Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
Villanygyújtás, alkonyatkor. . Nosztalgia divat ? Szinte hegyeket kell elhordania — vagy megmásznia? — az érvényesüléshez a fővárosban egy induló rockzenekarnak. Ezzel szemben az Old boys nosztalgiaegyüttes alakulása és gyors sikere a különböző klubokban kivételnek számít. Igaz, indulásuknál egy generáció bábáskodott, és a jó zene mellett más természetű energiatartalékaik is voltak: az, amit nosztalgiának, sőt mindjárt nosztalgiadivatnak szokás nevezni. Az Old boys ugyanis a hatvanas évek közepének slágereit játssza, és ez a zene szívesen látott vendég a kis és nagy kluboktól az Intercontinental szálloda elegáns báljáig mindenütt. De vajon valóban csak divatról lenne szó? Hóbortból megidézett futóvendégről? A divat hulláma dobná magasra a hatvanas évek zenéjével fellépőket? Röpke fejezete lenne csak e jelenség annak a szokásnak, hogy elfeledett dolgok leporolásával juthattunk üres, szórakoztató élményhez?! Ma a neves együttesek sikeres koncertjein a zenészekkel együtt lépnek fel a lézerek, füshabok és énekesek, akik kiismerhetetlen színpadi mozgásukkal, egy futballhátvédet is megőrjítenének; egyszóval vizsgázik a propagandagépezet is. Emitt a nosztalgiazenekar viselkedése, felszerelése dacol a milliós értékű berendezésekkel. Szerénynek mondható felszereléssel, utcai ruhában, s hátuk mögött polgári foglalkozással állnak ki. Nem sztárok és nem csinálnak füstöt átvitt értelemben sem. Szünetben hátba lehet veregetni őket, és egyegy — egyébként rendkívül ritka — elhibázott húrpendítés után, nevetve, a közönséggel boronálják el a dolgot. Mintha régi ismerősök lennének, és részben azok is: a műfaj ,,öregjei”, ismert, régi egyéniségei lépnek fel velük alkalmanként. A nosztalgiaklubok közönsége nem egyetlen korosztályból áll össze. A rendezvényeken legalább két generáció van jelen; a régi ,,őskamaszok” mellett egy sokkal fiatalabb, huszonéves réteg szórakozik önfeledten. Pedig ők a nosztalgiára — életkoruk alapján — még „jogosulatlanok”, hiszen az első „hangos zenéjű” generáció zajos szálláscsinálását ők legfeljebb óvodásként élhették át, így közvetlen emlékük ehhez aligha fűződhet, ők másfelől jövet azonosulnak ezzel a zenével, és a régi klubformával, annak kötetlenségében is a közös szórakozást ízlelgetve. Hiszen tizenöt-húsz évvel ezelőtt is összekapcsolta a korosztályt a zenéhez kötődő jelenség. Zászló helyett, a magasra emelt zajszinttel adtak jelt magukról. Napjainkig a kezdeti beatzenétől széles út vezet. Ami jó volt akkor. — ma sem számít rossznak, és viszont, ami értékes ma, annak köze van a múlthoz. Ezt felismerni, nem divat kérdése. Gondoljunk csak arra: nem a mostani húsz év körülieké az első generáció, amelynek tagjai nem csak élvezik, de vállalják is elődeik „megszenvedett” zenéjét, és benne korszakát. Mindazt, amihez az elődök meggyőződése, lelkesedése fűződött. Nosztalgiájuk — visszavágyódásuk — nem hóbort, nem üres játék az idő múlásával, hanem értékek keresése. Ahhoz hasonlítható, amikor mi, a mai harmincasok mozgalmi dalokat énekeltünk. Lehetett abban nosztalgia, de divat csak annyira volt, mint alkonyatkor a villanygyújtás ... A legfrissebb, látványos közönségsiker a legfiatalabbak körében most a Hobo Blues Bandét, fellépéseiket aligha nevezhetnénk nosztalgiakoncertnek. S mégis: repertoárjukban majd féltucat nóta azonos a nosztalgia-zenekaréval. Kövécs Tamás Diákok—felnőtt mércével Elnéptelenedtek rég a középiskolás építőtáborok, s bár a részletes értékelésre, valamint néhány működő megyei és egyetemi szervezésű tábor adataira még várni kell, a hozzávetőleges számok