Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Hevesiek Budapesten — Dr. Bodnár Andris Aki szabadság helyett edzőtáborba megy Első alkalommal hiába vártam rá. Hogy miért nem jött el, igazán egyszerű volt kitalálnom. Miért szokott tá­volmaradni megbeszélt ran­devúkról, miért hagyja kár­ba veszni megváltott színház-, vagy hangversenyjegyét egy orvos? Egy sürgős hívás, egy félbe nem szakítható műtét mindennél fontosabb. S Bod­nár András vízilabdázó, olimpiai, világ- és Európa­­bajnok nem amolyan „spor­toló orvos” — a szó pejora­tív értelmében. Számára a hivatás, a sebészet legalább olyan fontos, mint a sport. A sport, amit sok arany­éremgyűjtő társával együtt ott kezdett el Egerben, a Pe­tőfi téren, a sportuszodá­ban. Minden Budapesten élő Heves megyeivel ugyanúgy kezdtem el a beszélgetést. Ugyanis­­ arról faggattam mindenkit, hogy kit ismer még, kit ajánlana még, hogy felkeressek. A „névajánlás” csúcsát eddig Bodnár And­rás tartja. Pillanatok alatt felsorolt legalább tíz nevet. Tőle tudtam meg például, hogy Budapest egyik kerüle­tének tanácselnöke is egri, vagy hogy egy közismert, régi egri pék fia Budapesten nyomozó. Nagyon örültem a gyors felsorolásnak, nemcsak azért, hogy újabb hevesieket kereshetek majd fel, hanem hogy találkozzam végre vala­kivel, aki igazán észben, igazán számon tartja a földi­eket, aki egyáltalán érdek­lődik azok után az emberek után, akik ugyanonnan in­dultak el, mint ő. — Nem nehéz megtudnom, hogy ki mit csinál, hová ke­rült Budapesten — mondja. — Hiszen a klinikán naponta keresnek fel hevesiek. Tud­ják, vagy hallják, hogy én is odavalósi vagyok és termé­szetes, hogy nagyobb biza­lommal, több barátsággal jön­nek hozzám, mint más, is­meretlen orvoshoz. Ilyenkor azután az orvosi munka köz­ben jut egy kis idő a plety­kálkodásra is. Elmondjuk egymásnak, hogy kivel talál­koztunk, kit ismerünk Bu­dapesten a hevesiek közül. Apósom jut erről eszembe, aki egy kis Zala megyei fa­luból indult dologkereső út­jára jó negyven évvel ez­előtt. Mint sok más társa, ő is a fővárosban kereste a nagy lehetőséget. Azt ugyan nem találta meg, de ott ra­gadt, ott alapított családot a fővárosban. S ha néhanap tovább marad ki, ha egy po­hárkával többet iszik a kel­leténél, ma is azzal hárítja el felesége zsörtölődését, hogy „találkoztam egy földivel, s elbeszélgettük az időt”. Mert ez bocsánatos bűnnek számít. Földivel találkozni a milliós emberrengetegben, visszaem­lékezni a régi szép időkre, — e lakói szülőhelyét nézve országnyi fővárosunk­ban — ma is kellemes kikap­csolódás, időtöltés. Nosztalgi­ánkat próbáljuk elűzni — vagy inkább föléleszteni? — az otthoni ízű pletykálkodás­sal , hogy kivel mi történt, ki­ről mit tudunk, s kik a leg­újabb zalai, csongrádi vagy hevesi budapestiek. S hi­szem, hogy hasonló érzés mi­att vállalkoznak a szülőföld­ről való beszélgetésre színé­szek, tudósok, művészek, sportolók is. Bodnár András is szinte elfelejtkezik jelen­létemről, amikor az egri uszodában eltöltött éveiről beszél. — Ott „laktunk" az uszo­dában. Főleg mi, Petőfi té­ri gyerekek. Mamáink még az ennivalót is utánunk hoz­ták. Nagyon jó­­ kis társaság volt ott együtt. 