Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

Mégis lesz világsztárunk? Erdős Pétert, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Pepita márkamenedzserét, az elmúlt hónapokban többször is bírálták a sajtóban, szá­mon kérve rajta azt a nyi­latkozatát, amelyet 1979 ele­jén tettek közé a Magyar Ifjúság poprovatában. ..Há­rom éven belül világsztárunk lesz” címmel. Az első év eredményeit figyelembe vé­ve ugyanis úgy tűnt, hogy a szkeptikusoknak lesz iga­zuk, a nyilatkozat csupán egyike a popszakmában már megszokott túlzásoknak Az utóbbi hónapokban vál­tozott azonban a kép. A kül­földi partnerektől ez év ele­jétől egyre kedvezőbb hírek érkeztek a Vörösmarty téri üvegpalotába; elsőként a Neoton família robbantott. A fejleményekről Erdős Pé­ter a következőket mondja: — Az együttes első Spa­nyolországban megjelent kis­lemeze, a Santa Maria az egyik legnépszerűbb diszkó­felvétel volt a spanyol fia­talok körében. A spanyol popzenei szaklap nagy össze­sített slágerlistáján a nyolca­dik helyig verekedte fel ma­gát, olyan világhírű együtte­seket is megelőzve, mint például a Queen. A sikert követően megjelent és nép­szerű lett az együttes nagy­lemeze, a Sunflower. Az együttes tagjai már tettek egy bemutatkozó látogatást Spanyolországban, június 29- től pedig 30 napos nagy tur­néra indultak. 15 koncertet kötöttek le velük Madridban, Barcelonában és a tenger­parti városokban.­­ Ez valóban figyelemre­ méltó teljesítmény, de ön­magában még mindig nem az igazi átütő siker! — Akkor folytatom a sort. Japánban a Tishiba EMI cég a sikert látva, megvette a lemez licencjogát és a lemez további 5 távol-keleti ország­ban került piacra. Szerződést kötöttünk egy másik kisle­mezre is, június közepén pe­dig a Sunflower nagylemez ott is megjelent. Most jártak nálunk japán filmesek. 30 perces filmet készítettek az együttessel, ami ismerve a japánok üzleti megfontoltsá­gát, komoly sikert jelent. Be folytassuk a sort... A Sun­flower júniusban megjelent az NSZK-ban. Dániában már üzletekben van a Santa Ma­ria, és év végén megjelenik a nagylemez. Görögország­ban több cég is verseng a licencjogokért. Mexikóban és Kolumbiában is aláírt szer­ződésünk van. Argentíná­ban pedig Pepita Argentína néven egy új cég alakult, amely kizárólag a magyar popzenére specializálja ma­gát.­­ Ez a hosszú felsorolás azt is jelenti, hogy ömlik a pénz a vállalathoz? — Sajnos nem, mert a si­kerekhez nincs meg a ki­használó apparátusunk. De ha lenne, már üzleti sikere­ket is elkönyvelhetnénk. Nagylemezenként 3—5 ezer márkát vagy 2 ezer dollárt, illetve a kislemezekért 200 dollárt kapunk előlegként. Aztán attól függően, hogy milyen feltételekkel kötöt­tünk sze­r­­ődést, úgy része­sedünk az üzleti forgalom­ból. Ez általában 8—­12 szá­zalékos részesedést jelent, Japánban például 3,5 dollár egy kislemez, a Santa Ma­riából 267 ezer darabot ad­tak el. A bevételből a szer­zők 8 százalékos jogdíjat kapnak, a vállalat pedig 10 százalékot. Ez az egyik vég­let. Az országok nagy több­ségében azonban nem tudjuk ellenőrizni a piacot és kizá­rólag a partnerek jóindula­tára vagyunk bízva. Ezért is fordulhatott elő: egy kana­dai cég megvette a Fonog­ráf nagylemezt, elküldte az előleget és azóta sem hallot­tunk róluk. Sajnos a japán üzleti siker ma még egyedi, mert a spanyol piac még nem olyan jövedelmező, mint gondolnánk. A Neoton tehát nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Ho­gyan sikerült a robbantás a MIDEM-fesztiválon felvonul­tatott és a vállalat által fa­vorizált többi magyar elő­­adónak? — A Fonográfnak nagyle­meze jelent meg Hollandiá­ban és szerződésük van egy NSZK-ban megjelenő nagy­lemezről is. Szűcs Judittal a nyugatnémet Electrola­ cég vesz fel két kislemezt. A Pi­ramisnak aláírt szerződése van Spanyolországban és tárgyalunk japán és francia lehetőségekről is. Az LGT most fejezte be egy angol nyelvű nagylemez felvételeit, amely az NSZK-ban és Spa­nyolországban jelenik meg, az EDDA iránt — kisleme­zük alapján — ugyancsak az NSZK-ból mutatkozik érdek­lődés. — Mindez azt jelentené, hogy