Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

silLAG PROLETÁRJA* EGYEST!*JETEK ) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS NAPIlAPja XXII. évfolyam, 27. szám 1971. február 2., kedd Bírálat, a hírűiről A­próság, mégis, hogy felbosszantja az embert, ha ott ül a presszó, vagy étterem asztalánál és nem szól hozzá senki. Pedig a felszolgáló, a pincér ott ácsorog, s ha hozzá fordul az éhes, vagy szomjas ven­dég, egy rövidke megjegyzéssel már ki is szolgálják: nem az én asztalom. Semmiség, mégis bosszantó, mert ezzel sem szomj­at, sem éhséget nem lehet oltani. De mennyivel bosszantóbb, ha a művezető kezdi el sorolni, mit kellene tenni a munkafegyelem javítása ér­dekében, ha az igazgató fejtegeti, hogyan lehetne job­ban ösztönözni a munkára, ha a brigádvezető ostorozza dörgedelmes hangon a brigád tagjait­­, mert a betaka­rítással nem úgy dolgoztak, ahogy elvárta tőlük, ha a hivatali osztályvezető munkaértekezleten „lelkizget” be­osztottjaival, mert türelmetlenek, idegesek az ügyfelek­kel. Van egy jó­­ magyar mondás: messziről jött ember azt mond, amit akar. De hát a művezető, az igazgató, a brigádvezető és az osztályvezető egy sem jött „mes­­­sziről”, ott él, ott dolgozik, ott irányít! Miért akkor ez a „kívülről” jött bírálat, miért sorolják ők, mit kellene tenni!? Kinek sorolják ezt, kit „biztatnak" az intézke­désre? A vezető kötelessége — az állam, a párt, a be­osztottjai egyaránt ezt várják tőle — hogy ne csak „be­széljen a dolgokról”, hanem intézkedjen is, hárítson *1 minden akadályt, a hatékonyabb munka érdekében. A jelenlegi irányítási rendszer növelte a vezetők önállóságát, erősítették az egyszemélyi vezetést. Mindez természetesen a vezetők felelősségének növeke­désével is együtt jár. Nemcsak a nemzeti vagyon mil­lióinak, vagy milliárdjainak óvása, hanem emberek, csa­ládok százainak, ezreinek a sorsa, jelene és jövője is függ munkájától. A vezető éppen ezért — legyen az párttag, vagy pártonkívüli — mindenkor felelős az ál­lam és a párt, a kollektíva előtt tevékenységéért, a rábí­zott emberek munkájáért. A megyei pártértekezlet be­számolójának kiegészítésében a több kedvező tapasztalat felsorolása mellett ezt is olvashatjuk: „...a vezetők egy része elbizakodott, úgy vélte, hogy az átmenet szá­mottevő gondoktól mentes lesz és ebben az illúzióban ringatva magukat nem figyeltek fel számos új jelenség­re, nem tették meg a szükséges intézkedéseket...” Ennek hatására csökkent a munkatermelékenység, na­gyobb munkaerővándorlás indult meg, a termelés üteme csökkent és ezek természetszerűen kihatottak a jövede­lem megalapozottságára, színvonalára. A megye párt­­szervei és a gazdasági vezetők együttes fellépése nyomán megszűntek ezek a kedvezőtlen jelenségek, s az 1970-es év már kedvező változást hozott. M­indezt azért érdemes visszapergetni, mert egye­sek nagyon sokszor csak a kétkezi munkások felelősségét hangsúlyozzák. Megyénk munkásai — ezt többször bizonyították már — érzik és vállalják a fe­lelősséget a szocializmus építésének feladataiért. A gaz­dasági vezető azonban nem lehet mentesítve az embe­rek neveléséért, felemelkedéséért érzett felelősségtől. „Minden vezető legyen tudatában annak, hogy felada­tát, funkcióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgálja és a munkásosztály minden tagjával úgy bán­jék, mint az uralkodó osztály tagjával. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát, a maga részé­ről viszont biztosítsa a tisztességes emberi bánásmódot” — mondotta Gáspár Sándor kongresszusi felszólalásá­ban.Ez az idézet a vezetők ars poétikája is lehetne és ehhez kapcsolódik a megyei pártértekezlet egyik meg­állapítása is: „A párt felelős országos és helyi méretek­ben egyaránt a politika kidolgozásáért és a gyakorlati végrehajtás irányításáért, de nem vállalhatja magára a felelősséget azokban a részkérdésekben, amelyek a po­­­litika végrehajtása során a gazdasági, az állami és tö­megszervezeti szerveknél jelentkeznek .. .” E­zt a felelősséget