Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

így születik a varázslat A színház különleges vi- Nem kis iróniával azt is mondják, olyan hely, ahol mindennek még az ellenke­zője is igaz lehet. A színház művészet, politika, szórako­zás és­­ varázslat. Marad­junk az utóbbinál, s kísér­jük figyelemmel, hogyan születik ez a varázslat. ★ Miskolc, Nemzeti Színház délelőtt S óra. A portán a szokásos eliga­zítás: — Igazgató? — Igen. Bent. Tessék, negyedik eme­let.Miután elfogyasztottuk a kötelező kávét, megkérde­zem, mivel kezdte munkáját a miskolci és az egri színház igazgatója? Sa­llós Gábor gyorsa­n adja a választ:: — Bosszúsággal. Most kaptam meg az angol jogvé­dő hivatal második levelét, amelyben most már szigorú­an megtiltják a Zabhegyező bemutatását. Semmit sem te­hetünk, kénytelenek vagyunk másik darabot keresni. Le­hetséges, hogy Méhes György Noé bárkája című vígjátékát tűzzük műsorra. ★ Nagyszínpad: 9—1-ig pró­bál a Cirkuszhercegnő. A rendező az első sorból figyel. Fent a színpadon emeletes tákolmány, az első felvonás elegánsain csillogó cirkuszi előcsarnorkiának: csu­pasz váza. A szereplők kis­sé fázósan, mondják a szö­veget, de később má­r meg­feledkeznek a hidegről, el­kapja őket a játék izgalma. A­ szöveg már kitűnően megy, jól ülnek a poénok, s ha nem ásítozna üresen a nézőtér, Várhegyi Márta, Pé­kér Tibor és Kulcsár Imre jelenete után egész biztos J felcsattanua a taps. Helyette a karmester hangja: — Álljunk meg, kérem! Itt felhang van, tessék fi­gyelni a kottát. A kórus pedig énekeljen, ne lazsálja le a próbát! A szöveget is érthetőbben kérem! A rendező is közbeszól: — A szöveget azért nem lehet érteni, mert hangos a zenekar. A karmester úr pe­dig már nagyon ideges... Ez a közjáték, bár nem szerepel a szövegkönyvben, de hozzátartozik a próbák ideges, alkotó légköréhez. De ki emlékszik már erre, ami­kor majd a premieren fel­hangzik Kálmán Imre örök­­szép melódiája: „... még ma itt, holnap ott, oly mind­egy .. Próba után a rendező: — Behar Gyurival mindig veszekszünk. Nagyon szere­tek vele együtt dolgozni. Behár György: — Ez az a próba, amelyre nem szabadna idegent been­gedni. Ida először van együtt a zenekar, a tánckar, a kó­rus és a színészek. Az első olvasópróbától a premierig hat hét telik el. S ha a ze­nés produkcióknak is meg akarjuk őrizni a művészi rangját, akkor ez idő alatt nagyon komolyan kell dol­goznunk.★ A büfében fél kettőkor. Lopás Edit, a kecskeméti színház művésze vendégként rendezi a Cirkuszhercegnőt. Izgalmas próba áll mögötte, fáradtnak látszik. Talán se­gít egy kis konyak. Közben kérdezek: — Milyen rendezői kon­cepcióról beszélhetünk egy operettnél? — A legfontosabb, hogy komolyan kell venni. A Cir­kuszhercegnő tulajdonkép­pen romantikus szerelmi történet. A hős szenved, küzd és végül győz. Mi egy nagy szerelmet akarunk áb­rázolni, és a mai életritmus­nak megfelelően szentimen­­talizmustól mentesen szeret­nénk eljátszani az operettet. Idegesen az órájára néz. — Mennem kell, két órá­tól munkaebéd lesz, itt szemben, a Pólóméban. Lá­tom, csodálkozik. Ez negyem jó dolog, a színészek is sze­retik, m­ert ebéd közben kö­tetlen formában megbeszél­hetjük a próba tapasztalata­it. ..