Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 12., hétfő ADÓMORÁL Emlékezetes vitát váltott ki az új általános jövedelemadózási rendszer. Az új paragrafusok kapcsán azonban sok olyan szubjektív tényezőről, egyéni érzésről és hozzászólásról esett szó, ami nem kötődik szigorúan ahhoz, mennyi is a befizetendő adó. Az adómorálról adott érdekes képet a vita, amely talán fontosabb minden paragrafusnál. Hiszen eleve meghatározza, milyen fogadtatásban részesül egyegy új intézkedés. A hibáit, visszásságait, elkerülhetetlen igazságtalanságait vesszük először észre, vagy azt, ami kedvező számunkra: a kisebb adókulcsot, a kedvezményes költségelszámolást. Ha ebből az aspektusból szemléljük az utóbbi évek legnagyobb adóvitáját, meglehetősen negatív tapasztalatokat összegezhetünk. A rendeletet alkotó pénzügyi szakembereken kívül alig fogta valaki pártját az új jövedelemadó-rendszernek. Pedig az illetékesek számtalan fórumon elmondták, hogy elsősorban az adócsökkentés volt a céljuk, hiszen mérsékelték az adókulcsokat, s emelkedett a legmagasabb elvonási kategória alsó határa is. Mégis mindenki csak a negatívumokat hangsúlyozta, miért is hátrányos számára az új rendszer. Az egész vita furcsasága, hogy még azok is az ellentáborba állnak, akik minden valószínűség szerint a korábbinál kevesebbet fizetnek majd: a kisebb keresetű szellemi foglalkozásúak. Ez a jelenség már nemcsak arra utal, hogy sokan nem igazodnak ki a jogszabályok bonyolult kifejezései között, hanem szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az állampolgári kötelességek között a mai napig az adózás, mint szükséges rossz, és lehetőleg a minimálisra csökkentendő kötelezettség szerepel. E tipikusan magyar jelenség okaként néhányan a történelmi hagyományokat jelölik meg. Ha a Habsburg uralom idején valaki nem fizetett adót, az már az idegen uralom ellen tiltakozók közé számíthatta magát. Mások az adó, mint közgazdasági kategória ellentmondásos szerepét teszik felelőssé a még ki sem alakult adómorálért. Hiszen az ötvenes évek gazdaságpolitikájában az adózás mint lassan elhaló polgári szabályozási eszköz szerepelt. De már azóta is eltelt csaknem harminc esztendő, és a társadalmi közös kiadásokhoz való ilyesfajta hozzájárulás régóta polgárjogot nyert a szocialista gazdaságban. Ám a társadalmi fogadtatás sehogy sem akarja ezt tükrözni. Az adó — finoman fogalmazva — elbliccelését a közvélemény hallgatólagos jóváhagyása teszi legálissá. S amíg az adómorál megreked ezen a színvonalon, addig a legkedvezőbb rendelkezések sem válthatnak ki elismerést vagy kedvező fogadtatást. Talán segíthetne e helyzeten, ha egy-egy módosítás előtt sokkal szélesebb fórumon tájékoztatnák az illetékesek az érintetteket, s az érdekek egyeztetéséből szülessen meg a mindenképpen kompromisszumot tükröző új rendelet. Az adót, ha jól belegondolunk, önmagunknak, közös kiadásaink fedezeteként fizetjük. Tehát mindenáron való csökkentéshez — végeredményben — nem fűződik érdek, mert akkor nem jut elég pénz kórházra és óvodára, a gázvezetékre vagy éppen a csatorna építésére. Egy túlságosan szigorú adórendszer viszont a költségvetés számára is hátrányos, hiszen a szigorú szabályok miatt szinte mindenki megpróbálna a jövedelménél kevesebbet bevallani, és így kisebb adót fizetni. Vagy rosszabb esetben fölhagy a társadalmilag hasznos tevékenységével. E két szélsőség mellett kell tehát megtalálni a helyes utat, a költségvetés és az állampolgár számára egyaránt kedvező