Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
Három előadás Heves megyéből a nemzetközi orvosi konferencián Egy egri és egy amerikai orvos tudományos kapcsolata Nemzetközi tudományos orvosi konferenciát tartottak a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 23 és 25 között A részvevők , több száz részvevő a világ minden tájáról sereglett össze Csehszlovákiából, az NDK-ból, Lengyelországból, a Német Szövetségi Közt.-ból, Bulgáriából, Ausztriából, Spanyolországból, a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Japánból •— szemészek, orr-, fülgégészek, ideggyógyászok. A magyar orvosokat szép számmal képviselték a részvevők. Budapesten kívül a vidéki városokból is: Pécsről, Debrecenből, Szegedről, Miskolcról, Kecskemétről, Szombathelyről, Sátoraljaújhelyről, valamint Egerből és Hatvanból, akik előadásokat is tartottak — meghívottak és önként jelentkezők. Egert dr. Varga Béla, az orvostudományok kandidátusa, szemészfőorvos, Hatvant dr. Egres Jenő szemészfőorvos és dr. Szabó Elemér orr-, fül-, gégész főorvos képviselte — mint előadók. Részt vett a konferencián Egerből dr. Fülöp Béla orr-, fül-, gégész főorvos és Gyöngyösről dr. Szarvasy Gábor szemész főorvos is. Az előadások A háromnapos kongresszust több mint másfél éves készülődés előzte meg. A témakörök közül a konferencia középpontjában az agy-, szemdaganatok, közös szemészeti, ideggyógyászati, fülészeti problémák álltak. Határterületek — vagyis a szemüregnek és környékének diagnosztikák gyógyítási és műtéti problémái. A százhatvan előadás több nyelven hangzott el. A részvevők a saját anyanyelvükön hallhatták az előadókat. A hatvani orvosok, dr. Egres Jenő és dr. Szabó Elemér közös munkája, amely elhangzott az előadások között az orr-melléküregek és a szemüregek közös megbetegedéseitől, újszerű megállapításokat is tartalmazott. Dr. Varga Béla kandidátus, egri szemészfőorvos két előadást tartott. Elsőnek a világon 1955-ben dr. Varga Béla először a világon új műtéttel próbálkozott, a ferde szemlencse levételével, hogy a látászavar szemüveggel korrigálható legyen. A szemlencseficammal született emberek rossz látását ugyanis a szemüveggel csak akkor lehet javítani, ha a ferde szemlencsét már eltávolították. Dr. Varga Béla Heves megyéből közölte eddig a legtöbb ilyenfajta szemmegbetegedést és kimutatta, hogy az recesszíven is (nem uralkodó módon, hanem lappangóan, egyes nemzedékeken nem, másokon eluralkodik a betegség) öröklődik, főleg a rokonházasságok körében. Tizenöt évvel ezelőtt kezdett kutatásaival foglalkozni és 1963-ban lett kandidátus. Egyik előadását két hasonló betegség — a Morfan syndroma (szemészeti vonatkozása a szemlencseficam) és a Homocistineuria szemészeti vonatkozásainak összefüggéseiről és megkülönböztetéséről tartotta, vagyis előző kutatásainak továbbfejlesztéséről. Másik előadását az agydaganatok összetévesztésére alapot adó gyermekkori szemészeti elváltozásoknak szentelte. Kapcsolat Amerikával Dr. Varga Béla három év óta tudományos levelezést folytat három amerikai szemész professzorral. Közülük az egyik McKusick professzor, a Johns Hopkins kórházban, Baltimoreban dolgozik, aki összegyűjti és feldolgozza a kutatási eredményeket. Levélben kereste meg 1962-ben dr. Vargát és azóta együttműködnek. (Külföldi szakcikkek közleményei alapján fedezték fel egymást.) A már előbb említett Morfan syndroma szemészeti vonatkozását, a