Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-04 / 103. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XVIII. évfolyam, 103. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA Ára: 50 fillér 1961. május 4., csütörtök Megkezdődött a szakszervezetek kongresszusa Valóra váltottuk reáljövedelem-emelési céljainkat • 1970-ig végre kell hajtani az iparban a munkaidő csökkentését Szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte munkáját a szakszervezetek XXI. kongresszusa. A budapesti és vidéki gyárak, bányák, üzemek, hivatalok, intézmények dolgozóinak képviseletében több mint 600 szavazati jogú küldött és mintegy 500 vendég foglalt helyet a kongresszusi teremben. Ott voltak a legkülönbözőbb társadalmi és tömegszervezetek képviselői is. Csaknem ötven országból hazánkba érkezett delegációk öt világrész dolgozóinak üdvözletét hozták el a kongresszusra, ezenkívül öt nemzetközi szervezet, a Szakszervezeti Világszövetség, az össz-afrikai Szakszervezeti Szövetség, a Latin-amerikai Egységkongresszus, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet küldöttei foglaltak helyet a padsorokban. Tíz órakor lépett a mikrofonhoz Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Javaslatára a küldöttek egyhangúlag megválasztották a kongresszus elnökségét. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhelyettese és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, az egyes szakmai szakszervezetek számos vezetője, a szocialista brigádok több tagja. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a Szakszervezeti Világszövetség és az egyes országok delegációinak vezetői. Ezután megválasztották a küldöttek a kongresszus titkárságát, a munkabizottságokat és elfogadták a napirendet, határozatot hoztak arra is, hogy a kongresszuson választásra kerülő Szakszervezetek Országos Tanácsa 173 tagból áll majd. Póttagokat nem választanak. A napirend a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XX. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának és számvizsgáló bizottságának megválasztása. A kongresszus részvevői írásban megkapták a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XX. kongresszus óta végzett munkálat, a Szakszervezetek Országos Tanácsa számvizsgáló bizottságának jelentését, valamint a magyar szakszervezetek alapszabálymódosításának és a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa határozatának tervezetét. Blaha Béla megnyitó beszédében üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat. Nagy tapssal fogadott szavai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját Gáspár Lászá úr beszéde Kongresszusunk összehívását megelőzően — a szakszervezeti demokrácia követelményeinek megfelelően a szervezett dolgozók demokratikusan megválasztották mindenhol a bizalmiakat, műhelybizottságokat, szakszervezeti bizottságokat és a szakszervezeti tanácsokat. Újjáválasztották az iparági szakszervezetek területi bizottságait és a szakszervezetek megyei tanácsait. A választások során mintegy hárommillió szakszervezeti tag kereken ötszázezer tisztségviselőt választott meg, több mint egymillió szervezett munkás mondott véleményt a szakszervezetek négyéves tevékenységéről. A választásokra általában a szervezett dolgozók tömeges megjelenése, érdeklődése, aktivitása volt a jellemző — hangsúlyozta Gáspár Sándor. A referátumában ezután három kérdéscsoport elemzésére tért ki: I. A szakszervezetek feladatai a gazdaságirányítási rendszer reformjának megvalósításában. A szakszervezetek részt vettek a gazdaságirányítási rendszer reformjának kidolgozásában és annak céljával egyetértenek. A reform alapelvei széles körben ismertté váltak és a dolgozók között növekvő egyetértést váltottak ki. Mivel azonban a részletek kidolgozása még folyamatban van, nem mindenki számára világos minden összefüggés. Ezért helyenként még vannak félreértések a reform célját, lényegét illetően. Ez minden új megjelenésének természetes velejárója. A referátum a továbbiakban a szakszervezetek szemszögéből — áttekintést adott a reform céljairól, legfőbb vonásairól, utalt arra, hogy a reformeszköz szocialista rendszerünk gazdasági erejének növelésére, az élet- és munkakörülmények javítására. A gazdasági reform a dolgozók számára közvetlenül azt is jelenti, hogy nagyobb beleszólási jogot kapnak az üzem életének alakításába. Megnövekednek tehát az üzemi demokrácia érvényesülésének lehetőségei, ami tovább növeli a szakszervezetek felelősségét és feladatait. Gáspár Sándor vitába szállt azzal a helytelen szemlélettel, amely szerint ellentmondás van az egyszemélyi felelős vezetés és az üzemi demokrácia erősítése között. A gazdasági vezetők megnövekedett döntési jogköre valóban új helyzetet teremt. Minden részletre kiterjedő központi utasítások alapján vállalatot vezetni más volt, mint a jövőben lesz, amikor a vállalat saját maga készíti el terveit és szervezi meg a végrehajtást A megnövekedett önállóság fokozza mind a gazdasági vezető, mind a kollektíva felelősségét. A gazdasági vezetőknek meg kell érteniük, hogy a vállalat tevékenysége nem lehet eredményes, ha nem támaszkodnak a dolgozókra. A különböző fejlesztési módozatok eltérő kockázatúak és különböznek a várható jövedelmet illetően is. Hogy melyiket kívánja a vállalat alkalmazni, azt a jövőben a kollektívával együttesen meg kell vitatni, mert a döntés előnyét vagy hátrányát a dolgozók összessége viseli. A reform megvalósítása során erősíteni kell a tulajdonosi szemléletet, hogy minden dolgozó érezze: rajta is múlik nagy céljaink megvalósítása