195S-ban olyan ificsapat jött össze, hogy megvertük az akkori OB I-es felnőtteket. Halmos Peti, Ringelhann Gyuri, Elek Miska, Bolya Laci, s jóma­gam kezdtünk. Ráadásul va­lamennyien a Dobó gimnázi­umba jártunk két évfolyam­ra, így igazán jóbarátok le­hettünk. S ami ritkaság a sportolóknál, még a tanárok is szerettek bennünket, mert jó tanulók voltunk. — Néhány év múlva majdnem az egész gárda fel­került­­ Budapestre, különbö­ző egyetemekre, többségük az orvosira. Bár akkor az OSC még csak OB II-es volt. — Igen, amikor engem 1962 őszén felvettek, s átigazoltam az OSC-be, szinte otthon érezhettem magam. Itt ját­szott a fél egri csapat. Én ak­kor már válogatott voltam, s nehezen tudtam eldönteni, hogy hová igazoljak, mert OB II-ből nehéz a legjobbak közé válogattatni. Végül a válogatott edzője is azt mondta, hogy menjek nyu­godtan az OSC-be, de a ré­gi barátok, az ismerős gárda is nagyon csábított. Azóta nyertünk Európa-kupát, hat bajnokságot, így nem bán­tam meg. — Bár a „kibicnek semmi sem drága"*, mondják, mégis érdekel, hogy ön szerint mi­ért megy most gyengén Pé­csik Déneséknek? — Elment néhány játéko­suk. Kiesett majdnem egy teljes generáció. S talán az utánpótlás nevelése sem megy tökéletesen. Lehet, hogy tévedek, de például a kiszo­rítós játékot — amiben jó lövőerőt és helyzetfelisme­rő készséget tanultunk an­nak idején — alig látom már az egri usziban. — Bodnár András nagy bombáit meddig láthatjuk még? — A montreáli olimpiai re­pülőjegyet még megpályázom — kacsint rám mókázva. — Tavaly már a búcsúzásom hírét költötték, de az kacsa volt. Talán 1977-től majd egészen orvos leszek.­­ — Vannak diplomás spor­tolók, akiket hosszú évekig a műtőasztal közelébe sem en­gednek. Ön megbecsült ta­nársegéd az I-es számú se­bészeti klinikán. — A mi sportágunkban szerencsére este vannak az edzések. Ugyanúgy ügyelek, mint bármelyik, velem egy­idős kollégám. Amikor edző­táborba megyünk a váloga­tottal, kiveszem a rendes­­ szabadságomat. Az orvosi pá­lyát hivatásomul választot­tam, tehát nem akarok le­maradni. A sportot viszont kellő megszállottsággal csi­nálom, már húsz éve. Ha azt akarom, hogy mind a kettő jól menjen, valamit áldoz­nom kell. Áldozom a szabad­időmet, a szabadságomat. Angyalosi László Hívogat a Házra és a Bükk Gyöngyösön a Pajtás­­ va­súti megállóban gyüleke­zünk­, s miután megérkezett m­indenki, akit vártunk, in­duljunk el a sárga jelzésen. A Szőke-kút érintésével érünk­­ a Sas -hegy legmaga­sabb pontjára, a Cseppje-te­­tőre. Tovább haladva ráta­lálunk a Szent Anna kápol­nája és a Szent Anna-tó mellett vezet utunk tovább. A sárga jelzés a Pipis-hegy felé vezet. Má­rafüredre ér­ve választhatunk, vagy gya­loglunk a Körtvényesen­ át a Sás-tóhoz, vagy letelep­szünk Mátrafüreden. A Sás­tótól és Mátrafüredről autó­busszal utazhatunk vissza Gyöngyösre. A gyöngyösi autóbusz­pályaudvaron szálljunk fel arra az autóbuszra, amelyik Gyöngyössolymosig közleke­­­dik. Gyögyössolymosról el­indulva a zöld kereszt jel­zést figyeljük. A Kis-hegy mellett vezet utunk