★ A pultnál két színész, két konyak mellett fohászkodik. Az egyik: — Ma van a Machbeth szereposztása. Csak benne ne legyek!... A másik: — Csak­ benne lennék!... Jól Miásziködtarc ★ Nagyszínpad, nézőtér, dél­után negyed háromkor. Hegedűs László rendező: — Lacikám, drágám menj vissza nyolc fokra! Úgy jó. A bal szuffitát nézzük még egyszer! Sok, még mindig sok, vedd vissza egy fokkal! Most jó lesz. Lehet rögzíte­ni... És még sok-sok kísérlete­zés, instrukció, ellenőrzés. Ez a világosítópróba. S a szín­padon elhanyagolt hivatali szoba, A bolond lány díszle­­te, tökéletesen bevilágítva... ★ Fél háromkor az öltöző­ben. Soós Edit a szoknyája mi­att idegeskedik. Nem elég szűk. A rendező vigasztalja: a holnapi premierre majd csinálnak másikat. Aztán arról beszél, hogy ilyenkor, főpróba előtt, mindenki ide­ges, még ő is. — Most derül­t, hogy a közönség hogyan reagál. Mert az is előfordulhat, hogy a nagyérdemű átrendezi az előadást. Remélem, erre most nem kerül sor, hiszen ebben a vígjátékban a jellemek egymáshoz való viszonya hordozza a humort és a ren­dezés éppen ezt igyekezett kihasználni. Bízom a siker­ben. Valóban siker lett .. Verpeléten este fél nyolc­kor. Telt ház, a tiszti klub szín­háztermében. A zenekar nyi­tányra kész, a színészek kez­désre várnak. Még van egy röpke idő, ezalatt Rózsa Sándort, a színház új bonvi­­vánját kérdezem. — Mi volt a napi program ? — Még felsorolni is sok. Fél kilenctől kilencig skála­órán voltam, kilenctől egyig Mister X. szerepét próbál­tam a Cirkuszhercegnőben, tizenkettőtől fél kettőig rész­­próba volt, ugyancsak a Kál­­mán-operettból. Kettőig ru­hát próbálta­m. utána négy óráig munkaebéd, fél ötkor pedig indult a busz, s fél hétre értünk Verpelétie. Itt a főherceg szerepét játszom. Az előadásinak fél tizenegy­re lesz vége, akkor gyors öl­­tözés és indulunk haza, egy ja. (Tóth Gizella felvételei) óra, fél kettő, amikorra Mis­kolcra érünk. Reggel kezdő­dik minden elölről... Az előadás is kezdődik Áb­­rahám Pál Hawai rózsája. A felcsattanó taps jelzi, sike­rült a varázslat... ★ Ma este Egerben nyit függönyt a varázslatnak az évadnyitó premier Kállai István Segítség, nyertem cí­mű vígjátéka... Márkusz László Soós Edit és Hegedűs László a főpróba előtt. Indul a tájbusz Egy kis festék, és elkészül Ró­zsa Sándor főhercegi maszk­ Szövetkezeti amatőr kisfilm-fesztivál Hatvanban A KISZ szövetkezeti na­pok záróakkordjaként meg­rendezett V. Heves megyei szövetkezeti amatőr kisfil­­mek fesztiváljának második napján — tegnap délelőtt —, kezdődött meg a versenyfil­mek vetítése és zsűrizése a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár művelődési házában. A délelőtt és délután folyamán a versenybe került filmek közül tízet zsűriztek. Az ed­digi bemutatók során az a vélemény formálódott, hogy a fesztivál széles skálájú fil­meket fogadott, s a színvonal is meglehetősen egyenlőtlen volt. Találkoztunk jól sike­rült, az amatőr színvonalon már túlmenő alkotásokkal, s olyanokkal is, amelyek­ az amatőr filmezés szintjét aligha közelítik meg. A színvonalról érdeklődve kérdeztük meg Kökényesi Ferencet, a Magyar Televí­zió rendezőjét, a zsűri elnö­két: • Több profilban, kezdők és majdhogy profinak szá­mítók mutatkoztak be. Min­denesetre az a véleményem, hogy ezt az eddigi megyei jellegű vállalkozást — ame­lyik ötödszörre is komoly eredményeket mutatott fel — a jövő évre országos jel­legűvé kellene formálni. — — Hogyan képzelne