Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

TILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? XXII. évfolyam, 221. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA ARA: 1.—FORINT 1971. szeptember 19., vasárnap A munkások sszóvivői­ ­t k­ezdjük kétkedéssel: szükség van-e egyáltalán szó­­*­vivőkre, hiszen a hatalmat birtokló és gyakorló osztály képviselői ott vannak minden fórumon, s vala­mennyi lényeges kérdésben érvényesítik, oltalmazzák a munk­ásság igazát. Ám a sokat emlegetett mindennapi élet, a hétköznapok nemcsak lényeges, azaz az osztály egészére kiterjedő k­érdésekből állnak. Sőt. Napról-napra ezernyi apró ügy adódik, s ezek­ helyben, a szűkebb kol­lektíva körében életbevágóakká nőhetnek. Szükség van-e ilyen esetekben szóvivőkre, a munkások véleményének, álláspontjának tolmácsolóira? Kétkedés nélkül felelhe­tünk igennel. S a szóvivő szerepét legjobban azok tölthe­tik be, akik társaik bizalmából kapott tisztségük ellátá­sa közben nemcsak értesülnek mindarról, ami a munka­helyen történik, hanem — ahogy azt mondani szokták —, saját bőrükön is tapasztalják­. Tisztségük szerény, szere­pük nagy. Sokan vannak. Több, mint 173 ezren. Szak­­szervezeti bizalmiak. A számokba foglalható valóság imponáló, hiszen to­vább nőtt a szervezett dolgozók hatalmas tábora, s ma meghaladja a 3,5 milliót. Az év elején lezajlott szakszer­vezeti válaszátsok során 524 ezer embernek adtak társa­ik bizalmat, mert ennyire rúg a különböző tisztségek be­töltőinek száma. Közülük 173 ezer a bizalmi, s 61 ezer a bizalmi helyettes. A számok azonban nemcsak megmutat­hatnak, hanem el is rejthetnék lényeges tényeket, így pél­dául azt, amit a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentése a szakszervezetek XXII. kongresszusára így fo­galmazott meg: „..viszonylag lassabban fejlődtek a tag­ság közvetlen részvételét biztosító demokratikus fóru­mok”. Ahogy a lehetségesnél szerényebb a haladás a munkások szóvivőinek, a bizalmiaknak a megbecsülésé­ben, meghallgatásában is. Igaz, többségük már nem „bé­lyegárus”. Ám még nem is igazi szóvivő. Ennek sok oka van. Nem lehet mindig és mindenben demokratikus módon előkészíteni a döntést, s nem is szükséges. Ám ennek a fordítottja is igaz: egy sor dologban csak akkor lesz he­lyes a döntés, ha meghozatala előtt a vélemények soka­ságát hallgatták meg, elemezték, ha a döntést ugyan egy ember, vagy egy testület mondja ki, de sok ember, több testület érti a magáénak, hiszen részese volt formálásá­nak. Az üzemi demokratizmus leglényegesebb tényezője ez, mert hiába a forma, ha hiányzik a tartalom. Fölös­leges összehívni a bizalmiakat, ha csak kész tényeket, tennivalókat közölnek velük. Kárbaveszett idő a vállalati szakszervezeti tanács ülése, ha ott ugyanígy zajlanak a dol­gok. A bizalmiakat gyakran csak akkor „mozgósítják”, ami­kor szer­ét helyzetbe került a gyár, túlórázni kell, vasárnapi műszakot tartani, s így tovább. Nosza, álljanak csatasor­ba a bizalmiak, s győzzék meg társaikat. Igen, ez is fel­adataik közé tartozhat, de miért csak ilyenkor jut eszébe a vezetőknek a bizalmiak testülete? Miért nem figyeltek jelzéseikre már korábban? Miért nem hallgatták meg vé­leményüket az új technológia bevezetése előtt, az anyag­hiány miatti tétlenkedéskor a munkaszervezés melléfogá­sairól? Ugyanabból a szájból hal hideget, hol meleget fújni nemcsak erkölcstelen, de a tartós eredmények föladása is. Alui­ csak „tűzoltásra” kellenek a bizalmiak, ott fo­kozatosan lelohad a kezdeményezőkedv, elsorvad a mun­kát segítő bírálat, csupán öltözői beszélgetések témája lesz a kollektíva álláspontját tükröző észrevétel, javas­lat. Igaz, küzdeni lehet és kell is ez ellen, de nehéz, na­gyon nehéz ott szóvivőnek lenni, ahol a fül hallani, a szem látni nem akar. Az tehát, hogy a szakszervezeti bi­­­zalmiak valóban beltölthessék szerepüket, nemcsak raj­­­­tuk, s elsősorban nem rajtuk múlik. Hanem valamennyi munkahelyi társadalmi szervezet tevékenységén, igényes­ségén, a gazdasági vezetők szemléletén és magatartásán, s a közösség egész légkörén. Akik vállalták a szóvivői szerepet, azok túlnyomó­­ többsége a megbízásukhoz méltóan