egészen a Dezső-várig. Ezután váll­­junk el a zöld kereszt jel­zéstől és az erdei úton kb. 2 km-t haladva rátalálunk a sárga kereszttel jelzett út­ra. Az országúton haladva megpillantjuk a Károly­­kilátót A kilátóból gyönyö­rű látvány tárul elénk. Tú­ránkat folytatva megérke­zünk a Sás-tói campingbe, ahol játékhoz kitűnő terü­letet találunk. Akik nem fáradtak el eddig a gyalog­lásban, vagy a játékban, azok induljanak vissza gya­log Gyöngyösre. (A túrák­hoz a Má*ra ú'ika'auz 1973- as kiadásához mellékelt tér­kép használatát javasoljuk.) O Mbem­ms, január , csütörtök Csak röviden... Heves megye atlétikájá­nak minőségi fejlődését bi­zonyítja az is, hogy az 1975. évi eredmények alapján négy fiatal tehetség kapott helyet a különböző szintű országos válogatott keretben. Az utánpótlás keret tagja lett Kelemen Rita (Egri Dózsa) Brenner Pál (Hat­vani Kinizsi) és Bártfai Ist­ván (Egri Tanárképző). Pál Ilona, az Egri Tanárképző versenyzője pedig a B-keret tagja. A bevonulások során több NB-s játékos került a Zal­ka SE férfi kézilabdacsa­­patához. Január első heté­ben Fekete Jánosnak, a gyöngyösi V-ös számú Ál­talános Iskola vezető test­nevelő tanárának az irányí­tásával kezdte meg a felké­szülést a piros-fehér gárda. Célkitűzésük a megyei baj­nokság megnyerése, majd ezt követően az osztályozón kiharcolni az NB I­-be ju­tást. A formába hozás idő­szakában részt vesznek az egri és gyöngyösi terembaj­­nokságokon is. A ma sísportjábaa — al­pesieknél, északiaknál, fu­tóknál egyaránt — számta­lan próbálkozás történt és van folyamatban még je­lenleg is a teljesítmények növelésére. A harc a méte­rekért, másodpercekért most a hagyományos négysánc­­versenyre készülő mezőnyt érinti, közelebbről néhány nemzet kénytelen lesz le­mondani egy újfajta síruha használatáról. Nemcsak a négysáncviadalon, hanem jelentések szerint a Téli Olimpián is. Az új kreáció lényege: az ugróruhát nedv­szívó, az aerod­inam­ikai tör­vényszerűségeket a teljesít­ményre pozitívan ható mű­anyagszivaccsal bélelték a ,,feltalálók”, amelyet a szer­vezőbizottság megtiltott. A fő indok szerint a légmunka ugyan sokkal hatékonyabb, de a talaj­fogásnál óriásivá növekszik a balesetveszély. Az ugrók ugyanis nem a megszokott, kissé merőleges módon érkeznek, hanem a talaj felett párhuzamosan repülve, így szinte kikapcso­­lódik a légellenállás, azaz a kritikus ponton jóval túl­­szállnak, s ezzel elveszítik uralmukat *a*át lénmunká­­juk felett. Az ilyen új ruhá­val érkezett versenyzők kénytelenek lesznek a ha­gyományos felszerelésben sáncra lépni. A tömegtestnevelésről Ha felnövök is... — Ha nagyobb leszek, cselgáncsozni fogok! — ■ mondta szenvedélyes han­gon Tamás, s elrohant. Már várta barátja a harmadikos Laci, úszni készültek. A fenti megkapó mondat az egri nyári sportnapközi valamelyik reggelén hang­zott el. Egy bizalmas be­szélgetés gyermeki kitárul­kozásának végső „igéje­ként”. Ami előtte történt, azt legalább ennyire ked­ves volt hallani. Tomi ker­­telés nélkül megvallotta, ■ szeret játszani. Szeret a többiekkel focizni, a park­iban futkározni, s annak is nagyon