. Éppen ezért igen fontosnak tartom, hogy az érdekelt tulajdonosok és helyi vezetők felelősségének hangsúlyozásával, ezt a munkát társadalmi üggyé téve, maradéktalanul végre kell hajtani. Másrészt helyesnek tartanám, ha a helyi úttörő- és KISZ- szervezetek, iskolás gyermekek védnökséget tartanának a kártevők felderítésében és azoknak fizikai megsemmisítésében. Úgy gondolom, hogy a növényvédelmi munkák időben való következetes végrehajtásával, a társadalmi erők mozgósításával, el tudnánk érni, hogy ebben az évben, ha csak 50 százalékos eredményt is el tudnánk érni az elmúlt évekkel szemben, akkor a megye bruttó növénytermelési értékét mintegy 10 százalékkal tudnánk ezzel a módszerrel fokozni. A másik ilyen fontos fél** adat a növénytermelés tekintetében a tőszámok fokozása. Tamás elvtárs igen részletesen és konkrét példákkal és javaslatokkal foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kétségkívül a növénytermesztés termésfokozó eszközének egyik legolcsóbb és leghatásosabb módszere a tőszámoknak a növelése. Azonban ezen a téren is sok helyen a múltból visszamaradt maradi nézetekkel találkozunk és még nem tudtunk, különösen a zöldségtermelésben, a paradicsomterületek tőszámnövelésével kellő eredményt elérni. Az elmúlt évben szerzett tapasztalatok alapján ez évben a megyei pártbizottság irányelvként határozta meg és megfelelő időben javasolta a paradicsomtermeléssel foglalkozó termelőszövetkezetnek, hogy a magas növésű paradicsomfajtákból az elmúlt évi 6000-es tőszámmal szemben ebben az évben 12 000 tövet ültessenek, és a zömök, illetve törpenövésű fajtáknál pedig az elmúlt évi 6—7000 tőszámmal szemben ebben az évben 20—22 000 tövet ültessenek. Ez azonban a termelőszövetkezetek egy részénél nem talált megértésre, így pl. az ecsédi, horti tsz-ek vezetői és szakemberei úgy vetették fel a kérdést, hogy miért ültessenek többet, hiszen ezzel a tőszámmal is elérik a 100, illetve 120, egyes esetekben a 150 mázsát is. Ez kétségkívül szép eredmény, de mi akadálya van annak — és úgy gondolom, a termelőszövetkezet tagsága sincs ellene a magasabb jövedelemnek, és népgazdasági szempontból is hasznos —, hogy egy-egy holdon 2—300 mázsa paradicsomot is termeljünk? Hiszen kitűnő példák vannak előttünk akár a Szovjetuniót, Bulgáriát, vagy esetleg Olaszországot említsem, ahol a holdankénti terméseredmény eléri a 4—500 mázsát is. Úgy gondolom — mint ahogy erre tettünk is javaslatot —, hogy egy-egy termelőszövetkezetben már ebben az évben, a kételkedők meggyőzése érdekében, egykét holdon a javasolt tőszámnak alkalmazása igazolni fogja javaslatunk helyességét. A zöldségtermelés fejlesztésének megyénk területén igen nagy lehetőségei vannak. Itt elsősorban gondolok a korai hajtatásra, a korai szabad földi zöldségtermesztésre, és nem utolsósorban a késői szabad földi zöldségtermesztés fejlesztésére, illetve területüknek növelésére. A korai primőr és melegágyi zöldségtermesztés tekintetében már vannak kezdeti eredményeink, hiszen a hatvani Petőfi és a gyöngyösi Dimitrov tsz-ek már ismertté váltak a korai paprika, paradicsom, retek, stb. termesztésében. De ezzel a lehetőséggel több tsz is élhet sokkal szélesebb mértékben is. Itt bizonyos mértékig akadályt jelentett az előhajtató házaknak a hiánya, azonban ezen lehet, és feltétlen kell is változtatni, mert sok olyan szövetkezetünk van, ahol kezdetben még házilagos építkezésekkel olcsó, és egyszerű kivitelezésben tudnak építeni előhajtatókat. Ezzel a módszerrel már ez év végén megyénk területén is szélesíteni tudjuk a lakosság primőr zöldséggel való ellátását és nem utolsósorban fokozni a jövedelmezőséget. Iden nagy és jelentős eredményt ért el a nagyrédei Szőlőskert Tsz, a korai primőr uborka termelésével, mert a szabad földbe kiültetett palánták helyére a holland ágyakba igen sok előnevelt uborkapalántát ültetett ki. A hiba azonban az, hogy a holland ágyakat túl magasra építették és ennek következtében a kiültetett