szemlencseficamot, először Észak-Írországban és Amerikában észlelték. Dr. Varga ezt a megbetegedést Heves megyében mutatta ki — sajnos — eddig a legnagyobb számban. Ez a betegség örökletes fejlődési rendellenesség és a tudomány vállvetve — egy amerikai és egy magyar tudós együttműködve küzd ellene. (B. Gy.) 4 '3ÜEMM Í3t 5. szeptember 30., csütörtök Meddig tart még ? Szinte már a nevetség tárgyává vált egy újítás, s az azt követő huzavona a hatvani vasútállomás dolgozói között: Nyilas Illés 1962. május 25-én adta be újítását az állomás újítási felelősének. Nem váltotta meg vele a világot, ötlete még csak szenzációnak sem mondható, hiszen mindössze egy fékbiztonsági kengyelről van szó, amelyet a KX kocsira készített. Az ötlet tetszett a hatvani szakembereknek s a dátum bekerült az újítási naplóba, a papír pedig elment Pestre a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium újítási előadójához. Ismétlem: a papír 1962. május 25-én indult el Pestre. Telt, múlt az idő, elment egy év, aztán még egy, sőt még egy, s Nyilas ülés még ma sem tudja mi lett az újításából. No, persze eseménytelenül nem teltek el az évek, mert közben megkötötték a szerződést a kísérletre, s mit ad isten: a kísérlet sikerült. Az újító már-már kezdte elfeledni a három kemény esztendőt, amikor ismét levelet kapott Pestről, amelyben tudomására hozták: igaz ugyan, hogy a kísérlet húsz darab kocsin bevált, de még 50 kocsin próbálják ki. S ha akkor sem lesz semmi baj vele, elfogadják az újítást... Különösebb kommentárt nem szükséges az ügyhöz fűzni, így mindössze csak arra lennénk kiváncsiak a hatvani vasútállomás dolgozóival együtt: Meddig tart még ez a huzavona? A LAKTANYAŐR Neve: Kiss János. Munkahelye: Hatvani Fűtőház vontatási laktanya. Beosztása: laktanyaőr... 53 éves, galambszürke haj, párhuzamosan futó ráncok, pattogó beszéd, lassú, óvatos járás. A vonalról került a laktanyába, még 1948-ban ... — „Lerobbant” a lábam, ezért lettem őr... — ör? — Magam sem tudom miért hívják így. Biztosan az a vasutasnyelv... Hatvani. A vasútnál mentek el az évek, akárcsak az egészsége. A lépcsőket már nem szereti, pedig maga sem tudja, hányszor megy fel naponta az emeletre. Igaz, közben meg-megpihen, de időre mindig odaér... — Muszáj. Itt a laktanyában fordások pihennek. Látja, már megint az a vasutasnyelv... Fordás ... vagyis kalauzok. Salgótarjánból, Pestről, Szolnokról, meg az ország különböző részeiből. Itt, Hatvanban, van a váltás, idejönnek pihenni. Van, amelyik éjfél után egykor, háromkor, ötkor. Mindegyiknek helyet adok, s feljegyzem, mikor kell költeni. Nem nehéz munka, csak fárasztó. Lelkiismeret kell hozzá. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha egyszer elszundítanék. Akkor a források is elaludnának. Eddig még nem fordult elő egyszer sem ... Sokféle emberrel találkozott már. Sajnálja őket. Olyan édesen alszanak... De hát csak fel kell költeni ... Még néhány éves búcsút mond az őrködésnek. Pihenni fog, aludni. Olyan mélyen és édesen, mint a fordások... (k. j.) Új díszítőelemek az Eger Hotelban Műanyagba ágyazott rézfigurák Az Eger Hotel hallja új képzőművészeti alkotással gazdagodott. Alkotásokat is írhatnánk így , többes számban, hiszen huszonnégy különálló figura díszíti a hallt két részre — közvetlenül a bejárati portáspult előtti, és a kényelmes fotelokkal ellátott eszpresszó-hali részre — osztó falakat. Mégis egy