örül, ha anyuval, apuval kirándulni megy. Kijelentette viszont, — ar­cának apró ráncaival, szemöldökének mozgatásá­val felerősítve meggyőző­dését — kerekperec utál­ja a csendespihenőt! Mármint a mozgáshiányt. Nem volt nehéz kitalálni, erre célzott. Ami alig 10 évének egyik életelemét „radírozta” délutáni tevé­kenységéből. Valójában semmi olyat nem mondott, ami idegen lenne a gyer­meki világtól. Játék, moz­gás, tanulás szerves egysé­ge elkísér a felnőtté válá­sig. Akkor belép a munka, de vajon megmarad-e a mozgás? Lesz-e 20—30—40 évesként kaucsuklabdá­hoz, bőrgolyóhoz, állítható bábukhoz, salakhoz... fű­ződő élménysor? A felnőtti pihenés aktív formái kö­zött helyet kap-e a sport? A válasz nem lehet oly egyértelmű, hogy a kéte­lyek mindegyikét száműz­ze. Már csak azért sem, mert a téma tartalmi bő­sége, ha úgy tetszik partta­lanná tágítja a kérdést. Minden­esetre a fogódzó, hogy társadalmi ügyként foglalkozunk a ma tömeg­sportjátal, biztató. Úgy lé­tesítmények kialakításában, mint szereplési, versenyal­kalmak megteremtésével. A megyei TSH jelentése számokkal támasztja alá: Heves megye lakóinak spor­tolás iránti igénye növek­vő. S mindinkább választ­hat az egyén a tömegsport, testedzés fogalmi körébe besorolható, bővülő tevé­kenységi­­ formák között. Nem új idők, új divatja a kocogás, még kevésbé a kis­pályás foci varázsa. He­ves megyében mintegy 3 ezren „rúgtak labdába” 1975-ben. Tömegeket moz­gattak meg — 13 000 főt — az alkalmi kocogó verse­nyek távjai. A negyedik öt­éves tervben a korábbinál nagyobb ütemben valósul­tak meg új lakótelepein­ken a játszóterek, a beke­rített bitumenes kispályák, beton asztalitenisz asztalok és pihenőparkok. Megépült a m­árafüredi és noszvaji erdei tornapálya, hasonló lesz a kékestetői és tardosi. Évente 6—8 ezren vesznek részt a­­ falusi spartakiádok téli és nyári kiírásain. Az üzemi dologzók körében a sakk, asztalitenisz, teke, kispályás labdarúgás a leg­népszerűbb. Az összetett honvédelmi versenyeken és a Honvédelmi Kupa lövész­versenyen idén több mint 150 ezren küzdöttek! Ösz­tönző lehet a példa: Átány, Bélapátfalva, Egerszalók, Egerbakta, Noszvaj, Nagy­­visnyó, Tarnalelesz és Tar­­naszentmiklós községében a kultúrházat igénybe ve­hetik sport céljaira. Számok, aztán megint számok. Előbb csak néhány száz, majd ezer s véges fo­lyamként százezres nagy­ságrend. Jelenünk mutatói. Társadalmi, gazdasági fej­lődésünk eredményei adják a lehetőséget­­ a testnevelés és sport pozitív hatásainak tömegesítéséhez. A meg­kezdett út elején persze előfordulhat, hogy egyfajta szükséglet és a lehetőség szinkronja nem teljesült Vannak meghatározók. A hozzállás pillérei az ember múltja, munkahelye és te­lepülésviszonya. Az aktív versenyzéstől visszavonul­tak mozgásigénye jóval át­lag feletti, de a meghatá­rozó a szimpatizánsok te­herbírása. A határokat szinte et­mossa Heves megye tömeg­testnevelési és tömegsport­­rendezvényeinek 1976-os koordinációs naptára. Ben­ne az esemény színhelye, időpontja, formája, rende­zője pontosan feltüntetve, összeállítója a Heves me­gyei Tanács V. B. Testne­­velési