Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

tI Hej halászo halászok . . ... mit fogott a hálótok? De talán kérdezzük meg Ju­­recska Jánost, a 19 éves ha­lászmestert. — Egy húzásra 10 mázsán felül. Eddig a legnagyobb ponty 19 kilo­grammos volt. A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet halastavának halászmestere mondotta ezt, amikor ott­­­jártunk. Az 52 holdnyi területű v­íztárolóban, — melynek fő feladata a 300 holdas szőlő­terület és a 700 holdas szán­tó öntözése — öt-hat va­­gonnyi halat nevelnek. Ponty, pisztráng, süllő és amúr vár kifogásra. Jól jö­vedelmez a szövetkezetnek, hiszen évente több mint 300 ezer forint tiszta hasznot ,,halászhat” le az értékes ál­lományból. Hetenként 15 mázsányit szállít el Gyön­gyösre a HALÉRT Vállalat,­­«’fonnan az ország kü­lönbö­­s városaiba szállítják az é tekes csemegét. Felső ké­­p­ük a halászok reggeli in­i­­­lásánál készült. Középső képünkön: elége­­­dett a termelőszövetkezet elnöke, Nagy György is. A négykilós példány jó ízű fa­laj lesz majd valamelyik ‘'«•déglőben. Fenti képünkön: — N­úzdd meg­... — mondják a halászok és az értékes zsákmányt a partra szállt­ják, ahonnan már gépkocsi­val viszik a megrendelők­­­nek. Jó fogás volt, a háló­­ra­ nyolc mázsa hal került( ra­­ój Béla képes riportja) VILÁG PROLI J AJWA1, L,.\ i.sLLJL l I.K N pwima f f AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXI. évfolyam, 170. szám 1970. július 22., szerda Hatvan és környéke a negyedik ötéves tervben (3. oldalon) Munkában az összevont tanács (3. oldalon) Mi értelme van? (3. oldalon) ■ Népművelés (( nyáron W. oldalon) Postánkból (5. oldalon) Munkahelyük az országút (5. oldalon) Sport 16. oldalon. Ifi boltok Vécsen és Viszneken 18. oldalon) Mi újság a határban ? Alig halad az aratás — a szőlőre sem jó az idő Az utóbbi napok időjárása — mint az­­ idén már an­­­nyiszor — szintén nem ked­vezett a mezőgazdaságnak. Kerecsenül Aranykalász A közös gazdaságban ös­­­szesen mintegy kétezer hold aratnivaló van, de eddig csak kétszáz hold termését sikerült betakarítani. A két­száz holdnyi őszi árpa átlag­termése 14 mázsa holdan­ként. A termelőszövetkezetben igyekeznek bepótolni a le­maradást, a tegnapi napon is hat kombájn dolgozott a táblákon. A tavalyihoz ké­pest azonban aligha sikerül, hiszen ilyenkor már a terü­let felét learatták. A szövet­kezet tagjai és vezetői most már azt várják, hogy megja­vuljon az idő és legalább a hátralevő munkát tudják fo­lyamatosan végezni. Egri Dobó Ebben a közös gazdaságban sem jobb a helyzet, mint Kerecsenben. A szövetkeze­tiek mindössze két napja aratnak folyamatosan, de a kombájnt még most sem tudják használni, egy kéve­kötő aratógép és a kézi­ ka­szások dolgoznak a táblákon. Pedig az aratnivaló nem sok, mindössze hetven hold őszi árpát és 140 hold búzát kell betakarítani. A szövetkezeti vezetők tá­jékoztatása szerint az elmúlt évben ilyenkor majdnem be­fejezték az aratást. Az időjá­rás azonban nemcsak az ara­tást gátolja, hanem kedve­zőtlen a szőlőkre is. A szö­vetkezetben most a hatodik, hetedik permetezést végzik, rendkívül mostoha körülmé­nyek között, hiszen olyan nedves, sáros a talaj. Mégis kell a munkát végezni, mert a peronoszpóra és a liszthar­mat ellen fokozottan kell