már van világsztárunk? — Ha azt nézem, hogy mit ért el az ABBA, azt kell mondanom, hogy még nincs, de ha azt nézem, hogy hon­nan indultunk, akkor már komoly eredményeket köny­velhetünk el. — Hol tartunk most? — Nem tudom, hogy me­lyik a nagyobb távolság, az ami a kezdet és a Santa Maria sikere között van, vagy a Santa Maria és a Ba­bilon folyói között feszülő sikertávolság. Mindegy, ez. a táv is csak erőfeszítés kér­dése. S. J. Most mennek vakációra A képen látható kis cso­portnak még csak most kez­dődik a vakáció, ugyanis eddig a tóiskolások nemzet­közi építőtáborában töltötték napjaikat Egerben. Felvéte­lünk a búcsúesten készült, az Eger—Mátra vidéki Bor­­gazdasági Kombinát KISZ- klubjában. A bolgárok ha­gyományosan s sóval és ke­nyérrel pecsételték meg az itt szerzett barátságot. (Fotó: Szabó Sándor) Diszkó - egy jelenség természetrajza I. Tudatipar­os diszkómánia A hetvenes évek elején a popzene szakemberei egyik konferenciát a másik után rendezték, s kétségbeesetten állapították meg, hogy a beatkorszak elmúltával év­ről évre egyre nagyobb ne­hézségekkel kell a szakmá­nak megküzdenie. A popze­ne elvesztette korábbi hite­lét, mozgalomjellegét művé­szi erejét. A hatvanas évek nagy sztárjai kiöregedtek, a nagy profitot jelentő ne­vek visszavonultak, eltűntek, megfogyatkozott a koncert­látogató közönség, vissza­esett a lemezforgalom és ez­zel egy időben a gazdasági nehézségek — az olajválság eredményeként — a hang­lemezgyártást is megdrágí­tották. Válságba jutott szórakoztatás A válságból kivezető utat a mesterségesen szított, régi időket felidéző nosztalgia­hullám sem mutatta meg A menedzserek, szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy csak valami új dolog­gal lehet fellendíteni az üz­letet, megnyerni a felnövő új nemzedéket, a vásárlókö­zönséget. De mi legyen az? A korábbi irányzatokat (soul, underground, stb.) hiá­ba próbálták ötvözni új ele­mekkel, hiába reklámoztak agyon a kérészéletű sztáro­kat, a remélt üzlet nem ütött be. Egészen addig, amíg 1974-ben fel nem tűnt George McCrae Rock me baby című száma a sikerlis­tákon. Az új hangzású dal meglepően jól fogyott az üz­letekből és hamarosan újabb hasonló, ritmikus, jól táncol­ható számok is megjelentek a slágerlistákon. A popmű­faj fogyasztó apparátusát irá­nyító, „jó szimatú” üzletem­berek azonnal felismerték, hogy itt a régen várt lehető­ség. A kezdeti kísérletezése­ket tudatos, gondosan szer­vezett és irányított popnagy­üzem váltotta fel. Kitalálták az új slogant és 1974 végén a legtekintélyesebb szaklap, a Billboard már diszkó né­ven jegyzi Barry White Love’s theme című dalát. A folyamat ettől kezdve megállíthatatlan. Egy új ze­nei irányzat, szórakozási for­ma, új életstílus, értékrend­­szer és nem utolsósorban egy új társadalmi jelenség születik; a diszkó. Ahogy már annyiszor a szórakoztatás történetében, ezúttal sem találtak ki új dolgot. A diszkó már a hat­vanas években ismert szóra­kozási forma volt, csak ak­kor a beatlemánia, a kon­certek extatikus hangulata minden mást háttérbe szorí­tott. A hippivilág idején azonban a virággyermekek számtalan koszos kis klubot rendeztek be maguknak — kevés bútorral, pompa nél­kül — ahol jó illatú füstöl­gő pálcikák mellett „füvet” szívó, kábítószeres „utazás” közben hallgatták a lemeze­ket. Ugyancsak diszkó néven emlegették a színes bőrűek táncos lebujait is, ahol hét­végeken a néger fiatalok táncolták ki magukból a mindennapok fáradalmait. A manipulációs gépezet bekapcsol A hetvenes évek közepe táján az ifjúsági mozgalmak, a fesztiválok, a közös meg­mozdulások elmúltával ezek a klubok egyre népszerűb­bek lettek. A rádióállomá­sok adásaiból már jól is­mert, élő szöveggel kísért gépzene önálló szórakozási formaként is népszerűvé vált. Különösen azután, hogy a tulajdonosok a fellendülő forgalom láttán tökéletesítet­ték a technikai­­ berendezése­ket, fényűző környezetet va­rázsoltak és különlegességek­ről (tükrök, lézer stb.) is gondoskodtak, így a szóra­kozni, táncolni járó fiatalok már nemcsak alkalomszerű­en vagy hétvégeken, hanem rendszeresen, hét