Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

Kedves olvasónk! Ifjúsági oldalunk szerkesztői elvein változtatva ezentúl egyre gyakrabban szeretnénk egy-egy fontos, fiatalságunkat érdeklő társadalmi kérdést körül­járva jelentkezni. Ehhez a segítségetekre van szükségünk: témajavaslataitokat szívesen látjuk, ellenvéleményetek­nek helyet adunk. Első ilyen problémánk az alkoholizmus. Ez nem vé­­­­letlen, hiszen ebben „világszínvonalon” állunk. Ijesztő méreteket öltött nálunk a szeszfogyasztás. Gyilkos és megalázó betegség ez, amelyet meg kell előzni, mert gyó­gyítani igen nehéz. A fiataloknak meg kellene érteniük, hogy az ivászat nem a felnőttség jele, hanem az embert egyre mélyebbre sodró, veszélyes dolog. Mottónk: — Hát te mit csinálsz itt? — Iszom. — Miért iszol? — Hogy felejtsek. — Mit? — Azt, hogy szégyellem magam. — Miért szégyelled magad? — Mert iszom... (De Saint-Exupery: A kis herceg) A berúgás magasiskolája A színhely egyik határ­­menti diákvárosunk. Kísé­rőim — egyetemisták, főis­kolások­— alig titkolt büsz­keséggel v­­ári sorba a „szeszipari hivatalokat”, amikor megtudják, milyen témában kutatok. Nem kerül sok időbe, s máris kész a végeredmény: összesen 59 van belőle — nem számítva a különböző klubokat. Szó esik arról is, milyen alkalmakkor látogatják • a diákok a vendéglátó egysé­geket — természetesen szor­galmi időszakban lazítás­képpen, aztán vizsgák előtt, vizsgák után, ez utóbbi már az ünnepléshez tartozik. Egyik beszélgető partnerem szerint a felső fokon tanu­lók ösztöndíjuknak és ott­honról kapott pénzbeli tá­mogatásuknak csaknem há­romnegyedét költik italra, de ez csak az átlag, nem kevés azoknak a száma, akik adósságba keverednek a mér­téktelen alkoholfogyasztás miatt. Persze, mindezzel gyakran együtt jár a város lakóinak megbotránkozása egy-egy túlfűtött hangulat­ban lévő társaság láttán, néha botrány, s természete­sen a következő napon fej­fájás, rossz tülét, esetleg az órákról való hiányzás. Van azonban olyan is, aki a legsúlyosabb következmé­nyeket­ is kénytelen volt át­élni. H. B. iskolát nyithatna a­ lerészegedés tudományá­ból — ha volna ilyen. No, nem bántani akarom, a tény azonban tény marad: bará­tunk főiskolai pályafutása során háromszor élte át ugyanazt, amit — mint mondja — legnagyobb el­lenségeinek sem kíván. H. B. nehezen áll rá a be­szélgetésre. Érthető, hiszen a kellemetlen élményekről nem szívesen beszél az em­­ber. Meg aztán szégyelli is. Ő maga is mondja. — Mi volt az apropója az ivá­szatoknak? — próbálom megkönnyíteni a dolgát. Ha lassan is, de végre m­egered a nyelve. — Ez változó volt. . .Egy­­szer egy társasággal jöttünk össze rpás­szor meg vissza­utazás alkalmával szívtunk, harmadszor pedig valakinek a születésnapjét ünnepeltük. — Mondd el, légy szíves, a történetüket. Onnár átkozik egy keveset: _. i cits novemberében volt az első ilyen eset. Azr­án már het­ven megfordul­tunk végül kikötöttünk a Felső városibiui. Ott jó han­gulat volt, aztán egy na­gyobb társaság­ csatlakozott hozzánk. Emlékszem, időseb­bek is voltak közöttük, még fizettek is, mert nekünk már elfogyott a pénz, amit otthonról kaptunk. Ezek után továbbmentünk a Birkába. Innentől kezdve elment a kép meg a hang *. A töb­bit már csak a társaim el­beszéléséből tudom — no, meg a rendőrségi jelentés­ből, ami körülbelül így szólt: „ . .. november 8-án hajnal­ban találtunk rá a Bakai Nándor utcában, ahol meg­botránkozást keltő magatar­tást tanúsított...”