vé­dekezni. A népjólét emelésének irányelvei A negyedik ötéves tervről lapunk vasárnapi számában is nyilvánosságra hozott párt­­dokumentum körvonalazza népgazdaságunk sokat ígérő távlatait, s egyben a mai helyzet, napjaink feladatai­nak mélyen­szántó elemzését is adja. Hazánk gazdasága, amely jelenleg közepesen fej­let , az 1970-es évek köze­pére megközelíti a fejlett or­szágok mostani színvonalát. A nagyszabású célkitűzé­sek a mai realitásokra épül­ne­k. A befejezéshez közele­dő ötéves terv az első ötéves terv, amelyről elmondhatjuk, hogy minden részletében megvalósul, sőt, túlteljesül. Az a körülmény, hogy menet közben növekvő feladataink­kal összhangban korszerűsí­tettük gazdaságirányításunk egész rendszerét, csak fokoz­ta a végrehajtás tervszerű­ségét. A harmadik ötéves terv két említésre méltó eredménye, hogy erősödött a népgazdaság egyensúlyi hely­zete és javult a munka ha­tékonysága. Ez utóbbira utal, hogy a nemzeti jövedelem 40 százalékkal nőtt, megha­ladva­ az ipari termelés 34 százalékos fejlődési ütemét. Népgazdaságunk stabilitását pedig jól érzékelteti, hogy általános kényszerintézkedé­sek, a lakosságot sújtó, rend­­­kívüli terhek nélkül képes megbirkózni a kemény tél és az árvíz következményeivel. Szó sincs persze arról, hogy minden gondon, nehéz­ségen már túljutottunk. A negyedik ötéves terv azért is­ reális, megalapozott, mert számos gazdaságunk meglevő feszültségeivel, ellentmondá­saival. Közülük négy téma külön is említésre méltó: 1. Krónikus a­­ munkaerőhiány,­­megszüntetése feltételezi a termelékenység gyorsabb üte­mű emelését. 2. Iparunk szerkezetének további lénye­ges korszerűsítését, verseny­­képességének fokozását szol­gálják az új terv kiemelt programjai. 3. A kiemelt programok között is a leg­főbb az építő-, a szerelő- és építőanyag-ipar fejlesztése a beruházási piac feszültségei­nek feloldása érdekében. 4. Végül, de nem utolsósorban, a lakosság lakás-, hús- és gépkocsiellátása, a szolgálta­tások fejlesztése a megoldás­ra váró feladat. A terv a nép­jólét emelé­sét, a szocializmus teljes fel­építését szolgálja hazánk­ban.­Ennek része­ a 400 ezer lakás felépítése öt év alatt. Kétszer annyi óvoda épül, mint az előző öt évben. Nö­velik a családi pótlékot, a­­ nyugdíjakat, s ezáltal csök­kentik a kereső lakosságra j­utó szociális terheket, le­hetővé téve a bérek további teljesítmény és képzettség szerinti differenciálását. A reálbérek idáig leggyorsab­ban 2—2,5 százalékkal nőt­tek egy esztendőben, az új terv lehetővé teszi az évi 3 százalékos növekedést, fel­tételezve, hogy a termelés jövedelmezősége is ennek megfelelően javul. Az egy lakosra jutó évi húsfogyasz­tás 59-ről 67 kilogrammra növekszik, s így 1975-ben­­ már kielégítik az igényeket. Hosszan sorolhatnánk még, hogy a Központi Bizottság ülése milyen sokoldalúan ele­mezte szocializmust építő népünk pillanatnyi gondjait és holnapi igényeit. Az elem­zés részei azok az eszközök, módszerek is, amelyek révén az igények gazdaságilag meg­alapozhatók. A szakemberek ezért vitatkoztak legtöbbet az irányelvek elfogadását meg­előzően a gazdaság tervezett növekedési üteméről. A vi­ták és vizsgálódások alap­ján végül úgy döntöttek, hogy a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növelése