kell éreznie minden szinten a vezetőknek és a várt, a társadalmi szervek az egész kollektíva segítségével szolgálnia az adott munka­területén a párt politikáját. (papp) ­­ervlexikon (3. oldalon) Honnan kapta a nevét Eger városa? (4. oldalon) A felnémeti „lopott lagzi” (5. oldalon) Befejeződött a Vi­ téli úttörő-ol­im­pia (6. oldalon) Minden kockázatot válalnak M enyien perces késéssel startolt az Apollo 14. WASHINGTON: Magyar idő szerint vasár­nap 21 óra 55 perckor fel­újították az eredeti indítási időpont előtt 8 perc 2 má­sodperccel felfüggesztett vis­­­szaszámlálást,­ majd az Apolló 14. 41 perces késés­sel, magyar idő szerint 22.03 órakor elindult útjára. Alig hagyta el föld körüli parkolópályáját,­ mindjárt a Hold felé vivő út első szaka­szán váratlan technikai­ ne­hézségekbe ütközött, ame­lyek csaknem meghiúsították az egész vállalkozást. A már viszonylag egysze­­­­rű rutinműveletnek számító „átsorolási manőver” befe­jező mozzanata, a parancs­noki anyaűrhajó és a hold­­komp összekapcsolása csak negyedszeri próbálkozásra,­­úgynevezett „kemény dokko­lással” sikerült. A houstoni űrközpont az elé a választás elé került, hogy megkockáztassa-e az űrhajósok biztonságát a Holdról majd felemelkedő holdi komp és az anyaűrhajó újbóli összekapcsolásánál, vagy inkább lefújja a Hold­­raszállást, az egész vállalko­zás célját A houstoni központ hétfőn délután a dokkolási mecha­nizmus további vizsgálatára­­adott utasítást. A CBS tudó­sítója szerint az Apollo 14, hozzávetőlegesen 400 millió dollárba kerülő útjának ki­menetelétől olyan nagy mér­tékben függ az egész Apollo­program sorsa, hogy jelenleg inkább hajlanak a kockáza­tok, mint egy újabb sikerte­lenség vállalására. Az időjárási uszonyok miatt 41 perces késéssel lőtték ki az Apolló 14. űrrakétát Kennedy fokon. (Telefoto — AP—MTI—KS) Munkásőrök ünnepi egységgyűlése Egercsehiben ö ünnepi egységülést tartott vasárnap az egri járási Ba­lázs Ignác munkásőr-zászló­­alj az egercsehi kultúrott­­honban. Rácz Imre, az egy­ség parancsnoka jelentést adott Pálinkás Ferenc ezre­desnek, a megyei rendőr-fő­kapitányság vezetőjének, a megyei párt-vb tagjának. A jelenlevőket Sólyom Ernő, a járási pártbizottság titkára köszöntötte, majd az egység parancsnoka értékelte az el­múlt esztendő eredményeit. Többek között elmondotta, hogy, zökkenőmentesen, a ter­vek szerint sikerült megvaló­sítani az egység tagjainak szakszerű tájékozta­tását, mind politikai, mind gazda­sági kérdésekről. Hangsú­lyozta, hogy a munkásőrök politikai felkészültségét az is bizonyítja, hogy­­ az újonnan választott pártszervezetek ve­zetőségében az egység tagjai­­­nak 31 százaléka tevékeny­kedik. Elmondotta azt is, hogy javult a parancsnokok nevelő, irányító tevékenysé­ge. Ennek realizálását előse­gítette az országos parancs­nokság által szervezett köz­ponti parancsnoki iskola, ahol négy alparamcsnok szer­zett jó eredménnyel képesí­tést. A parancsnok ezután részletesen ismertette a ki­képzési és szolgálati tevé­kenységgel kapcsolatos hely­zetet, majd az 1971-es esz­tendő feladatairól beszélt. A parancsnok ezután ki­tüntetéseket nyújtott át a legeredményesebben tevé­kenykedő munkásőröknek. Kegyen kapták meg a „RtvX-ló parancsnok” jelvényt; ti­zenhét munkásőrnek nyújtot­ták át a „Kiváló munkásőr” jelvényt; huszonnégyen kap­ták meg a tízéves szolgálati érdemérmet; negyvenhárom egységtagot pedig „Munkásőr emlék­éremmel” és emléklap­pal, illetve „Munkásőr em­­lékjelvén­”-nyel és elismerő oklevéllel tüntettek ki. Az ünnepi egységgyűlés részvevőit köszöntötte Pá­linkás Ferenc ezredes, a me­gyei rendőr-főkapitányság vezetője,­­ a megyei párt-vb tagja, valamint Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság első titkára. Mindketten nagyra értékelték azokat az eredményeket,­­ amelyeket a „Balázs Ignác” munkásőr zászlóalj az elmúlt évben el­ért. A Legfelsőbb B­í * B­íróság teljes ülése A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága hétfőn teljes ülést tartott, am­­ely megvitatta a