közben is szívesen felkeresték ezeket az új szórakozóhelyeket. Az új szórakozási forma igényeinek megfelelően elő­ször a popzene változott meg. Jól táncolható, kemény ritmusú, igénytelen szövegű dalok tömegét ontották a le­mezstúdiók. A tömegkommu­nikáció — felkapva az új slogant — szintén új hul­lámhosszra váltott. Új ideá­lok, új divat, új viselkedés­­formák születtek. A kon­junktúrát látva, a biztosra menő­ üzleti világ hatalmas összegeket fektetett a piac megdolgozásába és egyik napról a másikra a legkü­lönbözőbb iparágakban is megélénkült az érdeklődés. Mindenki a diszkóra eskü­dött, mindenki ebből remélt hasznot. Az üzletek tele voltak diszkócuccokkal, a rádió diszkódalokat bömbölt, az újságok pletykarovatai a diszkóról írtak. Az emberek érdeklődése — ha akarták, ha nem — egyszerre csak a diszkó körül forgott. A ma­nipulációs gépezet polipkar­jaiból nem volt többé me­nekülés. Kitört a diszkómá­nia. 1976—77-ben az égre szö­kő profilok láttán más mű­vészeti ágak — így elsősor­ban a film — is behódoltak a fokozatosan társadalmi je­lenséggé váló diszkónak. Hollywoodban forgatni kezdték az első diszkófilmet és 1977 karácsonyán egy­szerre 504 filmszínházban kezdték vetíteni a jelensé­get pontosan bemutató, de elsősorban minden eddiginél hatásosabb reklámot jelen­tő filmet, minden idők egyik legsikeresebb és legjövedel­mezőbb produkcióját, a „Szombat esti lázat". Sebők János (Következik: II. A három­­billió dolláros üzlet) Az első diszkóegy­üittesek egyike, a Labelle H lI Műsorok: RÁDIÓ Kossuth 8.25 Fűtől fáig. Zugprepa­­rátorok. 8.54 Beszélni ne­héz. 9.06 Operettrész­. 9.41 Kis magyar néprajz . 46 Tarka mese, kis mese. 10.05 Olimpiai híradó. 10.20 Fecskék és fruskák. Hadi­állapot. 10.40 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.55 Zene­kari muzsika. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Olimpiai híradó. 12.55 Házunk tája. 13.10 Operaslágerek. 13.40 Örök­zöld dzsesszmelódiák. 14.11 Petőfi Sándor versei. 14.21 Népszokások dalai. 15.15 Rossini: Tell Vilmos — nyitány. 15.28 Sztárok — anekdoták nélkül. 16.05 Kritikusok fóruma. 16.24 Goldmark-felvételek. 17.12 Olimpiai hírek. 17.17 Apró­ságok. Riport. 17.42 Nép­zenei feldolgozások. 18.15 Esti mese. 19.15 Halló, itt Moszkva! 21.06 Mozart-fel­vételek. 22.15 Moszkva ’80. 22.45 Szimf. zene. Petőfi 8.05 Cseh népdalok. 8.3S Idősebbek hullámhosszán. 9.28 Bágya András szerze­ményeiből. 10.00 Zenedél­­előtt. 11.30 A Szabó család 12.00 Népi zene. 12.33 Tánc­zenei koktél. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig ... 16.00 Fordulók a líra történetében. 16.40 Fia­talok a seregben. 17.30 Halló, itt Moszkva! 19.25 Tallózás az angol sajtóban. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Trió. Szórakoztató műsor. 22.30 A tegnap slágereiből. 23.15 Operett­­részt. Szolnok 17.00-től 18.30-ig. Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás. 17.05 Index. A miskolci stúdió gazdaságpolitikai maga­zinja. (Házak futószalagon — Ahol az áramot terme­lik — Így látja a tsz­­elnök.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szer­kesztő: Horváth Kálmán — Slágerlista — Sport. 18.00 Észak-magyarországi kró­nika. 18.25 Lap- és műsor­előzetes. 7.5­8 Műsorismertetés. 8.00 Tévétorna. 8.05 Óvodások filmműsora. 8.25 Idesüss! 8.50 Delta. 9.40 Lehet egy kérdéssel több? 10.10 A XXII. nyári olimpiai játé­kokról jelentjük. 11.40 Me­nekülés az arany földjéről. 5. 1. 15.08 Műsorismertetés. 15.10 Stop! 15.25 A XXII. nyári olimpiai játékokról jelentjük. 18.45 Staféta. 19.00 Reklám. 19.10 Tévé­­torna. 19.15 Esti mese (Ma­zsola). 19.30 Tv-Hiradó. 20.00 Szemtől szembe ... 20.55 A XXII. nyári olim­piai játékokról jelentjük. 23.30 Tv-Hiradó. 2. műsor 17.38 Műsorismertetés. 17.40 Fehér izzásban. 18.25 Nds Ekran — a mi képernyőnk. 18.45 A XXII. nyári olim­piai játékokról jelentjük. 20.55 Tv-Hiradó. 21.15 Új Scotland Yard. Angol bűn­ügyi tévéfilmsorozat. A drága nő és a drágakő. 22.05 Zenés nyári esték. Leánykérés éjjel kettőkor. Bohózat. 22.45 Reklám. romiisco& 1980. július 30– szerda

Next