palánták mintegy 60—80, sőt 100 cm távolságra vannak az üvegfelülettől, ami nagyban hátráltatja a növények gyors fejlődését. A helyes az lett volna mind a szimpla, mind a dupla (holland) ágyakban, hogy a hajtatásra kerülő növények kb. 15—20 cm távolságra kerüljenek az ablakfelülettől, mert így gyorsabb a felmelegedés és a növények növekedése is. A késői szabadföldi zöldségfélék termesztése tekintetében igen csekély az előrehaladás, annak ellenére, hogy mind a belső ellátás, és mind az export tekintetében van lehetőség több árunak az elhelyezésére. Éppen ezért nem érdektelen ezzel a kérdéssel foglalkozni termelőszövetkezeteinknek, hiszen van még lehetőség, különösen a késői káposzta, kalalábé magvainak elvetésére. A késői káposztafélék magvai egyszerű módon, szabadföldi melegágyakba kerülnek elvetésre, és legkésőbb július végén kerülnek kiültetésre. Éppen ezért javasoljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy ott, ahol a talajadottság és egyéb öntözési lehetőségek kihasználása ezt megengedi, vessenek minél több késői zöldségfélét. Ezt különösen javasoljuk a rizstermelő szövetkezeteknek, ahol a gátak szélére jelentős mennyiségű palántát ültethetnek.Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni: a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével, illetve a háztáji borjaknak a felvásárlásával. Tamás elvtárs ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozott, és igen hasznos javaslatokkal segítette ennek a célkitűzésnek megvalósítását. Azonban a háztáji borjúfelvásárlással kapcsolatban egy hiányosságot kívánok megemlíteni, amelynek megszüntetése, a helytelen módszer alkalmazása károsan befolyásolná a jövőt illetően a tenyésztésberti előrehaladásunkat. Egyes termelőszövetkezeti vezetők csak az érdeket látva, arra a megállapításra jutottak, hogy a tsz-tagok háztáji gazdaságból felkínált borjakért nem fizetnek. Sőt, odáig mennek el, hogy azokkal a tsz-tagokkal szemben, akik más községben, más termelőszövetkezetekben tisztességes áron adják, vagy el akarják adni borjaikat, nem engedik, sőt, javaslatot tesznek a községi tanácsnak, hogy ne adjanak ki járlatleveleket. Ez a módszer semmi esetre sem segíti elő a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését, hiszen zavarólag hat a további fedeztetések végrehajtásánál, mert az adott községben, termelőszövetkezetben előreveti árnyékát annak, hogy az illető termelőszövetkezeti tagoknak — ha ezt a helytelen módszert fel nem számolják — a jövőben is hasonló tortúrákon kell keresztülmenniük. Éppen ezért szükséges, hogy a helytelen módszereket alkalmazó termelőszövetkezeti vezetők számolják fel az ilyen irányú nyerészkedő lehetőségeiket és tisztességes áron vásárolják fel a tsz-tagok által felkínált borjakat. Ez a kérdésnek csak az egyik oldala. A másik is nagyon fontos, hogy minden termelőszövetkezetben ne csak a tervezés idejében gondoljanak és beszéljenek a háztáji állatállomány takarmánybiztosításáról, hanem már most is, a termelés során, és a betakarítás alkalmával is gondoskodjanak a közös állatállomány ellátása mellett a háztáji állatállomány takarmányszükségletének az ellátásáról is. Nem fordulhat az elő, hogy illegális úton kerüljenek elszállításra, vagy feketevágásra, kondícióromlás miatt a háztáji szarvasmarhák. Végezetül szólni kívánok a cikksorozat közvetlen, illetve közvetett bírálatáról is. Én a magam részéről, mint már a fentiekben is értékeltem, igen hasznosnak és szükségesnek vélem ennek a cikknek a megjelentét, a cikkben felvetett javaslatok és módszerek következetes megvalósítását. Nem értek egyet azokkal, akik úgy vetik fel a kérdést, hogy miért pont egy politikai vezető foglalkozik részletes szakmai kérdésekkel, hiszen vannak szakemberek, akiknek ez elsősorban feladatuk lenne. