Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 20., szerda Napi teendő Egészséges munkamegosztással A nagyközségek jellegüket tekintve attól függően különböznek egymástól, hogy járási székhelyek-e, üdü­lőtelepülések, vagy agglomerációs körzetben terülnek el. Jó néhányuk mindhárom kritériumnak megfelel. A községi pártbizottságok a tanácsok politikai munkáját e sajátosságokhoz alkalmazkodva, a nagyközségek és községek megnövekedett jog- és hatáskörét figyelembe véve irányítják. Ez napjainkban számos figyelemre­méltó új vonással gazdagodik. Egészséges munkamegosz­tás van kialakulóban a köz­ségi párt- és tanácsi szer­vek között. Fejlődött a mun­katervek összehangolási mód­szere. Ennek ellenére még mindig előfordul átfedés a tanácsi és pártszervek tevé­kenységében. Ezt esetenként azzal indokolják, hogy a ta­nácsoknak minden év de­cemberében egy évre szóló munkatervet kell készíteniük, míg a községi pártszerv csak az azt követő év márciusá­tól készít munkatervet fél évre. A községi pártbizott­ságok testületei egyre inkább helyesen választják meg azokat a fő kérdéseket, ame­lyekben határozni kell a köz­ségi tanácsok munkájában. Ám a számottevő változás el­lenére helyenként még ma is előfordul az aprólékos be­avatkozás. Ez nemcsak szétaprózza a pártszerv tevékenysé­gét, de csökkenti a taná­csi vezetésben dolgozók felelősségét, esetenként magában hordja a szak­szerűtlen állásfoglalás veszélyét is. Egyes pártszervezetek úgy értelmezik az operativitást, hogy beavatkoznak a konkrét ügyek intézésébe. A helye­sen felfogott operativitás vi­szont azt jelenti, hogy gyor­san észlelik, értékelik és elemzik a nem kívánatos je­lenségeket. Feltárják az is­mételten előforduló hibák okait, összefüggéseit és a ta­nácsi illetékes szerveket késztetik a szükséges intéz­r. Mindinkább figyelembe veszik a községi pártbizott­ságok irányító munkájában, hogy a tanácsi szervek nem­csak végrehajtói, hanem ré­szesei is a politika alakításá­nak. A pártbizottságok fel­tárják a végrehajtás során a községek politikai, gazdasági és társadalmi problémáit, vagy javaslatot tesznek azok okainak gondos vizsgálatára és megoldásuk módjára. Ezt a tevékenységet megfelelő elemzés előzi meg. A közsé­gi pártbizottságok testületé­nek állásfoglalását az elvi­politikai tartalom jellemzi, és a gyakorlati végrehajtás fel­adatait a községi tanács ve­zetésére bízzák. Fontos eszköze a tanácsok pártirányításának a káder­politikai elvek következetes érvényesítése. A községi párt­­bizottságok ennek megfele­lően segítik és ellenőrzik az állami személyzeti munkát. Meghatározott körben dön­tenek, vagy közreműködnek a káderek kiválasztásában, gondoskodnak politikai kép­zésükről, továbbképzésükről, segítik nevelésüket. A községi tanácsok csak akkor tudnak eredmé­nyesen dolgozni, ha a pártszervektől rendszeres és tartalmas információ­kat kapnak. A pártirányítás viszont az állami élet főbb területein folyó munka ismeretét. Az informálás módszere a köz­ségi pártbizottságok vezeté­sében kialakult. Egyrészt a községi tanácsok elnökei szinte kivétel nélkül tagjai a községi párt-végrehajtóbi­zottságoknak — és így első kézből ismerik a legfonto­sabb politikai döntéseket —, továbbá a községi párt-vég­rehajtóbizottságok megfele­lően élnek jogaikkal és rendszeresen beszámoltatják a tanácsok kommunista ve­zetőit. Az irányítás része, hogy a község területén a tanácsi és más társadalmi gazdasági szervek tevékenységét ös­­­szehangolják. Ebben is fejlő­dés mutatkozik. Ma már megfelelően elhatárolják a feladatokat, ésszerű a mun­kamegosztás, a község fej­lesztési, ellátási, kulturális és más kérdéseiben. A pártel­lenőrzés jelentős helyet fog­lal el a tanácsokat irányító