polgári kollé­gium kétévi működéséről ké­szített beszámolót. Dr. Szakács Ödön, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke meg­nyitóbeszédében áttekintést adott a Legfelsőbb Bíróság kollégiumának az elmúlt időszakban — a X. kong­resszus határozatainak szel­lemében — végzett munká­járól, s arról a fejlődésről, amely a Legfelsőbb Bíróság elvi , irányító tevékenységének módszerei és hatékonysága tekintetében végbement. Felszólalt dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter is. Kiemelte a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak az új gazdasági­­ mechanizmus be­vezetése óta eltelt időszakban betöltött kiemelkedő jelentő­ségét. Az új jogszabályok al­kalmazása komoly feladatok elé állította a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumát Megelégedéssel állapította meg, hogy a polgári kollé­gium feladatainak megfele­lően eleget tett. Hatékonyan köz­reműködött a mechanikus jogalkalmazás felszámolásá­ban és a szocialista jogtudat fejlesztésében. Ünnepélyesen megnyitották a mezőgazdasági könyvhónap megyei rendezvénysorozatát . A mezőgazdasági könyv­­hónap ünnepélyes megnyi­tására hétfőn délelőtt került sor Egerben, a városi tanács nagytanácstermében. A meg­nyitón megjelent többi kö­zött Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, Nagy László, a megyei tanács mezőgazdasági­­ és élelmezésügyi osztályának vezetője és Dancs Lajos, az Egri Városi Tanács vb-el­­­­nökhelyettese­. A megye, a város és a járások meghí­vott mezőgazdasági szakem­berei előtt Kéri István, a megyei tanács vb-elnökhe­­lyettese mondott ünnepi be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdasági­­ könyvhónap évenkét csak egyszer kerül ugyan megrendezésre, de a mezőgazdasági szakirodalom, a szaktudás terjesztésének ügye nem veszít aktualitá­sából, jelentőségéből az év folyamán sem. Sőt ellenke­zőleg: ezek a szükségletek és igények a gazdasági fejlő­déshez kapcsolódóan egyre inkább növekednek. Az ered­ményesebb, gazdaságosabb mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eszköze a szaktudás. Ez azonban csak akkor­­ érvényesül ma­radéktalanul a termelés, a kutatás, a tervezés, az irá­nyítás és sok egyéb szakte­rületen, ha a tudomány, a technika rohamos fejlődésé­vel lépést tart A szakirodalom szerepe mezőgazdaságunk egészének előbbrevitelében közismert. Ennek megfelelően évről­­évre­­ több szakkönyv jelenik meg, ugyanakkor növekszik, a könyvek, szaklapok és egyéb kiadványok példány­­szám­­a is. A statisztikai ada­tok mégis mutatják, hogy a szakpropaganda területén még sok a tennivaló. A me­zőgazdaságban dolgozók szé­les tömegeihez kevésbé jut el egy-egy szakkönyv, vagy­­ szakfolyóirat A felmérések azt mut­atják­, hogy a maga­sabb képesítésű szakembe­reknek is közel fele alig, vagy csak ritkán vásárol szakkönyvet, olvas szakfo­­­lyóiratot. Természetesen még nagyobb mértékben vonat­­­­kozik ez a szakmunkásokra vagy a szakmai képesítés nélküli dolgozókra. Nagy feladat vár tehát a szakirodalom terjesztőire. A könyvek, a szaklapok be­szerzése ugyan anyagi áldo­zattal jár, de ezek a be­fektetések az egyén, a me­zőgazdasági üzem és a nép­gazdaság számára többször­­en megtérülnek, ha gon­doskodunk az azokban fog­laltak megismertetéséről, el­sajátításáról, a mindennapi munkában való hasznosítá­sáról. Sok nagyüzemben van már már kisebb-nagyobb szakkönyvtár, de annak is­meretanyaga általában nem eléggé hozzáférhető a dolgo­zók számára. Kívánatos te­hát, hogy a jövőben a gaz­daságok vezetői segítsék elő, hogy a dolgozók minél szé­lesebb r­egei m^­•g reked­jenek a szakirodalommal. Az ünnepi megnyitó után dr. Kozma Pál akadémikus a kertészeti egyetem rek­tora tartott előadást a szőlő­­termesztés időszerű kérdé­seiről. Ezzel egy időben pe­dig mezőgazdasági szak­könyvkiállítás és vásár nyílt a nagyterem előtti folyosón. (mentusz) Dr. Kozma Pál akadémikus a Kertészeti Egyetem rektora a magyar szőlőtermesztés időszerű kérdéseiről tartott elő­ IlTofco; Kis» fíéte& /

Next