. Ülve aludtam az utcasarkon. Más­nap ott ébredtem. (Hosszabb szünet.)­­ És a másik két esetben? Másodszor? Éppen vizsga­­időszak volt, jöttem vissza Szegedre. Már a vonaton is nagy mennyiséget fogyasz­tottunk, megérkezésünk után pedig a Sárkányban szív­tunk tovább. Aztán még ar­ra emlékszem, hogy a köze­li villamosmegállóban ül­tünk egy padon. Innen vitt be a ..Yard”. Harmadszor a Roosevelt tér melletti park­ban bukkantak rám. — Tehát mindannyiszor magadra hagytak a társaid? — Hát... tulajdonképpen­­ igen! Bár az is igaz, hogy nem tudtak felébreszteni. Rövid ideig hallgatásba burkolózik, s köz­ben szor­galmasan eregeti a cigaret­tafüstöt. Aztán újra kérde­zem: — Milyenek voltak a be­nyomásaid ott benn? —­ Mindhárom alkalomm­­al a tanácsi kórház ideg- és­ elmeosztályára szállítottak. Amikor először ébredtem ott fel, iszonyú ideges let­Az első pohár szeszes italt többnyire kíváncsiságból kortyolgatják a tizenévesek, a többit már virtusból fo­gyasztják, hiszen egy szinte megrögzött közhiedelem úgy tartja, ez velejárója a fel­nőtté válásnak. Az első po­hártól a szenvedéllyé váló vasig nem is olyan hosszú léha az út. Dr. Creit Ferenc János ezer szakmunkástanulóval végzett vizsgálatot. Főbb­megállapításait ismertetve közli, hogy szabad idejükben jelentős helyet foglal el az italfogyasztás. Az­­ elsőéve­sek egyharmada az első ösz­töndíjuk kézhezvétele után szeszes italt fogyasztott. E tendencia erősebben emelke­dik tizenhat év felett, két­harmaduk viszont csak 20. életévük felett fogyasztott szeszes italt. A társadalmi háttér Áréskor a számok mögött az okokat keressük, elsőként mindig a társadalmi hátteret kell vizsgálnunk. Az otthon szerzett benyomásokat és az iskolai, munkahelyi hatáso­kat. A környezet eleve meg­határozó légkörét. Mert pél­dául a családban megrög­zött szokások és az italozás megítélése feltétlenül befő­zem. Rövid ideig nem­ is tudtam, hol vagyok, csak akkor eszméltem rá, amikor egy rácsos ágyat pillantottam meg mellettem. A nővér odajött hozzám, elmondta, hogy lefürdettek, majd ágy­ba dugtak. Szóltam neki, hogy haza akarok menni, de nem engedett. Az orvossal szerette­m volna beszélni, de nem volt bent. Körülnéz­tem, még idegenebb lettem. Volt, aki dühöngött, volt, aki bambán meredt maga elé. Többükkel beszélgettem is. Egy fiatal srác azt mondta, ne legyek ideges, még ma kiengednek. Ő önként jött elvonókezelésre. Azt is meg­­­mutatta, milyen egy kúra... Förtelmes volt! Dél körül végre bejöttek hozzám, ki kellett tölteni egy tesztet, amelyen rengeteg kérdés volt a családi életről, ma­gamról. Később pszicholó­gusnővel is beszélgettem. Dél­után kettőkor kerültem ha­za... Három napig ki sem mozdultam otthonról. — S mostanában... — Hát.. . most sem vetem meg a piát, de azért pró­bálok mértéket tartani... Nem szeretnék még egyszer oda visszakerülni! Főiskolás barátunk tehát alapos leckét vett ebben a .. ma­g­asiskol­ában ”. A­zóta, hogy beszélgettem vele, el­telt már néhány esztendő, megnősült, rendes, jóravaló családapa lett, az itallal is alkalomszerűen találkozik. Amit elbeszélt, számára minden bizonnyal örökre felejthetetlen élmény marad — társai, az őt követő nem­zedék számára pedig remél­jük, intő példa! Sz. Z.