Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
A tizedik esztendőn küszöbön: a népszámlálás Beszélgetés dr. Pápay Gyulával, a megyei tanács végrehajtó bizottsága titkárával Etiópiában —■, hogy csak egyetlen példát említsünk még sohasem, Kínában pedig legutóbb 1953-ban volt népszámlálás, ám mondhatni, világszerte törekszenek már a lakosság rendszeresebb „összeírására”, a lakásviszonyok s a népesség életkörülményeinek felmérésére. Hazánkban 1869. óta van hagyománya s tízévente kerül sor ilyen vállalkozásra. Igen fontos ez, mert képet ad a társadalom fejlődéséről, a változásokról és ezen keresztül sejteti a jövőt is. A napi sajtó hírül adta már a legáltalánosabb, legfontosabb tudnivalókat. Ez alkalommal szeretnénk a közölteket olyanokkal is kiegészíteni, amelyek talán kevésbé ismeretesek olvasóink előtt. A Népújság munkatársa dr. Pápay Gyulával, Heves megyei Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkárával, a népszámlálás megyei felelősével beszélgetett a küszöbönálló nagy eseményről. — Közismert, hogy az állampolgárok egyes adatait, a termelés különböző jellemzőit és az egyéb fontos társadalmi, gazdasági mutatókat folyamatos és eseti adatfelvétellel nyilvántartják. Mennyivel más, több a népszámlálás az említett népességi és munkaügyi statisztikáknál? — A rendszeres népességi és munkaügyi statisztikák valóban folyamatosan számot adnak a népesség legfontosabb jellemzőinek alakulásáról. Nem helyettesítik azonban a népszámlálásokat, mivel nem teszik lehetővé, hogy egy adott időszakban teljes keresztmetszetében bemutassák az ország népességét, demográfiai és társadalmi viszonyait. Nincs adatunk például arra vonatkozóan, hogy a legkisebb közösségi egységek — a családok — összetétele hogyan módosult az utóbbi évek változásai következtében. Ezenkívül a bizonyos szakképzettségi és foglalkozási adatok —, amelyek a népszámlálás legfontosabb kérdései — ugyancsak korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre a szokványos statisztikákból. — Mihez adnak segítséget az Információk? — Ez a legdöntőbb kérdés, egyben ez határozza meg a népszámlálás célját is. Az összeírás eredményei, adatai alapot szolgáltatnak a helyes gazdasági, kulturális és szociális döntésekhez, a közép- és hosszú távú tervek előkészítéséhez. Ezek az adatok azonban nemcsak az országos, hanem a megyei, városi és községi tervek kidolgozásához is nagy segítséget nyújtanak. Megállapíthatjuk, például a lakosság korösszetételét, ezen belül felmérjük a csecsemő, óvodás, iskolás korú gyermekek, a munkaképes korú felnőttek, az öregek számát, arányát, stb. Ennek alapján meghatározhatjuk a szükséges óvodai, bölcsődei, iskolai helyeket, előre számolhatunk bizonyos ellátottsági igényekkel. Az iskolai és szakmai végzettségek, a munkaképes korúak számának ismerete nemcsak a munkaerő-tartalékot tárja fel, hanem — a szakképzettségek ismeretében — alapot ad például egyes gazdasági ágak fejlesztésének tervezéséhez is. — Milyen előkészítés után látnak munkához? Megyénkben milyen szervezet foglalkozik a feladattal, kik és hányan osztoznak a tennivalókon? — A népszámlálás előkészítése tulajdonképpen már évekkel ezelőtt megkezdődött. A Központi Statisztikai Hivatal előzetesen kidolgozott programja alapján a helyi tanácsok gyakorlatilag még 1978-ban elkezdték a munkát. Megyénkben csaknem 1800 számlálóbiztos és felülvizsgáló hajtja végre az összeírást, a helyi tanácsok, illetve a statisztikai hivatal dolgozóinak irányítása mellett. Az összeíró és szervező apparátussal együtt így csaknem kétezren vesznek részt a népszámlálási munkákban. Az összeírás résztvevőit felkészítettük az elvégzendő feladatokra. Valamennyien — zömmel pedagógusok és tanácsi dolgozók ! — nagy és elismerésre méltó munkát vállalnak, amikor házról házra, lakásról lakásra járva felkeresik a családokat. Megtisztelő társadalmi megbízatás ez,hiszen az összeírók lelkiismeretes munkáján múlik a népszámlálás sikere. — Mikorra várhatók a számlálóbiztosok? Egy-egy személy adatfelvétele mennyi időt vesz igénybe? Mit kérnek a lakosságtól? — Az összeírást 1980. január 2. és 15. között hajtjuk