és módja van közreműködni a vállalat jelenének és jövőjének formálásában, irányításában és a szakszervezetek révén is tulajdonképpen részese a vezetésnek. Ez a tudat, valamint a személyes anyagi és erkölcsi érdek felismerése és érvényesítése ösztönzi a dolgozót aktívabb, céltudatosabb cselekvésre — mondta többek között Gáspár Sándor. IL S szakszervezetek feladatai az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények jav vításában, az érdekvédelmi tevékenység fejlesztésében. Az életszínvonal alakulásának legdöntőbb eleme: a bérek, a jövedelmek. A következő években még határozottabban akarjuk érvényesíteni azt az elvet, hogy a bérek és pénzjövedelmek a munka társadalmi hasznosságától, az egyén teljesítményétől, a kollektíva eredményétől függjenek, ennek alapján, a jövedelmek differenciáltabbak lesznek, ami törvényszerű is. Ismeretes, hogy bérrendszerünk magán viseli eddigi fejlődésünk jeleit. A gazdaságfejlesztés efxenzív módszere az életszínvonal-politikára is hatott. Terveinkben kitűzött reálbér-, reáljövedelem-emelési céljainkat valóra váltottuk. Bizonyos munkáskategóriák keresete azonban éveken ke, szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy egyes juttatások helyi hatáskörbe kerüljenek. A helyi hatáskörökbe kerülő juttatások egy része, mint pL a munkaruha, munkásszállás, munkásszállítás a vállalati termelési költségeket terheli, mert a juttatásokat — egyebek közt —a munkaerőgazdálkodási okok indokolttá teszik. A gyermekintézmények fenntartásának költségeit — amelyeket az 1967 évi norma szerint kapnak a vállalatok — más célokra felhasználni nem lehet. Az üzemétkeztetés fenntartásáról, fejlesztéséről a vállalat dönt, a dolgozók véleményének figyelembevételével. Az üzemi étkeztetésre biztosított összeget egyéb szociális célokra is fel lehet használni, mégis azt tanácsoljuk, hogy továbbra is tartsák fenn és a vállalat eredményességétől függően, ha mód van rá, fejlesszék tovább az üzemi étkeztetést. Gáspár Sándor a továbbiakban rámutatott: A piac, a kereslet és kínálat hullámzása, a szabadpiaci árak és némely, nem alapvető fogyasztási cikk árának mozgását eredményezheti. Rendszerünkben minden eszköz rendelkezésre áll, hogy ezt szabályozzuk. A szakszervezeteknek is feladatuk őrködni afölött, hogy az árpolitika elősegítse a dolgozók életszínvonalának megalapozott rendszeres emelését. A harmadik ötéves tervben kitűzött életszínvonal-emelési programot teljesíteni kell. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokozatosan heti 48 óráról 44 órára kell csökkenteni. Először kresztül alig változott. A reáljövedelem emelkedésének nagyobb része származott a létszámnövekedésből és kisebb része a reálbérek fejlődéséből. A korábban részletekre menő központi utasítások is évekig gátolták a vállalati bérpolitika hatékony alakítását. Bár az utóbbi években valamennyire javult a helyzet, a következő időszak feladata lesz a keresetek további differenciálása, a helyi bérpolitikai módszerek finomítására. 1970 végéig az iparban dolgozók munkaidejének csökkentését kell végrehajtani. A rövidebb munkaidőt a vállalatok belső tartalékainak felhasználásával, változatlan keresetek mellett, termeléskiesés, önköltségnövekedés nélkül kell bevezetni. A munkaidő-csökkentést, mivel lehetőségeink korlátozoak, nem tudjuk egyszerre a népgazdaság valamennyi ágában végrehajtani. Első lépésként az ipari dolgozókra kerül sor. — Ismeretes, hogy egyre több lakás épül hazánkban. — hangsúlyozta azután. Számtalan új lakótelep, városrész, sőt új város teszi kényelmesebbé, szebbé dolgozóink életét. A lakáshelyzet azonban változatlanul nagyon nehéz. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány a lakásépítési program megvalósítása érdekében az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tegyen, mert a távlati lakásépítési program teljesítésében némi elmaradás mutatkozik. Bár évről évre nagyobb összeget fordítunk lakásépítésre, mégis a nemzeti jövedelemnél erre a célra — különösen az állami lakásokra — fordított része nem növekszik, úgy, ahogy ez szükséges lenne. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a korszerű technika általános alkalmazására, a rendelkezésre álló kapacitás teljes kihasználására. A lakásépítéshez szükséges anyagot és felszerelési tárgyak gyártásának gyorsítására átfogó intézkedések szükségesek. Ez a lakások építési önköltségének csökkentését fogja eredményezni. Ilymódon újabb tartalékok tárulnak fel a lakások építésére. Egyre több lakás épül hazánkban Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, üdvözli a küldötteket és a tanácskozáson részt vevő vendégeket. (Bozflán Endre felvétel ®) Iül kell vizsgálni egjész lakásépítési konstrukciónkat Szóvá kell tenni, hogy bár az újonnan épült lakások száma állandóan emelkedik, mégis általában a munkásoknak, de különösen azoknak az iparmunkásoknak és alkalmazottaknak az igényét, akiknél az egy családtagra jutó jövedelem a legalacsonyabb, még az épülő lakások arányában sem tudjuk kielégíteni. Ennek különböző akadályai vannak, s ezek a következők: — Ma sokféle lakás épül. Van állami lakás, öröklakás, czövetiegesfa és társasház. Ez a széles skála jó, de figyelembe kell venni, hogy a mai kereseti viszonyok mellett öröklakás, társasház, sőt szövetkezeti lakás a munkások és alkalmazottak egy része számára a terhek miatt hozzáférhetetlen. — Tapasztalataink szerint az újonnan felépült állami lakásokat nem mindig azok kapják, akiket szociális, egészségeügyi helyzetük miatt az leginkább megillet. Ez ismét a mun. fFolytatás a 2. oldalon)