kompromisszumot. Mert az adómorál csak akkor javulhat, ha az érintettek érzik, hogy véleményüket, lehetőségeiket számba véve született meg a döntés, amely végeredményben a köz érdekét szolgálja. Lakatos Mária Angolnahalászat Siófokon Megkezdődött az angolnahalászat Siófokon. A Balaton tavaszi csapolása miatt megnyitott zsilipekhez kitett angolnacsapdákat naponta többször ürítik, és az elmúlt két hét alatt már 12 vagon angolnát emeltek ki. Az ízletes húsú hal zöme azonnal exportra került.fotó: Arany Gábor ( KS) MMMC0& Emlékképek a fiatalok világfesztiváljáról ./1. Mir, druzsba, fesz tyi-vál .. ! Mir, druzsba, fesz-tyi-vál .. ! Ütemes taps közepette a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó állandó rigmusával veszünk búcsút moszkvai vendéglátóinktól a Mologyozsnaja Szállóban. Még csak az ötödik napján vagyunk a fesztiválnak, de az Expressz-küldöttség mandátuma lejárt. Fájdalmas az elszakadás a szép napokban szerzett új barátoktól, de jól tudjuk, otthonról újabb csoportok érkeznek, hogy ha nem is végig, de legalább résztvevői lehessenek a nagy eseménynek. Az ünnepnapoknak, amelyekről hazautazás előtt a hevesi úttörőelnök, Gottschalk Robi fogalmaz találóan: — Egy évig minden napra beosztva lehet csak valóban elmesélni mindazt az élményt, ami itt ért bennünket! Sóval és kenyérrel A vonat indulásáig a Keletiben van időnk alaposabban szemügyre venni kis csapatunkat. Azt a huszonegy Heves megyeit, illetve tizennyolc ifjút Győr-Sopronból. Ifjút (?) Bizony az átlagéletkor közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz. Hiába, hosszú volt a szünet az előző, a havannai VIT óta! Meg aztán az is tény, az utazók kiválasztásánál döntő érv volt az eddig végzett munka. Körbe kell csak pillantani, máris kiderül, az ország más részein is hasonlóképpen gondolkoztak. Békésben csakúgy, mint Csongrádban, Zalában, vagy Borsodban. Éjjel kettő, de a helyi idő szerint már hajnali négy óra van, amikor befut szerelvényünk a csopi állomásra. Ez sem számít azonban — a jó barátokat fogadni illik! Sóval és kenyérrel, ahogy az szokás. A fesztivál kabalababája, Katyusa, élénkpiros ruháját, s a hat földrészt jelképező virágszirom-pártát viselő gyönyörű lányok kínálják a vonat politikai vezetőjét, Sós Tamást, megyénk KISZ-bizottságának első titkárát. Aki nem alszik, annak bőséggel jut a szegfűből és a csókokból. Nagy Pistának a tarnaszentmiklósi Metalloglobustól és Szűcs Gabinak az AGROBER-től kedves ötlete támad: sietnek csokrokkal köszönteni e korai órán lányainkat. Hajnalban — a barátságról Amíg a Szovjetunióban használatos szélesebb nyomtávra átállítják a vagonok kerekeit, addig nagyszerű alkalom kínálkozik a baráti beszélgetésre. — Végtelenül örülünk, hogy mi üdvözölhetünk elsőnek benneteket hazánkban! Kívánjuk, érezzétek magatokat nagyon jól a világ fiatalságának ünnepén! A másfél órás társalgás alatt természetesen mi másról eshet szó, mint a VIT- ről, a fiatalokról. Megtudjuk, hogy Ukrajnát kétszázan képviselik a találkozón, s nagyon komolyan készültek a köztársaság lányai, fiai. Szeretnék másokkal is ugyanúgy ápolni a kapcsolatokat, miként tartalomban gazdag formáit teremtették meg Szabolcs-Szatmár megye ifjúkommunistáival. Sajnos, hamar elröpül ez a kilencven perc is. Alvásra viszont már nincs sok idő, délelőtt tízkor már a Lvovi pályaudvaron várják delegációnkat. Mindössze 14 perc az állásidő, ám ez is elegendő egy rövid nagygyűlésre. Főképp, ha a békéről, a szeretetről van szó . . . Ajándék, ajándék