el egy országos rangú rendez­vényt? — Elsősorban szövethet vezeti és ifjúsági jellegű legyen. Ezt a két egymással össze­függő témakört kellene va­lóban filmszerűen feldolgoz­ni, s arra törekedni, hogy a megye igyekvő amatőr fil­mesei elsajátítsák a szakma könnyen megtanulható fogá­sait és az eddiginél sokkalta többet produkáljanak éppen ebben a szűkített témakör­ben. A zsűrizés után a verseny­filmeket bemutatták a Ró­zsa cukrászdában, a Váro­si Művelődési Ház ifjúsági klubjában, valamint az Új­­hatvani Gimnázium és Szak­középiskolában. A kisfilmfesztivál mai napján folytatódik a ver­senyfilmek vetítése és zsűri­zése. A háromnapos fesztivál ün­nepélyes záróünnepségét és a díjak átadását, valamint a díjnyertes filmek vetítését ma délután rendezik meg az Aranyfácán Étteremben. íp. i* Sugár István Buttler udvari bolondja 13. Az erdőtelki kastélyban éldegél Dőry László báró, Buttlerné unokatestvére. A szélütött, eladósodott apa kelekótya fia, Katalin gróf­nő atyja, Dőry Gábor kiren­delt gyámsága alatt élt mind­addig, amíg a különös há­zasság után, ő is az erdő­telki kastélyba nem telepe­dett. — „Teljes bolondnak nem tartom, de egészen okosnak sem.” — jellemzi találóan ezt a családi figurát Buttler inasa. A kissé ütődött 31 éves nőtlen férfit, János gróf teljes kénye-kedve szerinti, bizarr, reneszánszízű főúri szórakoztatására tartja kas­télyában. Rendszeresen ab­ban leli gyönyörűségét, ha néhány krajcár, vagy neta­lán forint fájdalomdíj fejé­ben alaposan elvezetheti a bárót. A dolog már annyira fajul, hogyha egy-egy kupa borra szomjazik meg Laci báró, maga áll elő, hogy a csekély baksisért húzzák el csak bátran a nótáját a de­resen. Amikor azután sajgó üleppel lekecmereg a deres padjáról, nagy röhej és ka­cagás közepette tartja is már a markát borravalóért. Egy alkalommal Buttler „maga mulatságáról akarván tenni,” így szól kedves ud­vari bolondjához: — „Hallod-é, Laci! Jó vol­nál te a szamarak királyá­nak! Ülj fel tehát a sza­márra, majd én megkoro­náztatlak!’’ * Dőry Lacinak bezzeg nem kell kétszer mondani, — vállalja ő egynéhány forin­tért még a szamárkirály­­ságot is. Nyomban kezdetét is veszi a koronázási ünnepség elő­készítése. Palástként szép asztali szőnyeget terítenek a hátára és vállárra. A nya­kába csengettyűt akaszta­nak. — „Éljen a szamarak ki­rálya!” — kiáltja kórusban a nyomába szegődött koro­názó népség tarka tömege. Dőry báró — akárcsak a valódi királykoronázásnál szokás, — a kezében tartott „bakterdzsidával”, nagy büszkén a négy égtáj felé Buttler a pompás mulat­ságot egy csillogó arannyal fizeti meg Laci bárónak. Sőt, ráadásul még egy pár piros csizmát is kap. Egy másik nevezetes al­kalommal pedig, — hecc kedvéér­t. — megesketik a lükó bárót egy cselédlánnyal. — „Házasodj, Laci!” — ugratja János gróf. — „De mire házasodtam? Hová viszem a feleségem?” — kérdi. — „Adok én néked házat, ahol ellakhatsz!” — bíztat­ja Buttler. Addig-addig évődnek, amíg végül is beadja Dőry Laci a derekát. Nyomban meg is kapja a vőlegénynek dukáló rozmaringszálat. A csinos Léna nevű mosólányt választják ki a gróf meny­asszonyának a szerepére. Díszesen felöltöztetik, akár­csak a valódi menyasszonyi szokás. Virágko6aonit is tesznek a fejére. Az uradalmi kulcsár meg papnak öltözik. Fekete szok­nyát húz magára, reveren­da helyett, pántlikával