végre. Az a cél, hogy megállapítsuk, 1980. január 1-én 0 órakor hányan éltek Magyarországon, ezen belül megyénkben és az egyes településeken. Az, hogy mennyi ideig tart egy személy vagy család összeírása, a válaszadók készségétől is függ. Igen jó lenne és gyorsítaná a munkát, ha a családtagok ismernék egymás adatait, s bármelyikük távolléte esetén is meg tudnák mondani a legfontosabb személyi adatokat, így: a születési adatokat, az iskolai végzettséget, a szakmai képzettséget, a munkahelyet. Ezek ismeretében nyilvánvalóan ki-ki önmagának és a számlálóbiztosoknak is feltétlenül időt takarít meg. Ugyancsak fontos része a népszámlálásnak, hogy az összeíró minden kérdőívre rávezeti az úgynevezett személyi számot, ami egyébként a személyi igazolvány 11. oldalára van beragasztva. Jó, ha az otthon tartózkodók előzetesen felírják a családtagok személyi számát is. össze kell írni a lakásokban valamennyi állandó vagy ideiglenes bejelentővel rendelkező személyt, függetlenül a tartózkodási helyüktől, és azokat is, akik huzamosan jelen vannak, de nincsenek ott bejelentve. Az ideiglenesen távollévőkről, jelenlévőkről ellenőrző lapot állítanak ki, amelyeket később egyeztetnek, hogy a kettős felvételt kiszűrjék. Az a cél, hogy egyetlen személy se maradjon ki az összeírásból. Mit kérünk a lakosságtól? Nos, lényegében az előbbieket, és a feltétlen megértést, az együttműködést. A pontos és jó adatszolgáltatást. Kérjük továbbá, hogy akit bármilyen oknál fogva január 15-ig nem írtak össze, az szíveskedjék bejelenteni ezt a lakóhelyileg illetékes tanácsnál. Ezzel is hozzájárul megyénk lakossága a népszámlálás sikeréhez. Amit előre is köszönünk! — Végezetül: azt kérdezzük Pápay elvtárstól, hogy a személytelenné váló, titkosan kezelt adatok összesítéséről mikor olvashatunk? — Az adatok tényleg személytelenné válnak, annak ellenére, hogy az összeírás során a személyeket nyilvánvalóan név szerint kérdezik. Az érvényben lévő jogszabályok alapján ugyanis a személyi kérdéseket bizalmasan kell kezelni, s a személyhez kötöttség a mostani feldolgozás során is személytelenné válik. A népszámlálás személyi adatai kizárólag statisztikai célokra használhatók. Ami a közléseket illeti: már 1980. februárjában gyorsjelentés készül a népesség számáról és néhány legfontosabb adatról. Részletes, községenkénti, városonkénti adatok közlésére 1980. júliusa után kerül sor. A népszámlálás során felvett adatok teljes körét tartalmazó megyei füzetek pedig 1981-től. folyamatosan jelennek meg. — Köszönjük ?* beszélgetést! Gyóni Gyula Mozdony BaogloÉsbs A Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyárának mozdonygyáregységében az idén húsz Diesel-mozdonyt gyártottak bangladesi megrendelésre. A hatszáz lóerős mozdonyokra a megrendelést több nyugati cég részvételével lezajlott versenytárgyaláson nyerték el. (íTI fotó: Tóth Gyula felvétele ( KS) Zárszámadás előtt Mint minden esztedő végén, így most is az elmúlt tizenkét hónap eredményeiről vonnak mérleget és készítik a jövő évi tervet Heves megye 54 termelőszövetkezetében és három szövetkezeti társulásában. Mindezt a közgyűlések elé terjesztik majd jóváhagyásra. Nehéz esztendőt zár 1979- ben megyénk mezőgazdasága, hiszen a tavaszi esőzések, a májusi aszály miatt a tervcélkitűzések csak részben valósultak meg. Mint Kner Gyula, a Heves megyei TESZÖV főmunkatársa tájékoztatott, a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelés előirányzatait nem sikerült teljesíteniük a közös gazdaságoknak. Gazdaságaink azonban a tagok szorgalmas munkájával, a javuló szervező munkával igyekeztek mindent elkövetni a terméskiesések pótlásáért. A szövetkezeti kertészetekben a népgazdasági szükségleteknek megfelelően a zöldségtermelést 1979-ben is magas színvonalon folytatták. Ennek köszönhető, hogy 15 százalékkal több termést takarítottak be, mint egy évvel ezelőtt. Javult a szőlőtermelés is, melynek az időjárás kedvezett. Ennek köszönhető, hogy a tavalyi lemaradást pótolva gazdaságaink 76 mázsás hektárankénti szőlőmennyiséget szüreteltek. Az állattenyésztésben a mennyiségi tervcélokat teljesítették a gazdaságok