alkotás ez, a két tucat — az egy-egy téglalap alakú műanyagba ágyazott rézfigura, amelynek nagyságát az áttört fal közeinek terjedelme határozta meg. Az egyenként több mint 1,5 négyzetméteres műanyagfelületbe ágyazott figurák kitűnően illeszkednek a miliőbe, Bolba Henrik festőművész két évig készítette ezeket a teljesen újszerű képzőművészeti alkotásokat. Mondhatnánk azt is, hogy közelebb állnak az iparművészet kifejezésmódjához ezek a stilizált figurák, melyek színes — kék, sárga, narancssárga, piros, lila, fekete — a fénysugarak által átvilágított műanyag háttérből rézcsillogással válnak ki. Díszítőelemek, de nem hivalkodók, ízlésesen szinte a „háttérbe” húzódva szolgálják a modern építőművészetet — nem öncélúak. Szervesen illeszkednek az áttört falba, ezek a talán leginkább az ötvös műfajhoz tartozó „fali képek”. (berkovits) —Azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van — mondta a látogató, Pokrovszkij százados. Roscsin úgy kacagott, hogy még a könnyei is kibuggyantak__ 1émafilm-bemutató Miután a szereplőket már ismerik az olvasók, engedjék meg, hogy most én, e dokumentumtörténet krónikása is színrelépjek. ,Munkanapom” az Államvédelmi Bizottságnál ma egy film megtekintésével kezdődött. A kis vásznon egy utca képe tűnt fel. Mindjárt ráismertem, a Második Tverszkaja-Jemszkaja utcára. A felvevőgép lencséje a házak közül kiválasztott egyet, mely semmiben sem különbözött a többitől. Közelített az épület homlokzatához, majd megállt a lépcsőházi ajtók egyikénél. És mintha csak rendezői utasításra várt volna, egyszer csak felbukkant az ajtóban Prohorov. Jobbra nézett, balra, előre, majd hátra. Kijött az ajtón és elindult a Gorkij utca felé, leállított egy taxit. Beült. Nem is a sofőr mellé, hanem a hátsó ülésre. Visszanézett, nem követik-e? A taxi elmerült a forgalom áradatában, a lencse azonban nem vesztette szem elől, pillantásának láthatatlan szálán követte. — Komszomol tér. Prohorov a Kazanyi pályaudvarra érkezzik. Ideges. Nem mindjárt megy a rejtekhelyhez, a kis fiókhoz, hanem vár egy kicsit, közben óvatosan körülnézeget. Belenéz a felvevőgép lencséjébe, mintha a szemünkbe nézne. — ördögbe is, hogyan vették fel ezt? — suttogtam Roscsin fülébe. — Majdnem úgy, ahogy TJruszevszkij operatőr csinálja a Moszfilmnél — suttogja a választ Roscsin. — De nem, viccen kívül. Hová rejtették a kamerát? — Ha mindez egy páyaudvaron történik, véleménye szerint hová kell rejteni a kamerát, egy szénakazalba, vagy talán egy üvegbe? — kérdezte nem kis gúnnyal Roscsin. — Egy bőröndbe. Vagy valami kosárba — találgatom. — Brávó — mosolyog Roscsin —, nagy koponya maga—Csak úgy mellékesen mondom, hogy ez az egész beszélgetés egy Sherlock Holmes— dr. Watson párbeszédre emlékeztetett. Egyébként fogalmam sincs róla, hogy miért választott segédjéül egy vesébelátó férfiú, mint Sherlock Holmes, ilyen tökkelütött figurát, mint dr. Watson.) Prohorov már ott áll a 242. sz. fióknál. Kisfiú lép mellé és leplezetlen kíváncsisággal nézi, hogyan állítja be Anatolij a záron a 2122-es rejtszámot. — Csak nem munkatársunk ez a kisfiú is? — suttogom Roscsinnak. Meg akarom bosszulni magam a szénakazalért és az üvegért. — De, a miénk — suttogta Roscsin gúnyos hangon. — Pronyin őrnagy, törpének álcázva. Ezt így írja meg! Hogy minden olyan legyen, mint egy igazi detektívregényben... Prohorov kinyitja a safe-et Megint körülnéz. Láthatóan minden