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy egyrészt a cikk írója is szakember, másrészt azok a szakemberek, akiknek minden készségük megvan arra, hogy nyilánosságra hozzák a véleményüket, és segítségükkel gyorsabbá tudjuk tenni a kérdések tisztázását — azok hallgatnak. Megjegyzem, hogy véleményem szerint a politika az emberek sorsának irányítását jelenti, és ha minden vezető, legyen az megyei, járási, községi, vagy termelőszövetkezeti vezető, vagy éppen brigádvezető, munkacsapat-vezető, úgy érezné, és úgy dolgozna, hogy a fizetésére bízott minden egyes dolgozónak a sorsáért felelős, és minden termelőszövetkezeti tag úgy dolgozna, hogy csak egyedül az ő munkájától függ a termelőszövetkezeti gazdálkodás gyors megszilárdulása, és egy-egy tsz-tag jövedelmének emelkedése, akkor biztos vagyok benne, hogy megyénk valamennyi termelőszövetkezete igen gyorsan élenjáró nagyüzemi gazdasággá válna. Továbbá, ma már nem lehet a politikai és a gazdasági munkát kettéválasztani, mert legyen egy-egy ember politikai vagy gazdasági dolgozó, a munkáját egyaránt az elért eredményekkel mérik, és ma a népgazdaság fejlesztésének egyik döntő feltétele a termelés fokozása, az árutermelés növelése. És ezt csak úgy tudjuk elérni, ha minden egyes dolgozó a reá bízott területen feladatát ismeri és annak végrehajtásában operatívan is részt vesz a terméshozamok növelésénél. Vajda László, a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának vezetője. ---------Hozzászólás------— titiaiiaiiiiitiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiid' Heves megyei tsz-ek többtermeléséért” című cikkhez a unaiianiHf iiiiiiiiiiiininiiiuiiiiiiiiiiiiainiiiiiainiiiiiiiiB(iaiiBiiBiiaiiaíniiiiiaiiiiiiiiiiiaii»!iiiniiaiiiiiiiiBiiiiiiiiBiiiinii — 19*1. asAJiiB 30., kedd A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának ülése Szerdán délelőtt 9 órai kezdettel elnökségi ülést tart a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Megvitatják a munkásellátási bizottság jelentését a munkásszállások helyzetéről és a SZOT határozatának mikénti végrehajtását. A munkavédelmi és a nőbizottság is jelentést terjeszt elő arról, hogy az üzemek "hogyan tettek eleget a nők és a fiatalkorúak foglalkoztatására vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek. Az SZMT elnöksége megvitatja a szakmaközi bizottságok megalakításával kapcsolatos munkatervet és az 1961— 62-es oktatási tervet. A KPVDSZ és az ÉDOSZ megyebizottsága tájékoztatást ad a felvásárlás helyzetéről. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnökségi ülésére kerülő napirendi pontok is arról tanúskodnak, hogy a szakszervezet folyamatosan ellenőrzi a dolgozók munkakörülményeinek és életszínvonalának javítására hozott párthatározatok és kormányrendelkezések végrehajtását. Vizsgálatokat, széleskörű ellenőrzéseket tartanak. A menet közben elkövetett esetleges hibákra idejében felhívják az illetékesek figyelmét, vagy azonnal intézkedéseket tesznek a munka megjavítására. Eredményesen zárult a hevesi vadászati évad Heves megye apróvadas területein megtörtént a „téli aratás” elszámolása a vadásztársaságoknál. Az idei kilövési érték nem kevesebb, mint 1 millió 200 000 forint. Különösen eredményesen zárult a nyúlvadászat, amelyből 30 000 került puskavégre. Élő apróvadakból is gazdag zsákmányra tettek szert a vadászok: fogolyból 6000, élő nyúlból pedig több mint ezer került hálóba. Az élővadakat az apróvadállomány felfrissítésére, külföldön értékesítik a vadásztársaságok. (ka.) Nemzetközi Szendje Az út Éviemig December 2-án lesz hét éve, hogy a francia kormány szóvivője Algírban sajtóértekezletre hívta össze a helyi és külföldi újságírókat. Bejelentette, hogy a francia kormánynak sikerült úrrá lennie az egy hónappal korábban kirobbantott lázadáson és az ország nagy részében a rend helyreállt. Csak úgy mellékesen közölte, hogy Krim Belkaszem, a felkelők egyik vezetője, a harcokban elesett... 