igyekszik ellátni fel­adatát. A párbeszédhez azonban ketten kellenek. Nos, az egyik oldalon ott sorakozik 173 ezer partner, vélemények, észrevételek, bírálatok és­ javaslatok regimentjével, közös1 dolgaink javát, bajaink orvoslását szolgálja. Szóvivői rangjuk, szerepük fontossága arra kötelez mindenkit, aki­­ csak illetékes benne, hogy meghallgassa és megértse, mit­­ tolmácsol társai nevében a munkások szóvivője, s hogy­­ a megértést kövessék, bizonyítsák a cselekedetek. > M. O. 5 VAA/\AAAAAAAA/WSAAAAAAAA/«*A/WW>AASV*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*a> Losonczi Pál koreai nagygyűlésen­­ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke — aki egyhe­tes hivatalos baráti látoga­táson a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban tar­tózkodik —, szombaton nagy­gyűlésen találkozott a KNDK több ezer dolgozója- A jelenlegi helyzet kedvező az összeurópai értekezlet összehívásához...!” Kezd­­dél: felszámolni a múlt súlyos örökségét Befejeződtek Brezsnyev és Brandt megbeszélései Nyugaton magasra vont szemöldökkel figyelik a közeledést... A TASZSZ gyorshírben jelentette, hogy szombaton megtörtént a záró talál­kozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságáina­k fő­­titkáira és Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársa­ság kancellárja között. A találkozón, befejeződtek az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemébe­n foly­tatott konstruktív megbeszé­lések, amelyek végén közös közleményt fog­adtak el. A kiadott közleményt az alábbiakban közöljük: A felek a szövetségeseik iránti teljes, lojalitás szelle­mében megvitatták a köl­csönös érdekű nemzetközi problémák széles körét, a fő figyelmet az európai hely­zet fejlődésére fordítva. Esz­mecserét folytattak a Szov­jetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti kapcsolatok jelenlegi helyze­téről és további fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Hang­súlyozták, hogy a két állam jelenlegi és jövőbe­ni kapcsolatai szempontjából elsőrendű jelentőségű a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság 197­1. au­gusztus 12-én aláírt szerző­dése. Ez a szerződés már most is előmozdítja a két ország közötti politikai lég­kör javulását, kedvező ha­tást gyakorol az európai ügyek égés­­menetére. Leonyid Brezsnyev és Wil­ly Brandt megvitatta a fenti szerződésnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában, és a Német Szövetségi Köztársa­ság Szövetségi Gyűlésében szükséges ratifikációja kér­déseit és kifejezésre juttat­ta szilárd meggyőződését, hogy a Szovjetunió , az NS­ZK közötti szerződés — valamint a Lengyel Népköz­társaság és az NSZK közöt­ti szerződés —■, hamarosan bekövetkező hatályba lépése lehetővé teszi határozott for­dulat biztosítását az emlí­tett országok viszonyában oly módon, hogy a kapcso­latokban széles körű, tartós, hosszú lejáratú együttműkö­dés áll be, s ez igen hasz­nos lesz az említett orszá­gok és szomszédaik népei­nek ma élő és jövőbeli nem­zedékei számára. A­z európai béke megszilárdulása szem­pontjából. A felek egyönte­tűen megállapították, hogy az ilyen irányú fejlődés megfelel céljaiknak és szán­dékaiikmaik, lankadai lanul munkálkodni fognak a múlt súlyos örökségének felszá­molásán és ezzel előmozdít­­(Folytatás a 2. oldalon) Tímá­r mátyás Peruban Megkezdődött Timár Má­tyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének perui tár­gyalássorozata. A hivatalos látogatás első programja­ként Francisco Morales Ber­mudez, gazdasági és pénzügy­miniszter fogadást adott a Hadsereg Házában Tímár Má­tyás és kísérete tiszteletére. Pénteken helyi idő szerint délelőtt a minisztertanács el­nökhelyettese Carpio Becer­ra közoktatásügyi miniszter­rel tárgyalt. A megbeszélé­sen oktatási berendezések to­vábbi magyar szállítási lehe­­tőségeiről volt szó. Délután került sor a perui fővárosban annak a szerző­désnek az aláírására, amely külkereskedelmünk utóbbi években létrejött legnagyobb latin-amerikai exportüzlet­kötését jelenti, a szerződés kétesztendős tárgyalássoroza­tot hoz tető alá. A Metrim­­pex és a Perui Közoktatás­­ügyi Minisztérium megálla­podása értelmében a magyar ipar 13 millió dollár érték­ben szállít berendezéseket a középiskolai program végre­hajtásához. Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12.­­paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1971. szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehív­ta. Étterem a tv-toronyban A legilletékesebb, Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter is nyilatkozott a kékesi panoráma-étterem­ ügyében, írásunkat lapunk­­ 5. oldalán találhatják. Igény és alkotás Megyénk párt- és állami vezetői képzőművészekkel folytatták eszmecserét.­ A találkozó véleményeit, ta­­­pasztalatait összegezi Mold­­vay Győző írása a lap 4. oldalán. •­­ ■ * Korunk parancsa — művelődni ! Felnőtt diákokat, üzemi, dolgozókat keresett " fel" munkatársunk, arról ' fag­gatva őket, hogy felnőtt‘ fejjel miért vállalják­'a ta­nulás mindennapi gondjait.." Erről­­ tájékoztat írása la­punk 4. oldalán. 1l különös házasság­­ igaz története Mai számiunk 4. oldalon megkezdjük Sugár István 37 folytatásból álló soroza­tát, amelyben Buttler Já­nos és Dőry Katalin házas­ságának igazi körülménye­it tárja az olvasó elé. Nők a munkapad mellett Beszélgetés a munkahelyi közérzetről. Riportunk a 0. oldalon olvasható. A határból jelentjük Megkezdték a gabonafélék vetését megyénk közös gazdaságai Bár még hivatalosan nem köszöntött be az ősz, a me­zőgazdaságban mégis már az őszről beszélnek. Ezt bizo­nyítják azok a munkák, ame­lyeket napról napra megfi­gyelhetünk, az ismét meg­újuló határban. Elők­észítik a talajt, műtrágyát szórnak rá, s több helyütt már vetnek is. Komoly erőpróbát jelent a megyénk közös gazdaságai­ban a kapásnövények beta­karítása is a földekről. Az idén jó közepes termés vár­ható ezekből. A hosszú aszály után most kiadós csa­padékra lenne szükség ah­hoz, hogy jól előkészített nedves magágyakba kerül­jön a jövő évi kenyérnek­­való. Egerfarmoson Az­­ Aranykalász Termelő­­szövetkezetben arról érte­sültünk, hogy már be is fe­jezték az őszi árjóa vetését. A kalászosok további veté­sét hétfőn reggel az őszi bú­zával folytatják a szövetke­zetben. Naponta három ve­tőgép dolgozik a határban, s a tervek szerint tíz nap múl­va 800 holdon befejezik ezt a munkát Jól halad a közös gazda­ságban a kapások betakarí­tása is. Cukorrépából 60 holdról szállítják be a ter­mést. A tervezett holdan­ként­ 200 mázsa helyett azonban csak 120 mázsa az átlagtermés, ami a nyári aszályos időjárás következ­ménye. A jövő hét elején megkezdik a kukorica töré­sét is a termelőszövetkezet­ben. Az előzetes termésbecs­lések szerint ez utóbbiból 25 —30 m­­ázsás átlagra számí­tanak. Ugyancsak, rövidesen betakarítják a 200 hold nap­raforgót is, melyből 8—10 mázsás a tervezett hozam. Az egerfarmosia­k már vé­geztek a zöldsilózással, me­­lyet sasyfesa elősegített, m idém vásárolt silókészítő adapter üzembe helyezése. Kápolnán és T­arnazsadányban Hétfőin kezdik meg az őszi vetést Kápolnán. Folyama­tos munkával 1200 holdon kerülnek magágyba a gabo­nafélék. Az Alkotmány Ter­melőszövetkezetből nyert tá­jékoztatás szerint befejezték a burgonya betakarítását, m­ely holdanként 50 mázsás átlagtermést adott. A követ­kező napokban a közös gaz­daság­ ko­ljijai a napra­forgót takarítják be. Tarnazsadányban szeptem­ber első hetében láttak hoz­­m m őa­ betakarítás­»». Sokan dolgoznak ezekben a hetekben a földeken, négy mihamarabb befejezzék­­ a napraforgó­­ és a kukorica behordását. Napraforgóból az eddigi eredmények szerint hét mázsát vágtak le hol­danként, kukoricából pedig 19—20 mázsásnak ígérkezik az átlaghozam katasztrális holdanként A jövő héten megjelennek az Egyetértés Termelőszövetkezet már elő­készített gabonaíq’djein a vetőgépek, s itt- '­­zdás az őszi árpa, va­ a> ■ a búza­­■ magvak szóra . ,, ...hajba. A következő hetekben a munkák­­ gyorsaságát termé­szetesem az időjárás kedvező hatása is befolyásolja majd. .---ín. Jt. Az ostorost Kossuth Termelőszövetkezet 40 holdas őszi­­barackosában július elejétől szeptember végéig tart a szü­ret. Az ízletes gyümölcsből ötfajta fokozatosan érő, így nyár elejétől késő őszig szüretelik a termést. Felvételünk barackszedőkről készült. (Fotó: Kiss Béla)

Next