idegesíti: a nézegető kisfiú, a padlót törlő takarítónő és a padon ülő utasok. De azok figyelemre se méltatják. Prohorov ezúttal is levelet tesz a fiókba, de most már nem csokoládésdobozban, hanem egy Anyegin-kötetbe. (Később, mikor kezemben tartottam ezt a kötetet, mérhetetlen düh fogott el a csirkefogó iránt. Nemcsak minket adott el, még Puskint is beszennyezte.) Az államvédelmi szolgálat emberei egyik lencséről a másik lencsére „teszik át” Prohorovot. Már ki is jött a térre, bement a gyalogalagútba. A Jaroszlavszki pályaudvarnál kiment a peronra, odalépett egy vonathoz. Megállt, benyúlt a hátsó zsebébe, elővette a jegyét és átnyújtotta a kalauznak. Mohón szívta a cigarettáját. Beszállt a kocsiba. A kalauz felemelte a jelzőzászlót. Vége-A teremben kigyulladt a fény. — Hova utazott ez az átkozott? — kérdeztem Roscsintól. — Behívót kapott a kerületi katonai parancsnokságtól — világosított fel Roscsin. — Ezért utazott Jaroszlavbba. Maga is csomagoljon: pár napra Rigába kell utaznunk ... Prohorov behívása egyáltalán nem zavarta meg a kémelhárítók tervét, bizonyos fokig még meg is könnyítette. A soron következő operatív tanácskozáson Voronov javasolta, hogy összegezzék az eddigi eredményeket: Prohorov olyan állami és katonai titkokat gyűjtött össze, amelyeket el akart adni egy külföldi kémszolgálatnak, s e cél érdekében minden tőle telhetőt meg is tett — mondta. — Indítványozom tehát, hogy ügyét tekintsük mostantól bűnügynek és a nyomozók kezdjék el működésüket Azt az időt, amit Prohorov Jaroszlavlban tölt el, használjuk ki a tanúkkal való foglalkozásra... Úgy határoztak, hogy Bocsaroval, a pappal, Prohorov baltikumi barátjával kezdjük. Roscsin és én elutaztunk Rigába. ...A kövér, pirosarcú pap élénk, okos szemekkel pillant ránk. Természetesen, készséggel elmond mindent ha akarjuk, hivatalos nyilatkozatot is hajlandó tenni. Levelek? Igen, voltak levelek, mindent leír amit csak tud. Kezei nyugtalanul simogatják az asztalterítőt. Teljes részletességgel mindent elmond. Mikor a nyomozó kérdéseket tesz fel, bólogat, mindenképpen azt a látszatot akarja kelteni, hogy abszolút őszinte. Valójában nincs is titkolnivalója, ő csak arra kell, hogy mindent alátámasszon. És alá is támasztja Néhány nap múlva már Orszkban jártunk. — Kuznyecov nehezebb dió — mondta Roscsin. — Nála meg kell találni a leveleket, mert Prohorov levelei eléggé meggyőzőek. Szükségünk van az ügyész házkutatási parancsára, a kihallgatás itt nem elegendő. ...Kuznyecov minden tagadott, semmiről sem hallott, semmit sem tud. — Én lágerlakó voltam — mondta —, és nem akarok oda visszakerülni... Igen, nagyon félek... Ismerem magukat.. — Miért beszél a lágerről? — kérdezte Nahimov. — Most nem a lágerről van szó és nem a félelemről. Inkább az életéről, értse meg. Van háza, munkája, amit szeret, felesége, kislánya. Miért gondolja, hogy azért jöttünk, hogy magát leültessük? Kinek jó ez? Értse meg a mi szempontjainkat is. Ha maga becsületes ember, akkor közös az érdekünk. Három órát tartott a fárasztó és bonyolult kihallgatás. Kuznyecov hallgatott. Aztán nagy nehezen megszólalt: — Rendben. Bízom magukban. Először életemben. Tudom, hogy ostoba dolog, de bízom. Kérek papírt, mindent leírok. A házkutatás során Prohorov egyik levelét a kislány hajasbabájának ruhácskájába rejtve találták meg. Katyenka ezt a babáját szereti leginkább, mert be tudja hunyni a szemét... Moszkvában a legszomorúbb Sabolin kihallgatása volt. Idegességében, ziláltságában, félelmében teljesen meghasonlott. Egész idő alatt mosolygott, de úgy, mint aki minden pillanatban elbőgi magát. (Folytatjuk.) 