munkában. Mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy a tanácsok­nál és a szakigazgatásban miként érvényesül a párt po­litikája. Több helyen ellen­őrizték például a jogpolitikai elvek megvalósítását, a ta­nácstörvény végrehajtását, a népképviseleti, illetve az ön­­kormányzati jelleg érvénye­sülését és hatékonyságát. Természetesen, vannak még olyan községi pártszer­vek — mindenekelőtt a köz­ségi pártvezetőségek —, ame­lyek az ellenőrzést leszűkí­tik például arra, hogy a ta­nács vezetőit beszámoltatják a községpolitikai feladatok egy-egy részterületének meg­oldásáról, a tanterembővítés­­ről, bizonyos személyi ügyek­ben hozott határozatok felül­bírálásáról és hasonlókról. Az a helyes, ahol átfogóbb, elvi kérdésekben gyakorolják az ellenőrzési jogot. A pártélet demokratizmu­sa, továbbá a pártirányítás hatékonysága szükségessé te­szi, hogy a tanácsokat teljes ön­állósággal és hatáskörrel, az azonos szintű párt­szervek irányítsák. Alapjában ez így is van. Ám néhány községi pártvezető­ség úgy fogja fel a tanács pártirányítását, hogy a ve­zetőket (az elnököt, a titkárt) ők irányítják, a tanácsi ap­parátus irányítását pedig kiadják a község területi pártalapszervezeteinek. Ez természetesen helytelen fel­fogás, még ha abból indu­lunk is ki, hogy legyen a községterületi pártalapszer­­vezetek kommunistáinak is mivel foglalkozniuk. Elvileg is helytelen a tanácsi veze­tők, illetve az apparátus irá­nyításának ilyen mechani­kus szétválasztása. A községi közös tanácsok működési területén nyilván­valóan eltérő érdekek is je­lentkeznek. Gyakori, hogy egy-egy adott létesítmény, iskola, óvoda, vagy út meg­építésénél ki-ki a saját la­kóhelyét szeretné előnyben részesíteni. Nehéz az eltérő érdekek egyeztetése. A köz­ségi pártbizottságoknak még­is őrködniük kell azon, hogy a közös községi tanácsban lehetőleg a lakosság­ lélek­­számának megfelelően le­gyenek képviselve a szék­hely­ és társközség állam­polgárai. Másrészt töreked­niük kell arra, hogy a kö­zös tanácsú községek társ­községeinek tanácstagjai ön­álló tanácstagi csoportot al­kossanak, amely negyed­évenként ülésezik és kifeje­zetten az adott társközség fejlesztéséi feladataival fog­lalkozik. Így sokkal inkább egyeztethetők az eltérő ér­dekek is, jobban érvényesül­het a társadalmi igazságos­ság. A közös tanácsok tevékeny­ségének segítése a jövőben is kiemelt feladat marad. Ezért indokolt, hogy a párt­szervek ilyen irányú mun­kájukat napi teendőjüknek tekintsék. Dr. Arató András Fotókiállítás Bulgária életéről Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára fogadta a bolgár szakszervezeti küldöttséget A Stefan Rizov vezette bolgár szakszervezeti kül­döttséget tegnap a megyei pártbizottság székházában fogadta Virág Károly, a megyei pártbizottság titká­ra. Tájékoztatta őket a párt és a szakszervezet kap­csolatáról. Ezt követően az SZMT székházában Lévai Ferenc, az SZMT titkára részletesen tájékoztatta a vendégeket a megye életé­ről, rövid áttekintést adva történelmi múltunkról, s részletesebben szólva a fel­­szabadulás óta, a megye iparában és mezőgazdaságá­ban elért fejlődésről. Rész­letesen elemezte a tervek teljesítésével kapcsolatos munkánkat, gondjainkat, majd rátért arra hogyan segíti a napi feladatok meg­oldását, a megyében élő mintegy 126 ezer szakszer­vezeti tag. Tájékoztatót adott a szakszervezetek első életéről, a termelést segítő, valamint a politikai és kul­turális nevelést szolgáló munkáról. Hangsúlyozta, na­gyon nagy figyelmet szen­telnek a választott tisztség­­viselők felkészítésének. A tájékoztatók után került sor annak a kiállításnak megnyitására, amely a mai Bulgária életét mutatja be. Megnyitó beszédében To­­dorka Georgina Nikolova