mellett. Az élelmesebb fiúk karácsonyfaként szállnak vissza kupéikba, a bátrak pedig címekkel. Nagy az ováció, amikor a hatvani Micsonai Tibi díszpapucsokkal kedveskedik a meglepett, pirulós Katyusáknak — érthetően puszikért cserébe. Az első kalács-kenyerünket Zsmerinkán szegjük meg. Egyszerűen lehetetlen neki ellenállni. A fogadtatás itt is csodálatos, akárcsak később Vinnicán, holott utóbbi helyen csupán három perc jut a druzsbázásra. Kijevben is megadják a módját: a kenyér, a só, a szép lányok mellé katonazenekar! Szeretetteljes beszédek, jelvénycserék, virágok — s máris indulunk tovább az integető kijeviek sorfala között. Interklub — galambokkal Másnap reggel háromnegyed nyolckor folytatódik a sor. Moszkva kijevi pályaudvarán a Szputnyik utazási iroda képviselői is kitesznek magukért. A kis műsor, s az ilyenkor elmaradhatatlan üdvözlések után irány a Mologyozsnaja, újabb színpompás fogadás. A huszonkét szintes, az olimpiára épített szálló a VIT idejére puerto ricóiaknak, osztrákoknak, görögöknek, csehszlovákoknak, valamint magyaroknak a közös otthona. Mindjárt az első estén Interklubba invitálnak bennünket házigazdáink. A második emeleten a színházterem a helyszín. A vendéglátó Tyimirjazevszkaja kerület Komszomol-titkára, Mihail Szemjonov tolmácsolja az itt élő 37 ezer komszomolista üdvözletét. Utána egy gyors váltás: Alekszej Nazarov, az ugyancsak Moszkvában megrendezett VI. Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevője osztja meg velünk 1957-ben szerzett élményeit. A békedalok éneklésébe — amelyeket lelkes muzsikusok adnak elő — már az egész nézőtér bekapcsolódik. A zárókép sem akármilyen: ötesztendős fiúcska lép a színpadra, kezében hulahoppkarikával, amelyet hamarosan ellepnek a hófehér galambok. A hatás lenyűgöző. Kisvártatva mindenki együtt ismétli ütemesen a fesztivál rigmusát: „Mir, duzsba, fesztivál... !” (Folytatjuk) Szalay Zoltán Győr Sopron és Heves megye VIT-es csapata Barátként, kenyérrel és sóval fogadták szinte valamennyi állomáson küldöttségünket (Fotó: Nagy István) Politikai intézményeink Az igazságszolgáltatás szervezete XII/6. Igazságszolgáltatási szerveknek azokat a jogalkalmazó intézményeket tekintjük, amelyek a jogszabályok megvalósítását biztosítják; a törvényesség megszilárdításában, az állam és polgárai jogos érdekeinek védelmében és bizonyos erkölcsi magatartás támogatásában vesznek részt. Az igazságszolgáltatás legfőbb meghatározója az, hogy ennek során általában egyedi jogvitás ügyek, jogszabályok alapján történő eldöntése folyik. Ez megvalósulhat büntető, polgári, államigazgatási és munkajogi területen egyaránt. Az igazságszolgáltatás feladata a jogszerű állapot helyreállítása, illetve a jogsérelem és a joghátrány megszüntetése. Az igazságszolgáltatás bírói jogköreit hazánkban a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a megyei bíróságok, a helyi bíróságok (városi, fővárosi kerületi bíróságok), a katonai bíróságok és a munkaügyi bírógok gyakorolják. A bíróságok büntető (a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek tagjai ügyeiben), a munkaügyi bíróságok munkajogi jogvitás ügyekben járnak el. A bíróságok általában testületben, bírósági tanácsokban ítélkeznek. Kisebb súlyú ügyekben azonban egyes bíróság (egy bíró), míg nagyobb jelentőségű, bonyolult tényállás esetén háromnál is több tagból álló tanács hozza meg a döntést. Az első fokon eljáró — rendszerint — háromtagú tanács egy hivatásos bíróból és két, a helyi tanácsok