már rendelkezésre állnak. A KISZ iránymutatása erre az évre úgy szólt, hogy a tábormozgalomnak szervezettségben kell erősödnie, és ennek megfelelően az egyes munkafolyamatokra érvényes felnőttnorma meghatározott százalékát kell a fiatalok elé tűzni, teljesítendő feladatként — annak általában hatvan-hetven százalékát. (A hetvenet önként, vállalták pluszként a táborozók, és átlagosan ennél is többet: 84 százalékot teljesítettek.) A tavalyival azonos létszámú hetvenötezer főnyi sereg így kétszázötvenmilliónyi összértéket termelt, az előző évinél lényegesen többet. Ez a tény is arról tanúskodik, hogy a munka jobb megszervezése, az eszközök biztosítása, a kiegyensúlyozottabb munkaellátás itt is növelte a hatékonyságot. Azt írom, és azt mondjuk, hogy ..itt is”. De miért tennénk különbséget tábor és népgazdaság közt, ha tudjuk hogy e táborok önkéntesei évek óta — bizonyos ágazatokban és időszakokban — az országos munkaerő-egyenleg nélkülözhetetlen tényezői. Hasznosságuk színtere nem valamely elszigetelt „tangazdaság”, hanem maga a népgazdaság. A felnőttekéhez viszonyított norma, és a tényleges gazdasági hasznosság mellett ezért szúrnak szemet például a százhúsz, százötven, sőt kétszáz százalékos teljesítmények, amelyek a diákok lelkesedése mellett, a normák gyengeségeiről tanúskodnak. Azokról a normákról, amelyek a táboroktól függetlenül — előtte és utána is — érvényben vannak. A felnőtt norma százalékában meghatározott várakozással ,,gyerekadag” született, s örülhetünk annak, hogy a jó munkaétvágyú közösségeknek ez kevésnek bizonyult, de felötlik a kérdés: felnőtteknek nem kevés? A jelek szerint nincs mindenütt meg az igazi mérce. Tisztában vagyunk azzal, hogy sok munkafolyamat nehezen normázható, de ez nem változtathat azon a tényen, ha valahol rossz, találálomra mér a ,.mérleg”. Néhány éve fogalmazunk úgy, hogy felnőtt, az építőtábor mozgalom, s ezzel együtt jár, hogy nem tekinthető többé laboratóriumnak, „karámnak”, ahol külön törvények uralkodhatnának. S e találkozás nemcsak a diáknak fontos, hanem fordítva is: nemcsak a diák, de általa a munkaintenzitás, a szervezettség is megmérettetik. A számok egyszerre szolgálnak adalékul a fiatalok értékeléséhez, meg a gazdaságok működésének taKl Aján. K. T. Mások , mint mi voltunk . Tinik, borotvával Merengve bámuljuk egymást a tizenhét éves forma suhanccal, jó ötven méter távolságból. Ő a két ház közötti boltíves átjáróban ücsörög egy padon, én meg a parkban állok és nézem, mit művel ez a bokában szűk kordnadrágos, térdig leffegő, kétesen fehér vászoninges fiú. A durranópatront gondosan beleteszi egy nylonzacskóba, a zsák száját jól megcsavarja, azután az egészet akkurátusan elhelyezi a lába mellett. Vár. Hétéves kislány baktat a kapu alatt. A fiú pacskeros lába lendül, hatalmas csattanás, a zacskóba zárt kapszli eget verő hanggal robban, a kislány halálra váltan támolyog odébb. A fiú közönyös arccal a semmibe néz, mintha az a kapszli a nap hevétől robbant volna föl. Csak akkor fut át rajta az ijedtség, mikor látja, hogy egyenesen felé tartok. — Te találtad ki? — Nem ... Ezt a srácok mind csinálják ... Látszik rajta, hogy legszívesebben hétfelé menne, mint a rongylabda. — És miért csinálják a srácok ? — Nem tudom . . . brahiból.. . Miért, ez a kiscsaj is hogy betojt az előbb? N Ismét felnőtt egy nemzedék, a hatvanas évek generációja Talán önkényes az elkülönítés így, évtizedek szerint, de a legutóbbi három évtized tengernyi változása szükségessé teszi: minden évtized újszülöttei egészen más indíttatással kezdenek a földi létbe. Mi. ..ezerkilencszázötvenesek” — miközben beültünk a „húszasok, harmincasok” helyére, s szidjuk a „negyveneseket”, mert a legjobb székeket — igaz, ők is kissé megkésve — elfoglalták előlünk, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy újabb nemzedék dübörög a kapuk előtt, a „hatvanasok” nemzedéke. Ez nem is lenne baj, ha ennek a nemzedéknek egy része nem tűnne valahogy elveszettnek. Kétségkívül kisebbség, de veszedelmes, céltalanságában az erőszakra építő kisebbség ez. A zacskódurrogató most fapofával átvedlett megértővé. Komolykodva, kicsit koravén fölénnyel kezdi magyarázni korosztályát nekem, a huszonéves vénembernek, aki úgysem ért semmit. Közben előveszi büszkeségét, a fekete, bakelitnyelű borotvakést. Aki nem tudja használni, nemigen árthat vele, értő kézben viszont veszedelmes fegyver. — Á, ez csak brahi! — nevet. — A többinek is van ilyen kése, nem komoly, csak hülyéskedés! . — Punk? — Ezeket a punkokat elítéljük. Tudod, a fiatalok kilencven százaléka röhög rajtuk. Szóval, brahi! Mérgesen néz rém, mint a fafejűekre szokás: — Hát nem érted ? Ez csak úgy van, néha elővesszük, hadonászunk vele, ijesztgetjük egymást, meg minden. Szomorú napirendje az elmúlt nyári szünetben: tízkor kikecmereg az ágyból, lejön a térre, kóvályog a többiekkel, délután együtt repesztenek a mopeden, néha mozi, díszkő, ifipark. Szó sincs veszélyeztetett családról: szülei becsülettel dolgoznak, többet is, mint kéne. Vasárnap Trabanttal járnak a telekre, ő viszont nem, mert torkig van a gázolással, permetezéssel. Nem rosszallóan sorolom ezt. De miért van ennél a fiúnál borotvakés? Miért? Miért? Lehet, hogy az előző nemzedékek fegyvereiből a „hatvanas” korosztály némelyik tagjánál értéknövelő dísz vált? Alighanem. Nem hiszek abban, hogy ezek a gyerekek a zsilettpengével, akváriumkaparó késsel, borotvával, biciklilánccal valóban tisztelik az erőszakot. Kicsit sok gyilkosságot láttak a tévében, kicsit kevésbé tisztelik az életet, így azután a saját bicikli büszkeségét felváltja a saját borotváé. Lehet, hogy póz, de nagyon rossz, semmivel nem magyarázható! Szántó Péter Kábítószer Az illúzió valósága ,,Meglátod a világot: először életedben. Csodálkozni fogsz, hogy miven. Sohasem láttad a világot. Sem a csillagokat, sem a holdat. Valódiak. Irigyellek. Először látod meg a világot. Oly sok évig voltál vak, és hirtelen szétnyílik a függöny.” (Jerry S. Sito, LSD) Az Egyesült Államok Kábítószerellenes Intézkedések Végrehajtását Ellenőrző Bizottságának adatai szerint 1977-ben 2800 amerikai halt meg kábítószer-mérgezésű A kábítószerkérdés az utóbbi években az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az első számú társadalmi problémák közé emelkedett.★ Egyes becslések szerint ma ma a világon csaknem egymilliárdan, mások szerint „mindössze” 300 millióan fogyasztanak kábítószert. Mindezek hatására igazat kell adnunk Serge Sotiroffnak, az ENSZ genfi kábítószerrészlege vezetőjének, aki azt mondta: „A hatvanas években tévedtünk. A valóságosnál kisebb jelentőséget felbo jdomtottunk a kábítószereknek. A kábítószer azonban korunk szociális környezetszennyeződésévé vált. Védekezni ellene nemcsak a jog eszközeivel kell, hanem meg kell szüntetni azokat az okokat, melyek a fiatalokat a kiútkeresés eme torz formájához vezetik”. ★ „Ki ezt, miután keverőbe keverve lenyelte, aznap az orcáján nem perdül végig könnye, és még akkor sem, ha az apja, anyja hal is meg, vagy ha testvérét, vagy drága fiát a csatában kelevét veri át, é s ő végignézi szemével.” Az idézet az Odüsszeiából származik, s arra utal, hogy a bódultságot okozó szereket már időszámításunk előtt is ismerték. Az asszírok már azt is tudták, hogy a mák gubójából