és Sporthivatala. A 10 oldalas jegyzet „beleva­lóit” a KISZ Heves megyei Bizottsága, a szakszerveze­tek megyei tanácsa, a He­ves megyei KISZÖV, MÉ­SZÖV, a megyei sportági szakszövetségek, a Testne­­­­velési és Sportfelügyelő­ségek, az illetékes sport­egyesületek adták. A prog­ram gazdag, megvalósításra vár. Sterbinszky Amália, a világbajnoki bronzérmes női kézilabda válogatottunk kitűnősége nyilatkozta: „Le­mondani tudnia kell kinek­­kinek a maga szintjén. Az élsportolónak a válogatott teljesítmény, a nem ver­senyszerűen sportolóknak egészségük, jó közérzetük megtartása érdekében.” Ez utóbbi gondolat megszívle­lendő. Budavári Sándor A 15 éves bajnok Az év felfedezettje két­ségtelenül a 15 éves hód­mezővásárhelyi Groszpéter Attila. A fiatal diák meg­nyerte a megyei, majd azt követően az országos vidéki bajnokságot, az élen végzett az országos ifjúsági bajnok­ságon is — mindezen torná­kon több mint száz idősebb versenyzőt előzött meg. Mint második legfiatalabb ver­senyző vett részt az ifjúsá­gi világbajnokságon, ahova a Magyar Sakk Szövetség elsősorban tanulni, nemzet­közi tapasztalatok szerzése céljából küldte ki, minthogy az idén magas helyezésre esélyes versenyzőnk még az idősebb évjáratokban sem volt. Attila itt is megállta a helyét, jól indult, majd át­meneti visszaesés után is­mét erősített, végül a 48 részvevő közül a mezőny első felében, a 21. helyen végzett. A győzelmet egyéb­ként szovjet Valerij Cse­hov szerezte meg, az ameri­kai Christ­ansen és az angol Messer előtt íme Groszpéter egy jól si­­került játszmája. Carol Kann védelem A. Pablo (Spanyolország­ Groszpéter A. TienUstat 1. e4, c6 2. d4, d5. 3. e5. Ff5. 4. h41? (Ezt az éles folytatást Tál, exvilágbaj­­nok vezette be. Ha sötét hagyja, világos g4 és h5 után lezárja a királyszár­nyat) 4. — ,h5! (A legbiz­tosabb.) 5. c4, e6. (Nyugod­tabb játékhoz vezet, mint 5. — ,dc:, ami után sötét célja a d5 pont elfoglalása Hb6— d7—b6 vagy e6, He7 után.) 6. Hc3, Hd7. 7. cd:, cd: 8. Fg5, Fe7. 9. Vd2, a6. (10. Hb5 el­len. Számításba jött 9. — , Fg5: 10. Vg5:, Vg5: 11. hg:. &6 is, egyenlő játékkal) 10. Fe2, Bc8. 11. Bel, b5. 12. a4? (Jobb volt ezt a mezőt a hu­szár részére szabadon hagy­ni, hogy b4-re mindig Ha4 jöhessen.) 12. — ,b4 13. Hd1, a5. 14. Hh3. f6! 15. ef:, Hgf6: 16. Ff6:? (Ez a csere sem szerencsés, a kellemetlen 16. — ,He4 el len valószínűig jobb volt 16. f3) 16. — ,Ff6:! 17. Hf4, Bel: 18. Ve1:. 0—0! 19. Hh5: (Jobb 19. Fh5:) 19. — ,Fd4: 20. Hg3, Hc5. 21. Hf5:, Bf5:22. He3, Fe3: 23. fe:? (Erre a világos király nem jut a sáncoláshoz. 23. Ve3: kellett.) 23. — ,Vc7! 24. Kdll (Fenyegetett nemcsak 24. —„ Vg3-f, hanem főleg 24. —» Hd3-j--H vezérnyerés. 24. — ,d4! (Sötét örege­sen és erélyesen használja ki világos királyállásának gyengeségét.) 25. ed., Vh7! 26. Vc4, Va4:+. 27. Kd2, Bd5: 28. Ke3. (Fenyegetett 28. — ,Bd4-4­, Vd4: 29. Hb3 -1- vezérnyerés ) 28. — ,Hb7„ 29. Vc7, Hd6. 30 Fd3, Ve3» 31. Bd3, Hf5f. 32. Ff5:, ef: + 33. Kf2, Bd4. 34. Va5., Vd2+. 35. ,Kg1, Bd1 + . 36. Kh2, Vb8+. 37. g3. Vbtf! vi­lágos feladta. Flórián Tibor issfflue&Sxi­ssaetó^ t

Next