által választott népi ülnökből áll. A hivatásos bírókat az Elnöki Tanács választja és menti fel, ugyanígy a legfelsőbb Bíróság népi ülnökeit is. Hivatásos bíróvá büntetlen előéletű, feddhetetlen szavazati joggal rendelkező egyetemi végzettségű, szakvizsgával rendelkező magyar állampolgár választható. A megyei bíróság összes hivatásos bírája, aszerint, hogy milyen ügyekben ítélkezik , polgári, büntető vagy gazdasági kollégiumba tartozik. A Legfelsőbb Bíróságon a bírák hasonló alapokon: büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi és katonai kollégiumba tömörülnek, amelyeknek az ítélkezés kérdéseiben való, elvi jellegű állásfoglalás a feladata. A Legfelsőbb Bíróságon működő kollégiumok állásfoglalásokat adnak ki, amelyek nem kötelező erejűek, de a kibocsátó testület szakmai hozzáértése, tekintélye folytán, befolyást gyakorolnak a bíróságok munkájára. A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése a Legfelsőbb Bíróság elnökéből és valamennyi hivatásos bírájából áll. A teljes ülés meghallgatja a kollégiumok beszámolóit, irányítást gyakorol az ítélkezés tekintetében, elvi döntéseket és irányelveket hoz. A Legfelsőbb Bíróság elvi döntése és irányelve — amely a törvényességet és a jogalkalmazás egységességét biztosítja — minden bíróságra kötelező. A hivatásos bírákat és a népi ülnököket függetlenségük biztosítása végett a jogszabály különleges védelemben részesíti. Őket csak a népköztársaság Elnöki Tanácsának hozzájárulásával lehet büntető úton felelősségre vonni, amit a legfőbb ügyésznek kell indítványoznia. Hasonlóképpen védelmet jelent a bírák minden más köztisztségviselőtől eltérő fegyelmi eljárása. A bírói kötelezettség megszegése miatti fegyelmi ügyeikben a bírák közül választott fegyelmi tanácsok járnak el. A helyi bíróságokon működnek a közjegyzők, akiket az igazságügyi miniszter nevez ki. A közjegyzők feladata a hagyatéki és a jogszabályokkal hatáskörükbe utalt egyéb, nem peres eljárások intézése, közokiratok készítése, másolatok hitelesítése, okiratok és értéktárgyak megőrzése. Határozatuk a helyi bíróságok határozatával egyenrangú hatályú. Jogvitás ügyek eldöntésével a bíróságokon kívül más szervek is foglalkoznak. A helyi tanácsoknál működő szabálysértési hatóságok például a bűncselekményekhez képest alacsonyabb társadalmi veszélyességű jogsértéseket bírálják el. A társadalmi bíróságok a szocialista együttélés szabályainak megsértése esetén, valamint akkor járnak el, ha a magatartás fegyelmi elbírálást igényelne, de e jogkör gyakorlója az ügyet ide utalja vagy a nyomozóhatóság, az ügyész, a bíróság, a szabálysértési hatóság valamennyi ügyét részére megküldi. A társadalmi bíróság tagjait a gazdálkodó szervezetek dolgozói öt évre választják a szakszervezeti bizottság, illetve szövetkezet esetében a vezetőség javaslatára. A munkaügyi döntőbizottságok a dolgozó és a vállalat között, a munkaviszonyból eredő, jogokkal és kötelezettségekkel összefüggő vita esetén járnak el. Tagjaikat a szakszervezeti bizottság és a vállalat jelöli ki, azonos arányban. Elnökét és elnökhelyetteseit a szakszervezet és a vállalat együttes javaslatára, a munkaügyi bíróság elnöke bízza meg. Az igazságszolgáltatás speciális szerve a választott bíróság. Ha a felek így állapodnak meg, vitás ügyüket nem a rendes bíróság elé, hanem a választott bírósághoz terjeszthetik. Ez rendszerint akkor lehetséges, ha az egyik fél külföldi illetőségű. Dr. Bálint Tibor következik: A Magyar Szocialista Munkáspárt