ékes fehér női vászonkabátkát kap papi karing gyanánt. A kastély összesereglett népe előtt végre előáll az új pár. Lassú, komoly léptek­kel haladnak a pap felé. Csak éppen az orra előtt is­­meri fel Laci a kulcsárt, jókora pedrett bajuszáról. Irgalmatlanul feldühödik a vele űzött tréfán­­, hisz szegény feje komolynak vélte a komédiát... — „Ha valóságos pap vol­na, megesküdnék!” — mond­ja. De így?... Laci értékes lakója a Buttler-kastélynak. Mindent tud a vele üdült Dőry Ka­tinka szerelmi­­ szérméiről Ránkon, Eperjesen és Kas­sán. Hisz, még szerelmi pos­tása is volt Szirmay Jóská­hoz. .. Bérgyilkosok a láthatáron Hamarosan Szirmay Jó­zsef kapitány úr is színre lép. Becsülete védelmében Egerbe érkezik, és párbajra hívja ki levélben Buttlert. Nem is rejti véka alá szán­dékát, amikor arról ír, hogy „ha megkaparinthatja akár úton, akár útfélen, vége le­szen életének!” A jelek arra mutatnak, hogy Szirmay komolyan ve­szi fenyegetéseit és véglege­sen meg akar szabadulni riválisától. Egy napon az erdőtelki kastély emberei egy ődöngő férfire lesznek figyelmesek. Egyszeriben nyakon csípik az ismeretlent, s keményen megcsigázva, vallatóra fog­ják szándéka felől. Az is­tenadta begyullad s egysze­riben minden titkát M ko­­nyogja, csakhogy szabadul­jon minél előbb vallatod vas­­markából. Kiböki, hogy paz­­dicsi Szirmay József kapi­tány úr küldte és „spionkod­­ni jött." — „De ha tudnátok mi­csoda jó szívvel vagyok a gróf őnagyságához, nem bántanátok, — vágja ki ma­gát. — Hanem minthogy nincs idehaza, mondjátok meg néki, hogy jó szerencsé­je, hogy Egerben a szobájá­ból nem jött ki, mert agyon­lőtték volna, mivel Szirmay József lesz­állított. Azért te­hát vigyázzon magára min­denütt, ahol jár!" Szirmay bizonyára nem örülne, ha hallaná, hogy bi­zalmas küldetésben lévő em­bere miként teregeti ki tit­kos kártyáit. De nem nyugszik. Tovább fenekedik Buttler János el­len. 1794. október második felében a szikszói vendégfo­gadónál >• ' "5c!t a grófnak, — ott.. az útja >vezet Erdőtelek és Eger között. Egy „ muszkaformájú ka­tona”, — Szirmay Oroszor­szágból hozott kozákja, — harmadmagával érkezik ko­csival késő délután a foga­dó elé. A katona fölényes hangon külön szobát bérel magának. Emberei meg csak úgy az istállóban keresnek maguknak szállást. — „Micsoda járásban len­nének?” — kérdi kíváncsian a fogadós. — „Mi gróf Buttler ellen puskázni akarunk." — böki ki, két pohár tüzes egri bor lehörpintése közben a muszka. A szokatlan hír hallatáig a kocsmáros begyullad, s egy pillanatra sem veszti szem elől vendégét. Még éj­jel is fülel, kémlel utánuk. Egyszer csak a késő éji órákban heves lódobogás tompa zaja veri fel a kör­nyék csendjét. Óvatosan ki­les, de abban a pillantásban már kopognak is az ajta­ján. A nyergéből szállt em­ber a kozákot keresi. Mi­után nagy suttogva a szobá­jában szót vált vele,­­ amint jött, olyan sebesen távozik is. Az orosz pedig menten felkelti embereit, befogat és lóhalálában elro­bognak. Úgy látták, Szirmay ere­­deted haditervén az utolsó pillanatban módosítani kény­szerül, ezért vonja vissza bérgyilkosait a lesről. Ta­lán besúghatta jó pénzért valaki a készülő merényletet Buttler grófnak, és ezért tanácsosabbnak látszott oly szélsebesen elpárologni a mindenre elszánt fogdme­­gescnek. Párdányi Buttler János gróf arcképe.

Next