9. Cikkünk nyomán Lesz üzemi ebéd Szeptember 24-i lapszámunkban Mégis üzemi ebéd nélkül marad 500 egri dolgozó!? címmel sürgettük az Egri Városi Tanács épületében levő konyha megszüntetésével kapcsolatban felmerült problémák megnyugtató megoldását. Cikünkben annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy nem maradhat fél ezer dolgozó üzemi ebéd nélkül és javasoltuk „Az illetékesek hívják össze a vendéglátóiparban érdekelt vezetőket és keressenek és találjanak is megnyugtató megoldást”. Az értekezlet összehívására csaknem a huszonnegyedik órában került sor. Tegnap tanácskoztak a vendéglátóipar vezetői a megyei tanács kereskedelmi osztályán, ahol ha végleges megoldás nem is született átmenetileg mégis lesz üzemi ebéd. Az Egri Vendéglátóipari Vállalat igazgatója vállalta a megoldást. Azok a dolgozók, akik eddig a városi tanács éttermében levő konyhából hordták ki az ebédet, október 4-től a Bisztró konyháján kapnak ebédet kihordásos alapon. Azok, akik a városi tanács éttermében fogyasztották el az üzemi ebédet, a Vadászkürt Étteremben és a Széchenyi Étteremben jelentkezhetnek üzemi ebédért. Amíg a Széchenyi Étterem átalakítási munkálatai folynak (még bizonytalan a munkakezdés), arra az időre az Egri Vendéglátóipari Vállalat a Sörkertben biztosít ebédet. Dymphna Cusack, Norman Freehill .. 1 inliillrnnncopnl ntiTAfl könyvtár nevében Fékete Péterné virággal és apró ajándékkal köszöntötte Dymphna Cusackot. A mindvégig hangulatos, érdekes, itt-ott igen szellemes beszélgetésen számos kérdés hangzott el és a vendégek udvariasan, jókedéllyel válaszolgattak a nagyrészt nőolvasók kérdéseire. Az írónő elmondotta, hogy üdülni és gyógyulni jött Egerbe, mert az egri strandfürdő gyógyvizét ajánlották barátai. A legtöbb szó természetesen a Magyarországon is megjelent Hőhullám Berlinben és a Ketten a halál ellen című regényével kapcsolataban hangzott el. Az írónő férje, Norman Freehill ismertette azokat a körülményeket, amelyek a művek keletkezésében Dymona Cusacknál közrejátszottak: minden hősét élményeiből formálta meg. A Hőhullám Berlinben alakjairól úgy szerzett közvetlen tapasztalatokat és élményeket, hogy a második világháború folyamán sok menekültet fogadtak Ausztráliában. A regény témája és az élénk színekkel megrajzolt politikai háttér ma is időszerű és égető problémákból szövődik össze. Az írónő lelkesen hangozolvasóiról és jóleső érzéssel a sikernek levelekben megnyilvánuló értékmérőjéről. Jellemzésül azonban említette azt is, hogy egy angol náci levélben fenyegette meg a Hőhullám harcos politikai állásfoglalása miatt. Az írónő lelkesen hangoztatta azt a véleményét, hogy a legegyszerűbb emberek is lehetnek regények, drámák hősei. Az élet mindennapi hőseit szeretni kell és miattuk kell apellálni az emberi lelkiismerethez. Ez igen fontos írói feladat. Az írónő őszinte és meghatott szavakkal búcsúzott Egertől, és az egriektől, azzal az ígérettel, mielőtt végleg hazautazna Európából, még Egerbe szeretne visszajönni. (farkas) , Az egri megyei könyvtár olvasótermében került sor kedden este a neves ausztrál írónő, Dymphna Cusack, férje, Norman Freehill és az egri könyvbarátok-olvasók találkozására.Az olvasók és a