Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 29., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM liÄi 3. TÍZ ÉV EREDMÉNYE A lignittel a lakosságért Van egy iparágunk, a bányászat, amelynek megyei eredményei tiszteletet parancsolnak és van egy vállala­tunk, a Mátraaljai Szénbányák, amelynek dolgozói min­den erőfeszítésükkel a lakosságért szorgoskodnak. Nagy szavak ezek? ön­magukban talán — igen. De a tényekkel alátámasztva — a reális következtetés köz­vetítői. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szénbá­nyászattal kapcsolatban elég gyakran csaptak össze az indulatok. Gondoljunk csak arra az időszakra, amikor először mindent megtettünk a bányák fejlesztéséért, majd nem sokkal ezután ugyancsak mindent megtet­tünk a bezárásukért. Aztán megint fordult egyet a vi­lág és szinte újjászületett a régi jelszó: Arccal a bányák felé! Hogyan zajlott le mind­ez a Mátraaljai Szénbányák esetében? Ne kezdjük elöl­ről. Hajtsunk fejet Petőfi­­bánya, a rózsái és a gyön­gyösi aknák emléke előtt, aztán rögtön fordítsuk a fi­gyelmünket Thorcz irányá­ba. — Nem ment minden olyan egyszerűen a visontai külfejtésen sem — figyel­meztet dr. Győry Sándor vezérigazgató. — Valósággal „leült” a bánya 1974-ben. Kezdetben még úgy emle­gették a külfejtést, hogy a „gödör”. Voltak, akik ke­délyesen „muskátliföldnek” nevezték el a Lignitet. Ko­moly gondjaink voltak. En­nek megfelelően komoly in­tézkedéseket kellett ten­nünk. Ilyen volt az üzem átszer­vezése, a megfelelő szakem­berek áthelyezése a Tho­­rezhoz és kezdetben még azt is meg kel­lett tenniük, hogy más üze­mükből naponta utaztattak 100—120 munkást, mert csak így tudták a gépi be­rendezések biztonságos üze­meltetését megoldani. A fordulópont volt 1976. április 1. Ennek az évnek a végén pedig már azt jelent­hették, hogy nemcsak be­hozták az év eleji lemara­dást, hanem a tervüket minden vonatkozásban túl­teljesítették. Tessék csak végiggondolni: micsoda mun­ka volt e mögött a tény mögött? De nemcsak „itthon” tet­tek rendbe mindent, hanem még futotta erejükből arra is, hogy más vállalatoknak segítsenek. — Oroszlány, Tatabánya, Nógrád — sorolja a vezér­­igazgató a neveket. — Az úgynevezett „peremi külfej­téseket” mi nyitottuk meg és bérmunkában több száz­ezer tonna szenet adtunk. Másik szám: egymilliárd forint. Az eocén-program­ban szereplő bányák: Nagy­egyháza, Márkushegy, Mány és Lencsehegy szállítóberen­dezéseinek az elkészítése függ össze ezzel az adattal. De mindjárt ide kell sorol­ni azt is, hogy a mátraalji bányászok nélkül még atomerőmű sem épülhetett. Mert Paksnak 21 ezer ton­nányi, különleges minőségű acélszerkezetet állítottak elő Petőfibányán és E­cséden. Ehhez ugyan nem voltak szakembereik, de „megtanul­ták”. Méghozzá nagy si­kerrel. Ismét egy újabb szám következik: 3 milliárd. A helyszínek pedig: Ajka, Pápa, Győr, Székesfehérvár, Dombóvár, Pécs, Nagykani­zsa, Szeged és Baja, végül pedig Gyöngyös. Gázvezeté­keket építettek meg ezekre a településekre. — A legfontosabb tenniva­lónk mégis a Gagarin erő­mű kiszolgálása — hallot­tam a figyelmeztetést. — Eredetileg a fűtőanyag 80— 85 százalékát kellett ne­künk adnunk átlag 1450 ka­lória értékben. Ma már a 90—95 százaléknál tartunk, a kalória pedig megközelíti az 1600-at. Egy évvel ezelőtt megszületett a megállapodás is. Az erőmű további har­minc évre kérte a mostani­val azonos szintű kiszolgá­lást a Thoreztól. Ha nem lenne elégedett a Gagarin a lignittel, aligha „biztosította” volna magát további három évtizedre. De ha már lignit, akkor... Bükkábrány. — Évekig tartott, mire