kellemes anyag nyerhető. Az isteni adománynak tekintett szereket elsősorban az uralkodók élvezhették : Marcus Aurelius roma császárt például orvosa szoktatta rá az ópiumra. A XII. században került sor az államhatalom és a kábítószerkereskedők közötti első nyilvános összecsapásra. A szíriai hegyekben ütötte fel tanyáját a Rashid-al Din Sinan vezette bérgyilkos banda. Tagjai minden megbízást teljesítettek, ami nem is csoda: kábítószer befolyása alatt álltak — vezérük hasissal kábította el őket. Ezt követően hosszabb ideig csend uralkodott a „kábítószerfronton", majd a XIX. században kirobbant az első, s mintegy tizenöt évvel később a második ópiumháború. A kezdeményező, az akkori hatalmi csúcspontján levő nagyhatalom, Nagy-Britannia, s az áldozat: Kína volt. S bár a kábítószer-kereskedelem egyre jobban virágzásnak indult, egészen az első világháborúig jobbára csak a Távol-Keleten terjedtek el a különböző drug-ok, füvek, porok. A második világháború idején már az amerikai csapatok egy részét rendszeresen ellátták kábítószerrel, s az ötvenes évektől a „drug”-ok elárasztották a fejlett nyugati országok legtöbbjét. (Folytatjuk). Két angol fiatalember heroininjekciót fecskendez a vénájába Kossuth 8.25 Fűtől fáig. 8.54 Beszélni nehéz. 9.00 Haydnművek. 9.42 Kis magyar néprajz. 9.47 Tarka mese, kis mese. 10.05 Literatúra. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Zongoramuzsika. 11.48 A bolgár kultúra napja. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Dzsesszmelódiák. 14.16 A bolgár kultúra napja. 14.36 Kóruspódium. 15.10 Mozart: D-dúr szimfónia. 15.28 MR 10—14. 16.10 Kritikusok fóruma. 16.20 Horváth László klarinétozik. 17.07 Fókuszban a készletek. 17.32 Nótacsokor. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.00 A bolgár kultúra napja. 20.35 Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 21.30 Háttérbeszélgetés. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 A dzsessz világa. 23.26 Szabó Ferenc-művek. Petőfi 8.05 A váci Vox Humana énekkar énekel. 8.20 Tíz perc külpolitika. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 Népzenekedvelőknek. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Káros ügyeskedés. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig... 16.00 Fórum a gimnáziumi fakultációról. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 Friderika (operettrészletek). 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Egy rádiós naplójából. 19.25 Hét év után. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Válas(s)z! 21.25 A XVI. Arany Orfeusz nemzetközi dalfesztivál a bolgár Naposparton. 22.10 Rodgers zenés játékaiból. 23.15 Könnyűzene. Szolnok 17.00-től 18.30-ig Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás. 17.05 Index. A miskolci stúdió gazdaságpolitikai magazinja. (A tartalomból: Fillérekből forintok a Mátravidéki Fémművekben. — Csőposta Lyukóbányán. — Érik a szlőlő.) — Fúvószene. — 18.00 Észak-magyarországi krónika. — 18.25 Lap- és műsorelőzetes... Tea 8.00 Tévétérna. 8.05 Óvodások filmműsora. 8.25 Csata fekete-fehérben. 8.45 Delta. 9.05 Tetthely (NSZK bűnügyi filmsorozat). 10.30 Lehet egy kérdéssel több? 16.25 Magyarország—Csehszolvákia női, férfi atlétikai verseny. 18.20 „Izzó” barátság. 18.45 Staféta. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Bal négyes páholy (zenés játék két részben). 22.40 Tvhíradó 3. 2. MŰSOR 18.40 Autó-motorsport. 19.00 Kertünk-udvarunk. 19.30 Tv-híradó. 20.00 A harcra fel kell készülni... 20.35 A mi házunk. 21.20 Tv-híradó 2. 21.40 Wasington — zárt ajtók mögött (filmsorozat). MAI műsorok: RÁBIO 19S0. szeptember 10., szerda \