az öt esztendőre szóló reális feladat. Ennek teljesítése eleve feltételezi népgazdasá­gunk következetes átállítását az intenzív fejlesztés útjára. Mit jelent ez? A termelés növelésének 75—80 százalékát például a termelékenység emelésével kell elérnünk. A készletek növekedési ütemét is szükséges tovább mérsé­kelni. Gyorsítani kell a­­ m­­szaki fejlődést, a beruházá­sok kivitelezései stb., gazda­sági fejlődésünk csak akkor lehet dinamikusabb,, gyor­sabb az előirányzatnál, ha nem egyszerűen a mennyi­ségi, hanem a minőségi mutatókat teljesítjük túl — jobb, gazdaságosabb munká­­­val. A nemzeti jövedelem is az eddigi 76:24 arányban fordít­ható fogyasztásra, illetve fel­halmozásra. A nemzeti jöve­delem, a gyorsabb gazdasági növekedés minden milliárd­­jából tehát 700 millió forint kerül elfogyasztásra. A gaz­daságszabályozás arra tö­rekszik, hogy a jól dolgozó kollektív­ák, a jövedelmezőbb vállalatok a fogyasztási és a felhalmozási alapokból egy­aránt nagyobb arányban­­ r­­i­szesedjenek. Növekednek te­hát a különbségek a szemé­lyi jövedelmekben és a fej­lődési lehetőségekben a ha­tékonyan és­­ a kevésbé jöve­delmezően dolgozó vállalatok­­ között. (A termelőszö­vet­ke­zetek túlzott differenciáló­dását adópolitikával némileg mérsékelik.)­­A központi felhalmozási alapok felhasználásánál né­mileg növekszik a nem ter­melő beruházások­­­ aránya. Ezt a nagyarányú lakásépíté­si és közművesítési feladatok indokolják. A­­ központi ter­melő beruházásokat pedig mindenekelőtt a kiemelt fej­lesztési programok megvaló­sítására összpontosítják. Így a népgazdasági terv a maga sajátos eszközeivel is segíti a hatékonyság emelését, a szükséges szerkezeti változá­sokat. A kiemelt programok megvalósításával lehetővé teszi, ho­gy gyorsabban növe­kedjék a földgáz és a kőolaj felhasználása (a háztartások­ban is!), a nemzeti kincsün­ket hasznosító alumínium­­ipar termelése, fejlődjön az autóbuszgyártás, a jelenleg még sok gondot, nehézséget okozó építő- és építőanyag­ipar, megvalósuljon a ruhá­zati ipar rekonstrukciója és gyorsan fejlődjenek olyan korszerű iparágak, mint ami­lyen a műanyagot, a műtrá­gyát előállító petrokémia és a számítástechnika. A 4. ötéves terv irányelvei megfelelő kereteket adnak a korszerű munkának, alapot, információt és példát a reá­lis, ám mégis messzire látó vállalati tervek kidolgozásá­hoz. Ha a dolgozók széles ré­tege megismerkedik a távlati népgazdasági célokkal, majd a vállalati feladatokkal, ez bizonyára új kezdeményezé­­sekre, lendületes munkára vezet már­ most, a párt­­ kongresszusa tiszteletére fo­lyó versenyben, jó kezdőse­bességet kölcsönözve a jövő­re induló 4. ötéves tervünk­nek. Apci verseny A közelgő X. pártkongresszus tiszteletére m­unkaverse­­nyükben újabb vállalásokkal egészítették ki korábbi fel­ajánlásaikat az apci Qualitás Könnyűfémipari Feldolgo­zó Vállalat dolgozói: ígéretük szerint 500 tonna, terven fe­lüli öntészeti alumniumtermékkel, több mint 1 millió forin­tos értékkel növelik idei exportjukat. Ugyanakkor az egy főre jutó termelési értéket napi tizenegy forinttal emelik, s így együttesen az eredetileg tervezett 150 helyett 470 millió forintos teljesítéssel, a harminccal szembeni 31,3 ruti­­nos nyereséggel zártak az évek I

Next