és főleg a tejtermelés növekedett. Bár a szarvasmarhatartásban nem sikerült a tervezett létszámbővítés, így néhány helyen 1979-ben is veszteséges volt ez a fontos ágazat. A sertésállomány viszont dinamikusan növekedett, tovább javult a férőhelyek kihasználása és az abraktakarmány-felhasználás, így több sertést értékesítettek, gazdaságaink, örvendetesen fejlődött a juhászat is, főleg a füzesabonyi és a pélyi társulás létrehozása után. A háztáji termelés tovább gyarapodott a nagyüzemek támogatásával, s 1979-ben bővült a szövetkezeti termékek exportja. Noha egyes zöldségekre és gyümölcsökre volt minőségi kifogás, mégis búzából, kukoricából, vágóállatból, borból, dinnyéből, hűtőipari termékekből és szőlőoltványból jelentős exportot bonyolítottak le közös gazdaságaink. Kedvezőtlen tendenciaként jelentkezett, hogy néhány termék jövedelmezősége romlott. A fejlesztési lehetőségek szűkülése miatt 25 százalékkal kevesebb beruházást valósítottak meg az üzemek. A legnagyobb gondot a gépvásárlások százmillió forintos csökkenése okozta. Annak ellenére, hogy a közös gazdaságokban javult a vezetés színvonala, a munkaszervezés helyzete és szilárdult a fegyelem, a költséggazdálkodás mégis kedvezőtlenül alakult. Az utóbbi években ugyanis a költségek növekedési üteme meghaladja a termelési érték növekedését, így nem térülnek meg a többletráfordítások! 1979-ben tovább csökkent a szövetkezeti jövedelem és a gazdálkodás eredményességét kifejező nyereség is. Növekedett a pénzügyi hiányok összege, amely meghaladja a százmillió forintot. A veszteségesen gazdálkodó termelőszövetkezetek száma is több mint 1978-ban volt, így veszteséges mérleget készít a mezőszemerei, a domoszlói, tiszanánai, a nagyfügedi és a bélapátfalvi termelőszövetkezet. Ezenkívül még néhány gazdaság alaphiánnyal zárja az esztendőt. A tartósan veszteséges szövetkezetekben a korábbi szanálások ellenére sem állt helyre a gazdálkodás stabilitása, ami további figyelmet követel az illetékesektől ! Mentusz Károly Valuta a palackban Ezt a palackot nem a tengeráramlás sodorja magával és tulajdonképpen egy fia valuta sincs benne. Hát akkor. .. ? Rajta van viszont a címke, amelyről az olvasható le annak, aki ért magyarul a határainkon túl, hogy a muskotályt termelte és palackozta az abasári Rákóczi Tsz. ★ Ha valamiféle vetélkedőt rendeznénk a különböző legekért, akkor dicsekedve mondhatnánk, hogy az ország legnagyobb borexportáló tsz-e az abasári. De miután ilyen vetélkedő nincs, minek hivalkodnánk egy ilyen leggel? Maradnak csak a tények, amelyek számszerű alakzatai azt jelzik, hogy innen, a Sárhegy aljáról, az idén több mint 2,7 millió palack bort szállítanak külföldre, nagyobb edényben, illetve tartálykocsikkal pedig még további nyolcezer hektolitert. Ami palackba került, annak a fele a Szovjetunióban deríti majd jókedvre az embereket, a másik fele viszont az NDK-ban, illetve egy kisebb hányada Lengyelországban. A tartályokba töltött bor pedig mind nyugati irányba hagyja el országunk területét, így igaz a korábbi kifejezés,hogy ezek az utazó palackok tulajdonképpen valutát tartalmaznak. Sőt, a tartályok is. Miután a külső piacon való értékesítés az érdekünk, az abasári tsz borászai és a palackozó üzemének dolgozói azt ajánlották fel, hogy éves exporttervüket túlteljesítik. Erre a lépésre még augusztusban határozták el magukat. A nyugati kiszállítást például negyven százalékkal akarták növelni. És mi lett belőle? Kis híján ötvennégy százalék. Persze, hogy büszkék rá. De hát hogy megy ez? Elhatározzuk, hogy a korábbi rendelésre ráteszünk még néhány hordócskával és kész is? ' — A bormintáinkat bemutatjuk a külkereskedelmi vállalatnak és ilyenkor gyakran ott vannak a külföldi partnereink is. Jól ismerjük egymást, hiszen ez a kapcsolat már évek óta létezik köztünk és a külföldi vevő között — magyarázza a részleteket Rudas Sándor, a tsz elnöke. — így kezdődik az üzleti tárgyalás. Illetve sokkal prózaibban. A borminősítő intézet vizsgálatai pontosan kimutatják azt is, hogy a mintának küldött bor mennyi savat, cukrot, miegyebet tartalmaz. Az érzékszervi minősítést ez a