hangoztatta, milyen nagy je­lentősége van az együttmű­ködésnek, a baráti kapcso­latok fejlesztésének, a bará­ti ország eredményei meg­ismerésének. A fotókiállítás az SZMT előcsarnokában tekinthető meg. LESZ-E PÉNZ RÁ? Szép tervekben nincs hiány Kimondani is jó: össze­sen mintegy háromszáz te­lek kialakítására volna le­hetőség Gyöngyösön. Ezeken a területeken főként csopor­­tos lakásokat lehet építeni. Arra a kérdésre, mennyi ideig lesz elegendő ez a te­lekszám, azt válaszolta a városi műszaki osztály ve­zetője, Szabó Béla főmérnök, hogy legalább öt évig. — A további lehetőség megkeresése is folyik már — tette hozzá — mert a la­kossági igényeik folyamatos kielégítésére kell töreked­nünk. A legfrissebb: a város északi részén több mint hat­van telek használatba adá­sáról döntött a végrehajtó bizottság. A Kálvária-dom­bon további 140, az Epres­kert utcában mintegy 40—50, az északi részen pedig hoz­závetőleg 100 lakás készül­het el, ha... — Egyelőre nincs pénzünk, de még azt sem tudom megmondani, mikor jutunk hozzá ahhoz az összeghez, ami nélkül sem a terület birtokba vétele, sem a köz­művesítése nem megy. Hogy honnan lehet a százezreket előteremteni? Ez a fejtörés oka.­­Nem volna lehetséges az állami beruházásban készü­lő tömbépületekből néhány lakást elhagyni és annak a pénzösszegéből finanszíroz­­ni a magánerőből történő építkezések előkészítését? — Ma már ez a megoldás sem kivihetetlen de csak az előkészítés idején lehet er­ről határozni. A kész építé­si tervet nem módosíthat­juk. Ez érthető. Azon sincs mit csodálkozni, hogy a döntés a helyi hatóság jogkörébe tartozik. De — nem árt a felettes szervvel, esetünkben a megyével tanácskozni elő­zőleg. Ugyanis az a fajta moz­gás, amely más városokban is érzékelhető, hogy a la­kótelepekről igyekeznek el néhányan „barátságosabb” környezetbe, ugyanakkor pe­dig a közeli településekről talán ugyanannyian a város­ba, ez a mozgás a mátraal­­ji településen is megvan. — Gyöngyös középfokú központ — mondta a főmér. •nők —, ez a szerepe nem változott. Azzal is számo­lunk, hogy néhány év eltel­tével tovább növekszik a la­­ikosság száma. Igaz, új ipari üzemeket nem telepítünk a városba, ennek pedig vele­járója, hogy a családok be­áramlása is csökken. De az is a velejárója, hogy kevesebb állami lakás épül. Talán még az is a kö­vetkezménye, hogy végső összegezésben a valamennyi lakásberuházás mértéke visszafogottabb. Például: a mostani tervidőszakban 650- nel kevesebb otthonba köl­töznek az emberek, mint az előző ötéves terv során. Érthető, ha ilyen módon is a családok arra „kénysze­rülnek”, hogy maguk old­ják meg lakásgondjaikat.­­Ehhez pedig telek kell, no és­­ pénz, pénz. De a város külső képe is meghatározó. Mi legyen az elöregedett épületekkel, és az úgynevezet zsellérközök­kel? — A város belső részének az átépítését egyelőre el kellett halasztanun­k. A Kosuth Lajos utcától észak­­ra eső terület modernizálá­sára pedig pályázatot ír­tunk ki. Sok jó ötletet kap­tunk, de egyik terv sem ajánl hiánytalan megoldást. Az sem biztos, hogy az or­szágban egyedülálló, úgyne­vezett zsellérközöket teljes egészében meg kell szüntet­­nünk. Igen, jó volna átmenteni a múltnak ezt a gyöngyösi sajátosságát az utókornak. Mint ahogy arra is gondolni kellene, hogy az új tömbök monotóniáját, egyhangúságát megszüntessék. — Erre törekvéseink ér­zékelhetőek is — mondta a főmérnök —, amire nem egy példát találunk a csoportos lakások kialakításánál. Arra is ügyelünk, hogy ezen be­lül is változatosság jöjjön létre. A nagyobb épületekre jó példa a Pacsirta-telep most folyó építkezése. Tőle nem messze áll már egy másik, több szintes lakóház, ugyan­csak a változatosság példá­jaként. De az is igaz, hogy