­ lyásolja a fiatal véleményal­kotását és vonzalmát vagy előítéletét a szeszes italokkal kapcsolatban: Egy korty nem árt meg — mondják ünne­pekkor­ és töltenek felelőtle­nül a fiatalkorúaknak is. S ezt követően nagy a kí­sértés, különösen, ha otthon a kamra vagy a bárszekrény mindig „fel van töltve"­ ital­lal. Sok fiatal hivatkozik arra — sajnos többnyire már a bíróság előtt, — hogy azért kezdett italozni, mert a szesz „jótékony” hatásától min­dent feledve akart mene­külni az őt körülvevő való­ság elől. Ez a ,,menekülési forma” persze törvényszerű­en mindig zsákutcába vezet. Sok esetben az alkohol tart­ja össze az élet perifériájá­ra kényszerült, galerikbe tö­mörülő fiatalokat is, akik a szesz gátlást oldó hatása alatt vállalkoznak előbb ki­sebb, majd mind nagyobb bűncselekményekre. De nem csak a családok, hanem a munkahelyi közös­ségek is fontos szerepet ját­szanak a fiatalok személyi­ségformálásában. Ahol rend­szeres és természetes a mun­ka utáni — vagy közbeni — kollektív italozás, ahol meg­vetik, lenézik vagy közös­ségellenesnek tartják azt, aki ez alól kivonja magát, ott a fiatalok többsége „al­kalmazkodni kényszerül” s ez a kezdeti kényszer ké­sőbb már megszokottá és természetessé válik. Egyen­rangúak akarnak lenni a brigádban, ők is kérik a run­dokat, nehogy lemaradjanak és anyámasszony katonájá­nak tartsák őket. A védeke­zési reflexek pedig egy idő múltán­­ mind jobban tom­pulnak és gyengülnek. Egy aggódó édesanya például azt panaszolta az egyik újság­hoz írott levelében, hogy a tizenhét éves kislánya olyan élelmiszerüzletben dolgozik mint eladó, ahol minden név- és születésnapot vörös­boros pezsgővel ünnepelnek, s a kislány hiába ellenkezik, veszi a vezető a fizetési bo­rítékból, így most „fut­a a ráeső részt már előre ki­pénze után” és ő is mindig koccint a többiekkel. A fiatalkori alkoholizmust előidéző külső hatások kö­zül nem szabad azonban fi­gyelmen kívül ha­gyni az iskolai kudarcok okozta sé­rüléseket és stresszhatásokat sem. S ez a hatás duplázó­dik, amikor a család — ké­pességeinél lényegesen na­gyobb teljesítményt várva a fiataltól — megtorló eszkö­zökhöz folyamodik gyen­gébb eredmény esetében. Ha az őt körülvevő környezet­ben rosszul érzi magát a fiatal, olyan pótló jellegű érzelmi kapcsolatokat és kö­zösségeket keres magának, ahol befogadják, könnyen sikerélményhez juthat, egy­ben teret kap agresszivitá­sának, elkeseredettségének kiélésére, így jutunk el a szökések, galeriba sodródá­sok, iskolakerülések fontos tényezőjéhez. Ezek a gye­rekek fokozottan veszélyez­tetettek, kevésbé ellenállnak a kriminális csábításokkal szemben. A megelőzés módjai Mindez azonban megelőz­hető, ha a szülők, nevelők, pedagógusok, munkahelyi kö­zösségek idejében felisme­rik a veszélyt, s meggyőző módon, a körülmények és az italozásra kínálkozó al­kalmak figyelembevételével, a fiatal személyiségéhez al­kalmazkodva magyarázzák el az alkoholizmus káros Itatá­sát és következményeit. Per­sze az okos érveknek csak akkor lehet foganatjuk, ha a kezdődő alkoholizmust elő­idéző okokat és indítékokat is megszüntetjük. Fontos sze­rep jut továbbá ebben a fel­­világosító és nevelő munká­ban a tömegszervezeteknek, így elsősorban a KISZ-nek is, mely jól szervezett prog­ramokkal, csoportfoglalkozá­sokkal, sportlehetőségekkel és érdekes klubélettel, a fiatalok képességeinek fej­lesztésével helyes irányba terelheti s elvonhatja őket az ital személyiséget káro­sító