tényszerű elemzés egészíti ki. Miután a külföldi vevő már évek óta viszi az abasári muskotályt, hárslevelűi traminit, tudja azt is, mit vár és mit kaphat. Ha az évjáratok bizonyos vonatkozásban különböznek is egymástól, a bor alapvető tulajdonságai nem változhatnak, azoknak állandóaknak kell maradniuk, különben... Igen, ment a bor is áru és ezért alapfeltétele a megbízhatóság. A fő tulajdonságok karakteres jelenléte. — Az idei boraink különösen szépek — jegyezte meg szinte már áhítattal Sárosi István, a borászat vezetője. Az a bizonyos sok napsütés megtette a magáét. Ezért is volt aránylag könnyű az exporttervre még rávállalniuk és még ezt is megtetejezniük. Ha egyszer az idei borok olyan szépek.★ A borhoz, szőlő, a szőlőhöz tőke, a tőkéhez vessző kell. — Az idén igen jól sikerült az oltványunk — hallottuk a tsz elnökétől. Márpedig az ilyen kifejezés nem akármi. Mert az előbb, amikor még arról volt szó, miért éri meg a tsz-nek, ha a borát exportálja, hiszen egy fél márkát sem kap érte, akkor nagyon diplomatikusan úgy válaszolt, hogy: — Mert megtaláljuk a számításunkat. És most „igen jó”? — Persze, az sem nagyon van a tsz előnyére, ha az oltványunk igen jól sikerül. A furcsa megállapításnak megadja a magyarázatát is. Miután ilyen jól sikerült az oltvány, a vele foglalatoskodóknak is szép summa üti a markát. Ezért a jövedelem ugyancsak megugrik a tavalyi „bázishoz” képest, ez pedig igen megemeli az adójukat is. A több adó viszont a nyereség jó részét elviszi. Ha tehát jól dolgoznak, a milliós tételekkel megemelt adóval „büntetik” a közös gazdaságot. Ahelyett, hogy megjutalmaznák érte. Ki érti ezt? Azt is nehéz megmagyarázni, hogy a belföldön értékesített oltvány jobban fizet, mint az, ami exportra megy. Méghozzá oltványonként négy forint az eltérés. Hihetetlen? Az Abasáron pedig nincs ember, akit valamilyen útonmódon ne érintene az oltvány. Van még egy furcsasága az exportnak. Erről általában nem szokás beszélni. Pedig semmi titok nincs benne. A külföldre szállított bort a külkereskedelmi cég értékesíti, az számol el a vevővel. Az eladó, a tsz viszont a borának az árát csak többfajta áttétel után veheti kézhez, mert a külkereskedelem átutalja a... -kérnék, az egy másik ... -kérnék, az még egy másiknak és így valahogy, hónapokkal később a pénz meg is érkezik annak a számlájára, akinek a tulajdona volt a bor, akinek a vagyona volt, ami végső fokon forint is. Csakhát... A bor már kiment a pincéből, de a forint még nem jött be érte a kasszába. Amíg a hónapok telnek egymás után a bor árára várva, közben a tsz-nek gazdálkodnia kell. Kellene pénz erre is, arra is. De hát se bor, se pénz. Mit lehet tenni? Fel kell venni kölcsönt. Annak viszont kamatja is van. Ha a tsz azonnal megkapta volna a bor árát, akkor lett volna pénze is. De így — saját pénze elméleti birtokában — fizetheti a kamatot is a „saját pénze után”, ami éppen „útközben” van valahol. Hogy mi lenne a megoldás? Nem a valutát akarja a markába leszámoltatni a tsz. Ugyan! Adjon egy valamiféle előlegárat a külkereskedelmi vállalat a közös gazdaságnak már akkor, amikor átvette tőle a bort. Aztán majd elszámolnak, később így mentesülhet a tsz attól, hogy a pénzére várva kölcsönt kelljen felvennie a kamatra, amikor tulajdonképpen. .. De ezt kár még egyszer elölről kezdeni. Mennyit halljuk mostanában, hogy érvényre kell juttatnunk azokat az értékrendeket, amelyek egy-egy terményben, termékben benne foglaltatnak, hogy a piaci mozgásokat be kell kalkulálnunk, hogy a teljesítmény alapján kell fizetnünk, hogy a nyereség legyen a gazdálkodás értékmérője és hogy a pénz... Milyen furcsa, amikor az élet ezekkel az elvekkel szembesíti az embert, mint tette most a valutát hozó palackok ügyében vagy az oltványtermesztés kevésbé ismert részletei esetében. Tessék látni, a „nagy fogalmak” mögött ezek a kis „hétköznapi gondok” húzódnak meg. A gondok helyett azt a szót is használhattuk volna, hogy kerékkötői. A még jobb, az eredményesebb munka kerékkötői. Ezért kell változtatni eddigi gyakorlatunkon, eddigi módszereink némelyikén. G. Molnár Ferenc 1979. december 30., vasárnap