a pénz ebben a kérdésben is meghatározó jellegű té­nyező. Az már kevésbé érthető, miért nem alakítanak ki a tömbépületek földszintjén garázsokat? — Ellenállásra találunk az érdekelteknél is, akár OTP-, akár szövetkezeti la­kásról legyen szó, mert meg­emelkedik az egy lakásra jutó költség. De más terü­leten sincs egyértelmű he­lyeslés a garázsokkal kap­csolatban. Egy szó mint száz: most is, mint annyiszor — a pén­zen múlik minden szép terv megvalósítása. A pénz pe­dig. . . ? A mi munkánkon. G. Molnár Ferenc Tehergépkocsik soron kívül Az Állami Biztosító és az AUTOKER megállapodása Az Állami Biztosító, vala­mint az Autó- és Alkatrész­­kereskedelmi Vállalat veze­tői megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a ma­gántulajdonban levő, úgyne­vezett totálkáros tehergépko­csik, lakókocsik és utánfutók helyett meghatározott esetek­ben­­ soron kívül újak igé­nyelhetők. A soron kívüliség azokat il­leti meg, akiknek az Állami Biztosító kötelező felelősség­­biztosítás, vagy Casco-biz­tosítás alapján kártérítést nyújtott, s egyben a roncs tulajdonjogáról a biztosító javára lemondtak. Ha a ká­rosult nem főfoglalkozású fu­varozó, az AUTOKER — de csakis a nála három évnél nem régebben újonnan vásá­rolt — jármű helyett, főfog­lalkozású fuvarozóknak pedig hat évnél nem régebben vá­sárolt jármű helyett új te­hergépkocsi (lakókocsi, után­futó) soron kívüli vásárlását teszi lehetővé. Ha a teher­autó három, illetve hat év­nél idősebb, avagy, ha a tu­lajdonos azt már korábban használtan vásárolta, a totál­kár után is csak használt gépjármű soron kívüli vásár­lására jogosult. A megállapodás értelmében közületek, valamint tőkés or­szágokból származó jármű­vek, illetve használtan vásá­rolt lakókocsik, utánfutók tulajdonosai nem jogosultak a soron kívüli vásárlásra. (MTI) 3. Lángvágás pb-gázzal Fél év óta sikeresen alkal­mazzák a propán-butánt a lángvágásra a MÁV Székes­­fehérvári Járműjavítójában. Az eljárást hazai szabadalom felhasználásával vezették be az acetilén (disszu) gázhiány áthidalására. Az újítás lénye­ge, hogy a pb-gázpalackhoz különleges fúvókákat csatla­koztatnak. Az új módszerrel a korábbinál termelékenyeb­bé és gazdaságosabbá vált az acélszerkezetek darabolása, a vasszerkezetek melegítése. A lángvágás négyszer olcsóbb propán-bután gázzal, mint a disszugázzal, a művelet gyor­sabb, a vágási felület is si­mább. A MÁV Székesfehér­vári Járműjavítójában az új módszerrel félév alatt több mint félmillió forintot taka­rítottak meg. (MTI) A könyv művészeinek találkozója Kedden kezdődött a könyvkötő kisiparosok II. országos találkozója. A há­romnapos tanácskozásra az ország szinte valamennyi megyéjéből több mint har­minc mester érkezett. Az idei program rendkí­vül gazdag és változatos. Kiállítás és házi bemutató adott ízelítőt a könyvköté­szet helyzetéről. Különösen nagy értéket képviselnek azok a múlt századi dara­bok, amelyeknek felújítását a tanácskozáson jelenlévők végezték. Ezek közül is ki­emelkedett a kecskeméti múzeum tulajdonában lévő, a XIX. század első feléből származó Keresztelőkönyv, amelybe annak idején Pető­fi Sándor születését is be­jegyezték. A háromnapos szakmai továbbképzés alatt szó lesz a könyvkötőszakma kultúrtörténeti jelentősé­géről, a könyvkötészeti anyagokról és technológiák­ról, a könyvkötészet jelené­ről és a fejlődés várható irányairól. A megnyitó előadáson el­hangzott, hogy ennek a szép hagyományokkal rendelkező kézműves iparágnak még nem megoldott az utánpót­lása, s hogy a mesterség bár megőrzi kézműves jel­legét, lépést tart a korral. A megoldatlan jövő és a most dolgozók kis száma ellenére, a szakmai tovább­képzésre nagy gondot fordít a Kisiparosok Országos Szer­vezete.

Next