ajánlatunkat a felső irányí­tó szervek elfogadták. Ta­valy döntött a Gazdasági Bizottság, öt hónap alatt el­készültünk a nyitással. A bányásznapra Bükkábrány már szenet adott. Tessék! Ez sem akármi. Tegyük hozzá: a tervezett 50 ezer tonnát megtoldották húszezerrel. — Készek vagyunk arra, hogy ott évi 1,5—6 millió tonna szenet hozzunk fel­színre, a népgazdasági igé­nyektől függően. Meghökkentő lehetőség. Szinte eláll az ember lé­legzete. Különösen, ha meg­gondoljuk, hogy két kiló lig­nitből egy kilowatt energi­át lehet nyerni­. A lignit ára pedig ... alacsony. De arra is gondoltak, hogy ebből­­ a fiatalkori tüzelőből brikettet, brikett-kokszot gyártsanak, illetve olyan­­ módon „nemesítsék”, hogy elvonják a nagy víztartal­mat. Még mindig nem értünk az újabb események végé­re. Szólnunk kell Egercse­­hiről is. A borsodiak be akarták zárni ezt a bányát, amelynek szenét nagyon sze­reti a lakosság. Erre fel mit­­ tettek a mátraaljiak? Ta­valy a megyei pártbizottság kezdeményezésére, valamint a szakminiszter egyetértésé­vel átvették Egercsehit. Hoz­záfogtak egy újabb szénte­lep feltárásához és a terv: legalább 15 éven keresztül évente 100 ezer tonna sze­net adni a lakosságnak, mégpedig több mint 4000 kalória értékűt. Nem tudom elhallgani, bár furcsán hangzik: évente 100—120 millió forintot „vit­tek el” tőlük a veszteséges bányák „megsegítésére” Er­re csak azt mondhatom: másokra is kerestek. De nem hánytorgatják fel. Igaz, az elismerés sem maradt el eddig sem. Hét­szer voltak kiválóak, egy­szer a Központi Bizottság zászlaját is megkapták. Hat­szor a KISZ KB vándor­­zászlóval tüntette ki őket. Számos egyéni kitüntetés közül kiemelendő: a Szocia­lista Munka Hőse egy dol­gozónak, Állami Díjas pedig két bányász lett. — Szeretném hangsúlyozni — mondta a vezérigazgató —, hogy 1975-től a megyei pártbizottság és a szakmi­nisztérium kiemelt feladat­nak tekintette a visontai szén- és energiatermelést. A területileg illetékes párt­­bizottságok és állami, vala­mint társadalmi szervek minden támogatást megad­tak nekünk. Eredményeink ennek a segítségnyújtásnak is köszöhetőek. Miden erőn­ket ezentúl is­­ a bánya szol­gálatába állítják. A Gyöngyös város tanácsa és a Mátraaljai Szénbá­nyák együttműködési meg­állapodást írt alá tegnap a VII. ötéves terv időszakára. A vállalat megépít 60 bá­nyász bérlakást, ennek ki­sajátítási és közműépítési, valamint fenntartási gond­jait is átveszi. A tanács 200 személyi tulajdonú lakás bérlőkijelölési jogát biztosít­ja a szénbányáknak, vala­mint még ebben az évben 15, jövő évben 20 lakás ve­­vőkijelölési jogát is átadja. A Mátraaljai Szénbányák a városi szennyvízrendszer bővítéséhez 20 millió fo­rinttal járul hozzá éves egyenlő ütemben a VII. öt­éves terv időszakában. A tanács a 214. Sz. Szakmun­kásképző Intézetben aknász­képzés céljára helyet ad. Az oktatást a vállalat gépi berendezések és szerszám­gépek átadásával támogatja. A szocialista brigádok az oktatási, az egészségügyi és a sportintézmények részére, valamint a városi közterü­letek rendezéséhez társa­dalmi munkát végeznek. Többek között a strand für­dőmedencéjének sátortetős lefedéséhez és a Kálvária­­parti oktatási központ sport­pályájának megépítéséhez nyújtanak segítséget. Az ös­­­szes társadalmi munka ér­téke a terv szerint 10 mil­lió forintot tesz ki. ★ Az elismerés nem maradt el. Mai ünnepségükön át­vehetik a Munka Vörös­zászló Érdemrendjét és a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját. Jó szerencsét, bányászok! G. Molnár Ferenc Győry Sándor A Bü­kk­­ábrányban nyitott külfejtés nemcsak a