1961. május 20-án a francia kormány küldöttei hosszas huzavona után bár, de mégis tárgyalóasztalhoz ültek Evianban, hogy megkezdjék a tanácskozást Algéria függetlenségéről. A realitások utat törnek Hétéves kegyetlen gyarmati háború után a francia gyarmattartók tehát végre a realitások elfogadására, a tárgyalások megkezdésére kényszerültek. A véres gyarmati háború hét éve alatt több mint hatszázezren haltak meg. Mindez azonban aligha bírta volna a francia uralkodó osztályt politikájának változtatására, ha egyre súlyosbodó helyzete és az algériai arab lakosság egységes állásfoglalása erre nem kényszeríti. Franciaország algériai politikája mind szélesebb körű tiltakozást váltott ki a nemzetközi közvéleményben. Ismétlődő jelenséggé vált az ENSZ-ben is, hogy a francia kormány kétségbeesett kísérleteket tett az algériai kérdés megtárgyalásának elodázására. A diplomáciai manőverek azonban egyre nehezebb akadályokba ütköztek. 1955-től 1959-ig minden évben Franciaországot csupán NATO szövetségeseinek, elsősorban az Egyesült Államoknak a gyarmati hatalmakat „diplomáciai nyomással” is támogató politikája j mentette meg attól, hogy elítéljék Algéria miatt. Az elmúlt esztendőben, a 15. közgyűlésen azonban már az Egyesült Államok támogatása is kevésnek bizonyult, és a közgyűlés határozatot fogadott el, amely kimondja „az algériai nép jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre". De Gaulle és az ultrák Az egyre kilátástalanabbá váló algériai háború az uralkodó osztály soraiban is súlyos válságot robbantott ki. A francia nagytőke jelentős része — amelynek álláspontját De Gaulle képviseli — lassan kezdte megérteni, hogy a gyarmati háború folytatása azzal a következménnyel járhat, hogy Franciaország nemcsak politikai befolyását veszíti el Algériában, de megszűnhet a francia nagytőkések gazdasági uralma a Szahara fölött is. És ahogy az események menete mind drámaibb erővel bizonyította az algériai háború kilátástalan voltát a franciák részére, úgy kezdett kialakulni Párizsban az az elv, hogy mentsük, ami menthető. Ez az elgondolás azonban mind határozottabb ellenállásba ütközött a szélsőséges gyarmatosítók, elsősorban az algériai telepesek részéről, hiszen nem kétséges, hogy Algéria függetlenné válása megfosztja ezeket az élősdi elemeket attól a lehetőségtől, hogy a régi viszonyok konzerválásával gyarmatosító előjogokat élvezzenek, hogy az arab őslakosság vérének kiszipolyozásával növeljék gazdaságukat. A tanácskozás mégis megindul A francia kormány rohamosan súlyosbodó helyzete az anyaországban, az elégedetlenség növekedése és az egyre határozottabb követelés az algériai béke megteremtésére, végül mégis arra kényszerítette a kormányt, hogy leüljön a tárgyalóasztalhoz az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával. Jóllehet az eviani tárgyalások bizalmas jellegűek, az előzetes állásfoglalásokból azonban nyilvánvaló, hogy a megbeszélések két leglényegesebb problémája: a Szahara hovatartozásának kérdése, és az Algériában élő európai telepesek problémájának megoldása. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának állásfoglalása mindkét kérdésben világos: a Szahara Algéria elidegeníthetetlen része, amely semmilyen körülmények között sem szakítható el. Az Algériában élő európaiak helyzetét illetően az ideiglenes kormány már többször kifejezte álláspontját, hogy mindazok az európaiak, akik továbbra is Algériában kívánnak élni, teljes egyenlőséget élveznek majd, velük szemben semmiféle megkülönböztetést nem alkalmaznak. Az algériaiak őszinte megegyezési készségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy javasolták, a Szahara problémáját egyelőre vegyék le a tárgyalások napirendjéről, nehogy az e kérdésben mutatkozó ellentétek zsákutcába vezessék a tárgyalásokat. Most, a kezdet kezdetén, nehéz lenne megjósolni, hogy ez a tanácskozás eredményes lesz-e vagy sem. Nem kétséges azonban — és ezt az algériai háború eddigi története bizonyítja a legjobban, hogy a tanácskozások elodázása csak súlyosbíthatja a francia kormány helyzetét és még nehezebbé teheti az ""d"'l einek figyelembe vételével történő megegyezést.