bűvköréből­. Ágh Tihamér Fiatalok és az alkohiofizma* az első pohár és a többi... Logika Az ábrák meghatározott logikai sorrendben követik egy­mást — egy kivételével. Keressétek meg, hogy melyik ábra bontja meg a logikai sorrendet! Az elmúlt heti Közmondások című rejtvényünkre na­gyon sok jó megfejtés érkezett. Sorsolás alapján a három szerencsés nyertes: Kovács Katalin, Apc, Rákóczi út­ 8.; Szé­nás­ Hermina, Eger, Vallon u. 7. fszt 1.; Varga Sándor, Heves, Holló út 12. Nyereményeiteket — egy-egy ifjúsági könyvet — postán küldjük el. E heti rejtvényünk megfejtéseit február 4-ig adjátok postára, címünk változatlan: 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. KOSSUTH 8.27 Szocialista brigádok akadémiája. 8.56 Beszélni nehéz. 9.08 Operafelvételek. 9.88 Kis magyar néprajz. 9.43 Tarka mese, kis mese. 10.05 Külvárosi gyerekek. 10.35 Válaszolunk hallgató­inknak. 10.50 Kamarazene. . 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Opera­­slágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.00 Népdalfeldolgozások. 14.26 Kóruspódium. 15.10 Ope­­rettdalok. 15.28 Mestersé­günk címere. 16.08 Kritiku­sok fóruma. 16.18 Maros Rudolf: Ecseri lakodalmas. 16.31 Hangverseny a Min­denki zeneiskolája hallga­tóinak! 17.41 „Szívemben mindent elrendeztem ...” 17.50 Nekem ennyi jut, ne­ked annyi... 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.00 Richard Strauss: Don Quijote. 20.41 A zene nem ismer határokat. 21.31 Hát­térbeszélgetés. 22.15 Sport­hírek. 22.20 Tíz perc kül­politika. 22.30 Magyar elő­adóművészek. 23.33 Dohná­­nyi: b-moll szonáta. PETŐFI 8.20 Nagyvárosi gondok az USA-ban. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 Robert Stolz saját műveit ve­zényli.­. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Békés napok. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig ... 16.00 Mindenki iskolája. 16.33 Útközben. 16.35 Tudomá­nyos könyvespolc. 16.40 Operettek. 17.00 Barátság slágerexpressz. 17.­50 Ötödik sebesség. 18.33 Népi zene. 18.55 Barangolás régi hang­lemezek között. 19.25 Aja­­tollahok és diákok. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 „Szép szemben állni ezernyi pokolnak”. 21.23 Nótafelvé­telek. 21.40 Újdonságok 22.20 Kellemes pihenést! SZOLNOK 17.00-1»! 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás . 17.05 Gyári belépő. Új hely­zetben a Heves megyei épí­tőipari vállalatok. Szerkesz­tő: Tolnai Attila. Komoly­zenei feldolgozások — 17.30 Tíz perc mezőgazdaság. — Sport — 18.00 Észak-ma­­gyarországi krónika (Kong­resszusi munka­verseny a miskolci házgyárban. Mun­kásgyűlés a Csepel Autó­gyár egri gyáregységében. Vasúti pályakorszerűsítés Borsodban) . 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskola­­tévé. 10.25 Delta. 11.05 Cy­rano de Bergerac (Ameri­kai film). 12.55 Lehet egy kérdéssel több? 13.45 Isko­latévé (Ism.) 15.15 Ember a felvevőgéppel. 16.40 A ke­zek dicsérete (Kanadai kis­­film). 17.10 Kuckó. 17.45 Pár­beszéd. 18.25 Számve­tés. 18.50 Staféta. 79. W Té­vétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Resz­kessen, aki él! 21.25 Meg­kérdezzük: Simon Pál ne­hézipari minisztert. 22.15 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 19.04 Nas F.kran — Am képernyőnk. 19.30 Tv-hír­adó. 20.00 Agnieszka Osi­­ecka: Ö meg Ö (Zenés já­ték). 21.05 Tv-híradó 2. 21.25 A mi házunk. 1980. január 30., szerda

Next