Gagarin Hőerőmű étvágyát csillapítja, de besegít a környékbeli lakosság szénellátásá­ba is Tavasz a méhészeknél Az Egri Áfész méhész szakcsoportjának csaknem 600 tagja van. A téli álom után a nagy munkák kezdetére készítik fel a vi­­rágpor-gyűjtögetőket a méhészek. Kitaka­rítják, rendbe teszik a fertőtlenített kaptá­­rakat, cukorlepénnyel, cukorszörppel erősí­tik fel a méheket. Rohonczy Gyula egri mé­hész a kerecsendi akácosban 35 méhcsalá­dot készít fel akácvirágzás kezdetére, s vándorútra Hajdú, Heves és Nógrád me­gyébe (Fotó: Szabó Sándor) MENNYI MENT KI A KÉMÉNYEN? Távhőmérleg tél után Hol van már a tavalyi hó, mondogatjuk olyankor, ami­kor egy idejét múlt kérdés­re kell válaszolnunk. Ám ez a megállapítás aligha vo­natkozhat a hóolvadás utáni fűtési számlák kifizetésére, ugyanis ilyenkor tudjuk meg, hogy milyen mélyen kell bukszánkba nyúlnunk, azaz mennyibe került a meleg a zordabb napokban. Mi ta­gadás, eddig az idén a sze­szélyes tavasz sem mutatta „naposabb arcát”. Annak ellenére, hogy Heves megye nem tartozik a legszélsősé­gesebb időjárási körzetbe, a három városunk ingatlanke­zelő és lakásberuházó vál­lalatai még április közepén sem lobbantották el a lán­got a kazánokban. Hatvanban a távfűtéses lakásokban október 11-én melegedtek fel először a ra­diátorok. Bár kevesebb volt a mínusz 10 Celsius-fok alat­ti harapós hideg napok szá­ma, a hőmérők higanyszálai ennek ellenére huzamosab­ban tartózkodtak a mínusz értékben a Zagyva-parti vá­rosban. Az országos ener­giafelügyelet által meghatá­rozott naponkénti hőérték­ből 5,26 százalékot sikerült átlagosan megtakarítaniuk, anélkül, hogy a lakásokban lakók ennek kárát látták volna. Az idei szezonban négymillió forintnyi földgázt égettek el a kazánok, s nem hagyják kialudni a lángot május 1-ig. Ugyanis akkor kezdik meg tervszerű meg­előző karbantartásukat, amelynek során kicserélnek egy kazánt is. Természetesen a háztartásokban szükséges meleg vizet ez idő alatt is biztosítják. Gyöngyösön a hőközpont október 14-én kezdte meg melegszolgáltatását. Két hét­tel később, mint 1984-ben. Az idén a Mátra alján ke­vesebb volt a hideg napok száma, mint korábban, épp ezért kevesebb volt a fűtő­­anyagigény is. Huszonhárom millió forintot fordítottak tüzelőre és sikerült nekik is takarékoskodni. Kiemelkedő hatékonysággal működnek a hőt szolgáltató berendezé­seik, és ez közel egymillió forint megtakarítást jelent. Az IKLV szakemberei öt­ezer alkalommal ellenőriz­ték a lakások hőmérsékle­tét,­­­­­s sikerült a megbízha­tó, kiegyensúlyozott hőszol­gáltatás. Szerintük február 27 -én volt a leghidegebb nap, ugyanis ekkor 1450 köbméter földgázt égettek el. Nagy karbantartásukat má­jus 15-én kezdik, és szep­tember­ 15-én fejezik be. A tervezett hárommillió fo­rintból kicserélik a csőveze­tékszakaszokat, új szabály­zókat iktatnak be, ahol kell. Terveik között nem szere­pel a távhőszolgáltató háló­zatuk bővítése. A megyeszékhelyen októ­ber 12-én lobbantották be a kazánok lángjait, az IKLV energetikusa szerint ez pró­bafűtésnek számított, mivel 15-én kezdődött az igazi szezon. Az addigi három napot viszont nem számláz­ták a lakosoknak. Szerintük is a tavalyi tél hidegebb volt két Celsius-fokkal az ideinél, és az idényben 43 millió forintért vásároltak földgázt. Napi 80 ezer köb­méter volt a csúcs, itt is február 27-én. Ők augusz­tus első hetében tervezik a­­ felújítási munkálataikat, de ez idő alatt is kazánjaik ké­szenlétben állnak. A Rákóczi út nyugati oldalán épülő la­kásokat előreláthatóan még ebben az évben bekapcsol­ják a távfűtési hálózatba.

Next